2007.04.19.
A gondolat megszületésétől, a "VISZONTLÁTÁSIG" !
Kovács Zoltán (Rádió Taxi 200) Halló Taxi internetes fórumon megjelent írása, amely a Taxisok Világa -ban is megjelent, késztetett arra, hogy ismét írjak a taxisok és fuvarszervező irodák kapcsolatáról.
Tiszteletben tartva, hogy erről a témáról sokan sokféle képen gondolkodnak, és nyilvánulnak meg, igyekszem csupán a tényekre szorítkozni a cikk tartalmával kapcsolatban, a minősítés legyen az olvasó feladata.
A cikk számomra egy, az írója által ideálisnak elképzelt állapotot ír le a taxis szakma több problémáját kiküszöbölendő.
„Az ördög a részletekben rejlik” Bölcs gondolat, amelyet ez a régi mondás tartalmaz! Nézzük a részleteket.
A működés. Amennyiben a taxitársaságok azt szeretnék elérni, hogy a cikkíró elképzelésének megfelelően a megrendelővel közöljék mennyi idő múlva, milyen autó megy érte, valamennyi telefonálót vonalban kellene tartani mindaddig, ameddig talál a diszpécser egy kollegát, aki elvállalja a fuvart. Ez bizonyos időszakokban percekig is eltarthat, ez alatt az idő alatt a telefonos vagy szóval tartja a megrendelőt, és addig másik fuvart nem tud felvenni, vagy „parkolóba” teszi a vonalat, kockáztatva, hogy a telefonáló elunva a várakozást leteszi a telefont. Mindkét esetben jelentős fuvarvesztés következik be. Az elsőben azért, mert a telefonkezelők lényegesen kevesebb bejövő hívást tudnak fogadni (egyébként pontosan ez történik, ha leesik a hó, vagy baleset van), a másodikban pedig feleslegesen keresi a diszpécser az autót, mire megtalálja meg is állíthatja, mert már nincs megrendelő a vonalban.
A napi gyakorlat, éppen ezért természetesen nem ez. A telefonos igyekszik minél több címet felvenni, hogy a kollegáknak legyen mit felvenni. Ezért nem várhatja meg, ameddig a diszpécser talál valakit a címre, hanem egy várható érkezési időt mond a megrendelőnek. Azt, hogy 5-10, csúcsidőben 15 percen belül megy érte a kocsi. Amennyiben mégis felveszi egy kollega 3 perccel a címet, az utas a mi rendszerünk pontatlansága miatt fog kifizetni plusz 2-300 forintot. Ha viszont a kollegák érdekében mindig leküldjük 3 percre és csak 15 perces autó van, vajon milyen hangulatban fogja találni az érkező taxi a ronggyá ázott vagy megfagyott „kedvest”?
Az „elvtelen kedvezmények”, mint visszatérő motívum a cikkben.
A minden taxitársaság által beváltható csekk, amely a trafikban is kapható, azt feltételezi, hogy csak egy kibocsátó van, tehát csak egy TÁRSASÁG létezik! Ez persze nagyban leegyszerűsítené a dolgot, de sajnos az idő kereke nem forgatható vissza.
A kedvezmény, amit a taxitársaságok adnak az utasoknak nem elvtelen, hanem egy logikai rendszer.
Utcai tarifa – ezt az az utas kapja, aki csak úgy leint az utcán, válogatás nélkül, csak mert éppen arra mentem.
Telefonos tarifa – annak jár, aki már vette a fáradtságot és a telefon költséget, és felhívott bennünket.
Törzsutas tarifa – a többször telefonáló magán megrendelők számára.
Szerződéses, csekkes tarifa – a cégeknek, amelyek nagy számú megrendelést adnak le rendszeresen.
A RENDEZŐ ELV, minél többet fogyasztasz nálunk, annál kedvezményesebben teheted. Ez a világon mindenütt így működik, ahol piacgazdaság van!
A tarifa rendszerhez hozzá kell nyúlni, de nem hiszem, hogy jó világ lenne az olyan, ahol ha én bemennék a fodrászhoz egy bajuszigazításra, és a végén felszámolnának nekem komplett hajvágást mosással, zselével.
Az 1.000.-Ft-os alapdíj nagyon jól hangzik, csak vélhetően ennek bevezetésével a ”kétsarkos” a fuvarok el is tűnnének, de még talán a „négysarkosak” is!
Lehetne gondolkodni olyan rendszerben, amelyben egy magasabb alapdíj tartalmazna 1-2 megtett kilométert is, azonban ehhez minimum a taxiórák 90%-át le kellene cserélni a vállalkozóknak. Mérlegelni kell, megéri-e egy ilyenfajta beruházás, természetesen, ha az Önkormányzat is jóváhagyta a tarifa rendelet ilyen irányú módosítását.
Az 1 liter = 1 km elv bevezetése esetén csak egy kérdés marad nyitva, melyik heti 1 liter ára, az e heti vagy a jövő heti? A kollegák az évi két tarifa állítás költségeit is sokallták tavaly, mit szólnának, ha hetente kellene menni?
