Az ötlettől a megvalósításig bő egy hét telt el. Ezalatt én folyamatosan azon agyaltam, hogy mik legyenek azok a pontok a cikkben, amikre a helyszínen majd különösen figyelnem kell, ami foglalkoztathatja az „utcát”. Persze ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy nem szabad tervezni, mert az eddigi tapasztalataim azt mutatták, hogy a papírforma mindig borul. Ez egy értékes tapasztalat, mert most sem történt ez másként.
Éjszaka lenyomtam a szokásos műszakomat, majd gyermekeimet a suliba elszállítmányoztam, bevásárlás és egy gyors alvás következett. Időben ébresztettem magam, hogy még véletlenül se késsek el, hiszen nagyon foglalkoztatott a lehetőség, hogy mint külső szemlélő egy ilyen eseményen részt vehetek, sőt, hogy ezt a hallotaxit olvasókkal meg is oszthatom. Mind a Főtaxis kollégákkal, mind más cégeknél dolgozókkal, az utasokról már nem is beszélve.
Miklósnak előre jeleztem, hogy nem biztos, hogy ez a cikk nem lesz egy „kicsit” negatív hangvételű.
- Nem baj – válaszolta – a lényeg, hogy tényekkel legyen alátámasztva a kritika, mert abból lehet tanulni.
Na jó – gondoltam magamban -, majd igyekszem tényszerűen jól odavágni a tisztelt EB-nek. Az aktuális napig végig azon izgultam, hogy nehogy meggondolja magát a diri és visszalépjen. Közben szépen elkezdtem a kollégák között elhinteni a hírt, mintegy mellékesen megemlítve ezt a lehetőséget. Ennek az igazi oka az volt, hogy teszteljem őket.
1, Érdekli-e őket egy ilyen cikk?
2, Mikre lennének kíváncsiak?
3, Milyen kérdések foglalkoztatják őket, amire jó lenne megadnom a választ?
Nem szabad elfelejteni, hogy a MARTA RT. 1913. június 1.-én helyezte forgalomba Budapest utcáin az első 25 db taxaméterórával felszerelt bérkocsikat. Ebből alakult ki a későbbiekben a Főtaxi és én egy ilyen nagy múlttal rendelkező cég Etikai Bizottságának a munkáját figyelhetem meg, majd tényekkel alátámasztott negatív kritikával illethetem.
Gonosz mosollyal az arcomon indultam el az egyik keddi napon etikára. Útközben még persze vázlatokat készítettem a fejemben, amiket sorra el is vetettem, hiszen mindig eszembe jutott, hogy a papírforma az mindig borul és ezek az előre megtervezett dolgok csak összezavarhatnak.
Most valahogy az átlagosnál is nyugodtabban léptem át a fotócellás ajtón. Az irányt azonnal Miklós irodája felé vettem és még mindig az dolgozott bennem, hogy megvan az esélye annak, hogy nem kerülhet erre az eseményre sor. Belépve az irodába nem találtam egyedül az igazgatót (de rossz szó ez), vele volt még két etikás, gondolom egy kis külön megbeszélésen.
Itt 2 dolgot is meg kell említenem:
1, Az Etikai értekezlet már 14 órakor kezdetét veszi, hiszen ekkor tárgyalják meg a cég belső ügyeit, majd 16 órától jön a taxisokkal kapcsolatos ügyek kivizsgálása.
2, Sokat gondolkodtam, hogy a szereplőket megnevezem-e, vagy sem. Végül is arra jutottam, hogy is-is lesz a dologból.
Itt egy kis beszélgetés következett, ami különösebben nem is érdemelne szót, egyetlen mozzanat miatt mégis említésreméltó. Miklós kiment az irodából egy pillanatra és hármasban maradva az etikásokkal, jövetelem céljáról kezdtünk beszélni. Ekkor említette meg Csicsa viccesen, hogy „aztán okosan írjál”.
Gyorsan le is csaptam erre a mondatra, főleg azért, mert közben hallottam, hogy érkezik vissza a Miklós.
