A fenti kérdést magamnak tettem fel, mert már kezdem elhinni, hogy tényleg nem vagyok normális. Ez pedig azért van, mert annyian nem néznek normálisnak. Ha pedig sokan vannak, és még mondják is, akkor csak igaz lehet! Jó tudom mindenki, nem lehet tökéletes. Én meg véletlenül sem lettem normális, csak „TAXIS”.  Igaz jó 50 évvel ezelőtt, amikor azt kérdezték tőlem, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek, akkor két dologra vágytam, ezért a válaszom az volt, hogy: — Magas, és sofőr!

            Nos az előbbi nem teljesült, mert átlagos magasságú lettem, bár a Hupikék Törpök között óriásnak érezhetem magam. Az utóbbi meg bejött, mert igaz némi kitérővel, de sofőr lettem.

Ennyi bevezetőnek elég, és aki nem akarja magát untatni, az most lapozzon a következő oldalra, és tegyen úgy min Pósalaki úr.

            De tudom, hogy az emberi kíváncsiság oly nagy benned, hogy csak azért is elolvasod, bár nem fogsz sok mindenben egyet érteni velem.

Ezért ritkán szólalok meg, de tudom, akkor is csak badarságokat beszélek. Aki személyesen ismer az igazat ad nekem. (Valamiben egyet értünk!) De mostanában hallgatom a csatornát, olvasom a Taxisok Világát, no meg a híradásokból is megüti fülem valami, igaz amolyan háttér zajnak használva, de olykor felkapom a fejemet némi épületes mondat hallatán.

Kezdeném a FIX TARIFÁVAL.

Valamelyik műsorszóróadó híranyagában megütötte a fülemet az alábbi szöveg — bár pontosan nem tudom idézni, de a lényege a következő: „A fix tarifa 70-80%-os áremelést jelent.” Aki ezt állítja, attól csak egy kérdésem lenne: - Mihez képest? Azt ugyanis nem fejtette ki az illető bővebben. Mert mindenki előtt világos, hogy az úgynevezett „utcai beülős” fuvardíj szinte minden társaságnál 200,-Ft fölött van. Ha most veszem a 240,-Ft-os kilométerdíjat, akkor nem értem a 70-80%-ot. Lehet, hogy én nem vagyok teljesen normális, de ahogy én számolgatom az csak maximum 20%-os emelkedés, ha az utcai beülős most pont 200,-Ft, de ha magasabb, akkor a 10%-ot is alig haladja meg. De mivel én nem vagyok normális, ezért nem mérvadó a saját számításom. Bár lehet, hogy az illető valamilyen új számrendszert fedezett fel, de akkor nem ott kellene ülnie, ahol most van, hanem valamelyik tanszéken, ahol kifejthetné az „új” számrendszer előnyeit. De van egy gyanúm. Ez a 70-80% akkor jön ki, ha a „fuvarszervező” társaságok úgynevezett „szerződéses” meg az „akciós telefonos” rendeléseire vetítem, akkor kijön a 70-80% sőt még több is. Engem ez emlékeztet a múltbéli időkre, amikor a kiválasztottak magyarázták a 30%-os kenyér áremelést, hogy az átlag csak 15%. Aztán rájöttem a dologra, hogy az igaz, hogy a kenyér 30%-al lett drágább, de lópatkószeg ára maradt, és ha így nézem, akkor az átlag már csak 15% volt. (Nyugodtan számolj utána.) Szerintem az illetőt, azóta sem váltották le a posztjáról, ezért ad ilyen magyarázatot. De továbbra is úgy tekint reám, mint annak idején, vagyis nem néz normálisnak.

