Az alapállás az, hogy én olyan taxissal még nem találkoztam, aki eleve erre a pályára készült. Nyilván van ilyen, és nem csak a Taki bácsi a szomszédokból (bár a sztori szerint ő is eredetileg a Rádiónál volt sofőr, és csak Pestre költözve, nyugdíj mellett kezd el taxizni a kockaladával). Mindig az a legizgalmasabb, hogy honnan jött az arc, aki ma a volán mögött nyomja.

Van olyan, aki eredetileg színházak, koncerttermek, egyéb helyek akusztikájával foglalkozó, úgynevezett fehérkőműves szakember volt, éveket élt Kanadában, dolgozott Európa több országában - de a válság és a bután spórolás ezt a tételt húzta le először a számlákról, bedőlt a biznisz. Állítja, hogy ma már szinte nincs tihanyi visszhang, többek között a Tihanyi Apátság fehérkőműves nélküli, buta felújítása miatt sem.

Van aztán olyan pasi, aki szokatlanul nagy, szépen rendben tartott, drága Mercivel jött. Egy éve taxizik, előtte egy nagy vállalkozást vezetett - de az egyik megrendelő nem fizetett ki egy negyvenmilliós számlát, megindult a dominó, tönkrement. Persze a közterheket, áfát meg iparűzési adókat akkor is követeli az állam, ha a vállalkozót nem fizették ki, abból is adóznod kell, amit meg se kaptál. Hát ő meg nem tudott.

A flottából ezt az egy szem autót kimentette (lízingeli azt is), és az a faszi, aki tegnap még Kínában felügyelte a cége által megvásárolt cuccok berakodását, az ma felrakta a taxilámpát az autóra, és nyomja az ipart. Itt se tud kiengedni, a taxizást sem félgőzzel nyomja, sőt, még a kollégákat is próbálja terelgetni: az egyiknek ad párszáz forintot, hogy vegyen a kínainál magának egy rendes nadrágszíjat, ne madzaggal kösse meg a gatyáját.

A harmadik csávónak viszont épp ez a rév, a felemelkedés. Kilencévesen intézetbe kerül, két év után szerzik vissza a szülei, de kurvára elkutyul, alkoholizmus, gyógyszerek, elvonók sora eredménytelenül. Végül saját erőből száll ki a kerékből, leteszi a cuccot, családot alapít. A házassága ugyan szétmegy, de a gyerekekre figyel, a fia másodéves a jogi egyetemen, a taxizásból elsősorban a családot támogatja (az ex-feleség az egészségügyben dolgozik, és nem plasztikai sebészkén).

Ott ül egy lelakott, de kedélyes hippitaxiban, az arcán fél életnyi genya barázdái, de tud vigyorogni magán, mert talált valamit, és végre nem a levegőben lóg. Akik vele indultak, azok javarész maradtak a szarban, nem voltak elég erősek, vagy nem volt elég szerencséjük. Neki bejött, és ugyan van, hogy egy címet azért nem vesz fel, mert azt a Black Sabbath számot márpedig ő végighallgatja, nem nyomja ki pont a szóló közepén, de pont ettől is érdekes, és pont ettől működik - és baszki, EZ kurvára nyomtatásért kiált, ezt, ezeket a csávókat kéne megírni, nem a fiszem-faszom velvetfeljelentett meg álbotrányos lufikat.

Havas Henrik (jaj).

http://zolivagyok.blog.hu/2011/06/01/taxizene

Jópofák a kommentek is, érdemes átnézni hozzájuk...