Eljött a nagy nap, 2012-05-28.-a, a szakma feltámadása, ahogy tomajer fogalmazott. Már az elejétől fogva úgy voltam vele, hogy ezen én is tiszteletemet teszem. Már csak önmagam megnyugtatása érdekében is.

Azért óvatos duhaj vagyok, így érdeklődtem, hogy kik vannak benne a szervezésben és mi is a forgatókönyv. Tomajer végig titokzatos volt és folyamatosan azt mondogatta, hogy meglepetés lesz, majd ott meglátjuk. Szerintem kicsit túlzásba vitte a titkolódzást, mert még a helyszínen sem tudott senki semmit…még a szervezők sem.

Mind1, elindultam itthonról, hogy időben ott legyek és végig részese lehessek az eseményeknek, nehogy valamiről lemaradjak.

Induláskor felhívtam tomajert, hogy megyek fénymásolni pár szórólapot abból, amit Hiénakutya topiktárs feltett ide, hogy legyen minden jelenlévőnél egy, hogy ha a média megszólítja, akkor tudjon mit mondani.

- Felesleges, a TGFSZ annyit nyomtatott, hogy sose fogy el – jött a válasz.

Én azért mégis csak elmentem és 100 db-ot másoltattam…26ft/db…hogy a válság sújtson le a Copy Generálra is!

A nagymező utcáról fordultam ki az Andrássy útra és haladtam a történelmi gyülekezőhely felé. Közben magamban felidéztem a hajnalban olvasottakat. Petőfiről és a márciusi ifjakról olvasgattam elalvás előtt…így hozva magam harci lázba.

A Millenniumi emlékműhöz megérkezve egy csomó turistát találtam csak. A műjégpálya droszton 1 db Taxi4-es kollégát leltem, aki nagyon megörült nekem, hogy nem egyedül lesz. Megnyugtattam, hogy jönnek a többiek is, csak mi jöttünk túl hamar.
Rendőrök már voltak szép számban, és pont eligazítást tartottak nekik. Gondoltam informálódom egy cseppet, hogy képben legyek. Ez nem volt nagy ötlet, mert a főparancsnoknak, aki az egész esemény zökkenőmentes lezajlásáért felelős volt, megmaradtam vizuálisan és innentől kezdve, minden kérdéssel engem zaklatott, mert azt hitte valami szervezőféle vagyok. Ami a későbbiekben sok bonyodalmat okozott…na nem nekem, hanem neki:-)

Megkérdeztem, hogy hová is állhatnánk fel, hogy ne szabálytalankodjunk.

- Azt maguknak kell tudni, hogy hová kaptak engedélyt.
- Forgalmi sávot ne érintsük és a díszburkolatot – löktem séróból tomajertől hallottakat.
- No, akkor oda.

Rajtam nem fog múlni – gondoltam – és már jeleztem is a Taxi4-esnek és a közben befutott Maxos kollégának, hogy kövessenek, tudom a tutit.

Szépen megkerülve az emlékművet a Szépművészeti múzeum felöli oldalt céloztam meg, ahol legnagyobb meglepetésemre már volt 2 kolléga. Az egyik Győző névre hallgatott, valami TGFSZ-es szervező. Képeken már láttam, de fogalmam sem volt, hogy Ő kicsoda is.

- Hello, ide álljál, majd Te is benne leszel azok között, akik eltolják az autóikat a Kodály köröndig.
- Hogy mi vaaaaaaaaaaaaaaaan? – fogadtam döbbenten nyitóbeszédét.
- El kell tolnod az autód a köröndig, ahol eltemetjük – válaszolt készségesen, és mondta mindezt olyan magától értendően, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Majd azzal a lendülettel már suhant is tova a másik kollégához, akit szintén ezzel az ötletével sokkolt. Szegény srác rémülten pislogott rám, hogy ez most komoly vagy csak vicc, de megnyugtattam, hogy ha ma itt valakit eltemetnek, akkor az Győzőke lesz, az ötleteivel együtt.