            Most jut eszembe egy épületes gondolat. Mi taxisok szolgáltatást végzünk. Ha az utas odafárad hozzánk, akkor drágábban szállítjuk, ha viszont megrendeli az autót, akkor olcsóbb a fuvardíj. Na innen a gondolat. Ha rendelnék, mondjuk telefonon valamelyik üzemanyag szolgáltatótól 40-50 liter üzemanyagot, és ráadásul házhoz is hoznák természetesen kiszállási díj felszámítása nélkül, sőt még olcsóbban is adnák, mondjuk 175,90 Ft-ért. Nem is lenne rossz dolog. De köthetnének velem szerződést is, de szerintem bárkivel, és akkor csak 139,90 Ft lenne egy liter ára az üzemanyagnak. Persze azoknak a balgáknak adhatnák 270,-Ft-ért, vagy többért, akik továbbra is a kutakra járnak tankolni. Ezt tovább lehetne szélesíteni élelmiszer áruházakra, és még sok minden másra. Egy ilyen ötletcsokrot nagyon szívesen összeállítok azoknak, akik nem tudnak hasonló jó dolgokat kitalálni.

            A napokban valamelyik újságban olvastam, híradóban hallottam, hogy a GVH (Gazdasági Verseny Hivatal) szintén aggódik, hogy a fuvarok száma majd csökken. Ők sem tudnak számolni, mert kritika nélkül elfogadták a „70-80%-os fuvar áremelésről” szóló szöveget, és ők is beálltak a kollektíven aggódók soraiba, hogy majd csökkenni fognak a rendelések. Én pedig szépen lassan éhen halok. Akkor bezzeg nem aggónak, amikor a fuvarszervező cégek egymás alá ígérgetve szereznek meg egymás elöl úgynevezett „szerződéses” fuvarokat. Igaz, hogy utána az állítólagos több fuvarra való hivatkozással még a tagdíjat is megemelik. Igen tisztelettel megkérdem, ilyen esetben miért nem aggódik a GVH? Arra is hivatkoznak, hogy megöli a versenyhelyzetet. Nem tudom, hogy aki ilyeneket mond, az egyáltalán utasként utazott-e taxiban? Ha igen, akkor elfogadom a véleményét, mert biztosan ért hozzá. De ha még utas sem volt, akkor honnan ért hozzá? Versenyhelyzet egy mobil szolgáltatásnál, mint a taxi elég nehéz elképzelni, mert vegyünk egy példát. Minta Mártonka taxis kultúráltan tisztességesen szolgáltat. Példa Pál utasunk utazik vele. Mindennel meg van elégedve. Ebből következik, hogy legközelebb is vele szeretne utazni. Ez lehetséges, ha mindketten egy helyen vannak. De mi van akkor, ha Pálunk igénye a nagy falu egyik szélén merül fel? Mártonkánk pedig a nagy falu másik végén van? Pálunk nem fog utána menni a falu másik végére, hanem kénytelen utazni az éppen ott álldogáló Lompos Loncsos Bozontos úrral, vagy lemond az igényéről. Ez ám a verseny a javából!

            Itt zárójelben jegyezném meg, hogy a sötét középkorban, egy kis faluban maximum négy kovács volt, mert egy normális lónak csak négy lába van. Így az egyik kovács a paci bal első, a másik a jobb hátsó lábát patkolta. A maradék két kovács, pedig osztozott a maradék két lábon. Ezért volt a faluban létszám stop a kovács szakmában. Könnyen beláthatjuk, hogy az ötödik kovácsnak nem lett volna mit patkolni. Ugyanis nagyon kevés lónak látszik az ötödik lába, de arra meg nehéz patkót verni. De mi nem vagyunk a sötét középkorban, mert még odáig sem jutottunk el. Ezért rengeteg a kovács, aki az ötödik lábból próbál megélni, de mivel ez elég nehéz, ezért próbálja a másik kovácsot ütni, vágni néha a szó szoros értelmében is. Ez az igazi verseny!

