Tisztelt Szatmáry-Jähl Angéla elnök asszony!

A 2013. július 23-án Lechner Ádám (CSMKIK) által a TGFSZ-nek küldött levél alapján, valamint a BKIK-ban 2013. október 8-án tartott egyeztetésekre tekintettel, továbbá a 2013. október 15-én a Kamara Kereskedelmi Tagozatának Elnökétől érkező véleménykérő levél értelmezését követően a következő észrevételeket tennénk, illetve aggályaink merültek fel.

Történelmi előzmény: a személy-taxi szolgáltatás immár több mint 100 éves múltra tekint vissza hazánkban. A kezdeti lépések a technikai lehetőségek miatt nehézkesek voltak. Az idő haladtával, a technikai vívmányok megjelenésével, az ország fejlődésével arányosan a taxis szakma is fejlődésnek indult. A pártállami időszakban jellemzően 1-2 állami vállalat kezelésben voltak jelen a taxi gépjárművek hazánkban, illetve Budapesten. Az 1990-es éveket megelőző rövid időszakban, tekintettel a kisiparosok megjelenésének lehetőségére, a vállalkozás mindinkább elfogadottá válására, feltűntek a „maszek taxi” járművek. Eleinte csupán egy szabadjelző elégséges volt a munkavégzéshez, taxióra sem kellett a fuvarozáshoz. Ez az időszak viszonylag rövid volt. A 80-es években sorra jelentek meg a fuvarszervező irodák, mely legfőképp a vállalati rendszer felszámolásából adódó piaci űrre tekintettel, valamint a megszűnő munkahelyek miatt elszaporodó taxis vállalkozók számának volt köszönhető. A szakmára vonatkozó szabályozások, bár jelentősen lemaradva egyéb szakmákra vonatkozó jogszabályok megalkotásától, lassan fejlődésnek indultak. E jelentős változás teljes mértékben alakította át a magyar, de legfőképp a budapesti taxizás szakmai részét, ezzel egy időben a fogyasztói szokásokat. Ha a napjainkat vizsgáljuk látható, hogy a múltban bekövetkező változások a mai napig jelen vannak, a taxizás jelenlegi módszeri általánosságban a fuvarszervező irodák által kialakított formában valósulnak meg. A Fővárosi Közgyűlés által elfogadott „taxis-rendelet” a szakma részére üdvözítő, de nem lehet természetesen elhallgatni, hogy néhány részletében súlyos terheket is ró nagyon jelentős számú vállalkozóra. Természetesen az eltelt idő rövidsége miatt valós képünk még nem alakulhatott ki arról, hogy mely piaci résztvevő milyen mértékben ért egyet a rendelet tartalmával, vagy annak egyes részeit milyen mértékben ellenzik. A rendelet hatályba lépett, és a jogkövető magatartásnak köszönhetően sokan már meg kívánnak felelni a kötelező előírásoknak. Hogy ez a törvényi kötelezettségnek köszönhető, vagy a változásba vetett hitnek, nem tisztünk meghatározni.

A büntetőjogi relevancia: A taxizás történelmének során természetesen a taxis, mint dolgozó, sem jobban, sem kevésbé nem volt kitéve a büntetőjog kategóriájába tartozó atrocitásoknak. Az első világháborút megelőző időszakban, bár erre nyilvánvalóan valós statisztika nem létezik, kevésbé voltak kitéve a gépkocsivezetők a mai értelemben vett támadásoknak. Ez a helyzet a második világháborút követően egészen a rendszerváltásig terjedő időszakban már nem igaz. Az egypártrendszerben, bár az akkori időknek megfelelően a statisztikák biztosan állítható, hamis képet mutatnak, mégis a taxis már egyes bűnözői rétegnek céltáblája lett. Ebben a hozzávetőleg 50 évben már életellenes támadások is érték a szakma néhány képviselőjét.