Közben elkezdtek szállingózni a kollégák, én meg veszett fényképezésbe kezdtem. Zajlottak az események. Megérkezett Farkas Zsolt is a TGFSZ elnöke, aki azonnal átvette az irányító szerepet és hozzám vágott egy pár „Taxinak nem alkalmas” lapot, hogy ragasszam rá az érkező autókra.

Én nem tudom, de amint meglátott valaki, az azonnal feladatot talált ki nekem, amit nem győztem lepattintani magamról. Egyik ilyen nagy igyekezetemben felakadtam egy rendszámtáblán és a gatyám is elszakadt, amit az egyik késve induló kolléga által hozott cérnával és tűvel tudtam csak orvosolni.

Jobbnak láttam, ha hátrasétálok, ahol már szép számmal voltak taxik. Fotózgatok, beszélgetek, amikor megtalál az elején említett rendőr, hogy mi is lesz a koreográfia? Gyorsan felvilágosítottam. Pontosabban össze-vissza beszéltem neki mindent, ami épp eszembe jutott, amin nagyon felzaklatta magát, mert Ő másként tudta. Lényeg az, hogy sietve távozott a sor elejére, én meg nyugodtan végezhettem a magam dolgát. Ez pontosan abból állt, hogy haverkodtam az érkezőkkel és a számomra érdekes pillanatokat megörökítettem az útókornak, na meg azoknak, akik nem jöttek el.

Idővel feltűnt, hogy gyanúsan sok taxi köröz a Hősök tere körül. Nem tudtak leparkolni. Nekem tomajer végig azt szajkózta, hogy nyugodtan jöjjön mindenki kocsival, mert vagy 500 autó elfér körbe a téren, ahol a rendőrség engedélyezi nekünk a parkolást. Ezt én már akkor is kétkedve fogadtam, de amint megláttam a sok kollégát, akik szitkozódva próbáltak helyet találni maguknak, beigazolódni látszott a gyanúm…nem férünk el.

Ebben a pillanatban tűnt fel, hogy a tér másik oldalán is parkolnak autók már és ott is zsúfolásig telítve a számunkra kijelölt hely. Átrobogtam a téren és gyorsba lefotóztam őket is, miközben rohangáltak hozzám az emberek, hogy most mi is lesz, mit kell csinálni. Adtam nekik némi útmutatást, ami hosszabb időre lefoglalta őket, majd fotóztam tovább.

Túl régen lehetek ebben a szakmában, mert vagy mindenkit személyesen ismertem, vagy „csak” vizuálisan” voltak meg nekem.

Közben azért figyeltem az eseményeket. Farkas Zsolti és Metál Zoltán úr fáradhatatlanul nyilatkoztak a médiáknak. Tomajer egy teherautó platóján küzdött a mikrofonnal, majd az oxigénhiánnyal, mert amióta Horváth Palival nem tart edzést (nem kiabálják le egymás fejét hetente 2x), kijött a gyakorlatból és nehezen bírta szuflával.

Néha megjelent Győzőke, kitalálva nekem valami feladatot…ami a végére már kicsit frusztrált, így elővettem a rutinom és gyorsba beelőzve, amikor megláttam, akkor én találtam ki neki valamit, amivel Ő volt el egy ideig :-)


Ekkora a következő összefoglaló kép alakult ki.

- Farkas Zsolti elővette a katonaságnál nyert rutinját és úgy szaladgált a téren, mint akinek mindig valami fontos dolga van.

- Metál Zoltán úr, nagyon diplomatikusan kerülte a taxisokkal történő kommunikációt és pár képet készítve úgy magányosan várta a további médiaérdeklődést.

- Tomajer mindenkit megnyugtatott a teherautó platójáról, hogy lassan kezdődik ez, meg az,
de különösebben nem nagyon találta az események fonalát.

