Külön-külön kezdtük, ki itt, ki ott, de végül is a szakmánk miatt összefutottunk ebben a rengetegben. Sajnos /bár talán ez a jó benne/, a mi szakmánk valahogy más, mint a többi. Így a netezési szokásaink is kicsit eltérőek. A törzsfórumunkon ezt a moderátorok próbálták tolerálni, több-kevesebb sikerrel. Meg az egész olyan össze-vissza volt. Ekkor érlelődött meg bennünk, hogy nincs egy átfogó, minden taxis témát érintő weblap, ebben a témában. Innen már egyenes volt az út ahhoz, hogy ennek a hiányát megpróbáljuk megszüntetni. Mivel mi három különböző érdeklődésű, mentalitású, tudású emberek vagyunk, így összeálltunk, hogy valami újat, valami jót, valami egyedit hozzunk létre.

A oldal három pilléren nyugszik (hogy, ne billegjen): Bbetyár, tomajer és végül jómagam, csogu. Jellemezni minket talán úgy lehet, hogy Betyár az agy, tomajer az önmérséklet, én meg a csogu. Összeültünk és törtük a fejünket, hogy miként lehetne, egy elfogadható, ízléses, profi honlapot összehozni. Betyár kolléga (nem véletlenül ő az agy), gondolt egy bátrat, és felvette a kapcsolatot a Neosoft Informatikával. Ez egy komoly cég, 3 fiatal vezetővel. Weblapok készítésével, softverek fejlesztésével foglalkoznak. Ami nagyon szimpatikus bennük, hogy ők is 3-an vannak, fiatalok, és próbálnak érvényesülni ebben a furcsa világban. Mertünk nagyok lenni, és nagyot kérni. Ők fantáziát láttak bennünk, és kérésünkre kedvező választ adtak. Így az oldal technikai része megoldódott. A tetteknek jött el az ideje. Több irodai megbeszélés, több tucat e-mailt, és telefonbeszélgetést után kezdett kialakulni bennünk, hogy mit is szeretnénk. Nem volt más hátra, mint a személyes találkozásnak a Neosoftos fiúkkal. Erre a találkozóra egy pénteki napon került sor. Előtte való este még történt egy egyeztetés, és másnap délben elindultunk Székesfehérvárra. Üres zsebbel - de annál nagyobb lelkesedéssel, tele ötletekkel, tervekkel -, egy milliós projectért.




- Na, hol van királyom? – szegezte nekem telefonba Betyár a kérdését, hiszen rögtön 12 óra, a megbeszélt találkozó időpontja. Pont ekkor értem a kútra.