A rendszerváltozás a 90-es években jelentős negatív eredményt hozott. Sokan munkanélkülivé váltak, valamint a saját rossz döntésük, a már szinte felfoghatatlanul sok új információ és hatás miatt, rossz útra tévedtek. Elszaporodtak az erőszakos cselekmények. Ugyanakkor, bár a média által keltett nyomás nem ezt mutatja, mégis elmondható, hogy összességében az életellenes, és valóban halállal végződő bűncselekmények száma nem emelkedett, nem csökkent, hanem egy természetesen fájó, de alacsony tartományban tartózkodik. Ez a szám évente hozzávetőlegesen 140-160 közötti, és jellemzően ezen belül kb. 70%-os a családon belüli erőszakos cselekmény. Itt nem a taxisokat ért támadásokról beszélünk!

A taxisok ellen intézett élet, illetve testi épség elleni támadások jellegét tekintve is természetesen súlyos cselekménynek minősülnek. A taxi gépkocsivezetőket ezért a közfeladatot ellátó személyek közé sorolták, mely egyenesen azt eredményezte, hogy az ellenük elkövetett bűncselekmények esetében az elkövető súlyosabb jogkövetkezményekkel kellett, hogy szembenézzen. Ez egyfajta olyan védelem volt, mely meghatározhatatlan számban bizonyára visszatartó erőt jelentett már az elkövetés szándékának szintjén is.

Előbbiek tartalma azért fontos, mert a taxistámadások okait, (mivel ez a terület nem igazán vonzó a jogtudománynak, ezért vizsgálva soha nem volt), a tanulmányok értelemszerűen azon bűncselekmények közé sorolták, és sorolják a mai napig, melyek valamilyen vagyonszerzési célzattal történnek és az, hogy a sértett éppen taxis, nem tényező. Ugyanúgy a viktimológia tudománya sem fordított figyelmet a taxisokat ért támadásokkal kapcsolatosan. Soha nem vizsgálta senki tudományos megközelítéssel, hogy az elszenvedett sérelmekben milyen ráhatása volt a taxisnak, továbbá milyen, kizárólag e szakmára jellemző hibák rejlenek a támadások mögött. Részleteiben, és csak példázódó jelleggel kijelenthető, hogy a támadások egy részében a sértett, illetve áldozat is jelentősen oka annak, hogy a végkifejlet rá nézve negatív eredményt hozott. A jogszabályok jellegüknél fogva arra hivatottak, hogy a jövőbeni sértettet mástól védjék meg, azt nem lehet elvárni, hogy a sértettet önmagától védje meg törvény, jogszabály.

A taxisok védelmében:

Mint azt Önök is ismerik, erre vonatkozólag nyújtott be Szabó György képviselő úr indítványt. A határozott vélemény és mások védelme nemes cél, de sokan, sokféleképpen próbálják megvalósítani e célt. Szabó úr indítványában szereplő esetleges megoldások száma erősen korlátozza a Közgyűlés lehetőségeit, sőt, kifejezetten ráhatással van arra, hogy más területen ne vizsgálódjon a megbízott, illetve a valós igényt felmérje.

Mivel a kamerarendszerre vonatkozólag egyéb, eddigiektől független helyről is érkezett vélemény kérés, megkeresés, jelentős lobby-tevékenység érzékelhető. Hogy ez mennyire helyes, vagy sem, nem a mi dolgunk eldönteni, bár elgondolkodtató. Részünkről kizárólag a felvetések szakmai jellege a fontos.

A taxi-gépkocsivezetők védelme:

Mint azt az előbbiekben kifejtettük, a taxisokat ért támadások nagyon sok esetben nem csak az elkövető, hanem maga a taxis hibás ténykedésére, valamilyen vélt jövőbeni előny megszerzésére irányuló magatartásra, vagy egy kiemelkedő bevétellel kecsegtető helyzetre vezethető vissza. Természetesen meg kell jegyezni, hogy vannak a gépkocsivezetőtől független, csak az elkövető bűnös szándéka által bekövetkezett cselekmények. Ugyanakkor összességében a taxisokat ért támadások száma jelentősen alul múlja egyéb, ügyfelekkel foglalkozó szakmában előforduló támadások számát.

Nem kívánjuk pontosan meghatározni, mert valós statisztikai adatokkal erre vonatkozólag jelenleg nem rendelkezünk, hogy hány esetben érte támadás csak az utóbbi időben a bank fiókokat, nemzeti dohányboltokat, közérteket, benzinkutakat, nem beszélve az utcán sétáló polgárokat ért támadásokról. E cselekmények száma nagyon magas volt. Ezzel egy időben taxis-támadásról nincs tudomásunk. De ennél fontosabb, hogy a 90-es évek halállal végződő taxis-támadásai a mai napon már csak nagyon szomorú történelmi emlékek! Természetesen volt kollégáinkat emlékeinkben tisztelettel megőrizzük, hiszen nagymértékben Nekik köszönhető, hogy az elmúlt években a legsúlyosabb következményekkel járó támadás Budapesten nem történt, és vidéki viszonylatban sem értesültünk ilyenről. Az tény, hogy a kisebb sérülésekkel járó támadások a híradásokban, jellemzően a modern média átkos viselkedésének köszönhetően, sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak, mint amennyit érdemelnének, de egyértelműen elmondható, hogy a támadások száma oly csekély, hogy a közfeladatot ellátó személy státuszánál túl nem szükséges egyéb vonatkozású rendelkezések alkalmazása. Aki ezeket a tényeket nem ismeri el, vagy súlyosabban tünteti fel a valóságnál, annak a célja valami más jellegű, és nem a biztonság.

Ebből adódóan a kamerarendszer kiépítése, vagy egyéb fizikai védelem, mint a plexi hátfal, sem nem szükséges, sem nem arányos lépés a csekély számú bűncselekmények ellen. Az elképzelések oly mértékben meghaladják a valós veszélyt, mely nem magyarázható szakmai okokkal. A budapesti taxik által végzett fuvartevékenységek napi, heti, havi és éves száma nem alacsony. Ennek arányában évente néhány támadás, melyek jellemzően 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okoznak, nem nevezhetőek olyan állandó jelleggel fennálló veszélyhelyzetnek, mely megmagyarázná a taxisok védelmére tett ilyen irányú erőfeszítéseket. Ha a néhány bekezdéssel előbbi adatokat vesszük figyelembe, sokkal inkább a családon belüli erőszakos, halálos kimenetelű eredménnyel végződő cselekmények érdemelnének ilyen figyelmet. Mégis, a lakások kamerával történő felszerelése a törvény kötelező erejével igen botor gondolat lenne.

Kamerarendszer:

A kamerarendszer kiépítésére vonatkozó egyéb aggályaink is vannak. Egyrészről meg kell mindenképpen említeni az alábbi jogszabályokat.

1. 1959. évi IV. törvény (a Polgári Törvénykönyvről) mely, alapelvi szinten is kifejezi, hogy a személyhez fűződő jogok védelmet élveznek. A Ptk. VII. fejezet ezen túl további korlátokat jelent a személyhez fűződő jogok tekintetében.

2. A 2013. évi CXII. törvény (az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról) pedig szintén jelentős korlátokat állít a személyes adatok beszerzése, kezelése tekintetében.

3. A 2012. évi I. törvény (a Munka Törvénykönyvéről) szintén jogforrásnak tekinthető e tárgykörben.

4. A 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvtv.) rendelkezéseit is kötelező jelleggel figyelembe kell venni a kamerás megfigyelésre vonatkozólag.

5. Mivel hazánkban a munkahelyi, kamerával végzett megfigyelésre a jogszabályok konkrétan nem térnek ki, ezért előbbi jogszabályokon felül uniós tagságunkra tekintettel mindenképpen figyelemmel kell lenni az Európai Uniós rendelkezésekre, továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezményére, és további, emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi egyezményekre, melyeknek Magyarország is részese.

Előbbiek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy olyan munkahely, munkaterület, ahol a dolgozó folyamatos munkáját végzi, főszabály szerint nem lehet kamerás megfigyelés helyszíne. Ez alól kizárólag szűk körben, fokozott személy és vagyonvédelemi szempontok alapján lehet eltérni. Itt a fokozott személyi védelem esetén, mint oknak valós és konkrét veszélyhelyzet fennállását kell bizonyítható módon indokként felhozni. A taxi esetében ez nem bizonyított, és ez örömtelinek nevezhető. A vagyonvédelmi szempont alapján pedig a vagyon értékének kifejezetten jelentősnek kell lennie, ami szintén a taxi esetében kizárt.

A kamerarendszerrel kapcsolatosan, tekintettel előbb felsorolt vonatkozó jogszabályokra, azonban jelentős problémát vélünk felfedezni amellett, hogy mint azt kifejtettem, az ilyen jellegű fokozott védelemre okot adó körülmény egyértelműen nem áll fenn. Az említett jogszabályok esetében a dolgozó munkavégzésének területéről beszélünk. A dolgozó, mint munkavállaló, feltételezi a munkaadó személyt, akire tulajdonképpen kötelezettségeket rónak a jogszabályok. Ez például megvalósul a BKV által üzemeltetett járatokon. A buszok, villamosok nem magántulajdont képviselnek, olyan közszolgáltatások, ahol a tulajdon viszonyok önkormányzati kezelésűek, így áttételesen „állami” tulajdonban állnak. Mint ilyenek, természetesen védelmet kell, hogy élvezzenek, hiszen a közszolgáltatásnak folyamatosnak és megbízhatónak kell lennie. De a taxi járművek javarészt nem köztulajdonban vannak, nem hagyományos munkaadó – munkavállalói viszonnyal találkozunk, hanem egyéni vállalkozások magas számával. Az Alaptörvénnyel összhangban vizsgálva a vonatkozó jogszabályokat, kijelenthető, hogy az egyéni vállalkozók esetében maga vállalkozó kamerázhatná be saját magát, illetve ha alkalmazottja van, tehetné meg e védelmet elméletileg. Mivel a jogszabályok, nemzetközi szerződések a személyhez fűződő jogokat egyértelműen kógens módon részesítik védelemben, ahol is nem megengedett a sántító kógencia, illetve imperativitás sem, ezért itt nincs is törvényes lehetőség a magánszemély munkaterületének törvény erejével történő kamerás megfigyelésére, sem szerződött partner, hovatovább egy kívülálló hatóság részéről sem. Erre a jogalkotó szervek sem kapnak felhatalmazást, hiszen a kógens szabályoktól eltérni nem lehet!

A kamerás megfigyelőrendszerre ezeken felül nyomós közérdek sem lehet magyarázat. Az utasok, mint az egyéni vállalkozók szolgáltatásának igénybevevői szintén egy gerjesztett problémát jelentenek. Amennyiben a jogszabályok lehetőséget biztosítanának a megfigyelésre melyet, mint előbb kifejtettünk nem tesznek, akkor is a megfigyelt területre az utas figyelmét jól látható módon fel kell hívni. Míg ennek az eljárásnak a tényét, például egy bankban, senki nem vonja kétségbe, hiszen vagyoni és életvédelmi szempontból is elfogadható, a taxiban ez elfogadhatatlan. Megjegyezzük, a bankok is saját döntésük alapján telepítik kameráikat, saját zárt hálózatukon belül rögzítik a felvételeket, azokat hatóság részére kizárólag büntetendő cselekmény elkövetését követően adják, adhatják át.

Plexi elválasztófal:

