2007.01.01.
"Levelek Mizantrópiából"
- Hát most fönt voltam Pesten aztán nagyon kellett sietnünk beültünk egy taxiba, azt is mire kaptunk! Nem értem, mire sír ez az ország! Csupa tele kocsi, mármint mindben ül valaki, és csak nagy nehezen kaptunk egy üreset. Úgy, hogy az utolsó pillanatban, zárás előtt értünk a boltba.
- Mutasd magad – lépett be az ajtón János, és egyből Julcsának rontott, karon ragadta és elkezdte forgatni.
- Mit csinálsz? – visongott Julcsa.
- Szemreveszlek, nézegetlek. Szép portéka vagy, valóban. Szebb mint a barátnőd az Erzsi.
- Miről beszélsz?
- Hát most fönt voltam Pesten aztán nagyon kellett sietnünk beültünk egy taxiba, azt is mire kaptunk! Nem értem, mire sír ez az ország! Csupa tele kocsi, mármint mindben ül valaki, és csak nagy nehezen kaptunk egy üreset. Úgy, hogy az utolsó pillanatban, zárás előtt értünk a boltba.
- De sikerült venni?
- Mit?
- Amiért mentetek.
- Nem sikerült. Kapaszögverőt akartunk venni, de ehelyett a taxissal elbeszélgettünk, és mire a boltba értünk, már gyanakodva néztük egymást is, vajon melyikünket privatizálta már az állam? Ki tudja, ki az én tulajdonosom. Ja, egyébként kapaszögverő az nem volt.
- És most mit nézegetsz?
- Hát, hogy elkelnél-e, ha eladlak.
- Eladni? Elment az eszed?
- Azt mondta a taxis, hogy ebben az országban már minden el van adva. Még az oxigén is. Aztán ki tudja, mármint ő nem tudja, hogy a felesége kinek a tulajdona.
- Te úgy gondoltad eddig, idén lesz huszonöt éve, hogy házasok vagyunk, hogy én a te tulajdonod vagyok?
- Nem így, de azért abban biztos voltam, hogy összetartozunk.
- És ki mondta, hogy tévedtél?
- A taxis. Valami Gábor Ferencnek hívhatták, de mondta is, hogy Feri bátyó bizony már a saját feleségéről sem tudja, kié is valójában!
- És honnan tudod, hogy Gábor Ferenc?
- Valami kopott papír-fecni volt az ablakba téve. Mint azonosító. De nem tudtam megfigyelni, mert folyton beszélt.
- Ha ilyen hülyeségeket mondott, én már régen kiszálltam volna a kocsiból.
- Na ja, de honnan tudod, hogy hülyeség. Lehet, hogy létezik egy virtuális rabszolgapiac, és ott mi már régen elkeltünk. Lehet, hogy téged valami ujdondász-gazdag ember vett meg mondjuk Hollandiában, de olvastam, hogy az adatainkat, most éppen az orosz titkosszolgálat lopta el, szóval lehet, hogy Szibériába vettek meg. Esetleg házvezetőnőnek amellé a gazdag olajbányász mellé.
- Olajbányász! Egy bűnöző! Börtönben ül.
- Nem minden bűnöző ül börtönben. Azaz, nem mindenki bűnöző, aki börtönben ül. Ott is úgy működik: aki fizet, nem ül.
- És mért pont házvezetőnőnek?
- Mert azt jól csinálod, meg ahogy elnéztelek, bizony még asszonykának is elmész. És az nem utolsó.
- Ugyan már, ezt eddig észre sem vetted?
- Eddig tudtam, hogy az enyém vagy. De a taxis elbizonytalanított.
- Csak a taxis?
- Mért, tehette volna más is?
- Nem ezt kérdeztem. Azt kérdeztem, hogy magad eszéből nem is féltettél? Csakhogy elvész a házvezetőnő? – Julcsa sírva fakadt.
- Hát… Lehetek őszinte? Föl sem merült bennem, hogy ez előfordulhat.
- De a taxis fölébresztett. A csinos nőket félteni kell.
- Hát tudj Isten, lehet, hogy holnap elrabol valami milliomos.
- Bárcsak rabolna! – hüppögött tovább Julcsa.
- Na, azért nem kell a durci – próbálta vigasztalni János. Julcsa piros szemmel visszafordult.
- Így karácsony táján nem is vagyok rossz ajándék a fa alá.
- Na azért a kapaszögverő sem utolsó. Így ki tudja, meddig tarthat, amit annakidején mondtunk: ásó – kapa, nagyharang…
Gyurkovics Tibor
gondola