A tarifák meggondolatlan, érzelmi alapon történő emelése igen komoly veszélyekkel járhat, az egyszerűen demagóg duma (finomabban fogalmazva önámítás), hogy bármilyen áremelést követően ugyanannyian fognak taxival utazni, mint annak előtte.
Nézzük csak meg, ki utazik manapság taxival? Hosszú lenne felsorolni, hiszen a cikkíró is mindjárt hármat csinált a kettőből. Azért én is hozzá tennék néhányat, a teljesség igénye nélkül: aki siet; aki olyan helyre megy, ami tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető; akinek több csomagja van, mint amennyit elbír; aki nem akar elázni; aki már elázott (ittas); stb. Egy részük magán megrendelő, számlát sem kér, másik részük vállalkozó és számlára utazik költséget gyártva ezzel vállalkozásának, megint mások nagyobb cégek alkalmazottaiként szintén számlára utaznak.
Tudjuk, hogy a magán megrendelő a „legárérzékenyebb”, ő kopik ki leghamarabb, el is veszítettünk sok tízezret a rendszerváltás óta, nekik maradt a BKV.
A vállalkozó is csak addig engedheti meg magának a taxizást, ameddig a vállalkozása árbevétele lehetővé teszi. Ha továbbra is mobilnak kell lennie vagy vesz egy autót, vagy keres egy olyan fuvarost, aki nem taxi tarifával számláz neki.
A nagyobb cégek költség keretek alapján dolgoznak, ha nekik emelkedik meg a taxi tarifája oly mértékben, ami túllépi a felhasználható keretet, egyszerűen kiszervezik a taxi szolgáltatást, például buszokat állítanak be a dolgozók szállítására, vagy egyszerűen szűkítik a taxi felhasználók körét a cégnél. Egy biztos, az éves keretet a taxi költségvetésben nem fogják átlépni, mert az a beszerzési igazgató prémiumába kerülhet!
Ilyen módon az a bizonyos torta folyamatosan kopik, ha a tarifa emelések nem a piac vevőoldali elvárásainak és lehetőségeinek megfelelően történnek!
Az sem igaz, hogy a cégek azért járatják taxival a dolgozóikat, mert olcsóbb mintha saját autókat tartanának fent. Soha ennyi cégautó nem futott az országban, mint napjainkban! Igaz van egy szint a cégeknél, ami alatt már nem jár a cégautó, de ez nem elsősorban a pénzen, hanem a cégek személyzeti politikáján múlik. Magyarul: van akinek cégautó, van akinek taxi, van akinek meg a BKV jár egy cégnél, ezzel is jelezve a cégnél elfoglalt pozícióját.
Gondolkodott-e valaki azon, hogy az elmúlt év vége és az év eleje, az enyhe időjárást leszámítva, miért volt olyan gyenge az üzletmenet szempontjából? Lehet, hogy a két éven belül végrehajtott négy tarifaemelést jelezte vissza a piac?
A taxi valóban nem szociális járandóság, mivel ilyen fogalom nincs, a szociális juttatások(!) pedig ingyenesek, de talán nem is luxusszolgáltatás. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint: a taxi a tömegközlekedés egyénileg választható része.
Már csak azért sem nevezném luxusszolgáltatásnak, mert utasaink jó része ma már jobb autókkal járkál, mint amivel mi szolgáltatunk.
A Magyar értelmező szótár szerint egyébként a luxus szó jelentése: Fényűzés, dísz; valakinek anyagi erejét meghaladó kiadás, költekezés.
Jogszerű-e és szükséges-e kategorizálni a taxitársaságok szolgáltatói körébe tartozó autókat? Kizárhat-e egy fuvarszervező iroda egy autó típust abból a körből, amelyet a nála rendelő utasoknak kínál? Ez olyan, mintha azt kérdezném, miért nem engedi a Hilton Hotel, hogy használt ruha kereskedő nyisson üzletet a földszinti pavilon során. Egyébként pedig, ha a cikkírónak a másik oldalról az az igénye, hogy a társaságok a szolgáltatás színvonalával és ne az árakkal versenyezzenek, akkor a kettő ellentmondásban van egymással.
Az árverseny sajnos nem fog megszűnni, ahogyan az élet más területein sem szűnik meg, és aminek az előnyeit a taxisok fogyasztóként ugyanúgy élvezik, mint mások.
El kellene már oszlatni azt a TÉVHITET, hogy a fuvarszervező irodák tartják alacsonyan a taxi tarifákat!
Ezt ugyanis a PIAC szabályozza a KERESLET-KÍNÁLAT függvényében!
