A városban ma nagy fennakadást okoztak a biciklisták. Az eredetileg 30 ezerre tervezett felvonulásra végülis becslések szerint 50 ezren érkeztek, ezzel teljesen megbénítva a főváros közlekedését.

Miközben figyeltem az amatőr bringásokat, egy igazi profi, vérbeli sportembert véltem soraikban felfedezni. Nem más Ő, mint Német Tamás, a Rádiótaxi összes tisztségével rendelkező vállalkozó, aki ha szabadideje engedi, taxizással üti el üres óráit.

Csogu: Tamás, nem meglepő téged ilyen sportrendezvényen látni, hiszen 59 éves korod ellenére igen jól tartod magad.
600: Először is üdvözlöm a Hallotaxi olvasóit és szeretném kijelenteni, hogy én magam is nagy rajongója vagyok a lapnak!!!
Csogu: Köszönjük neked ezt a kedves gesztus, de ha most rád koncentrálnánk azt megköszönném.
600: Igen, rendben. Igazán nem szeretek magamról beszélni, de engedek az érdeklődésednek. Még gyermekként kezdtem a sporttal megismerkedni. Egész fiatal voltam, amikor is a vívás mellett döntöttem. Egy dinamikus, gyors reflexeket kívánó sportág ez és nem nélkülözheti a gyors helyzetfelismerést, amit a mai napig jól tudok kamatoztatni a munkámban. Amint négyéves lettem új sport felé kezdtem kacsintgatni, mert már akkor is vonzott a technika. Gokartozás egyenlő a szabadsággal. Száguldani körbe-körbe és a csapattársaimat kilökni a pálya szélére, maga a mentális élvezet. Ezt a sportmúltamat is kamatoztatni tudom a mai napig. 7 évesen a futás vált életem részévé. Tudnod kell, hogy önállóságra kényszerített az élet, és hamar önellátó lettem. Az iskolába járás mindig gyenge pontom volt, mivel a korai ébredés, a készülődés, és a beérés mindig egy olyan procedúra volt, ahol a késés jellemezte a napjaimat. Sokszor futással próbáltam némi időt nyerni az állandó késés miatt. Így már adta magát, hogy a sportszerű futás beékelődjön a napjaimba. 10 évesen pattantam először lóra. Eleinte tartottam attól a nagy valamitől, de gyorsan megbarátkoztam a nálam nagyobb terjedelmű állatokkal és már nyereg nélkül is könnyedén betörtem egy-egy makacsabb egyedet. Ezt a tudást is a mai napig jól tudom kamatoztatni a munkámban.
Csogu: Ha beszélnél nekem a kerékpározásról, hiszen most is jelenleg egy méregdrága biciklin ülsz.
600: Nézd, valóban nem volt olcsó ez a bicaj, de én a minőség híve vagyok. A védőfelszerelésre is nagy hangsúlyt fektetek, hiszen a városban jelenleg is dolgoznak kollégák, akik a címre való igyekezetükben véletlenül elsodorhatnak. 14 évesen vettem meg életem első kerékpárját. Néhány esés-kelés után már uraltam a tudást, ami ide vezetett, hogy ma elindulhattam ezen a felvonuláson, amit én különben naponta megteszek.
Csogu: Mennyit tekersz naponta?
600: Sajnos nincs minden nap időm edzeni magam, mert a munkám elég sok időt vesz el az életemből, na és persze még ott van a taxizás is, azt se felejtsük el. De hetente az 1000 kilométer azért a mai napig megvan.
Csogu: Igazak azok a hírek, hogy a Rádiótaxi elnöke gondolkodik azon, hogy szponzorálja egy európai kerékpározásod költségeit?
600: Helyesbítenem kell téged. Nem a tulajdonos finanszírozná, hanem a központban dolgozók.
Csogu: Viszont akkor nélkülözniük kell a társaságod több hónapig!?
600: Valóban így van, de mint megtudtam, ők hajlandóak még erre az áldozatra is.
Csogu: A Sláger rádió felszerel majd téged kamerával, így mi az interneten követhetjük a veled történteket, ez olyasmi lesz, mint a Valóvilág kukkolós műsora. Nem fog téged zavarni ez a nagy nyilvánosság?
600: Világéletemben kerültem az ismertséget, mindig a háttérben szerettem maradni, de most úgy döntöttem, hogy jó példával szeretnék előjárni a taxisok szemében és minden olyan férfi előtt, aki közelít a 60. életévéhez.
Csogu: Mi ehhez csak sok sikert és egészséget tudunk neked kívánni!
600: Köszönöm!


Megjegyzés: a cikk tartalma néhány helyen a fantázia szüleménye. A kedves olvasókra bízzuk, hogy eldöntsék, hogy melyik az a rész:-)