2005.10.12.
Több kollégának, civilnek, meséltem már ezt a történetem, de sajnos úgy látszik egyre inkább a rémálom valóság lesz…
Még most is görcsbe rándul a gyomrom – főleg mostanában a híreket olvasva -, ha erre a 2001-es sztorira gondolok.
2001-ben sokat dolgoztam nappal. Volt egy állandó utasunk, aki a XIII. kerületben lakott.
Már az első találkozás is bizarr volt.
Felvettem a címet és a szokásosnak megfelelően várakoztam az utasomra.
Éppen nem volt semmi olvasnivalóm, így a fejemből kibambulva nézelődtem.
Úgy 5 perc elteltével nyílt a ház kapuja.
Nem akartam hinni a szememnek. A Jurrasic parkból lépett ki rajta a professzor.
Annyira kísértetiesen hasonlított rá, hogy komolyan meglepődtem, amikor magyarul szólalt meg.
Nem zaklattam ezzel az észrevételemmel, mert túl komoly ember benyomását keltette, és a bemondott cím sem utalt arra, hogy egy taxissal szívesen bratyizna.
Többször utaztunk már együtt, és több hétköznapi beszélgetésen voltunk túl, amikor is egy ilyen alaklommal meg mertem neki pendíteni, hogy mi volt az első benyomásom.
Mosolygott rajta és megjegyezte, hogy ha még a foglalkozását is tudnám, akkor döbbennék meg igazán.
Jól sejtitek, ő is vírusokkal foglalkozik.
Már alig vártam a következő utazásunkat, mert engem ez a téma igen érdekel. Főleg akkoriban söpört végig az országon az „A típusos influenza”.
Mint mindennek, ennek is eljött a napja.
Kérdések tömkelege volt a tarsolyomban, de ezeket nem tudtam ellőni, mert a beszélgetésünk eleje is olyan nyomasztóra sikeredett, hogy inkább nem szerettem volna többet tudni.
Gyors udvarias bevezető után rátértem az engem érdeklő témára.
- Uram, mikor ilyen influenzajárvány van, akkor önöket is riasztják, mert azért ez egy elég súlyos következményekkel járó megbetegedés most?
- Nem – mondta kisé elmosolyodva, - ez nem jelentős. Meghal 100-200 ember benne, de ez teljesen normális, hiszen ezek közül sokaknak ez már csak a kegyelemdöfés, a legyengült szervezetüket tekintve.
- Filmeken sokat lehet látni ilyen világméretű járványról, ahol több ezer ember hal meg, lehetséges egy ilyen vírus?
- Annyira lehetséges, hogy egy ilyen kitörésének az esélye az elkövetkező 5-10 évben, szinte a 100%-k határát súrolja. Állatok között már el is indult egy ilyen járvány. Annyi kell csak, hogy egy mutáns vírus kialakuljon, és emberről-embere terjedjen. Viszont, ez nem több ezer ember halálával járna!
- Súlyosabb lenne?
- Sokkal!!! Most hívtuk fel az Orbán kormány figyelmét egy ilyen lehetőségre, és kértük, hogy a Japán példát követve, a költségvetésből jelentős összeget különítsenek el erre a területre, mint megelőző kutatás, és tartalék képzés egy esetleges járvány kitörésére.
- Mit reagáltak rá?
- Röviden összefoglalva: 5 év nagy idő
- Mégis, milyen halálozási arányra lehet számítani?
- 3:1! Azaz, ha magának van 12 olyan ember az életében, aki fontos, akihez ragaszkodik, akkor abból 4 meg fog halni.
- Ez hihetetlen…
- Ez annyira hihető, hogy már kiterjedt kutatások, fejlesztések vannak bizonyos országokban arra nézve, hogy miként lehetne majd több milliárd vakcinát előállítani olyan rövid idő alatt, hogy esélyünk legyen felvenni a harcot egy ilyen vírussal.
- Akkor lehetséges, hogy sikerül időben elcsípni?
- Nem, mivel ez a mutáns vírus is tovább mutálódik, így már az ellen kell majd védekezni. De ne idegeskedjen ez miatt, ez elkerülhetetlen, kezelje tényként.
- Ne haragudjon, de ez így első hallásra nagyon keményen érint. Valamit csak lehet tenni ellene.
- Lehet. Imádkozni…
Próbáltam hitelesen visszaemlékezni erre a beszélgetésre, persze a szakszavakra – amit sűrűn használt -, már nem emlékezhetem.
2001-ben tudták már, hogy ilyen lesz. Most bagatellizálják.
Talán az első áttörés már megtörtént, mert hivatalos orgánumok is elkezdtek őszintébben beszélni a lehetőségekről.
„3 millió magyar halhat meg a járványban!”
Számolj, és talán elkezdhetünk imádkozni…