- Volt ott egy szervező – szégyellem, de nem tudom a nevét – Ő úgy nagyjából képben volt és próbálta szegény koordinálni az eseményeket, de a távolságok miatt, ez némi nehézségbe ütközött.

- Az összegyűltek jól elvoltak, csoportokba verődve beszélgettek, olyan piknik hangulat kezdett kialakulni. Mindenki mosolygott, régi kollégák, akik évek óta nem találkoztak, örömmel üdvözölték egymást, érdeklődve egymás hogyléte felől.

Hallgatóztam, de elégedetlen, zsörtölődő emberrel nem találkoztam. Élvezték, hogy nem taxiznak, hanem kiszakadtak a mókuskerékből, ha csak egy pillanatra is.

Sokan jöttek családdal. Gyerekek is voltak!

Őket szeretném külön megdicsérni. Önállósították magukat. Látták, hogy a felnőttekre nem számíthatnak, így a kezükbe vették a kezdeményezést és ragasztottak, virággal díszítették az autókat, feketeszalagot osztogattak. Nagyon profik voltak, és ami külön tetszett, páran összedolgoztak.

Közben észrevettem, hogy a teherautó platójánál nagy a nyüzsi, éreztem oda kell mennem, esemény van. Lufikat osztogatott tomajer, amiknek a színük a gyásznak megfelelően fekete volt.

Felnőttek fújták a lufikat a gyerekek legnagyobb örömére. Ez elég jól sikerült. Bár, itt is az oxigénhiány visszaköszönt, pár kolléga elég nehezen küzdött meg a feladattal. Hiába na, a bagó, még jó is, hogy most majd tiltani akarják.

A régi május elsejei felvonulás hangulatát idézték fel bennem a látottak. Családok tömegekbe verődve beszélgettek. Taxis feleségek, barátnők váltottak egymással eszmecserét. Gyerekek lufikkal rohangáltak (igaz, nem nyuszissal, meg macissal, hanem feketével, de ez őket nem zavarta), miközben „A” taxisok egymást ugratták.

Szerintem egy esküvőn nem szokott ilyen jó hangulat lenni.

Közben tomajer átment update Norbiba, mert mozgatta a tömeget.
- Kérem a kollégákat jöjjenek lufit fújni!
- Kérem azokat, akiknek az autóját tolni fogják jöjjenek ide…menjenek az autóikhoz…jöjjenek ide eligazításért, menjenek az autóikhoz!
- A gyászhuszárokat kéretem ide a koporsóhoz! A gyászhuszárok öltözzenek be!
- stb…stb…stb…stb…

Lényegében bő egy órán keresztül nem történt semmi, de ezt egy szakavatatlan szem nem vette észre, tomajer olyan profin mozgatta a szálakat. Igaz, a média pár képviselője, főleg, akik a kamerákkal a vállukon rohangáltak tomajer mozgósításai miatt, a végére már nagyok készen voltak:-)

Egyszer csak hallom, hogy tomajer bejelenti, hogy mindenki vegyen magához az ULTIMÁTUM elnevezésű röplapból egyet és ha a média kérdezi őket, akkor azt mondják, ami azon szerepel, hogy egységes véleményt tükrözzünk a sajtó felé. A röplapok beszerezhetőek a Csogunál!

Hogy szakadjon rád az ég – gondoltam…

Rohantam Bandihoz, hogy a kocsi jobb első ülésén van még vagy 50 db, amit nem osztottam szét, illetve Zsoltihoz, hogy nekik van-e még, mert láttam, hogy kb. 20 db-ot osztogatott szét Győzőke, csak kell lennie még náluk, ha már tomajer szerint annyit fénymásoltak belőle, hogy soha nem fogy el…

Zsolti nemes egyszerűséggel válaszolt: NINCS
Szegény Bandi, megjelent cirka 50 db röplappal, amire vagy 100 taxis rohanta meg első körben…sajnáltam, de nekem gyorsan a tér másik végében lett halaszthatatlan dolgom:-)

Tomajer látva, hogy homokszem került a gépezetbe, rutinnal kezelte a dolgot és felolvasta a saját példányát.

