Baleseti gócpont

2007.07.10.

Tokio 170
Nekünk javakorabelieknek már nehezen – de majd unokáinknak elmeséljük, amikor még aktívak voltunk, mennyit toltuk a közjó szekerét, mennyit fáradoztunk pl. a közlekedés javításán, izzadtunk az élhető városért...

Éjszaka, fél kettő. Még nem virrad, nyomasztó a sötét, de legalább haladni lehetne az Andrássy úton...

A remekbeszabott kandelláberek csillárjaiból leszűrődő fényt elnyelik a fák. Olyan, mintha kísértetek ugranának az úttestre, amikor félrészeg fiatalok kiáradnak valamelyik becsületsüllyesztőből. A közlekedési lámpák sorra pirosak - szinte ellentétes fázisúak. Miért kell, hogy éjszaka is dugók legyenek a rosszul beállított lámpák miatt? Legalább a sugárutak forgalmát ne szabdalnák (direkt) vonagló, szakaszokban elinduló-fékező kocsisorokkal.
De hát, mindig van felsőbb szintű intelligencia, mit érthet ehhez egy hangya, egy földönfutó, gondolkodásában is korlátolt egyed?

Végre elmarad a lámpaerdő, és a Városliget...
Itt is, ahelyett, hogy a gyorsabb, dinamikusabb áthaladás érdekében kiszélesítették volna a 100 évnél öregebb kishidat, inkább levágták a régi 2x2 sáv szélét a bringásoknak - hisz ők fizetnek mindenféle gusztustalan, és mérték nélküli járműadót, illetéket, sarcot a kormány bukszájába, nem az autósok, akik már-már néha az üldözöttek kategóriájába tartozó (még) megtűrt elemek.
Így, most már csak 2x1 sávon araszol a forgalom a Városligeten át, ami nappal jelentősen növeli (az eredeti dilettáns szándék a csökkentés volt) a liget szennyezettségi mutatóját, hisz a legnagyobb "kövér emissziók” az elindulás, gyorsítás környékén keletkeznek (nem is beszélve a fékporról, a koromról, és a nehézfém részecskékről).
Na szóval, elhagytuk a ligetet, éjszaka 1:45 van - nappal ez húzósabb lett volna. Robogunk az M3 kivezető szakaszán. 80-as táblák szép rendben, ami tényleg rendjén való, legalább ennyi járjon az autóstársadalomnak a kifosztásért.
Hopika, de mi ez? 70 – 60 - 50, és tábla "baleseti gócpont" felirattal. Mintha nem ismerném… de azért mindig elgondolkodom rajta, amióta elkészült a Szerencs utcai szintbeli átjáró. Meddig, kérem, meddig még? Ennyi év, és érv sem volt elég a baleseti gócpont megszüntetésére?
Pedig közben volt "gengszterváltás" is, befolyt több billenőplatós Kamaz adó, jöttek, mentek kormányok.

Baleseti gócpont, az azért stabilan maradt, és remény sincs a változásra, meg terv sem.

