2005.07.06.
„Nem úgy kék, ahogy maga gondolja!”
(József Attila)
-Jónapot kívánok. Ön jött Kovács Zoltán névre?
-Tiszteletem. Igen. Tessék beszállni. Hová vihetem?
-Rákosrettenetesre, Mennyi idő alatt érünk oda, és kb. mennyibe fog ez nekem kerülni?
-Uram, ebben a csúcsforgalomban legalább egy óra. A díjra pedig azt tudom mondani, hogy nem vagyok jós, pláne ebben a forgalomban. A legrövidebb úton fogok menni, és így kb.4000-ft lesz. Sajnos a dugókat nem tudom átugrani.
-Menjünk. De nem sok ez egy kicsit?
-Attól függ melyik, oldalról nézzük! A jobboldalon ülve sok, a baloldalon ülve pedig kevés.
-Tudja, én a jobb oldalon ülök, és elég soknak érzem! És ezt még maguk emelni is szeretnék!
-Teljesen meg tudom Önt érteni. Én is így éreztem a múltkor, amikor egy uszodatechnikai üzlet, kirakata előtt álltam. Azt monda az eladó, ha nincs rá pénzem, ne akarjam a luxust. Itt sajnos nem tudják figyelembe venni a szociális rászorultságot! Azért ha megengedi, mondanék én Önnek valamit, úgyis lassan haladunk sajnos. Kényelmesen ül?
-Igen. Szép tágas, biztonságos kocsija van!
-Erre a szép, tágas, biztonságos kocsira a négy darab gumi 130000 Ft volt. Nem 5, csak 4! Ezzel mintegy 100000 km megyek el kíméletes üzemmódban. Ha nem történik egyikkel sem semmilyen hiba, akkor ez 1 forint és 30 fillér kilométerenként. Bagatell! De ez csak egy alkatrész, bár állítólag fontos a biztonsághoz! Maga kényelmesen fent ült az irodájában a fotelében és rendelt egy taxit miközben azt nézte, hogy ömlik az eső odakint. Kényelmesen lesétált miközben én egy húszezer forintos helyen szabálytalanul várakoztam Önre, a mamám pedig erősen csuklott otthon a többi autós jókívánságai miatt. Az ide út, meg az erre a fuvarra eső fuvarszervezői díjat, ha összeadom tartok kb.600ft-nál, önköltségi áron.
-Mitől ilyen sok? Mennyi a fuvarszervezői díj?
-Az kérem cégektől függő, de árkartell gyanúsan egyforma, mintegy 55-60ezer Ft havonta.
-Az már aztán nem kevés! Az édesanyámnak, aki végigdolgozott egy egész életet 38000 Ft a nyugdíja. Miből jön ez a hatalmas összeg ki?
-Fogalmam sincs. És ezt még szorozza fel társaságonként átlagban 500 fővel. Szép summa, nem! Ami megmarad havonta tisztán, az nekem legalább kétévi bruttó bevételem!
És azt kérdezi mitől ilyen sok? Ezzel a tarifával járunk már lagalább négy éve! Az a négy év nem sok? Négy éve még csak mintegy a harmada, 20000 Ft volt a tagdíj, és az üzemanyag is, meg minden más is jóval kevesebbe került. Ez nem sok? Aztán itt vannak a különböző kedvezmények.
-Azt ne mondja, maguk akartak velünk szerződést kötni, maguk ajállották az árakat!
-Ez így ebben a formában nem igaz. Én senkivel sem kötöttem semmilyen szerződést! A telefonszám tulajdonosa ajánlott egy kedvezményt, amit maguk elfogadtak, amiben teljesen igazuk is van. Én pedig viselem a következményeit. Ez olyan, mintha a nagyáruházban a zsemlét 10ft helyett csak 6ft-ért adnák, és az eladó béréből minden zsemle után levonnának 4ft-ot. Jól hangzik, nem?
-Akkor mért fizetnek be ezeknek a telefonszám-tulajdonosoknak havonta annyi pénzt?
-Két okból. Egyrészt, és főleg, mert birkák vagyunk. Másrészt pedig igen okos üzletpolitikával az utasokat hozzákötötték egy-egy telefonszámhoz. Télen ott fagy meg mellettem a járdán a kuncsaft, és hosszan telefonál és hosszan vár, ahelyett hogy beülne, és már régen roboghatna uticélja felé. Az utcán leintett taxistól is meg lehet kérdezni, amit tőlem: mennyibe is fog ez kerülni?
