Az Ártv. 10. § (1) bekezdése alapján a hatósági ár megállapítása, módosítása - ideértve az áralkalmazási feltételeket is – hivatalból, vagy az árat érvényesítő vállalkozó kérelmére történhet.

Ez utóbbi esetben a kérelmező köteles a hatósági árra vonatkozó javaslatát a hatósági ár megállapítója részére egyidejűleg megküldeni.

A fenti § alapján a BKIK Taxis Szakmai Kollégiuma és a Taxi Fuvarszervező Társaságok Szövetsége közösen kezdeményezi a tisztelt Fővárosi Közgyűlésnél a taxi hatósági maximált árának változtatását

A tavalyi évben a Fővárosi Közgyűlés nem vette napirendjére az önmaga által kezdeményezett taxi hatósági maximált tarifamódosítást.

A közgyűlés arra hivatkozott, hogy további egyeztetést tart szükségesnek. Az ügyben, azóta sem történt semmi. A taxis szakmával semmilyen egyeztetést nem kezdeményezett a Főváros.

Mivel eltelt egy újabb év, és a benzinárak is elszabadultak, így a taxis szakmai, és érdekképviseleti szervek elhatározták, hogy minden törvényes eszközt felhasználnak annak érdekében, hogy a több mint 7 éve megállapított maximált tarifát módosítsa a Közgyűlés.

Elöljáróban néhány gondolat a Közlekedési Tudományi Intézet tanulmányából, amely 2005 februárjában készült.

Hatósági ár: Az árak meghatározása kormányzati beavatkozás útján történik. Általában hatósági árképzés akkor indokolt, amikor a kereslet-kínálat piaci mechanizmusa és a gazdasági verseny bizonyos okok miatt nem tud érvényesülni, és ilyenkor az adott szolgáltatásra az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben a legmagasabb vagy a legalacsonyabb hatósági árat határozza meg. Ez vonatkozik a belföldi közforgalmú, vasúti menetrend szerinti személyszállítás, illetve a belföldi menetrend szerinti távolsági autóbusz-közlekedés díjaira is. A taxi-tarifák esetében azonban egyik sem áll fenn: hiszen a kereslet-kínálat piaci mechanizmusa és a gazdasági verseny jelenleg egyaránt érvényesül. A legmagasabb árnak fedeznie kell a hatékony működéshez szükséges ráfordításokat és a nyereséget is, a legalacsonyabb árnak pedig "csak" a hatékony működés ráfordításait kell fedeznie (mindkét esetben figyelembe véve az elvonásokat és a támogatásokat). A hatósági ár tehát költségelvű.

A legmagasabb árat úgy kell meghatározni, hogy az a hatékony működéshez szükséges ráfordításokat és a nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is, ez vonatkozna a személyszállításra is. A legalacsonyabb árat pedig úgy, hogy a hatékony működés ráfordításait fedezze, ekkor is figyelembe kell venni az elvonásokat és a támogatásokat.

A hatósági ár megállapítása történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal. A hatósági árat és annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni, utalva az érvénybe lépés időpontjára és alkalmazására szerződést kell kötni. Fontos az a megkülönböztetés, hogy a hatósági ár megállapítása történhet tételesen vagy a kiszámítására vonatkozó előírásokkal.

Keresletfüggő ár: A költségelvű és értékelvű ár között helyezkedik el. Ebben az esetben az árat nem a költségekhez, a versenytársak áraihoz, hanem a fogyasztói igényekhez igazítjuk: ha a kereslet bizonyos típusokat preferál, akkor emelhetjük, ellenkező esetben csökkentenünk kell az ár(ak)at. Például a vasúti személyszállításban az InterCity tarifáit, vagy a taxi-tarifákat (elméletileg) a ténylegesnél magasabban is meghatározhatjuk, ha az utasok azt hajlandók megfizetni.

Más megközelítésben nem az átlag-, illetve a határköltségre építünk, hanem az értékelvű ár segítségével keressük az optimális árhoz tartozó mennyiséget, a termelés vagy a szolgáltatás mennyiségét.

Egyensúlyi ár: A vállalatnak, vagy vállalkozásoknak a profit maximalizálásához meg kell találniuk azt az egyensúlyi árat és mennyiséget, amely a legnagyobb összes bevétel és összes költség különbségét adja; amit a vállalat, vagy vállalkozás csak akkor érhet el, ha a határ- (marginális vagy pótlólagos) bevétele éppen egyensúlyba kerül határ- (vagy pótlólagos) költségével. A maximális profit melletti egyensúly tehát ott van, ahol a határbevétel és a határköltség egyenlő, azaz az utolsó eladott kis mennyiség olyan nagyságú pótlólagos bevételt hoz, amely éppen egyenlő pótlólagos költségével.

A Fővárosi Közgyűlés a 31/1998. (VII. 16.) Főv. Kgy. Rendeletével rendelte el, a személytaxi szolgáltatás díjának legmagasabb hatósági árként való megállapítását, és annak alkalmazási feltételeit.

A rendeletet módosította a Fővárosi Közgyűlés a 17/2000. (IV. 27.) Főv. Kgy. Rendelettel mely a következő maximált árakat állapította meg.

Ezt követően még egy rendeletmódosítás született, a 35/2000. (VII. 21.) Főv. Kgy. Rendelet, amely azonban tarifa értékekben változást nem hozott, csupán a tarifa feltüntetésének pontos körülményeit, és méretét szabályozta.

A fentiekből megállapítható, hogy a maximált tarifa mértéke több mint 7 éve változatlan, ami rendkívül hátrányosan érinti, az un. „mezítlábas” kollégákat, akik csak az utcáról dolgoznak, és így munkájuk hatékonysága meglehetősen alacsony.

Az elmúlt 2 év a fix tarifa bevezetésének jegyében telt el, amelyhez azonban hiányzott a szükséges politikai akarat, így az nem került bevezetésre.

Mostanra elkerülhetetlenné vált, a tarifa, és véleményünk szerint a tarifa szerkezet módosítása, melyet mind kamarai tagok, mind kamarán kívüli vállalkozók egyaránt kezdeményeztek a BKIK Taxis Szakmai Kollégiuma felé.

A Taxis Szakmai Kollégium, és a Taxi Fuvarszervező Társaságok Szövetsége kétféle lehetőséget lát a hatósági maximált tarifa árainak kiszámítására, és alátámasztására.

Az egyik és talán legegyszerűbb módja a KSH által a szolgáltatásokra vetített inflációs adatainak figyelembe vételével módosíthatóak a Fővárosi Közgyűlés által 2000.IV.27.- én megállapított árai.

A másik megközelítési mód lehet a tarifa kiszámításra a BKIK szakértői által elkészített „Ajánlás a taxis személyszállítók árképzésére” című füzet, melynek elkészítésében részt vettek közgazdászok, és költségelemzők.

A mellékelt táblázatokban (1. és 2. sz. 3. sz. 4. sz. melléklet) az aktuális időszakoknak megfelelő értékek alapján számolt adatok szerepelnek.

Úgy gondoljuk, hogy ezek a tarifák szakmailag, és közgazdaságilag teljesen megalapozottak, hiszen az elmúlt évben a Gazdasági Bizottság is belátta a jogosságát, és el is fogadta, sőt támogatta azt.

Az, más kérdés, hogy nem volt rá politikai fogadókészség, de mint tudjuk az nem közgazdasági fogalom.

taxi hatósági maximált árának változására.

A 31/1998. (VII. 16.) Főv. Kgy. Rendelet eredeti szövege:

A 31/1998. (VII. 16.) Főv. Kgy. Rendelet eredeti szövege:

A fenti módosításra Budapest főváros megváltozott közlekedési áteresztő lépességének romlása miatt van szükség, melyet a 4-es metró építésével szükségessé vált elterelések, és útlezárások, valamint jelenleg a Szabadság híd felújítása, a budai alsórakpart, részleges lezárása, idézett elő, és a későbbiekben a Margit híd lezárása állandósít. Úgy gondoljuk, hogy a fenti tényt nem kell bizonygatnunk, hisz a Főváros minden adattal rendelkezik a forgalom lassulásának ütemével kapcsolatban.

A fogyasztó megkárosításának esetén, -(a megengedettől eltérő tarifa használata) a vállalkozó droszt engedélyének, valamint a taxi-gépkocsivezetői igazolványának egyidejű, időszakos visszavonására irányuló eljárás kezdeményezésének a kötelezettsége.

Azért van szükség az igazolvány visszavonására is, mert annak hiányában nem kaphat a fogyasztót megkárosító taxis arcképes igazolványt, és így alkalmazottként sem tudja folytatni áldásosnak nem nevezhető tevékenységét.

Kezdeményezzük továbbá, hogy a rendelet módosítása határozza meg azon folyamatot, amely alapján a meghatározott tarifa maximumok éves rendszerességgel, kötelező jelleggel felülvizsgálatra kerülnek, vagy egy meghatározott automatizmus szerint a piaci tendenciáknak megfelelően módosulnak. Ezzel kizárható a jelenlegihez hasonló helyzet, amikor 7 év után válik szükségessé a tarifák módosítása, továbbá nem kell tartalékot képezni a tarifában, hisz minden évben aktualizálódik.

Budapest, 2008. június 23.

• Ősszel drasztikus mértékben nőhetnek a budapesti viteldíjak