Többen megtapsolták, főleg a Fix tarifás megszólalását…Igaz, valaki bekiabálta, hogy 500 forint legyen a Fix, mire a tömeg ebbe belesápadt…na neki én tapsoltam:-)
Közben megláttam egy kislányt, aki a díszburkolaton, fekete lufival a kezében elterült…már megijedtem, hogy valami baj van, de csak annyi történt, hogy a csak 20 fokos meleg ellenére picikét elfáradt…az időjárás kegyes volt hozzánk, mert sem eső, sem extrém meleg nem kínzott minket.

Egy csomó érdekes dolgot lehet hallani, ha az ember elvegyül a sajtó munkatársai között. Civil véleményeket.
- Nagyon szervezettek.
- Ötletes, van mit venni.
- Van valaki a koporsóban? – na, ekkor elkezdtem Győzőkét keresni a szememmel…hátha…
- Tudja valaki, hogy ki az, aki szónokol? – neki válaszoltam…remélem nem írja le:-)

Közben felgyorsultak az események. Jött 6 ember, a fejükön álarccal. Komáromi Endre úr feje lett mind a hatnak. Többen nem tudták kit is ábrázol, majd amikor megtudták, akkor sem tudtak mit kezdeni az infóval…hiába na, aki nem olvassa a hallotaxit…
Mint kiderült, ez a 6 ember fogja vinni a koporsót, mögöttük jönnek, illetve tolják az autókat az „önkéntesek”, amik a tervezett miatt nem lesznek majd alkalmasak taxinak.

Én elégedetten konstatáltam, hogy az első sorban 5 db Max van…hiába na, aki időben érkezik, az időben érkezik.

A családtagokban ekkor tudatosult, hogy miért is lettek meghívva…ők fogják tolni apucit…autóstul:-)

Látom ám, hogy a srácok a vállukra vették a koporsót és lassan megindul a menet…miközben az egyik egyterűnél 2 gyerek és a 45 kg-os asszonyka várja, hogy majd eltolják a Kodály köröndig apukát…

Rohantam tomajerhez, hogy buzdítsa kicsit a tömeget, segítsenek be a 15 autó tolásába, mert ebből dráma lesz. Poénnak fogták fel a kollégák és igyekeztek segíteni.

Ismét megtalált a szolgálatvezető parancsnok, vagy kicsoda…és kérdezte, hogy mikor indulhat a sor?
Éhes voltam, szomjas voltam, meg kezdett melegem is lenni…gondoltam éppen ideje, hogy elinduljanak, így mondtam neki, hogy mehet a menet.

Gyönyörű káosz lett:-))))))))

A friss tömeg nekirugaszkodott az autóknak, mind a 15 db-nak, amire engedélyt kaptunk, hogy leállított motorral végigtolhassuk az Andrássyn. Ennek eredményeként, a beszorult civil autók közé beékelődtünk, pár szabálytalankodó gyalogost, és az egyik tévéstáb kamerását szinte elsodorva, miközben az autókban ülő kollégák kurjongattak örömükbe, hogy megy ez benzin nélkül is.

Tomajer észrevette, hogy elindult a gépkocsisor, erre kiadta a parancsot a gyászhuszároknak, hogy szép lassan, egy gyászmenethez illően, fussanak előre, mert beelőzik őket. A rendőrök teljesen összezavarodtak, hogy most kit lehet engedni és kit nem, miközben a szolgálatparancsnok úgy magyarázott a kézi urh-ba, mint régen Szepesi, amikor meccset közvetített.

A két menet a Dózsa György – Andrássy sarkán találkozott össze. A gyászhuszárok - Komáromi Endre álarcban, koporsóval a fejük felett, szinte egy kukkot sem látva, miközben 15 db autót rájuk toltak, köretnek pár ideges rendőrrel, akik úgy hadonásztak, mintha egy egész méhészet méhei támadták volna meg őket -, megpróbálták beelőzni a kocsisort.
Zenei aláfestésként, ment a gyászinduló és sorba durrantak ki a lufik.