- Én jeleztem a Miklósnak, hogy nem biztos, hogy pozitív lesz a cikk, de neki ez ellen nem volt kifogása, csak kérte, hogy ragaszkodjak a tényekhez.
Láttam Csicsán, hogy kissé meglepődik a válaszon, na és közben Miklós is beért, így az ő reakcióját is megfigyelhettem. Az volt a benyomásom, megértette, ami itt ma történni fog, azt én megírom, még akkor is, ha ennek gyászos következménye lesz rám nézve, ami a Főtaxis pályafutásomat illeti:-)
Közben 16 óra lett, az első berendelt ügyének a kivizsgálásának a kezdete. Gyorsan kimentem a folyósóra, mert azt szerettem volna, ha először én beszélgethetnék el a kollégával, hogy még úgy halljam a történteket, ahogy ő látta, érezte. Szerencsém volt, mert nem egy zárkózott taxissal hozott össze a sors. Büszkén mutatta személyijét, amiben nem mai keltezésű a bejegyzés, ami arról tesz tanúbizonyságot, hogy Ő nem ma kezdte a pályát.
Vázolta a történteket és végig nagyon magabiztosnak tűnt a srác. Megmondom őszintén, ahogy tálalta nekem az ügyet, rögtön megfordult a fejemben, hogy ebből gáz lesz, mert feleslegesen van a kolléga berendelve, hiszen ellentmondásos intézkedés történt, meg minden hasonló ilyen hangzatos dolog, ami azt bizonyítja, hogy sajnos hiába van 18 etikása a Főtaxinak, vannak még orvosolásra váró hiányosságok. Mindegy, ha egyszer belekezdtem, ha ezért külön felborítottam a napom, akkor most már végigcsinálom.
Közben végeztek az etikások a megbeszéléssel és mielőtt elkezdték a kollégák meghallgatását, kijöttek egy cigit elszívni. Ekkor kaptam el Kolozsvári Lajost, aki jelenleg az EB elnöke. Közöltem vele a „jó hírt”: Itt vagyok és most majd én szépen mindent megírok, ami bent történni fog.
- De csak a szakmai részét, ami a jegyzőkönyvben is szerepelni fog, igaz?
Hohóóó, miről beszélünk? Kit érdekel, hogy mi van a hivatalos jegyzőkönyvben, szóval erre megy ki a játék, na ebből nem ez lesz.
- Gondolod – kérdeztem vissza a Lajosra -, hogy ez miatt korábban kelek, bejövök ide, és itt töltöm a délutánom? Nem – adtam meg gyorsan a választ -, itt szépen az lesz megírva, amit én tapasztalok, és a Miklósnak már előre jeleztem, hogy ez nem feltétlen lesz rátok nézve hízelgő, amit ő nem is bánt. Csak kérte, hogy tényszerű legyek, és hidd el Lajos, én az leszek – a mondat végén elengedtem egy olyan biztató mosolyt, mint amit tőle láttam, amikor belépni jöttem a céghez többedmagammal és közölte, hogy akkor most jönnek a tesztlapok, hogy megtudjuk, milyen tudású kollégák szeretnének a kötelékünkbe tartozni. Emlékszem, még a fülem mögött is csorgott az izzadság:-) Egy biztos, ott megalapozta előttem az egész Etikai bizottság tekintélyét, ami tegyük hozzá, csak így működhet normálisan!
Szegény Lajos egy pillanatra elsápadt, majd kiült az arcára a pír, de hamar összeszedte magát és jelentőségteljesen rám nézve csak ennyit mondott.
- Rendben.
Ebben a pillanatban fogadtam meg magamban, hogy amint vége van ennek az egésznek, rohanok a mosóba és kérek egy alapos külső-belső tisztítást, mert biztos, ami biztos, nagyobb eséllyel indulok így egy személyes találkozó alkalmával kint az utcán:-)
Közben folyt a beszélgetés kint a folyósón, én meg hogy hasznossá tegyem magam elkezdtem fényképezgetni a falakra kihelyezett képeket, ami a múlt egy-egy eseményét hivatott megörökíteni, a retrót kedvelők legnagyobb örömére.
