Miért mesélem én el most ezt a történetet? Mert az egyikük, Berta János történetesen az én nagyapám volt. A 22 éves fiatalember pedig megtámadta, megölte. Igazából meg se születtem még akkor, amikor az egész történt, így csak a nagymama, szülök által elmeséltek alapján tudtam, ismertem a részleteket. De szerencsére a mai technikáknak, könyvtáraknak elég sok anyagot sikerült összegyűjtenem azóta az esetről. Többnyire újság cikkeket, interjúkat. Minden részletet megismertem, olyan részleteket is, melyekre a családban már senki nem emlékezett.

Az egész úgy indult, hogy a fiatalember elvitette magát egy környező településre, ahol gondolt egyet és megállítatta az autót. Majd minden előzetes ok nélkül tört rántott és azt markolatig döfte papám mellkasába. Ő ekkor kiszállta az autóból és a közeli ház felé indult, hogy segítséget kérjen. Addigra a 22 éves fiú átült a sofőr helyére, és elhajtott. A házban lakok minden igyekezete ellenére, hogy a sérült időben a kórházba érjen, sajnos nem volt elegendő. Az elszenvedett sérülések végett nagyszülőm 56 évesen elment.

Forró nyomon elindult azonnal a nyomozás az ügyben. Szemtanúk keresése, helyszínelés, s minden ekkor szokásos intézkedés. A régi Ladát nem sokkal később megtalálták a közeli út mentén. Benne a tört, egy fésűt és egy személyigazolványt. A személyigazolvány H. János 22 éves zalaegerszegi lakosé volt. Így tudták kit kell keresni. Ahogy elindultak találtak két szemtanút, akik segítségével kiderült, hogy az autó sofőrje Németh néven mutatkozott be, és segítséget kért a gépjármű elindításával kapcsolatban. De nem tudták beindítani a kocsit. Így „Németh” elindult a két másik fiatalemberrel a bálba. Ahol elmondások szerint nagyon jól, felszabadultan érezte magát. Fején azzal a napszemüveggel, amit áldozatától vett el. Közbe az is kiderült egyébként hogy a keze megsérült. Valahogy megvágta magát. A vágást a buliban dolgozó hölgy látta el. A nyomozók eközben elindultak a szórakozóhely felé. Csak hamar az úton szembe találkoztak „Németh”-el. Ekkor kattan a bilincs. (Egyébként először tagadta hogy bármit is tett. Azt mondta álmába került oda az igazolványa.)

A kihallgatások és a későbbi beszámolói alapján kiderült, hogy pénzt nem vitt el, csak az autót. Mert ahogy nyilatkozta: „csak autókázni szerettem volna kicsit”. Mindezt egy emberélet árán…

Az ítélet életfogytiglani börtönbüntetés lett. Hallottam olyat is, hogy azért nem lett halálbüntetés, mert még nem töltötte be a 23.ik életévét. Nem tudom. A lényeg, hogy börtönbe került.

Nem olyan régen jutott az eszembe, hogy vajon mi lehet vele? Még mindig börtönben van? Vagy már lehet hogy nem is él? A sors furcsa fintoraként megtudtam kérdéseimre a választ. Találkoztam egy emberrel, akivel beszélgetésünk valahogy a bűnesetekre terelődött. Ekkor mondott olyat, hogy magam is meglepődtem. Azt mesélte, képzeljem el, hogy az ő egyik közeli szomszédja, Magyarország első taxis gyilkosságának elkövetője. Rákérdeztem a névre, és egyezett. Nem tudtam, mit gondoljak. Kiderült hogy 2000 környékén kiengedték. Azóta sem dolgozik, az alkohol rabja lett. Több médium megkereste a szabadulást követően, hogy hogyan látja a mai világot, mert hogy 84 óta rengeteg idő telt el és sok minden megváltozott. Mindenkit elutasított.

Bennem meg ott vannak a kérdések. Hogy megérte vajon neki, hogy ennyi időt elvesztett egy ilyen dolog miatt? Vajon ha találkoznék vele, mi lenne? Ti találkoznátok vele? Nem érzek haragot, nem érzek bosszút. Csak egy kérdés. Miért?

Elvette egy dolgos életet, két gyerekkel, unokákkal. Megváltoztatott egy családot. Elvette azt a lehetőséget, hogy megismerjem. De nem lehetett. Maradt az a fekete folt, amire a család szomorúan tekint vissza.

Zama's blog