            A fix tarifáról sok mindent el lehet mondani, sok mindent lehet hozzá fűzni. Tudományos értekezéseket lehet róla írni, de egy biztos, hogy tisztességes tarifát kell megállapítani, melynél az utas is jól jár, de a taxis sem hal éhen. Zárójelben jegyezném meg, hogy a mindenkori tarifa, és a benzin árának literenkénti árával való egyeztetésével óvatosan kell ám bánni, mert ha véletlenül bevezetik, akkor igaz, hogy örömödben táncra perdülsz. De belegondoltál abba, hogy ha ez így van, akkor könnyen kitalálhatják azt, az arra illetékesek, hogy a taxiórát a mindenkori benzin literenkénti árához kell majd igazítani. Fogadni mernék ennek már megint, nem örülnél. Akárhogy is számolom ez évente hat, nyolc óraállítást jelentene, vagy többet. Darabonként nettó 8-10 ezer forintért, ami legalább 80-100 ezer Ft többlet kiadást jelentene évente. Ennek senki sem örülne a taxisok közül, csak az óra átállítási jogosítvánnyal rendelkező KFT-k és BT-k. De ez megint egy nem normális ötlet tőlem ugye?

            Még csak annyit a tarifáról, hogy lehet bujkálni a paragrafusok között, hogy területileg ide, vagy oda szóló fix tarifa van az órában, vagy szabadáras. Innen ide, vagy oda, vagy onnan ide irányul a fuvar célja, meg hogy hol vették fel a rendelést stb. De ezek csak mind mellébeszélések. Mint az is, hogy hogyan alkalmazzuk a fix tarifa esetén a kiállási díjnak nevezett 300,-Ft-ot, és mennyivel ketyegjen ilyenkor az óra? Ez is csak ködösítés! Ami logikus, és egyszerű lenne, azt nem akarják. Elmondanám. Van az egyszerű fix tarifa, meg a működési területen kívüli fuvarozási díjszabás, amit nevezzünk egyszerűség kedvéért vidéki tarifának. Ne kelljen elmagyarázni, hogy a működési engedélyen kívüli területre történő fuvarozás miért kerül többe, mint a helyi fuvar. Most csak a helyi fix tarifa érdekeljen minket. Első eset, amikor az utas jelölt elballag a droszton várakozó gépkocsihoz, és a kölcsönösen kialakult szimpátia alapján választ egy gépkocsit, amivel úti célját el kívánja érni. Ez ugye tiszta sor. Eddig tudsz követni? Akkor menjünk tovább. Utasunk kényelmes, van telefonja, és tudja valamelyik társaság telefonszámát, amit felhív! Ez nagyon fontos, mert ha nem hív, akkor nincs rendelés sem. Erre most jöttem rá! Szóval felhívta a fuvarszervező céget. Ott arra magasan képzett személyek annak rendje módja szerint felveszik a rendelést, amit valahogy továbbítanak a taxis felé. Ez azt jelenti, hogy a taxis elindul a rendelési cím felé azzal az egy, az órájában lévő fix tarifával együtt. Már hallom a kérdést, hogy hogyan jön a képbe a 300,-Ft-os kiállási díj. Pofon egyszerűen. Az alapdíj 300,-Ft, a kiállási díj szintén 300,-Ft tehát könnyű kitalálni, hogy a címre maximum 600,-Ft-al érkezhet szerencsés taxisunk, aki esetleg megpróbálja értesíteni arról a szomorú tényről az utast, hogy íme megérkezett, és elnézést kér, hogy csak őt tudták küldeni. Hitte volna valaki, hogy ez ennyire egyszerű? Persze aki közelebbről megy a címre, hamarabb csap órát, aki meg távolabbról gurul rá, az egy darabig üresen halad, majd érzése szerint kapcsolja az órát. Ez olyan bonyolult? Biztos, mert évek óta húzódik a döntés. Mindenféle mondvacsinált álproblémákkal előhozakodik valaki, hogy miért nem lehet a tarifa fix. Az igaz, hogy a kocsik árai sem egyformák, mivel nem kizárólag egy típust lehet csak használni taxinak. Ebből következik, hogy minden kocsinak más a fenntartási költsége. Nyilvánvaló, hogy egy ideális kocsinak, ami taxinak megfelel, a fenntartását kell figyelembe venni a tarifa megállapításánál. Ha én ennek ellenére, olyan luxusautót veszek, ami az én igényem, akkor nem kérhetek az utastól többlet felárat, mert mondjuk mahagóni fából készült a műszerfalam, valamint aranyszálszövésű a kárpitozás a kocsimban, és még sorolhatnék sok egyéb extrát, ami drágította a kocsi árát.