Elérkezett a pillanat, megkezdődött a gyűlés. Lajoshoz még volt egy olyan kérésem, hogy lehetőleg szeretnék olyan helyre ülni, ahol jól beláthatom az egész termet. Ez a hely közvetlenül a berendelt kollégák melletti széken volt. Tökéletes, innen láthatom mindenki arcát, érezhetem a kolléga reakcióit, sőt, még a légzésének a változását is. Igen elégedetten ültem le a helyemre.
Mint azt a fényképeken is láthatja a kedves olvasó, egy téglalap alakú irodában található a tárgyaló, amiben az asztalok U alakzatban vannak elhelyezve. Az EB elnökkel és két helyettesével szemben foglalhatnak helyet a berendelt taxisok. Az asztalokon vizes palackok és a nélkülözhetetlen kávés termosz foglal helyet. Nagyon kultúrált hozzáállás, hogy a nem dohányzó kollégákra való tekintettel ebben a helyiségben dohányzás nincs.
Be is hívták az első kollégát, aki 16 órára volt berendelve. Kicsit már most csúszott a dolog, mert bő 10 perccel később kezdődött a meghallgatás. Tudnotok kell, hogy 20 perces idővallumban vannak berendelve a taxisok. 16 órára, 16.20-ra, 16.40-re és így tovább, attól függ, hogy mennyi kivizsgálásra szoruló ügy merült fel az adott héten. Ez volt a legfontosabb kérdése az „utcának”, hogy miért kell néha annyit kint szobrozni a folyósón, miről tudnak ennyit bent beszélni? Na majd erre jól odafigyelek – nyugtattam meg a srácokat. Figyeltem is.
Ekkor egy pillanatra bejött a Miklós, elnézést kért, majd a szemével megkeresett és a következőt mondta:
- Csogu, remélem azt fogod megírni, ami a jegyzőkönyvben fog szerepelni?
- Természetesen – válaszoltam illemtudóan, majd azon kezdtem agyalni, hogy melyik céghez is van most kedvezményesen felvétel:-)
Miklós „megnyugodva” távozott és igaz, akkor nem tulajdonítottam neki jelentőséget, de egy pillanatra a Dudás Gyurira nézett. Pedig ha ekkor kicsit jobban figyelek, akkor elkaphattam volna Gyuri reakcióját és rájöhettem volna, hogy itt valami készül ellenem:-)
Elkezdődött hát. Behívták az ügyben szereplő kollégát és megkérték, vezesse elő az ő verzióját. Megmondom őszintén, én izgultam a srácért, mert az elmesélése alapján nagyon igaza volt.
Kolléga verziója:
Kamaraerdőben tutizott, Kamaraerdő azon részén, ami nem Budapesthez tartozik A diszpécser egy Gárdonyt dobott, és úgy, ahogy az a szabályzatban le van fektetve. Ilyenkor azok a kollégák jelezhetnek a címre (egy gombot lenyomva a központban megjelenik a taxis kódja a diszpécser gépén), akik kint vannak Gárdonyban. Amennyiben ilyen nincs, akkor a diszpécser újra elmondja a címet és kéri a Budapest határtáblát 5 perccel. Természetesen nem a város másik felén, hanem a címhez közeli részen. Sanyi ekkor jelzett a címre, mivel ő a határtáblán kívül volt, így az első idővallum, ami 5 percet jelent, neki megfelelt. Ilyenkor a diszpécser elmondja a pontos címet, nevet és ha még tartozik a címhez valami megjegyzés. A taxisnak ezt memorizálnia kell valamilyen módon ( megjegyzi, felírja, vagy egy erre szolgáló készülék rögzíti az elhangzottakat, amit később vissza is hallgathat). Miután ez megvan, a kollégának közölnie kell, hogy milyen irányból hagyja el a várost, esetleg merről közelíti meg a címet, és az össz címreérkezés hozzávetőlegesen mennyi időt vesz igénybe. Sanyi ekkor azt mondta, hogy a régi 7-esen fog haladni, de egyben kért egy etikást egy másik csatornára.
Az etikásunk át is ment majd a következő beszélgetés hangzott el.
- Az lenne a kérdésem, hogy Gárdonyba mehetek a régi 7-esen is és az autópályán is, igaz?
- Persze – jött a válasz.
- Jó, akkor a régi 7-esen megyek – jelentette ki a kolléga.
Ekkor lépett be a beszélgetésbe egy másik etikás, aki közölte a kollégával, hogy rendben, de akkor ő a Diósdi táblánál várni fogja, hogy megmérje. Sanyi érezte, hogy az ott található táblát nem fogja az általa vállalt idővel elérni, így szépen visszafordult az M7-es felé, mivel a szabályzat szerint és az általa vállalt feltételekkel onnan volt ideális haladnia. A taxis azzal védekezett, hogy azért szeretett volna a régi úton menni, mivel az rövidebb út és mivel az utas érdeke az első, így ő azt tartotta szem előtt. Mivel az egyik etikás jelezte, hogy annál a táblánál viszont várni és mérni fogja, így a saját érdekében az M7-esen haladt. Persze voltak itt még apró részletek, de ezzel nem bonyolítanám az ügyet, mert pontosan ezek azok a momentumok, amik úgy összezavarhatják az eseményeket, hogy ember legyen a talpán, aki ezt kibogozza.
Vagyis, hogy állt ebben a pillanatban előttem ez az egész?
Kolléga felvesz egy címet táblán kívül, majd az utas érdekét szem előtt tartva egy rövidebb úton szeretne haladni, amire engedélyt is kér, amit meg is kap, hiszen az etikás azt mondta, hogy persze, mind a két irányból mehet, majd amikor egy másik etikás a késés lehetőségét megemlíti, akkor természetesen a taxis a maga védelmében az M7-esen halad és így a vállalt időt teljesíteni tudja.
Sima ügy, nem is kell ezt ragozni. Kollégától elnézést kérni, az etikást, aki berendelte és ezzel az idejét fecsérelte a Sanyinak, megkorbácsolni, majd letiltani pár napra, hogy legyen ideje átgondolni az eseményeket. Jöhet a következő berendelt.
A következő mozzanat ilyenkor az, hogy az etikások kérdéseket tesznek fel a kollégának. Ezzel a meghallgatás közben felmerült kérdéseikre szeretnének választ kapni. Röpködtek a kérdések, érkeztek a válaszok és azt vettem észre, hogy a kolléga egyre bizonytalanabb a dolgában velem együtt. Nem vallatás történt, mielőtt félreértitek, hanem sima kérdez-felelek. Aminek az lett a vége, hogy én úgy összezavarodtam, mint a vasorrú bába a mágneses viharban. Először nem értettem, hogy miért kell ezzel az üggyel még foglalkozni, hiszen tiszta sor!? Majd nem értettem, hogy miről beszél a kolléga, hiszen előbb mást és másként mondott, majd nem értettem, hogy ezt én miért nem láttam az első pillanatban, hiszen teljesen világos, már mint az, hogy a kolléga hibázott és nem is kicsit.
Most megpróbálom összefoglalni tényszerűen:
Kolléga felvette a határtáblát 5 perccel, ami nem is lett volna gond, hiszen ő már azon kívül volt. Viszont a diszpécsernek azt mondta, hogy a régi út felől megy. Ekkor visszalépett Budapest területére és megcélozta Diósd felől Gárdonyt, mindezek közben átkért egy etikást, akinek feltett egy általános kérdést:
- Gárdony a M7-es és a régi út felől is megközelíthető, igaz?
Na már most az etikás nem hallotta az előzményeket, arra figyelt fel, hogy valaki etikást keres. Kapott egy általános kérdést, amire helyesen válaszolt, mivel valóban mind a két útról meg lehet közelíteni Gárdonyt.
A másik etikás, aki végigkövette az eseményeket, azonnal jelezte, hogy ő bizony mérni fog. Ekkor kolléga visszafordult és Budaőrs felől hagyta el Budapestet és a Tesconál ment rá az autópályára. Még ez sem lett volna baj, hiszen 5 percen belül megtette ezt az utat, vagyis időben elérte a táblát, amit még külön bizonyítani is tudott a pályamatrica vásárlásakor kapott bizonylattal, amin szerepel időpont.