-És nincs önöknek valamilyen érdekvédelmi szervezetük?
-De van. Három is! Az egyik vezetője az egyik telefonszám tulajdonosa. A másik a taxiskamara vezetője egy másik telefonszám ügyvezető igazgatója. Tudja ez olyan, mintha a MÁV vezérigazgatója lenne a mozdonyvezetők szakszervezetének az elnöke. Ez Ön szerint redbenlévő dolog?
-Nem, de hármat mondott, ha jól figyeltem!
-Igen, a harmadik tagjait pedig tűzzel-vassal üldözik. Az egyik srácot legutóbb azért rúgták ki, mert nincs szüksége a cégnek Passát kombi taxira. Pedig kimondva ugyanazért küzdünk mindannyian, de csak szóban. Az egyik vezető azt írta le egypár éve, hogy azért nem lehet tarifát emelni, mert akkor drágábbak lennénk a motoros futároknál, és így sok kiscsomagszállítási címet elvesztenénk. Versenyezzek egy motoros futárral, akinek a munkaeszköze mondjuk 50000 Ft, az enyém pedig ötmillió! Ráadásul neki arra van engedélye, nekem pedig nincs! A másik nagy tudású azt mondja, és le is írja: -azért nem lehet árat emelni, mert akkor a jobban élnénk, a gyerek elmehetne egyetemre, a családom pedig nyaralni, szomszéd buszvezető pedig taxisnak akarna elmenni! Na erre varrjon gombot!
-Ezt nem mondja komolyan?
-Sajnos ez halálosan komoly. Azt hangoztatják, hogy a problémát egyszerre kell megoldani. Drosztok, ellenőrzés, tarifa, létszám. Az első kettő már megoldódott, a másik kettővel érdekellentét áll fent nekik. Ha bevezetik a fix tarifát, elképzelhető hogy kevesebben fognak befizetni a társaságokhoz. Bár ez nem bizonyos egyáltalán. Szeretünk szervezetten dolgozni, még a sokat bántott ”hiénák” is csapatokba tömörülnek. A cégekre továbbra is szüksége lenne a taxisoknak. A létszámnál pedig gondoljon bele, csökkent a befizetők száma a fix ár miatt, mert az utcán is megtalálja a taxis a számítását, és akkor még csökkenne a mai mintegy 7000 db taxi, mondjuk a drosztok létszámának megfelelő szintre, ami kb. 4500 db. Havonta veszítenének sok millió forintot. Ezt, ha a maga vállalkozása lenne, maga sem nézné ölbe tett kézzel. Védik a vállalkozásukat. És igazuk van! Csak az a baj, hogy mintegy HÉTEZER CSALÁDDAL SZEMBEN! Csak azt nem értem mért probléma az, ha én pedig az én vállalkozásomat próbálom védeni? Oda van írva, például maga elé: EZ AZ ÖN REKLMHELYE! Ezt havonta 2-400000 Ft-ért bérelheti, pedig nem egy nagy felület. Ebből én egy forintot sem kapok. Az egyik prominens személy addig is elment, hogy tárgyalásokat folytatott a többi cég vezetőivel, a taxik reklámfelületeinek a megvásárlásáról! Olyan dolgot akart megvásárolni egyik a másiktól, amihez semmi köze sincs, egyiküknek sem! Természetesen minket senki nem kérdezett meg. Tulajdonképpen a saját tulajdonának tekintik az én saját tulajdonú autómat, csak a költségek maradhatnak az enyémek. Ha megsérül a matrica a saját pénzemből, pótoljam. Ugye hogy birkák vagyunk? Ugye hogy van miért üldözni a harmadik érdekképviselet tagjait?
-De a sajtó azzal van tele, hogy a taxisok sem akarják a változást, a fix árat.
-Én elég sok taxissal szoktam beszélgetni, ezt még egy taxistól sem hallottam. Ez csak olyanok szájából hangzott el, akinek nincs is taxiengedélye! De lassan megérkezünk, hol álljak meg?
-Ott a kapubejárónál, minél közelebb a kapuhoz, mert még mindig szakad az eső. Ön, ugyan, mint mondta, nem jós, de majdnem pontosan eltalálta az összeget, és a menetidőt is. Itt jó lesz, köszönöm. A fix ár után is taxival fogok utazni. Egyrészt, úgyis kifizeti a cégem, másrészt, látom értik a dolgukat, és ha nem csapnak be, én megértem önöket.
-Köszönjük. Viszontlátásra!
-Viszontlátásra! További jó utat és jó fuvarokat!