            Azután itt van a másik téma a droszt meg annak a használati díja, ami valahol kapcsolódna a fix tarifához. (Már tudjuk, hogy ennek ára követi az üzemanyag árakat, mert emelkedik, bár sokat nem nyújtanak érte.) Azonban valamit megint nem értek. Olvasom a tiltakozást a drosztok ellen, amik rossz helyen vannak. Vagyis a mostani fuvarkiadási rendszerben valóban rossz helyen vannak.

            Na itt álljunk meg egy pillanatra, mert ha úgy nézem, hogy a fuvarszervező, aki semmi mást nem tesz a fuvarral, csak legfeljebb felveszi telefonon a rendelést, azután azt közli az éteren keresztül mindannyiunkkal, akik a fuvarszervező cégnek fizetünk tagdíjat. Ha nekünk úgymond „verekedni” kell a címekért, akkor persze „nem jó” helyen vannak a drosztok. Hiszen mikor tudod felvenni a „harcot” egy „a fényesben” álló kollégával szemben? Soha! Legfeljebb akkor, ha neki nem kell a cím, mert ismeri hogy rövid „gagyi” fuvar, és akkor Ő nem jelez rá. Vagy várja a mentesítő 10 óra 20 perces fuvart, ami 2000,-Ft, és ez tuti. De 9 óra 50 perckor érkező ismeretlen fuvarra sem jelez, mert nem biztos, hogy visszaér a 10 óra 20-as címre.

            Ha így nézzük, akkor valóban „rossz helyen” van szinte minden droszt. De ha netán a fuvarszervező társaságok felnőnének odáig, hogy „szerveznék” a fuvarokat, akkor lehet, hogy mindenki jól járna. Igaz ennek is lenne a hátránya. Egyesek nem járnának sokkal jobban, mint a többiek. Kollégák között is vannak páran, akik eléggé hangosan szónokolnak a drosztok ellen. Nem többen vannak csak nagyobb a hangjuk. Nekik az a véleményük, hogy lehetnek ugyan drosztok, csak az Ő territóriumában ne legyen. No meg az életterét ne csökkentsék holmi „sötét taxizni nem tudó drosztosok”. Ők viszont mindenhonnan visszamennek a saját területükre, mert a városból jóformán mást nem is ismernek. Mégis ők azok, akik „igazán tudnak taxizni”. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy azért akad egy-két kivétel, aki ismeri a várost. Nos a többi „kályhás” kollégának mondanám, ha eddig még nem jöttek volna rá maguktól, hogy csak kizárólag Ők érdemelték ki a taxis engedélyt! A többieknek meg csak azért adták ki, hogy őket bosszantsák vele. Eddig, erre a tényre még nem jöttek volna rá? Ezt mondani kell nekik.

Erősen hangoztatják, hogy ők nem azért jönnek ki, hogy órákig álljanak sorba a droszton egy hatszáz forintos fuvarért. Meg tudom érteni. A szemeim könnybe lábadnak, a szívem összefacsarodik az aggódástól, hogy szegény kollégának mily nehéz lenne a megélhetése.

Erre volna az a javaslatom, hogy a fuvarfelvételnél már eleve meg kell szűrni a rendeléseket. Aki nem utazik minimum 1500,-Ft-os távolságra, annak javasolni kell a tömegközlekedést, valamint a két jó lábát, mert az mindig kéznél van.

