Török László és kedves felesége Hajni, valamint Zoltán elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a cégváltással kapcsolatos terveiket tettek kövessék. Részben a régi kollégáik elmondása, másrészt a saját észrevételeik alapján erősödött meg bennük az elhatározás, hogy az utcán keringő rémhírekkel dacolva megpróbálkoznak a Főtaxihoz való belépéssel. Egyik kedd reggelén került erre sor. Elképzelésük szerint azzal a szándékkal érkeztek a Főtaxi Kerepesi úti székházához, hogy maguk győződnek meg a valóságról, majd a kapott információk birtokába egy későbbi időpontban esetleg úgy döntenek, hogy ők is követve a régi cégtársaik példáját, belépnek a Főtaxihoz. Személyemben kértek némi iránymutatást a teendőkkel kapcsolatban, megosztva velem aggályaikat. Mivel én ezeket a híreket nem tartottam megalapozottnak, így egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy dokumentálom a felvételüket a kezdetektől.

Kedd reggel jelentkeztek Kolozsvári Lajosnál, akinek a Főtaxinál az egyik feladata, hogy a belépni szándékozó kollégák autóját ellenőrizze, hogy esztétikai, műszaki állapotuk megfelel-e a Főtaxi elvárásainak. Majd miután az itt felmerült kérdésekre megválaszolt, tájékoztatta a kollégákat, hogy autóik milyen besorolásra számíthat a Főtaxinál, amennyiben a kategóriához megfelelő ruházat viselésére is hajlandók. Zoltán autóján egy-két esztétikai hibára felhívta figyelmet és a közlekedésbiztonság szempontjából alkalmatlan gumijai kicserélését szabta meg feltételnek a felvételhez.

Török László egyterűje szinte kifogástalan állapotban érkezett a szemlére. Itt a tájékoztatás inkább az autó életkorával kapcsolatos későbbi kategória besorolásra irányult, hogy ne váratlan legyen kollégánk számára, ha 1 év múlva egy alacsonyabb besorolást kap.

Mind két autónál jogosnak tartották a fiúk az észrevételeket és egy kicsit oldottabb hangulat volt tapasztalható. Mivel eddig az utcán terjengő rémhírek ellenére sem találkoztak a „terror” legapróbb jelével sem, így úgy döntöttek még egy lépéssel tovább ugranak és megpróbálkoznak a helyismereti vizsgával.

A vizsga elég feszült hangulatban kezdődött, amit Lajos igyekezett oldani és próbálta a kollégákkal megértetni, hogy ezek az elvárások sehol sincsenek ahhoz, amivel az utcán fognak kint találkozni. A tesztlap kitöltése lényegében arra szolgál, hogy az egészen szélsőséges eseteket feltérképezzék és inkább a kollégák felé egy tükör, hogy bizony függetlenül attól, hogy egyesek sokévi taxizással a hátuk mögött jelentkeztek felvételre, a helyismeretük igen csak hiányos. A helyismeret, ami egy taxisnak a kenyere, amiből csak profitálhat. Kitért arra a momentumra is, hogy mennyire más a Taxis megítélése, ha egy utas azt érzi, hogy egy profival találta magát szemben. A számonkérés hamar inkább tanácsadásba ment át, hogy mik azok az egyszerű fortélyok, amikkel mindenki szert tehet egy megnyugtató tudásra. A tesztlapok együttes kiértékelése után megköszönte a jelenlétet a kollégáknak és közölte mindenkit szeretettel látnak a Főtaxi soraiban, aki úgy gondolja, hogy ehhez a csapathoz szeretne tartozni.

Innen az utunk az ebédlőbe vezetett, ahol is kitárgyalásra kerültek az elmúlt órák eseményei. Nagyon rövid megbeszélés után mind a hárman úgy döntöttek, hogy szöges ellentét van az utcán hallott rémhírekkel szemben és azzal, amit ők most itt tapasztaltak. Így nincs min gondolkodni, ebéd után irány az üzemegység-vezető, ahol elindíthatják a felvételivel kapcsolatos papírmunkát.

Juhász Gyuri üzemegység-vezető szívélyesen fogadta az újbelépőket és részletes tájékoztatást adott nekik a másnapi teendőkkel kapcsolatban. Mindenki maga döntheti el, hogy a saját URH készülékével szeretne-e dolgozni, vagy esetleg a Főtaxitól bérel új Maxon típusú URH készüléket. Szintén saját döntés, hogy a matricákat, amit kötelező viselni, ragasztja vagy esetleg felmágnesezi. Mindenki kapott időpontot, hogy másnap mikor kell jelentkezni a rádiók átkódolására. Megkapták új kódjaikat és a tájékoztatást, hogy milyen iratok szükségesek ahhoz, hogy másnap, ha az URH szervizben végeztek, felmatricázták az autóikat, a taxiórát a Főtaxinál aktuális tarifára átállították, akkor ne legyen akadálya a szerződéskötésnek.

Szerda reggel 7 órára beszéltük meg a találkozót a Főtaxi Mogyoród útjai telephelyén, ahol az URH szerviz is található. Itt a 199-es Péter  és  Ottó fogadtak a kollégákat. Ezek után következett a rádiók ellenőrzése, a kódadó beszerelése, majd az új kódokkal való ellátása. Miután itt végeztek és beszerelték a leplombált URH-kat, következett a taxiórák átállítása, ami típustól függő helyeken történt.