Egyébként a fuvarszervezési díjakat is a PIAC szabályozza, a VEVŐ taxisok oldala. Ahová a legnagyobb a taxisok áramlása, mert ott tűnnek a legkedvezőbbnek a feltételek, ott a legmagasabb a tagdíj. (lásd City)
A létszám sok, ez a kollegák megállapítása, és ez részben igaz is. Sok azokban az időszakokban, amikor megáll a bolt, mert a potenciális megrendelők valamilyen titokzatos oknál fogva a munkahelyeiken vannak és dolgoznak, nem taxiznak. Ráadásul a korábban ezeket az időszakokat kitöltő ügyintézős fuvarok is jócskán kopnak a futár cégek áldásos tevékenysége folytán. Pedig van közöttünk olyan, aki szereti ezeket a fuvarokat, szívesen teljesíti, és ameddig ő ezzel van elfoglalva, mások nyugodtan nyomkodhatnak a klasszikus taxi fuvarokra.
Kevés a taxi, a reggeli és délutáni csúcsidőszakokban, és nem csupán azért, mert a nagy forgalom megfogja a kocsikat, ez részben ok. Részben ok az is, hogy sokan már nem is dolgoznak ilyenkor, mert a család szállításával vannak elfoglalva, vagy csak a csúcsforgalom elől menekülnek el. (Az éjszakások egy része meg ki sem jön.)
Ez a 22-es csapdája, amikor nincs megrendelés a „tutikban” fürtökben lógnak a taxik, amikor lenne munka, egyszerűen felszívódnak.
Összességében folyamatosan fogy a fővárosi taxisok száma, a szakma átlag életkora pedig nő. Kevés az új, a kezdő taxis, inkább régi visszatérők vannak, akik kipróbálták magukat az élet más területén, de valamiért visszatértek ide.
A „droidok” kategorikus elutasításával én azért óvatosan bánnék, részben azért, mert nem tudhatjuk miért alkalmazott valaki (beszélgetni kell velük és kiderül, hogy mindenkinek más a története) részben azért, mert sok alkalmazott különb szolgáltatást nyújt, mint egyes „vállalkozók”.
Azon pedig megint csak érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért nem tud talpon maradni a piacon egy klasszikus értelemben vett, alkalmazottakat foglalkoztató taxitársaság!
A piacra lépés feltételeinek szigorítása jó ötlet, csak az a baj vele, hogy sajnálatos módon automatikusan magával hozza a bent lévők szakmai továbbképzésének szükségességét is.
Emelt díjas telefon manapság a nyereménnyel kecsegető szavazások esetén adható el. A szolgáltatók inkább a kedvezményes tarifás (40-es) vagy az ingyenes (80-as) számmal hirdetik magukat. Realitás akkor egy emelt díjas telefonszám bevezetése? Az utas egyébként ma is kifizeti a tagdíjat (nem egy részét) a fuvardíjban!
A cikkíró sommás összegzése: „Ezt a zenekart még egyelőre én a taxis fizetem, tehát a nótát is én rendelem!”
Erre az érvelésre a hasonlóan tömör válasz csak az lehetne, hogy ebben a városban minimum 13 zenés szórakozóhely van, oda kell betérni, ahol azokat a nótákat húzzák, amik tetszenek!
Az ilyen sarkos válasz helyett én inkább azt javaslom az olvasóknak, mindenki tegye fel magának azt a kérdést, hogy a fuvarszervező irodák nélkül vajon könnyebb lenne-e? Próbáljatok erre reális választ adni magatoknak. A gondolkodáshoz csak annyi segítséget hadd adjak, hogy ’82-ben, amikor a magán taxit engedélyezték, néhány hónap alatt a maszek taxisok két társaságot is szerveztek, pedig senki sem kényszerítette őket!
A szakma válságból kikerülése kizárólag a kollegák kezében van, illetve abban, hogy képesek legyenek azon a tévhiten túllépni, hogy a társaságok vezetői nekik csak rosszat akarhatnak.
Tudomásul kell venni, hogy megváltozott a világ, ma már nem úgy működnek a társaságok mint 15-20 évvel ezelőtt. Az volt a hőskor, szép volt, jó volt. Persze a megszépítő messzeség erejét ne feledjük.
És ismét egy kis lelkiismeret ébresztő: panaszkodunk manapság a kapitalizmus farkastörvényei miatt. De kik is voltak azok, akik a Főtaxi és a Volán Taxi hegemóniáját megtörve kikövetelték a piaci versenyt a taxizásban? Csak nem mi taxisok, amikor feketén kezdtünk taxizni szabadnapjainkon? Jelentkezzen, aki emlékszik a „Felszab” téri taxiállomáson a péntek délutáni taxit váró sorokra, és az odasorjázó szabadnapos taxisokra, akik saját autójukon vitték el a saját kollegáik elől a fuvarokat! Mi voltunk azok is! A piaci verseny a mi jóvoltunkból ma odáig jutott, hogy ezt már talán nem kérjük?
Hát sajnos ez nem így működik. Aki szelet vet, vihart arat! Már nincs visszaút, a kesztyűt fel kell venni, a piacon ma naponta meg kell küzdeni az életben maradásért, taxisnak és taxitársaságnak egyaránt!
EZ A KÖZÖS PONT, AMIN ÉRDEMES LENNE ELGONDOLKODNOTOK NEKTEK, TAXISOKNAK!
Mi legfeljebb segítséget tudunk ahhoz adni, hogy ezt hogyan csináljátok.
Dudás Zoltán