Nekem nagyon bejött :-))))

Legnagyobb sajnálatomra elég hamar rendezték soraikat, és immár az „előre” eltervezett koreográfia szerint zajlottak az események.
Elől a koporsót vivő 6 ember, mögöttük a 15 db autó, amit toltak és a tömeg. Lényegében ötletes volt, semmi kivetnivalót nem találtam benne…csak elég hosszú volt az út a Hősök terétől a köröndig.

Talán annyi volt, ami nem tetszett, hogy mindenki olyan vidáman vigyorgott, mintha nyaralni indultak volna – jelentsen ez a szó bármit is:-)

Igyekeztem rávenni az autókban üllőket, hogy picit nyomják a féket, mert akkor sokkal reálisabb képek készülhetnének a szenvedő taxisokról és családtagjaikról, de nem voltak hajlandóak rá…legközelebb én is beülök az egyik volán mögé…:-)

Külön megért volna egy hangfelvételt, a koporsóvivők párbeszéde.

Képzeljetek el 5 egyforma magas embert, fejükön Komáromi Endre álarcával +1 fő, aki nem volt más, mint a barátom, Győzőke, aki magasságával kicsit kilógott a sorból…úgy 20 cm-el volt alacsonyabb és végig be nem állt a szája, amit némelyik gyászhuszár már nagyon nehezen viselt :-)

- Ki miatt lejt a koporsó?
- Szerintem így pont jó – válaszolt Győzőke, miközben két ujjal tartotta a koporsót.
Vagy:
- Ne toljátok ott hátul annyira, mert már lassan kocogni fogunk.
Vagy:
- Győzőke, Te látod a felezővonalat?
- Semmit sem látok, én csak megyek utánatok.

Gondoltam segítek nekik, de szerintem abból nagy balhé lett volna, ha tomajer, aki időközben teherautóstól átköltözött a köröndre, hiába vár minket.
Mind1, ezt úgy is csak az tudná élvezni, aki ott volt, de legközelebb viszek diktafont is :-)

Szépen megérkeztünk a Kodály köröndre, ahol tomajer belefogott a Halotti beszédbe, majd sorba, mind a 15 autót eltolták előtte, miközben Ő szabályosan elbúcsúztatta őket.
Mivel az én autóm a 3., vagy a 4. volt, így amikor Bandika jött és kiért a „színpadról”, akkor bepattantam mellé és ezzel számomra véget is ért a demonstráció…

Mit mondjak?
Nekem tetszett. Nem voltak elégedetlenkedő kollégák, senki sem károgott, csak jöttek, lerótták kötelezettségüket, mind maguk, mind a szakma felé…
Jól érezték magukat, a gyerekek kicsit ízelítőt kaptak apa munkatársaiból, a szakmából, amiből nevelve, etetve vannak.

Szervezés:
Persze, lehetne kritizálni, lehetett volna szervezettebb is, de ne ezt nézzük. Lelkes amatőröktől ez is szép volt! Tapasztalatszerzésnek, meg kifejezetten jó volt.

Amit én le tudtam szűrni. Amikor betelt a két hely, amit kijelöltek nekünk a rendőrök, és csak jöttek, jöttek még a taxisok, olyan szintű tanácstalanság uralkodott el a hatóság részéről, hogy az még engem is meglepett.

Hogy hányan lehettünk? Kocsival olyan 200-an…akik le is tudtak parkolni. Gyalogosan kb. még 100 fő.
Elképzelni sem tudom, hogy mi lett volna, ha nem csak a szakma 3-4%-a érzi kötelezettségének a megjelenést…

Külön köszönet a NolTV-nek a korrekten összevágott műsorért. Öröm látni, hogy vannak, akik értenek a szakmájukhoz! A felvételt ide kattintva lehet megtekinteni!

És akkor amiről Csogu már lemaradt: