Elsősorban eszméjével, másodsorban pedig technikájával változtatta meg a Ford T-modell a

világot. Az idén száz éves jármű ültette autóba szinte az egész Egyesült Államokat és teremtette meg a gépjárműipar alapjait. Ehhez Henry Ford és Galamb József együttműködésére volt szükség, akik egy olyan autót álmodtak meg, amely az addigiakhoz képest könnyen vezethető, egyszerűen javítható, és az addig úri huncutságként kezelt autózást az átlagemberek számára is elérhető áron kínálta.
Jelenleg a Ford a világ egyik legnagyobb autógyártója, a XX. század elején azonban ezt még csak sejteni sem lehetett. Az 1903. július 16-án alapított gyárban a kezdetekben még csak háromszáz munkás dolgozott, Henry Ford pedig csak egy alapító volt a tucatnyi másik között, nem pedig többségi tulajdonos. A Ford modelljeit kezdetekben az ábécé betűivel nevezték el: A-tól S-ig összesen 16 ezer darabot készítettek, melyek közül az N volt a legsikeresebb. Ezek közül azonban nem mind került forgalomba, sok közülük vakvágánynak bizonyult a gyári tesztek során. Ezután, egészen pontosan 1908. október 1-én készült el sorozatgyártásban az első T-modell Detroitban.

Az autó főtervezője Galamb József volt, aki Makón született 1881-ben. A középiskolai

tanulmányai után műszaki pályára adta a fejét; a Budapesti Felsőipari Iskolában tanult, majd bevonult a haditengerészethez. 1903. októberében két iskolatársával együtt utazott ki Amerikába, a hivatalos indoklás szerint azért, mert mindenképpen látni szerette volna az 1904-es St. Louis-i automobil kiállítást. Ezután viszont eszébe sem jutott hazarohanni, inkább kisebb munkákból tengette életét a tengerentúlon. 1905. decemberében aztán elkezdett dolgozni a Fordnál, ahol alig bő egy év múlva, 1907. elején felfigyeltek Galamb rajzaira és hamarosan neki osztja ki Henry Ford a legújabb feladatot, a majdani T-modell megtervezését. A legfőbb kritérium az olcsóság és az egyszerű javíthatóság volt, hiszen ezeken keresztül vezetett az út a széles amerikai néprétegek szíve felé.

Galamb remek munkát végzett: ő tervezte a levehető hengerfejű motort, valamint a kétsebességes bolygóműves váltót, utóbbit pedállal lehetett működtetni. A kezdetleges úthálózat miatt a T-modellnél elől-hátul merev tengelyeket alkalmaztak, a komfortot pedig a laprugók voltak hivatottak szolgáltatni. Az 540 kilogrammos össztömegű autót egy 2879 köbcentiméteres, négy hengeres, 20 lóerős, vízhűtéses benzinmotor hajtotta, mellyel 70 km/óránál valamivel nagyobb sebességre volt képes. Korabeli beszámolók tanulsága szerint a T-modell átlagosan 15-18 litert fogyasztott, a 45 literes tank miatt pedig a hatótávolság mai szemmel nézve meglehetősen alacsony volt.

A gyártás folyamata igazán 1913-ban gyorsult fel, amikor bevezették a futószalagot. Kezdetben percenként gördült le a gyártószalagról egy-egy kész modell, a csúcson viszont már 10 másodpercenként készült el egy-egy darab. 1909-ben még csak 10 ezer darabot gyártottak belőle, ami '15-re elérte a félmilliót, '23-ban pedig már évi kétmillió T-modell készült. Az autó fontosságát mutatja egyébként, hogy az 1920-as évek elején a Fordé volt a személyautók világpiacának 50 százaléka. Az évek előrehaladtával a T-modell is sokat fejlődött, például egyre több karosszéria-változat közül lehetett választani. A modellciklus végén így már két- és négyszemélyes, ponyvatetős és pick-up változatokban is készült.

A Henry Fordról szóló legendák egyik legismertebbike az autók színére vonatkozó megjegyzése. Az alapító ugyanis úgy vélte, a vevők minden színigényét ki tudja elégíteni- feltéve, ha az fekete. A lehetséges magyarázatok közül kettő tartotta magát konokul: az egyik, hogy a fekete festék gyorsabban száradt, ami a futószalagos gyártásnál komoly előnyt jelentett, a másik pedig, hogy ehhez tudtak olcsón hozzájutni. A későbbiekben viszont kékben és sárgában is lehetett rendelni az autót, ettől függetlenül persze mindenki emlékezetében fekete autóként él a T-modell.

A T-modell egyik legnagyobb ütőkártyája az ára volt. A bevezetésekor 850 dollárba kerülő modell az évek múlásával és a sorozatgyártás felfutásával egyre olcsóbb lett, így a modellciklus végén már 250 dollárért lehetett hozzájutni. Henry Ford saját bevallása szerint élete legjobb döntését hozta meg azzal, hogy a T-modell árát egy huszárvágással drasztikusan csökkentette, mivel így szinte minden munkása tudott venni egyet magának is. A nevezetes modell olyannyira olcsó volt, hogy a húszas évek elején egy munkás már 12 heti fizetéséből beállíthatta az udvarba, míg egy német autóipari dolgozó ezt csak több év után tehette csak meg. Az időközben megerősödött konkurencia miatt azonban egyre kevesebben vágytak az akkoriban már közel húsz éves konstrukciója, eszüket pedig az akkor már krómtól csillogó hűtőmaszk sem vette el. 15 millió példány után így végül 1927. május 26-án kigördült az utolsó T-modell a gyárból, helyét pedig az új A-modell vette át. Az autó fontosságát az utókor is elismerte: 1999-ben a 133 szakújságírókból álló zsűri mintegy 700 jelölt közül a T-modellt választotta az évszázad autójának Los Angelesben.

A száz éves évforduló alkalmából nagyszabású ünnepségeket rendez a Ford. Az első összejövetel március 7. és 9. között volt Floridában, a rendezvénysorozat következő állomása pedig Kalifornia, ahová több mint 20 ezer látogatót várnak. Júliusban Richmond államban rendezik meg a T Party 2008-at, ahol előreláthatóan ezer Ford T-modell lesz. Ha ez teljesül, akkor utóbbi lesz az elmúlt száz év legnagyobb T-modell találkozója.