Gyors kávézást, cigizést követően, készítettünk egy-két képet, hogy dokumentálni tudjuk lapunk történetének kezdetét. Elindultunk. Suhant alattunk az autó, míg mi a terveket szőttük. Betyár kolléga a megbeszélés menetét tervezgette, tomajer siránkozott a délutáni alvásának elmaradása miatt, én meg arcomon feszült figyelemmel néztem, mint fogynak a kilométerek. Ezen, senki se lepődjön meg, hiszen be lett nekem ígérve, hogy lefelé megállunk a volt M7-es áruháznál, annál a kitűnő önkiszolgáló étteremnél, és egy turistabuszt megszégyenítő mennyiséget veszünk magunkhoz. Útközben csodálattal hallgattuk Betyár terveit, ami hemzsegett a szakszavaktól – nem véletlen, hiszen pont eme siker bezsebelése érdekében készült már erre vagy egy hete. Megérkeztünk a kajáldához. tomajer /kinek nevét szigorúan kisbetűvel kell írni/, minden pszichológia tudását latba vetette, hogy megakadályozzon engem abban, hogy még a guruló autóból szálljak ki. Mit tegyek, éhes voltam. Megbeszéltük, mégsem eszünk sokat, hiszen nagy a tét, így éberségünkre szükség van. Ez is - mint már életünkben annyiszor -, csak terv maradt. Betyár kolléga, még tomajer szaktárs maradékát is csipegette, hiszen ő nem nyalta tisztára a tányérját, nem véletlenül ő köztünk az önmérséklet. Egymást biztatva visszajutottunk az autóhoz, és - Arankát beüzemelve - igyekeztünk a találkozóra, ahonnan már eleve késésbe voltunk. Aranka: ez azért magyarázatra szorul. Aranka egy GPS rendszer, az én nagy büszkeségem. Pár nappal ezelőtt kaptam szeretteimtől születésnapomra. Nagyon kényelmes megoldás, csak bepötyögöm a kívánt célt, és egy kellemes női hang instrukciói alapján, minden nehézség nélkül lehet célba érni …elméletileg. Ez miatt a női hang miatt nevezték el a srácok a GPS-em, Arankának. Folytatnám. Parkolóból elindulva Aranka utasításait követve zökkenőmentesen megérkeztünk célállomásunkra. Talán hosszú ideig ez volt az utolsó zökkenőmentes produkciónk.
- Ez a hármas szám!
- Nem hármas csogu, kettes, pontosabban 2/a. Van egy olyan érzésem, hogy ez a ház lesz az.
Én kétkedve fogadom már tomajer megérzéseit, mert eddig nem igazán jöttek be neki. Sajnos, ez most sem történt másként. Betyár kollégát összeszedve – ki a jóllakottságtól szédelegve az úttest közepén flangált, bevonultunk abba a házba, amire tomajer rámutatott. Mikor rádöbbentünk, hogy tomajer, csak a pontos címet és a nevet felejtette el, vaktában elindultunk egy mozgólépcsőn felfelé. Itt látványosan bolyongtunk pár percet, majd miután a takarítószemélyzet megszánt minket, kiirányítottak a házból. tomajer - ki elég gyakorlatias eltévedés ügyileg -, telefonon felvette a kapcsolatot a Neosoftos fiúkkal, miközben én aggódva figyeltem Betyár kollégát, amint az útesten sétálva küzd a forgalommal. Igaz, ő azt állítja, hogy ezzel határozott terve volt. Azt nem tudom, hogy ebben mennyi az igazság, de azt el kell ismerni, ő fedezte fel az ablakban az egyik fiút, aki tomajert próbálta telefonon keresztül a helyes irányba terelni. Nem sikerült. tomajernek ismét látomása volt, és testületileg bevonultunk egy házba. Ismét mozgólépcsőztünk, majd miután egy esküvői ruhaszalonban tettünk két kört, a kijáratot vettük célba. Szerencsénkre, eddigre már Betyár kolléga kicsit jobban lett a sertéspörköltes, töltött húsos, nokedlis, uborkás, süteményes menütől, és megtalálta a megfelelő bejáratot. Én még kiimádkoztam tomajert egy trafikból - ahol éppen a raktárt vette célba, mint lehetséges megoldást – és követtük Betyárt.
Akik ismernek minket, azok gondolhatják, hogy eddigre már elég vidám hangulatba kerültünk, ami még nem is lett volna baj, csak hogy ez nálunk hanggal is jár. Tanulva az előbbi kudarcokból - ami a mozgólépcsőzésünket illeti -, gyalog futottunk neki a feladatnak. Mondjuk a futás elég nagy túlzás, pontosabban felhúztuk magunkat a lépcsőn, miközben mi már Betyárral elég rendesen vigadtunk. tomajer megvető pillantásai közepette visszaindultunk a földszintre, hiszen ismét zsákutcába futottunk. Lépcsőn, csak az első emeletig lehetett feljutni. Testületileg beszálltunk a liftbe és gyorsan megnyomtuk a második emeletet. Gyorsan, hiszen ekkora már valaki szólhatott a biztonsági őröknek, hogy támadás érte az épületet. Mikor a liftajtó kinyílt tomajer előresietett, mivel már tisztán látszott /és hallatszott/, mi Betyárral már képtelenek vagyunk kontrolálni önmagunkat, és a nevetőgörcs kitörni készül belőlünk. Mint gondolom, tudjátok, a jókedv, a nevetés ragadós, így mire tomajer az ajtóhoz ért már ő sem volt beszámítható. Leírhatatlan, ami ott történt, ennek visszaadásához minimum Rejtő Jenőnek kellene lennem. Következő látványban lehetett részük a Neosoft dolgozóinak: megjelent az ajtóban tomajer szaktárs, kinek feje olyan vörös színben pompázott, mint aki előtte rágott a legerősebb indiai paprikából, vagy két kilót. De nem adta fel a tervét, hogy menti a menthetőt. Mivel megszólalni már nem tudott, így kezével próbálta vázolni az eseményeket, minek hatására mi majdnem elestünk a röhögéstől Betyárral. Meg is kellett állni kicsit pihenni, hiszen levegő nélkül elég körülményes még sétálni is. De ez a jóember csak nem adta fel, és már úgy hadonászott, mint aki egy egész méhrajjal küzd. Meglepő, de nem csapták be előttünk az ajtót, hanem kedvesen betessékeltek és sor került a bemutatkozásra. Gyors magyarázkodás után kicsit összekaptuk magunkat, és kezdetét vehette az érdemi megbeszélés. Nagyon kedvesek és megértők voltak. Nem fitogtatták tudásukat, és érthetően próbálták a szakmai oldalát is tálalni a weblap készítésnek. Kompromisszumkészségük kimeríthetetlen volt, és közel 2 órás tárgyalást, mind a két oldalról sikeresnek könyvelhettük el.Visszaindulás előtt még benéztünk egy fagylaltozóba, hiszen ünnepelhetnékünk támadt. Megcsodáltunk Székesfehérvár gyönyörű lányait, majd rábíztuk magunkat Arankára. Ő kicsit begerjedt, mert Budapest helyett Balatont jelöltem meg úti célnak. Szegény hiába mondta, hogy hol menjen Betyár balra, ő rendíthetetlen volt. Miután a hibát észleltem, korrigáltam, már sima utunk volt egészen Pestig. Útközben a tervezgetésnek, az előttünk lévő teendők egyeztetésének volt érkezése. Talán most éreztük meg igazán, hogy ez felelősséggel is jár, hiszen lekötelezettek lettünk.. Azok a fiúk azért segítenek nekünk, mert bíznak bennünk, és ha valakinek bizalmat szavaznak, azt illik is megszolgálni.





2005-09-10