Amiben hibázott: - Nem tájékoztatta a központot, hogy más útirányt választott, mint amit a címfelvételkor jelzett.
Arról nem beszélve, hogy az etikást szépen megültette a Diósdi táblánál, jó helyen van ott jelszóval:-)
Ez bontakozott ki a kérdés-felelet „játék” alatt. Ekkor kiküldték a kollégát, hogy kint várja meg, amíg a bizottság megtárgyalja a fejleményeket és meghozza a döntését.
Épp azon rágódtam magamban, hogy de jó hogy nekem itt most nincs más szerepem, mert elég egy kusza ügy ez így (hiszen ekkor még azért nem volt ennyire tiszta a dolog, mert ezek után jött még csak az, hogy elkezdik az etikások maguk közt megvitatni a hallottakat).
Na én ott szépen megültem mint az iszap és érdeklődve vártam a fejleményeket, amikor is Dudás Gyuri megszólalt.:
- Uraim, mielőtt elkezdenénk az ügy megtárgyalását, Miklós külön kérése, hogy hallgassuk meg Csogu véleményét. Parancsolj Csogu, tiéd a szó.
Minden szempár egyszerre szegeződött rám. Kerültem az életem során már pár kellemetlen helyzetbe, mondhatom elég nagy tapasztalatom van ebben, de most hirtelen azt sem tudtam, hogy szüleim anno 36 éve milyen nevet adtak nekem, olyan zavarban voltam. Szépen megetettek:-)
Valamit hebegtem, próbáltam érvelni, de még a hangom is idegenül csengett. Arra emlékszem, hogy elhallgattam, majd csend ült a teremre. Végül a Lajos szólalt meg, kimentve engem adta meg a szót az első etikásnak, hogy véleményezze a halottakat, amit a kolléga az esettel kapcsolatban el tudott mondani. Nagyon hálás voltam, amiért hirtelen elterelte rólam a szót.
Ezek után elkezdődött az ügy kitárgyalása, érvek és ellenérvek ütköztek. A kép lassan tisztulni kezdett. Volt, aki nagyon védte a taxist és a büntetés ellen nem élt kifogással, de a mértékét sokkalta. Ami meglepett (azok az aljas előítéletek, ami abból adódik, hogy telenyomják az ember fejét mások hülyeséggel), hogy ebben oroszlánrészt vállalt Révi Zoltán, aki a teremben a Szakmai Felügyeletet látta el.
18.05
Ennyit mutatott az óra, amikor behívták a Sanyit, hogy elmondják neki milyen döntés született. Én magam lepődtem meg a legjobban, hogy ennyi időt vett ez igénybe. Pontosan azért lepett meg, mert így visszapörgetve magamban az eseményeket, egy felesleges mondat sem hangzott el a megvitatás alatt. Sajnos valóban eddig tartott megvitatni a dolgokat és mindenki számára elfogadható ítélet született. A legnagyobb hiba az volt a kolléga részéről (amit ő sem tudott cáfolni), hogy nem tájékoztatta a központot arról, hogy útvonalat módosít.
A végeredmény 1 hét tiltás lett.
Ami feltűnt, hogy a bizottság a „vita” alatt 2 részre oszlott. Már épp kezdtem klikkesedésre gyanakodni, amikor is egy másik ügy megtárgyalása is napirendre került. Itt felcserélődtek a szerepek. Akik addig egyetértettek, azok élesen ellentmondtak egymásnak.
Így ha szomorúan is, de lassan-lassan el kellett fogadnom azt a tényt, hogy ismét sikerült szépen a saját kardomba dőlnöm és (igaz megnyugvással), de kénytelen leszek csupa jót írni ezekről a srácokról, akik (mint ahogy a kérdésemre Kolozsvári Lajos is ezt a választ adta), csak a szakma iránti szeretettből vállalták ezt a feladatot. Amennyiben valaki szeretne tenni a tisztességes megítélésért, ha valaki szeretne valamit hozzátenni a dolgokhoz, akkor ahhoz be kell kerülnie egy körön belül, mert csak ott van erre lehetősége. Viszont ennek ára van!!!