De sorolhatnánk még, mire nincsen reményünk sem már, nekünk javakorabelieknek. Ott van a Teleki Blanka úti felüljáró - ugye ott át lehetne menni Angyalföldre Zuglóból a Rákosrendező fölött - de az is csak egy álom, meg a félig elkészült híd végén a nagy kanyar.
A nagy kanyarokról jut eszembe: Budapesten a legtöbb híd budai vége egy nagy kanyar... (lehet vissza a múltba).
Képzeljünk csak el, egy néhány kilométeres alagutat, egyre csökkenő lélekszámú fővárosunkban (Bostonban, vagy Svájcban akár 50 kilométereset is lehet).
Nevetséges, itt ma már a vár alatti alagutat is kispórolnák, ha annak idején - 1857-ben - Adam Clark nem építette volna meg. Elkanyarodni mennyivel egyszerűbb ugye?
De nehogy elkanyarodjunk a témától is, ott van a csodálatos Lágymányosi híd, a homályos tükör világító testeivel.
Na hát! Ott nincs is hegy, mégis kanyar van a végén, eléggé sodrós. Pedig mehetnénk egyenesen is a vasút töltésén, de nem lehet, hiányzik valami... az út, meg elhatározás, és az akarat - mármint a felsőszintű. Inkább kanyargunk össze-vissza az Andor utca felé, ami már olyan teknős, meg vályús, (néhol enyhén kátyús is) mint az öreg roma portékája a nagyecsedi vásárban.
De menjünk délebbre, ha már Pesten vagyunk. Nézzük mi történt a "peremeken" pl. a XVIII. ker. Méta utcánál...
Ez az út az ún. "külső kerületi körút" egy darabja most még. Tervbe van véve, hogy majd egyszer (30-50) év múlva, megépítik – talán - a XV.-XVI.-XVII.-XVII.-XXIII.-XXII. kerületeket összekötő gyűrűt, és akkor eme kerületek között nem kell szlalomozni. Friss jogosítvánnyal is lehet közlekedni, mert eddig többen tévedtek el, mint amennyien odataláltak, azért van itt is állandó csúcsforgalom (sokan benn ragadnak a szlalompályán). No de vissza lényeghez... Ugye itt a közelben épült néhány nagyáruház, (multifunkciós persze) nos ezek adományaiból (?) épült egy felüljáró, mert eddig szintbeli kereszteződése volt itt a vasútnak.
És lássunk csodát, ezután alul semmi, felül 2x1 sáv a hídon. Na ezt is jól kitervelték, mostanság a sor vége már nem a 800 m-re lévő Pozsony utcáig áll, mint régen, hanem csúcsidőben egybefüggő a sor a Gilice térig, és áll a Margó Tivadar is (kb. háromszoros hosszban, mint előtte).

Ha már erre járunk, akkor néhány szót ejtsünk az M0-ról is. Ott sem tudta mit csinál a bal kéz, amikor tervezett jobb.
Az M0 régi vonalvezetése ugyanis megcélozza Pestimre közepét, mintha egy nagy dobbantás után át is akarná ugrani azt, (alagút kizárva) de nem... Több év kilátástalansága után létrafokszerűen elterelték az M5-re, majd később hozzátoldva egy szakaszt halad kifelé (néhány km-rel odébb még befelé húzott) jócskán, míg elhagyva Gyált újra Bp. körüli pályára áll, és Vecsés, és Üllő közötti kerülővel tér ismét vissza - majd egyszer - Rákosborzalmas irányába, ha megérjük.
...itt is csak a kerülő, a plusz kilométerek, de kit izgat ez? A többlet üzemanyag sokszintű adója jól jön a hányaveti költségvetésbe. Az alagút építése pedig szóba sem kerülhetett. Reptér alatt? Újmagyar gondolkodással? Ezek után a forgalom jelentős hányada maradt a Méta úti felüljárón azóta is, ahogy a sorállásból naponta tapasztalható.
Bizony, ha a reformkorban is így gondolkodtak volna, amikor még nem volt fejlett a motorizáció, és az Andrássy út is olyan széles lenne, mint a Méta felüljáró, igencsak háborognánk mi, mostan élők, hogy azok a "régi csibészek", fikarcnyit sem gondoltak a holnapra, de hát a mai visszásságokat látva, ki emeli fel a szavát? Csak megy mindenki a benzinkúthoz 5000-ért tankolni két-háromnaponta, így mindig ugyanannyiba kerül egy picinyke üzemanyag, csak a megtehető táv kisebb.
Mikor lesz végre körgyűrűnk Budapesten, mikor lesz külső kerületi körút, mikor, mikor, mikor, mikor....?!?
Nekünk javakorabelieknek már nehezen – de majd unokáinknak elmeséljük, amikor még aktívak voltunk, mennyit toltuk a közjó szekerét, mennyit fáradoztunk pl. a közlekedés javításán, izzadtunk az élhető városért...
Ők majd megértően bólogatnak, és mosolyogva kirakják Budapest lakott terület kezdete mellé, a "baleseti gócpont" - jól mutató - tábláját.

2007-07-08

tokio 170