            De kedves kollegám belegondoltál abba, hogy mivel szolgáltatást végzel, — már ha végzel —, akkor a rövid fuvar is bele tartozik a fuvarokba, nem csak a nagy. Gondolj csak bele, ha bemész egy étterembe, és ott rendelsz valamit, mondjuk egy serpenyős burgonyát, mert nem mulatni akarsz, csak egy kicsit korog a gyomrod. Azt hiszem te lennél a legjobban meglepődve, ha a pincér közölné veled, hogy csak libamájat hajlandó kihozni, mert a mosatlan edények száma bár mindkét ételnél közel egyforma, csak a libamájon nagyobb a haszon. Gondolom, rögtön kérnéd a főnököt, pedig ugyan úgy igazuk van, mint neked a rövid fuvarral kapcsolatban.

            Szóval most úgy állnak a dolgok, hogy pillanatnyilag fizetünk a „fuvarszervezésért”, de nincs fuvarszervezés. Fizetünk a drosztokért, de nincs droszt. Bár az utóbbi az előbbi egyenes következménye. Bár ha jó megfigyelő vagy, akkor észre fogod venni, hogy van bennük azért valami közös. Az, hogy mindkét „szolgáltatás” ára emelkedik. Továbbá arra érdemes emberek aggódnak a fix tarifa miatt, mert kevesebb lesz a fuvarom. Azért nem aggódik senki, hogy az áron aluli fuvarkényszer miatt (üres kiállás, transzfer fuvar, szerződéses fuvar, aranykártyás stb.) tulajdonképpen lassan elpusztulok. Fuvarkényszerben meg azért vagyok, mert utcán nem ül be senki. Akkor csalok, lopok és hazudok, de ha telefonon rendel fuvarszervező cégen keresztül, akkor tisztességes becsületes és még rendes is vagyok. Eddig nem tudtam, hogy két énem van. Most már tudom!

            Az előbbiekből kiindulva, ezért vetette fel fejét az a másik igen épületes gondolat — Európára való hivatkozással —, hogy mivel mindenhol már számítógépbe írják a rendeléseket, ezért az első címre való jelentkezés után 12 órával később már nem kaphatna címet a kolléga, mert vagy a nappalos, vagy az éjszakás elöl viszi el a fuvart. Bravó!! Kár, hogy ez nem nekem jutott eszembe először! Pedig olyan épületes, mintha én találtam volna ki! De ha megengedné a kollega, ezt az ötletét lehetne tovább fejleszteni, mert aki valahol csak 4, azaz négy órában van alkalmazva, az lehetőleg a negyedik óra után szintén ne vehessen fel címet! Hiszen a többi nyolc órára bejelentett elöl viszi el a fuvart abban a nyolc-tíz órában, amit a négy óra után még „rádolgozik”.

De a „fuvarszervező” cégek, ha már közel havi félszázezer forintot kérnek fuvarszervezés címén, akkor ezeket a gondolatokat is figyelembe vehetnék, mert ha nem szervezik a fuvarokat, legalább tennének valamit.

            Itt van még egy téma. A „csapat tag” meg a „nem csapat tag”. De teljesen mindegy, hogy hova tartozol. Ha te, nem én vagy, akkor biztosan lopsz, csalsz és hazudsz. Ezt mondja minden taxis a másikra. A köztudatba pedig közösen tápláljuk be, hogy a taxis egy olyan alak, aki az utast ott vágja meg, ahol csak tudja. Ezek után ne csodálkozz, hogy nem akarnak beülni hozzád. Inkább telefonon rendelnek kocsit, mert az a biztos. Te meg olcsóbban viszed, mert magadat kényszeríted bele ebbe a helyzetbe.

            Hirtelen felindulásból most csak ennyit követtem el. De mentségemre legyen mondva, ha már idáig eljutottál az olvasásban, akkor vedd figyelembe azt a tényt, amit előre közöltem, hogy nem vagyok teljesen normális. Ahogy a közmondás mondja bolond lyukból, bolond szél fúj.

Üdvözlettel az MCCCXCII-es taxis.

Kelt: Budapest, 2005-04-14