Legalább Balázskával találkozhatna hétvégén, de most nem ő a soros. Talán jobb is így, hiszen pénze sincs. Látja a gyereken, hogy terhes már neki a vesztes apa. Vagy ezt csak ő érzi így? Buszt persze lekési. Mindig az orra előtt csukják be az ajtót, mintha ez lenne a sofőr perverzitása. Nem baj, legalább elszív egy cigit.
Leszáll és elindul haza. A biztonságba. Hiszen ez legalább az övé. Ki van fizetve, és szépen berendezte. Nehéz volt, hiszen egy gatyában jött el a feleségétől. Férfisors mondogatták a haverok. Igazuk van gondolta, és kemény 5 év alatt elérte, hogy megint legyen egy meleg otthona.
Istenem, mennyi túlóra, mennyi megaláztatás, de sikerült.
Boldogan ment most már, legszívesebben futott volna. Haza, haza, haza. Döbbenten állt a küszöbön, már messziről látta, hogy valami baj van.

Az ablak nyitva volt. Kiraboltak. Szédült és egyben émelygett is. Betörtek hozzá és elvittek szinte mindent, ami megmaradt azt összetörték.
Nem, ez nem történhetett meg, ezt nem akarom elhinni. Betámolyog a szobába, abba az idegen szobába. Lüktet a halántéka, szíve hihetetlen iramban dolgozik. Forog minden. Lehajol, és felvesz egy macit. Balázstól, a fiától kapta. Még szinte mindig hallja, amint a fia átadja, és azt mondja.
Apa, tiéd, majd ő vigyáz rád. Érzi arcán fia simogatását. Nem, ez sok, ezt már nem bírom. Kirohan az utcára és rohan és rohan. Elég, üvölti bele az éjszakába, eléééég.


Ekkor egy rémes gondolat villan az eszébe.
Igen, már tudja mi a megoldás. Így lesz a legjobb. Gyerünk, gyerünk. Most valóban rohan, és a helyen gondolkodik. Csak gyorsan, gyorsan, amíg erőm lesz hozzá.
Észre sem vette, és patakokban ömlik a könnye. Maga sem tudta kit sajnál. Magát? Fiát? Kit? Érezte, ennek meg kell történnie.
Autó fékez az utcán hirtelen, meg sem áll szinte, és egy fekete zsák repül ki az ajtón. Nagyot koppanva, egy kint felejtett szemeteskuka oldalán.
Volt valami szokatlan abban a koppanásban.






Futása lelassul, és nem tudja a szemét levenni a zsákról. Valami vonzza oda. Még tesz egy bizonytalan próbálkozást, hiszen nem messze már a híd, de nem megy.


Lehajol és nézi a zsákot. Mocorog, hiszen ez a zsák mocorog. Szinte szétszakítja, mintha a betörőt tépné. Egy kis, keverék kutya volt, talán 8 hetes lehetett.
Nézték egymást.
Az ember és a kutya. Két sors.
Lassan felemelte, magához szorította és sírtak, a kutyus, és ő. De ezek már az öröm könnyei voltak. A kiskutya nyalogatta, szinte felitta könnyeit.
Istenem - gondolta - szeretnek, megint szeretnek. Nénike kinézett az ablakon, mert valami koppanást hallott, csak nem megint a kukát lopják…
Egy embert látott, aki boldogan nevetett, és egy kicsi kutyát tartott a kezében.
Milyen jó a mai fiataloknak, hogy ilyen boldogok - gondolta - majd betipegett az ablakból a meleg, biztonságos szobába.

• Nem ez a vágyam
• Egy perc figyelmetlenség
• Valaki mindig rádtalál
• csogu jelenti