Mint ismeretes, a plexi elválasztó, mint biztonsági felszerelés, elsősorban az USA-ban jellemző védelmi eszköz, illetve olyan országokban, ahol ez a járművek mérete miatt nem okoz sem kényelmi, sem egyéb veszteségeket. (vegyük figyelembe az USA-ban a lőfegyver-tartásának szabadságát is) Hazánk, mint a kontinens több országa nem a nagyméretű járművek irányába fejlődött, hanem takarékossági és környezetvédelmi szempontok figyelembe vételével alakította ki a járműhasználati szokásokat. A járművek vezetőülés terében a plexifal elhelyezésével olyan szűk élettér alakulhat ki, mely már az emberi méltóság megsértését súrolhatja. Mivel előbbiekben már részletesen kifejtettük miért ésszerűtlen, szükségtelen és aránytalan a védelem további szigorítása sőt, ennek kötelező érvényű jogszabályba foglalása, ezért erre még egyszer nem térnénk ki. Azonban kijelenthető, hogy ezeken felül olyan egyéb hatások is járnának e felszereltséggel (ide a kamera is tartozik), melyek sajátjai a hazai taxizásnak. Az utasok, bár jogszabály alapján fogyasztók, mégis ennél sokkal többek. A taxi-szolgáltatást igénybevevők többsége rendszeres utazó, személyes kapcsolatban áll a taxi gépkocsivezetővel. Az utazás alatti beszélgetések mindkét fél részére sokszor nagyon kellemesek, mindkét fél tanulhat ezekből. A plexifal erre is romboló hatású lenne, a kamera pedig nyilvánvalóan betekintést engedhet magánjellegű beszélgetésekbe, ami ismét minden ésszerűségnek, továbbá jogszabályoknak ellentmond.

Összefoglalás:

E fogalmazás természetesen nem kimerítő értekezés a témában. Mindazonáltal elmondható, hogy ilyen terjedelemben erről még senki nem foglalt állás. A végső konklúzió nem lehet más, mint az, hogy az említett berendezések (kamera, plexifal) szükségességüket tekintve nem magyarázhatóak, ebből eredően az arányosság már fel sem merülhet, mint vizsgálat tárgya. A tervezett lépések a valós veszéllyel nem állnak arányban, hiszen valós és konkrét veszélyhelyzetről nem is beszélhetünk.

Mivel a TGFSZ felkérést kapott arra, hogy maga határozza meg, milyen jogszabályok alapján kerüljön bevezetésre valamelyik szükségtelen védelmi eszköz, sajnálatosan állapítjuk meg, hogy a jogalkotói szándék mögött szakértelem sem szakmai sem jogi szempontból nem áll fenn. Ennek nyoma már a rendelet mellé helyezett hatásvizsgálat szakmai minőségén is látható. Bocsánat, mert ott nem is beszélhetünk sem szakmaiságról, sem minőségről. Felmerül bennünk a kérdés, milyen indokokkal tudunk szakmai és jogi szempontból hatásosan folytatni a tárgyalásokat, ha maga a Tisztelt Hatóság sincs tisztában a jogi lehetőségekkel, tilalmazott eljárásokkal? Hogyan kereshet a Hivatal egy érdekvédőnél olyan jogszabályt, ami a feltett kérdéssel kapcsolatosan nem is létezik, és annak megalkotása a jelenlegi törvényekkel szembemenne?

A TGFSZ a jelenlegi állapothoz vezető úton végig partner volt, ez a hozzáállás most sem változott. A jelenlegi tervezet a biztonsági rendszerekkel kapcsolatosan oly mértékben Alaptörvény és jogszabályellenes, olyan mértékben lépi át a magánszférát, mely alapvető emberi jogokat sért. Nem csak a taxi-gépkocsivezetőét, hanem az utasokét is. Csak remélni tudjuk, hogy a Közgyűlés elé benyújtott módosító indítvány mögött kizárólag a laikus, de nagyon nagy szorgalom áll a háttérben, és nem egyéb.

A TGFSZ, mint eddig is, felajánlja segítségét, amennyiben Tisztelt Hivatal, vagy Hatóság erre igényt tart. Célunk közös, egy jobb és minőségi szolgáltatás, továbbá élhető és megélhetést biztosító munkahely megteremtése, valamint egy olyan Budapest, ahol a hazai és külföldi utazók nyugalomban, biztonságban tudnak eljutni célállomásukra. A témával kapcsolatban bármely időpontban, helyszínen hajlandóak vagyunk tárgyalni, vitába szállni, de a kamerarendszer kiépítését, plexifal beszerelést kötelező jelleggel támogatni semmi esetre sem áll módunkban.

Budapest, 2013. október 17.

Dr. Kovács Ferenc
TGFSZ

Farkas Zsolt
TGFSZ. Elnök

• Újjá alakul a TGFSZ!
  
• A Főváros és a többiek... tárgyalásainak eredménye. FŐVÁROSI TAXIRENDELET