Kerepesi úton Juhász Gyuri és Révi Zoltán fogadta a kollégákat és a belépéssel szükséges papírmunkák elvégzésébe kezdtek, ami sajnos elég hosszú időt vesz igénybe, de mindenre kiterjedő szerződés a vége.

16 órakor a kollégák úgy léptek ki ismételten az utcára, hogy már ők is a Főtaxihoz tartoznak és ehhez nem kellett más, mint egy elhatározás.

Megkérdeztem Dudás Györgyöt, a Főtaxi EB elnökét, hogy mi a véleménye az utcán keringő hírről, miszerint a Főtaxinál terror van?

- Lehet, hogy azok a kollégák, akik szeretnek a zavarosban halászni, szeretnek inkorrektül dolgozni, sőt kollegákkal szemben is etikátlanul ügyködni, rádió, címre érkezés, nagypályázás sok mindent mondhatunk ebbe, azoknak valóban egy nívós követelményrendszer, lehet, hogy terrornak tűnik. Ne arra ültessük, hogy ez önös, tehát nem öncélú a dolog, mindig az utasok érdekébe. Ugyanis ha van egy nívós követelményrendszer, akkor azt az utasok előbb utóbb pozitív módon reagálják le. Tiszta autó, korrekt tarifa, nem kütyü, nem batyu, nem árkon-bokron át, ezerrel lóhalálában, ápoltan, kulturált öltözetben. Ha ezt valaki terrornak nevezi, akkor van terror. De a mi megközelítésünkben ez nem terror, hanem ez egy normális szolgáltatás, ugyanis szolgáltatás és az azért nyújtott valamilyen ellenszolgáltatás arányban kell hogy álljon. Nagyon jól tudjuk, hogy a lakosság reáljövedelméhez képest, nem olcsó a taxi, tehát most, ne a mi szempontunkból nézzük, hogy drága a benzin, meg az alkatrész az autóhoz. Ez a mi belső problémánk. Utast ez nem érdekli, az utas azt mondja, hogy elmentem 10 km-et és fizettem 3000 forintot, ketyegővel, meg alappal, meg mindennel együtt. Azért 3000 forint egy olyan családban, ahol apuka keres 80 vagy 90 ezret, anyuka meg 60 ezret, nem kis összeg, amikor már kifizette a gyereknek a napközit, kifizette a villanyszámlát és még sok mindent. Nem egy könnyen! 3000 forint egy napi családi költségvetés. Az ő szempontjából kell nézni, hogy azért kapjon is valamit a 3000 forintjáért, ha már megtisztelt azzal, hogy minket tárcsázott, vagy ránk nyitotta az ajtót egy droszton, vagy az utcán. Akkor igenis kulturált, normális, korrekt kiszolgálásban részesüljön. Ha ezt valaki terrornak nevezi, azt nagyon sajnálom, akkor menjen olyan helyre ahol anarchia uralkodik, nincs követelményrendszer, nincs öltözködésre vonatkozó valamilyen elvárás, hanem ahogy esik úgy puffan, legfeljebb az utas kiszáll, azt elhányja magát. Mocskos, dzsuvás, büdös autóval utazott, ami csörög, csattog, mert már megette a kenyere javát, a sofőrnek egy értelmes mondata nincsen egész úton, mert műveletlen, hát, ha ez valakinek imponál, akkor menjen olyan helyre, ahol nincs „terror”

- Bevallom nekem is véres posztó volt az etikátlan címre érkezés, mint kritérium, amíg nem hallottam azt a magyarázatot, hogy abban a pillanatban, ha eltörölnénk ezt a rendszert, azokat a kollégákat érné hátrány, akik igenis normálisan akarnak közlekedni.

- Pontosan. Megint csak arról az oldalról közelítetted meg, a külső oldalról. Van ennek persze belső oldali vetülete is, hogy egymással szemben is maradjunk korrektek, de alapvető és legfontosabb szempont az, hogy a taxi nem az ámokfutásról kell, hogy szóljon. Nem árkon-bokron át, szinte közmegbotránkoztatást okozva a legdurvább szabálysértéseket elkövetve. Soha nem szabad az embernek elfelejteni azt, hogy az autó oldalán ott van, hogy Főtaxi. Ha az utas látja, hogy én úgy megyek, hogy az fölháborító, akkor nem rólam mond véleményt, mert azt sem tudja, hogy ki vezeti az autót, hanem ránéz, és azt mondja, a Főtaxisok ilyenek. Egy emberből általános következtetéseket von le. Egy ember se tehet olyat, ami az egész társaságra, a cégre nézve negatív megítélést eredményez. Na ezért nem engedjük azt, hogy minden szabályt, közlekedésit vagy bármit félretéve, egyfajta ámokfutássá fajuljon a címre érkezés. Ez nem működhet így. A belső oldala egy-két mondatban annyi, hogy egymással szemben is tartozunk annyi korrektséggel, hogy nem engedjük azt, hogy a tisztességesen, nem nagypályázó, korrekt címfelvételt gyakorló kollegákkal szemben azokat engedjük érvényesülni, akiknek semmi sem szent, hogy így fogalmazzak. A közvélemény, a lakkosság szempontjából az a lényeges, hogy ne arról legyünk híresek, hogy na ezek aztán mindent megengednek maguknak a városban.