Szerda délután épp itthon heverésztem és élveztem az édes semmittevést, amikor is megcsörrent a telefonom. A kijelzőn tomajer nevét láttam villogni, mint valami veszélyre figyelmeztető jel. Az ő esetében ez igaznak is bizonyult, már több esetben. Most sem volt ez másként. Megkért, hogy menjek verk fotókat készíteni, mert házhoz megy hozzá az MTV egy riportra. De felvitte a dolgát az isten, már lakásra megy hozzá a Királyi TV. Ezt látnom kell. Megérkeztem a Gyermektér és Kedves utca kereszteződésébe, ahol pont akkor landolt tomajer, nyomában egy egész stábbal.


A felvétel helyszínének kiválasztása után elég simán zajlott maga a felvétel. Hiába na, Tamásnak ebben már nagy rutinja van, sajnos elég sűrűn történik valami tragédia mostanában a mi szakmánkban. Miközben őt interjúvolták, én nem győztem elhessegetni a kíváncsiskodó szomszédait, akiknek hirtelen halaszthatatlan dolguk támadt a környéken. Szerencsémre mikorra már egészen kontrolálhatatlanná kezdett válni a helyzet, a riporttal is végeztek.






Ezek után még megcsodáltuk MaReka (tomajer lánya) új frizuráját és a rajongók (kíváncsiskodók) elől tomajerrel együtt bemenekültünk az autójába. Ez részemről egy igen nagy hibának bizonyult, mert Tamás kapva-kapott az alkalmon, és elrabolt a Tele5 aktuális szemléjére. (Erről hétfőn számolunk be, a Buda szemléjével együtt).








Itt a szokásos dolgok zajlottak le. Pillanatok alatt kiborította az utasokon edződött taxisok idegrendszerét és miután már ebben nem lelte örömét, egy számára remek ötlettel rukkolt elő.

Nézzük meg a Tele5-Buda központját. Sajnos, nála a hülyeség, akaraterővel párosul, így az elképzelést tettek követték. Elővette fegyverét, ami nála a mobiltelefont jelenti és felhívta Dudás Zoltánt, akinek a státusza nekem megjegyezhetetlen. Valami általános igazgató, vagy valami ilyesmi. Sajnos ez nem az erősségem, a neveket és az ilyen hangzatos beosztásokat képtelen vagyok megjegyezni. Én nem nagyon rajongtam az ötletért, mert Dudás Zoltánt eddig csak a médiából ismertem, és sajnos az eddigi nyilatkozataival nem lopta be magát a szívembe. Titkon abban reménykedtem, hogy elhajtja a Tamást, de nem így történt. Lejött az utcára hozzánk és a kölcsönös üdvözlés után közölte, hogy megkeresi a diszpécserközpont igazgatóját és ő majd körbevezet minket, majd távozott. Bő félóra elteltével már reménykedtem benne, hogy elfelejtkeztek rólunk és lassan távozhatunk, de ekkor megjelent Kovács Gábor OKL. Közlekedésmérnök a Diszpécserközpont Igazgatója. Ez tuti, mert a kapott névjegykártyájáról puskázok. Az első benyomásom vele szemben pozitív volt, hiszen látszik rajta, hogy nem veti meg a magyaros konyhát és ez biztosíték arra, hogy ez mellé párosul egy jóízű humor is, ami számomra nagyon fontos. Kicsit olyan hatása volt a végigvezetésnek, mint aki egy kényelmetlen kötelezettségnek tesz eleget, de ezt betudtam annak, hogy miattunk 3 emeletet kellett megmásznia, és ettől én sem lettem volna boldog. Korrekten válaszolt a kérdéseinkre és kedvesen terelgette tomajert, amikor a Buda telefonosaival már kicsit priváttá vált beszélgetésbe bonyolódott. Majd lementünk az irodájába, ahol ismét Dudás Zoltánnal találkozhattunk. Én még mindig elég feszült voltam, mert csak nem tudtam elvonatkoztatni a sajtóban megjelent nyilatkozataitól. Gondoltam szépen udvariasan végigállom, amíg tomajer felidegesíti a véleményével a környezetében lévőket és miután kidobnak minket, szépen indulhatunk végre haza.

