De ki is vagyok én?
1990 táján még Afrikában rohangáltam az Elefántok között és banánturmixot ittam, amit Zsiráf készített nekem, az ő lába segítségével. Azonban a banántermést megtámadta a banáninfluenza, ezért el kellett hagynom az otthonom. A tv-ben láttam egy filmet egy banánköztársaságról, ami felkeltette az érdeklődésemet. Így jutottam Magyarföldre. Egy percig sem volt kérdés, hogy taxis leszek, ezért ki is mentem az Ecserire, ahol 12 banánért hozzá is jutottam minden szükséges papírhoz. Engem nem érdekel a pénz, csak a banán. Ezért nálam az alapdíj 1 kg banán, a kilométer-díj 0.75 kg banán és a várakozási banán egy perc (vagy amíg meg nem érik). A reptéri transzferem kiegyenlítésére 10 teli láda nyamihamit kérek. Persze a turmixhoz tej is kell, ezt a Keletinél lévő kollégáim adják. Elég volt csak kétszer rájuk ordítanom és már tejeltek is.

De általában a Flórián térnél szoktam várakozni.
Ma is megálltam a Flórián téri droszton. Egyszer csak megállt előttem egy autó és kiszállt belőle egy kopaszra borotvált fejű ember napszemüvegben, fülén headsettel és hirtelen benyúlt zsebébe, majd elindult a járdán. Megállt a taxidroszt utcabútornál, kettőt-hármat spriccelt üvegéből, majd ritmikus mozdulatokkal fel-le kezdte azon húzogatni rongyát. Láttam rajta, hogy profi. Ezután a felesleget a gumilehúzóval tüntette el. Miután elvégezte dolgát, jobb zsebébe nyúlt és az utókor számára is megörökítette az eredményt. A napszemüveges headsetember visszaszállt járművébe és elhajtott én pedig zokogva néztem utána. Elhasznált zsebkendőmet nem tudtam hová dobni, ugyanis a droszthasználati befizetésekből és a drosztreklámokból befolyt banánokból Mr. Drosztfőnök még egy szemetest sem szerelt fel, de még egy kutyaszargyűjtő edényt sem.

UUU!