Az elmúlt tizenöt évben 16 taxist öltek meg munka közben Magyarországon. Legutóbb a február első napjaiban történt soproni taxisgyilkosság nyugtalanította a közvéleményt: a sofőrt a város egyik elhagyatott területén néhány ezer forintjáért ölték meg. A rendőrség gyorsan elfogta a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható testvérpárt.
Tavaly széles körben megbotránkozást keltett az a tatabányai taxisgyilkosság, amellyel egy szintén gyorsan rendőrkézre került helyi fiatalembert gyanúsítanak.
|
nagyobb méret-kattints rá! |
1993 júliusában Budapesten, a Hűvösvölgyben öltek meg egy 42 éves fuvarozót, 1996 decemberében a kőbányai Kismartoni úton. Egy évre rá két tizennégy éves lány vízzel teli palackkal leütött, majd halálra rugdosott egy taxisofőrt, 2001 tavaszán a XV. kerületi Bocskai és Dugonics utca sarkán találtak holtan autójában egy személyfuvarozót. A szerencsésebb kimenetelű (nem halállal végződő) támadásokról nincs statisztika.
Szinte az összes eset után - így most is - fellángolt a vita. Rákérdeztünk, mikor jön el az a pillanat, amikor a taxisok azt mondják, elég volt, mostantól elkezdjük megvédeni magunkat. Ennél is fontosabb azonban az a kérdés, hogy hogyan. Az általunk megkérdezettek többsége azt vallotta, amit ma: a paszszív védekezés drága vagy kivitelezhetetlen, az aktív pedig talán rosszabbul végződne, mint a támadás maga. Ami az előzőt illeti, a taxis gépjárműpark alkalmatlan az amerikai rendszerű térelválasztásra, részben mert rendkívül heterogén (van itt minden a Suzukitól a bálnamerciig), másrészt a kocsik zöme már méreténél fogva sem alkalmas a golyóálló üveg vagy plexi beépítésére. Ha pedig fizikailag kivitelezhető volna is az átalakítás, az üvegeket gyakorlatilag egyedileg kellene elkészíteni, vagyis a végösszeg akkora lenne, hogy a töredékét sem tudná (akarná) megfizetni az amúgy is nehéz helyzetben lévő taxisok többsége. A fegyver sem megoldás - figyelmeztetnek a szakmabeliek. Először is korántsem biztos, hogy a megtámadott egyáltalán elő tudná venni, másodszor félő, hogy ha előkerülne, csak az agressziót növelné, harmadszor pedig: ha elterjedne a híre, hogy a taxisok fegyvert viselnek, az összes bűnöző tőlük próbálna pisztolyt szerezni - könnyebben, mint a rendőrtől.
A szakmát faggatva az a kép rajzolódik ki, hogy ma még nincs hatékony védelem a rablógyilkosok ellen. Legfeljebb annak rizikóját lehet csökkenteni, hogy a támadás a lehető legrosszabbul végződjön, magyarán: csak esélyt lehet adni a taxisnak a túlélésre, garanciát nem. A megkérdezettek egyetértenek abban, hogy a megoldás erre valamifajta riasztórendszer lehetne. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) taxis kollégiumát vezető
Sipeki József - egyszersmind cégvezető - a műholdas nyomkövetésben látja a legtöbb fantáziát. Ha ilyen rendszer volna, mint ahogy nincs, a támadások egy részét ki lehetne védeni. Ha beépülne a köztudatba, hogy a taxik zömében ott a GPS egység, annak eleve visszatartó ereje lenne, az autó gyanús mozgásainak érzékelésével, a titkos kapcsolóval leadott vészjeleire reagálva nagyon gyorsan tudnának segíteni a kollégák. A rendszernek csak egy baja van: százmilliókba kerülne, így csak nagyon tőkeerős cégek tudnák állni a költségeit - bár hosszabb távon egészen biztosan megtérülne a befektetésük a rendszerre csatlakozók befizetéseiből - mondta Sipeki.
Egy másik szakmabeli, a részint ugyancsak cégvezető, részint szintén érdekvédő
Horváth Pál és a
www.hallotaxi.hu című weboldal szerkesztője, az alkalmazottként fuvarozó
Majercsik Tamás szerint a rizikó csökkentésére egy sokkal egyszerűbb verzió is alkalmas lenne. Horváth már korábban bemutatta a közvéleménynek egy ötletét, egy olyan, lábkapcsolóval működő szerkezetet, amely egyszerre ad le hang- és vészjelzést, miközben könnyfakasztó permetet szór az utastér hátsó felébe. A megoldás tetszésre talált, de továbbra is csak terv. Majercsik ugyanakkor leszögezte: taxist rávenni, hogy akár háromezer forintot is kiadjon önként - nonszensz. Egyikük sem hiszi el, hogy vele is megtörténhet, ami mondjuk azzal a tatabányai áldozattal, akin például segített volna a vészriasztás - sebesülése után elég idő lett volna, hogy megmentsék -, de elvérzett. A honlap szerkesztője ezért azt mondja: ki kellene dolgozni egy olcsó, de hatékony eszközt, és jogszabályba foglalni, hogy minden taxisnak kötelező beszereltetnie a kocsijába. Ellenkező esetben nem vizsgáztatnák le a kocsiját - vagyis nem dolgozhatna. Az elképzeléssel Horváth Pál is egyetért, a taxisok nagy része azonban csak újabb felesleges kiadással járó zaklatásnak tekintené.
Forrás: Népszabadság • Bárkay Tamás • 2006. február 15.