Sosem gondoltam magamról többet, mint aki vagyok. Személyem teljesen jelentéktelen a világmindesség számára. De nem a Hallotaxi fórumozói számára. Ennek többször is tanújelét adták jó párszor, jó néhányan.
Sokat gondolkodtam ezen. Ez lenne a halhatatlansághoz vezető út első lépcsője? :-)
Ha „igazi” író lennék, most büszkeség tölthetne el. Hát hogy a fenébe is ne, hisz egy írót nem érhet nagyobb öröm annál, mint hogy az írásai elgondolkodtatnak, indulatokat szülnek, vitákat gerjesztenek.
De én nem vagyok író, ”csak” egy taxis. Idestova 20 éve.
Igyekeztem mindig úgy írni, hogy aki olvassa, azt az érdekelje, hogy mit írtam és nem azt, hogy ki! Többnyire sikerült. Igaz, néha ráléptem egy-két ember tyúkszemére, de ezért csak magukat okolhatják. Támadási felületet hagytak és én kihasználtam.
Egyre többen ismertek meg. Tudták, hogy ki vagyok de ez engem nem zavart.
Egy jó kis játéknak fogtam fel. Sokszor kifejezetten mulattatott az, hogy ha a társaságban egy kávé mellett „én” kerültem szóba!
De ennek a mulatságnak, immáron vége. Megkönnyebbülést kéne éreznem és én, mégis szomorú vagyok. Mint egy kisgyerek, akinek elvették a kedvenc játékát.
Talán azért, mert nem én választhattam meg az időt és a helyszínt.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy a saját cégemnél, ennyire kiemelt fontossággal bír a személyem. Valósággal nyomozás folyt utánam. Ennek voltam tanúja tegnap.
Persze azóta megkaptam: -„Haver, én mondtam neked, de te nem hitted el!”-.
Na igen, Ricsit ismerjük. Hihetetlen fantáziával megáldott ember, aki bármilyen apróságból képes címlapszenzációt csinálni.
Ha egyszer azt halljátok Tőle, hogy: -„Egyeske! Riassza a tűzoltóság összes elérhető egységét, mert lángokban áll egy petárdagyár!”-. Nos akkor, valószínűleg csak egy kuka ég és egy poroltónál többre nem lesz szükség! :-)
Hát így voltam vele akkor is, amikor időről-időre szólt nekem. Azt hittem kiszínezi, túllihegi a „fontosságomat”.
Akik ismernek, vagy akik csak a lapról ismernek, azok talán megerősíthetik, hogy sosem megyek bele gyalázkodásokba, sértegetésekbe. Igyekszem mindig reálisan nézni a dolgokat, megvizsgálni az érme mindkét oldalát. És csak a saját igazságérzetemre hallgatok, amikor írásaimban mellé állok, - vagy éppen elmarasztalok - cégvezetőket, etikásokat, ellenőröket, időmérőket. Nyitott szemmel és füllel járok, meglátom és meghallom mások baját is. Önző világunkban, ez sokakban ellenérzést vált ki.
-„Miért nem foglalkozol csak a saját dolgoddal?”-.
Tényleg.. miért is nem?
Négy gyermekem van. Három fiam és egy lányom. Hatalmas feladat a róluk való gondoskodás a mai világunkban. De az a figyelem, amit megkövetel a velük való törődés, az kiterjed az egész életemre, így a munkámra is!
Ilyen vagyok, nem tehetek róla!
Tízen sok éve, az akkori Főtaxis CB tagság teljhatalmú ura egyszer azt mondta nekem:
- „Belőled azért nem lenne jó etikás, mert vajszíved van! Állandóan „ügyvédkedsz” és a bajba jutottak pártján állsz!” -.
Hát igen. 43 év után sem tudta az emberiség kiirtani belőlem a hitet, hogy alapjában véve az Ember nem rosszindulatú! Hibák persze vannak. És azért vannak, hogy elkövessük őket és tanuljunk belőle! De mérlegelni is tudni kell. Ha egy ember mondja, hogy „ezt nem kellett volna!”, de 10 másik meg azt, hogy „jól csináltad”, akkor annak az egynek kell elgondolkodni!
Persze ha az az egy, erőfölényben (pozícióban) van, akkor eltaposhat a másik tízzel együtt. De az már igazságtalanság! És itt most kéretik nem asszociálni, mert általánosságokról beszélek!
A probléma, a baj, ha elhallgatjuk, és nem beszélünk róla, attól még megmarad. Csak önámítás, ha a szőnyeg alá seperjük!
Ha valami gond akad és beszélünk róla, azt az utcán tesszük, hisz az a munkahelyünk. Nem szaladgálhatunk be a cégeinkhez mindannyian, ha valami épp rosszul működik.(Baromi nagy sorban állás lenne néha) :-)
Megváltozott világunkban, az internet nyújtotta lehetőséget, használjuk.
Részemről – úgy gondolom – kultúrált, civilizált formában teszem fel a kérdéseimet és vitatkozom – ha kell – partnereimmel. Hatásos, hiszen láthatjuk, kommunikálnak velünk a cégvezetők! (lásd: City, Rádió)
Sokan vagyunk, akik csak a lapról ismerik egymást. Ők viszont, csak itt tudják megbeszélni a dolgaikat.
Sokszor minősíthetetlen stílusban ugyan, de hát nem vagyunk egyformák.
De itt most rólam van szó.
Elérkezett a pillanat. A váratlan pillanatban nekem szegezett kérdés okozta sokkból feleszmélve, el kellett döntenem, hogy hogyan tovább?
Ha már a cégvezetőmnek is fontos lett a személyem, akkor jobb az egyenes út!

Higgadtabban fogadta, mint azt az előzményekből sejteni véltem.
Mostanra már valószínűleg mindenki tudja bent.
Ennek ellenére – egyelőre – még mindig van munkám! :-)



Most már csak várok kíváncsian, hogy mit hoz majd a jövő. Érdekes lesz majd olvasni a reagálásokat és látni azt, hogy mennyire lesz megváltozott a „hozzámállás” ezek után.
A mondandóm lesz e fontos ezekután is, vagy az hogy én írtam?
Hisz a titok nem titok többé.

Tomla, Lilazoli és a többiek.
Főtaxisok, BARÁTAIM szétszóródva szinte minden taxistársaságban!

Mindenkit ölelek.

cbtaxi


Főtaxi.
URH. 1928. Dodi

• Cbtaxi kikötője!!!!