2007.02.01.
Próba: Dacia Logan MCV - 2007
Aki nem akart sznobnak tűnni, de Daciát sem akart, új, nem túl drága családi autót viszont igen, eddig még tudott ezzel-azzal takarózni. Eddig akár magának, akár másoknak meg tudta indokolni, mi is tartja vissza attól, hogy egy masszív, tágas, kényelmes, direkt a mi útviszonyainkra tervezett, méretéhez, tudásához, de még abszolúte is nagyon-nagyon olcsó járművet vásároljon. Eddig.
Nem veszek Logant (Daciát), mert nem praktikus a négyajtós kasztni; kerüljön valamivel többe, de legyen inkább a Thalia (Renault). Nem veszek Logant (Daciát), mert nem kell nekem akkora dög, kerüljön valamivel többe, de legyen inkább a Twingo (Renault). Nem veszek Logant (Daciát), mert nem lehet ledönteni a hátsó ülést, nem fér be a tévé, a mosógép, a konyhaszekrény, ha esetleg veszek; kerüljön valamivel többe, de legyen inkább az új Clio (Renault). Nem veszek Logant (Daciát), mert nem férünk be hatan-heten, kerüljön valamivel többe, és legyen inkább Kangoo (Renault).
Kedves öntudatos vagy látens sznobok: tessenek felkötni a gatyát! Nehéz lesz megindokolni, miért nem éri meg a Dacia Logan MCV, e variálható belsejű, hétszemélyes, nagyon tágas és kényelmes, jó motorokkal szerelt autó. Helyette kisebb, nem ilyen praktikus, kevésbé strapabíró alternatívát választunk. Drágábban. Segítek, itt vannak a válaszok: rideg, igénytelen a belső dizájn, kellemetlenül olcsók a kárpitok, a műanyagok. Hogy néz már ki az idióta ajtóbehúzó vájat a könyöklőkön? Nem biztonságos, a szedán is csak három csillagot kapott az EuroNCAP-től. Nem elég erős, mert egyelőre nem adnak hozzá 70 lovasnál erősebb dízelt, 105 lovasnál erősebb benzinest.
És persze a legfőbb érv: ez is csak egy Dacia. Aki nem szégyelli, eddig is bevallhatta: nekem pedig akkor sem kell, mert nem akarok románt egy német, francia, olasz, japán helyett. Mert a Renault-k (Fiatok, Opelek, Skodák) nyugatiak, menőbbek, kúlabbak. Mert olyan mélyen belémgyökerezett az autós sznobéria, hogy rosszul vagyok a gondolattól: egy Dacia áll a házam előtt, egy Daciával kell elvinnem nyaralni a családot, és egyáltalán: egy Daciában mutatkozom nap mint nap. És hogy ne így legyen, nekem megér néhány százezer forintot.
Igen, én is
Elnézést, ha kicsit túlragoztam volna ezt a sznobériadolgot, de ha túl lelkesen ecseteltem ezt a talán nem is oly elterjedt lelki bajt, csak azért tettem, mert magam is ebben szenvedek. Második gyerekünket várva autócsere előtt állunk, és hát ugye mi lehet jobb választás egy elég csekély anyagiakkal rendelkező kétgyerekes magyar családnak, mint egy tágas, kényelmes, takarékos, olcsó Logan három év garanciával, száz év részletre? Nagyon sokat kell még magyaráznom magamnak, miért is helyes, hogy inkább veszek egy használt, de több lélekkel és díszesebb pedigrével rendelkező valamit, sok-sok pénzt költve el a családi kasszából voltaképp felesleges emblémákra, kicsit finomabb anyagokra, divatra, extrákra, és persze szervizre. Az eszem mindenesetre kézzel-lábbal harcol a szívem ellen, de vesztésre áll.
Csak az a baj, hogy már még nagyobb a sznobizmus ára. A Dacia Logan MCV pontos árait még nem ismerjük, február végéig, a hazai értékesítés indításáig nem köti orrunkra a számokat az importőr, de egy tól-igot azért kaptunk. Az ötszemélyes, 1,4-es benzines modell 2,4 millió forint alatt indul, 3,4 millióért már dízel, hétszemélyes, cseppet sem fapados autót kapni majd. Dízel, hétszemélyes. Eddig ebben a műfajban a Fiat Doblo Panorama volt a legolcsóbb 4,09 millióért, most hirtelen hétszázezerrel kéne kevesebbért adni, hogy visszanyerje címét. Elképesztő.
És még csak nem is rossz, a fene egye meg. A Renault, illetve hát a Dacia dél-Olaszországban rendezett bemutatójának első napján a sokszékes dízelt próbáltam ki, és estére egy két lábon járó kellemes csalódás voltam.