Mikor 21 órakor kiléptem a székházból, a fejem kóválygott és olyan szinten voltam kifáradva, mintha valami kemény fizikai munkát végeztem volna. Kavarogtak bennem a gondolatok. Van egyszer az utca, az utcán kint dolgozó taxisok. Aztán itt vannak az etikások, akik a szabályokat próbálják betartatni velünk. Szeressük őket ezért? Nem hiszem, hogy ők ezt igényelnék, meg azt sem, hogy ez sok taxisnak menne, főleg hogy megértsék, sok szabály pontosan az ő érdekükben született.
De egy biztos, ha szeretni nem is kell őket, de elismerni a munkájukat muszáj. Muszáj, mert az a kedvezmény, amit egy normális cégnél egy etikást megilleti, messze nem fedezi a befektetett munkáját.
Akármennyire is nem hittem volna ezt, de kénytelen vagyok meghajolni előttük és elismerni, amit tesznek, azt jól teszik! Gratulálok a csapatnak!
Főtaxi 2007. februári etikai gyűlés véleményezése!
A Cikk még folytatódik!!!
Csatolmány:
De akár lehet utóiratnak is tekinteni ezt. Kénytelen vagyok ezt a pár sort még hozzáfűzni, nem is igazán a magam védelmében, mert aki ismer, aki olvas a lapon, az tudja, hogy milyen kemény témákat vállalok fel beazonosítható (!) nickkel. Pontosan azok védelmében kell ezt megírnom, akik lehetőséget biztosítottak a cikk megszületéséhez és a benne szereplő személyek miatt.
Igen, átolvastam amit leírtam és nekem is gázosnak tűnik. Olyan igaz nyalós cikk. Nem tudok mit tenni urak, ez van. Valóban úgy készültem, hogy a valóságot fogom megírni, azokat a benyomásokat, amiket én ott tapasztalok. Szerettem volna egy olyan igazi velős cikket írni, hagytam is időt magamnak, hogy az élmények ülepedjenek bennem, de nem változott negatívan bennem semmi. Sőt, még visszafogottan is írtam. Hiszen például a Réviről szívem szerint dicshimnuszt zengtem volna. Tökéletes meglátásai voltak, humánus volt, amit még humorral is fűszerezett. Nálam ez az én szintemen a tökéletest jelenti. Tetszett a Lajos igyekezete is, bár kitűnt, hogy a Dudás Gyurinak a nagyobb a tapasztalata egy ilyen gyűlés levezetésében. Nálam az, ha valaki a képességéhez képest a maximumon teljesít, és ha még ez kicsit kevesebb is mint egy másik ember teljesítménye, akkor is többet számít, mint egy „zseni” villongása. De sorolhatnám a neveket. Mindenkin azt éreztem, hogy a maximumot hozza ki magából és baromi nagyképűség lenne azt hinni, hogy ez azért történt, mert én ott ültem. Nem, mindenki maga miatt, az ő szakmai megítélése miatt tette azt, amit tett. Manapság döbbenet ilyet tapasztalni, amikor az egész rothadó szakma másról sem szól, mint hogy mennyit viszünk haza. Furcsa azt tapasztalni, hogy van még szakmaiság. Szívből gyűlölöm a beszabályozottságot, nehezen tudom elfogadni a gátakat, az egész szakmáról negatív a megítélésem, de magammal nem tudnék elszámolni, ha attól való félelmemben, hogy hízelgésnek tituláljátok az írásom, nem írom le azt, ha valami pozitívumba ütközök.
Urak, nem mondom hogy ez így jó, messze nem állítom azt, hogy manapság taxisnak lenni öröm, de ha már a jót is félni kell észrevenni, azt másokkal megosztani, akkor megette a fene az egészet. Nekem arról az etikai gyűlésről ez a véleményem és ÉN ezt vállalom.
Csogu