Budapest egyik eldugott szegletébe rendeltem az autót. Nagyon kedves volt a telefonos hölgy, semmi rosszat sem tudok rá mondani. Felvette annak és rendje módja szerint a rendelést és úgy köszönt el: Köszönjük a rendelést, küldjük az autót.
Ez nálam már egy nagy jó pont.

Semmi ígérgetés feleslegesen, semmi akaratlan félretájékoztatás.
A kocsi a rendeléstől számított 10. percben meg is érkezett. Egy idősebb kollégával a volánnál, aki mint kiderült beszélgetésünk alapján, immár 25 éve taxizik. Igaz ebből a nyugdíjig másodállásban, majd a nyugdíj mellett főállásban űzi az ipart.
Nagyon hálás alany volt, hiszen kérdéseimre rendesen, összefoglalva válaszolt.

Csogu: - Látom emeltek a tarifán.
Taxis : - Igen, valóban most van némi emelés, de ez nem nekünk jó.
Csogu: - Ezt nem értem, akkor kinek jó? – tetettem az értetlent.
Taxis: - Most még nekünk hoz hasznot, de bevált szokás, hogy egy-egy ilyen emelés után automatikusan emelkedik a tagdíj is, így ez nem nekünk plusz, hanem a cégvezetőknek.
Csogu: - Akkor miért cégnél dolgozik?
Taxis: - Mert mezítláb még ennyire sem megy. Mindig jön valami riport, valami újságcikk, ami még jobban arra ösztönzi az utasokat, hogy csak telefonról rendeljenek.
Csogu: - De ha jól tudom, akkor a Fővárosi önkormányzat maximálta a nappali és az éjszakai tarifákat is, miért nem azzal járnak akkor?
Taxis: - Mert ez a cégvezetők üzletpolitikájával szöges ellentétben áll. Nekik az a lényeg, hogy az utas telefonról rendeljen, mert csak így tudnak ennyi embert céghez kötni. Pedig véleményem szerint ez felesleges aggodalom, mivel a normálisan taxizni akarók akkor is cégesek lennének és az utasok továbbra is telefonról rendelnének.
Csogu: - Miért, ha egyszer az utcáról is annyi lenne?
Taxis: - Mivel nem mindig van lehetőség utcáról leinteni autót, így kényelmesebb és biztonságosabb telefonról rendelni.
Csogu: - Biztonságosabb?
Taxis: - Igen, mert ha bent felejt valamit, akkor visszakereshető a taxis, de így van ez akkor is, ha nem megfelelően viselkedik.
Csogu: - Mi most miért 4-es tarifával megyünk?
Taxis: - Mert ön törzsutas!
Csogu: - Ez meglep, mitől lesz valakiből törzsutas?
Taxis: - Hogy benne van a számítógépben.
Csogu: - De ha én egyszer rendelek, akkor azonnal bekerülök a rendszerbe, így én azonnal törzsutassá lépek elő?
Taxis: - Igen, így jött le általánosba.
Csogu: - Az utasok nem nehezményezték az emelést?
Taxis: - Észre sem venni, 10 km alatt plusz 100 forint, így ebből semmi negatív visszajelzés nem érkezett.
Csogu: - Éjszaka vagy nappal érdemesebb dolgozni?
Taxis: - Nézze, én még nagyon régen kipróbáltam az éjszakát, de az első héten kiraboltak, azóta nem kockáztatok. Nem éri meg, nagyon veszélyes.
Csogu: - Én úgy hallottam más taxisoktól, hogy most a Budapest taxinak nagyon fellendül a megrendelése.
Taxis: - Igen?
Csogu: - Ön ezt nem érzi?
Taxis: - Hallja most az URH-t?
Csogu: - Be van kapcsolva?
Taxis: - Igen! – és itt mosolyodik el először, egyben utoljára.
Csogu: - De én akkor is azt hallottam, hogy statisztikailag most ennél a cégnél jól megy. – Erősködtem tovább.
Taxis: - Statisztikailag lehetséges, én ezt nem érzem de nem is hallom. Igaz, van amikor nem tudja a címeket eladni a kezelő, de akkor az utca is megy, vagy akkora a forgalom, hogy képtelenség haladni.
Csogu: - Maga azt mondta nyugdíjas, meddig lehet ezt csinálni, meddig lehet valaki taxis?
Taxis: - Amíg bírja, addig kell.
Csogu: - Köszönöm, itt nekem megfelel, mennyivel tartozom? – pillantottam a taxiórára.
Taxis: - 880 forint…

50%-kal megfejeltem, nem volt arcom kevesebbet adni, mert ezzel úgy éreztem, megsérteném…