Ekkor váratlan fordulat következett be a hangulatban. Gábor, aki különben okleveles, teljesen emberi hangon, szinte büszkén kezdett minket beavatni egy-két belső dologba. Uraim, én is csak ámultam. Olyan technika van ott, hogy a CIA és az FBI is csak megirigyelhetné. Komolyan mondom, ott minden rögzítve van, még talán az is, hogy ki, milyen erővel kavarta a kávéját. Ha én egyszer odaszabadulhatnék, tuti hónapokat játszanék a sok lehetőséggel. Minden online ott volt előttem, ami a központokban zajlott. Hangsúlyozom, a mindenen valóban mindent értsetek. Mikor már azt vártam, hogy majd most mutatja meg nekünk, hogy és így száll fel a Buda Kft. Űrhajója, akkor már nem tudtam megállni és a magamra erőltetett közömbösségemet a kíváncsiságom legyőzte. Egy-két udvarias tapogatódzó kérdés után – amire nagyok korrekt és kimerítő választ kaptam – gondoltam kicsit mélyebb vizekre evezek és feltettem egy kényesebb kérdést. Gábor ekkor az eddig szépen háttérbe húzódó Dudás Zoltánhoz fordult (mégis csak ő az Általános marketinges vagy micsoda, ezt azért majd még tisztázom) és megkérdezte, hogy erre válaszolhat-e? Zoltán ekkor adta azt a választ, hogy természetesen, amennyiben tomajer kikapcsolja a diktafonját. Az én büszkeségem ekkor profi módon elővette a diktafont és elég látványosan azt érzékeltette a jelenlévőkkel, hogy ő bizony egy korrekt megbízható ember és kikapcsolta a diktafont. Én úgy bazsajogtam, mint amikor a menzán repetát kaptam és még magamban meg is jegyeztem, hogy ezért majd jól megdicsérem, mert még én is úgy láttam, hogy valóban kikapcsolta. Hiába na, valami rafináltság csak ragadt már rá is. Ekkor Gábortól a kérdésemre ismételtem kimerítő választ kaptam. Innentől nem volt megállás, csak kérdeztem és kérdeztem. Nem tehetek róla élveztem a válaszokat, nagyon egyetértettem velük. Az egyik kérdésemnél a szót Dudás Zoltán vette át.

Pont a legkényesebb kérdésnél. A szó épp arról folyt, hogy sok címet nem tudnak teljesíteni, mert több kollégára lenne szükség, én ekkor lecsaptam, mint Angol turista a taxisra, és feltettem a magától értetődő kérdést. Mennyi ez számban kifejezve, hány taxiskollégával bővítenék még a Buda Kft-t?
Mint említettem, ekkor szólalt meg Dudás Zoltán.
Gondoltam szép udvariasan végighallgatom a választ, hiszen gyors feltérképezésem alapján ő itt valami nagyon komoly beosztásban lehet.
Hallgattam a válaszát és az első pár mondat után lázasan kutatni kezdtem az emlékezetemben, hogy melyik újságban is olvashattam a számomra oly negatív nyilatkozatait. De nem nagyon tudtam zöldágra vergődni ebben a kérdésben, mert úgy lefoglalt a kapott válasz tartalma. Sajnos nem tudom szó szerint idézni, mert mint ahogy az a végén kiderült, tomajer, ez az ****** (moderálva szerk.) valóban volt olyan becsületes marha és kikapcsolta a diktafont, amiért szerintem még egy párszor megrúgom. Mivel nagyon tetszett a kimerítő, mindenre kiterjedő válasz, így most őt kezdtem el kérdésekkel bombázni, és végig az az érzésem volt, hogy én egy igazi szamár vagyok (magammal kapcsolatban azért kicsit finoman fogalmazok, mert hát mégis csak, na). Szépen felültem más média által megfogalmazott nyilatkozatoknak és teljesen valótlan kép alakult ki bennem Zoltánról. Közel egy órát faggattam két vendéglátómat mire észrevettük magunkat, hogy talán kicsit visszaélünk az ő jóindulatukkal és megköszönve a lehetőséget távoztunk. Én boldogan suhantam ki az utcára, miközben magamban azon kuncogtam, hogy tomajer (aki ekkor még a szememben egy rafinált ember volt) diktafonjáról visszahallgatva az anyagot, majd milyen jó cikket írok, másokkal is megosztva pozitív tapasztalataimat, megpróbálva egy sokkal valóságosabb képet kialakítani Dudás Zoltánról és csapatáról. Mikor megtudtam, hogy tomajer, ez a ***** (moderálva szerk.) valóban kikapcsolta a diktafont, komolyan megfordult a fejemben, hogy ezt tuti enyhítő körülménynek venné a bíróság. Ami viszont valójában megmentette az nem más, mint hogy el kell ismernem, neki köszönhetem a mai tanulságos találkozást. Hazafelé már nagy egyetértésben megbeszéltük, hogy az lehet az oka annak, hogy ezek az emberek, mint például Dudás és Lengyel sokkal negatívabb képet tudnak magukról kialakítani a taxisok körében, hogy azok, akik róluk írnak nem értenek a szakmához. Hogy melyikhez? Az újságíráshoz vagy a taxizáshoz? Nem tudom, hiszen nem ismerem őket, csak rosszul sikerült írásaikat. Egy viszont biztos, mostantól csak úgy fogok bárkit is megítélni, ha én magam is beszéltem vele, addig csak fenntartásokkal fogok minden róluk - velük készített írást olvasni.