Az utóbbi időben komoly lelki megterhelés lett, amikor be kellett ülnöm a kocsimba, és el kellett indulnom, taxizni. Minden kis „apróság” lecsapódott rajtam, és a lelkemig gázolt. Nem köszönnek vissza, otromba „tréfákat” engednek el, és még sorolhatnám.

Aztán megpróbáltam magamat elemezni, mert ez így nem mehet tovább. Kitaláltam a következőt: Az egyik fülemen bement, a másikon, pedig kijött, amit mondanak az utasok. Közben, pedig valahol egészen máshol járt az eszem, és a gondolatom. Ment is ez talán két hétig. És akkor a következők történtek gyors egymás után:

Miközben haladok az utasokkal a megadott címre, azt érzem, mintha valamit matatnának a fejem körül. Nincs panoráma tükör a kocsimban, ezért kissé középre hajoltam, hogy lássam mi is, történik valójában. A hátam mögött ülő „utas” óvodás módon szamárfület, és hasonlókat mutogatott a többieknek a fejem fölött. 21 éve taxizom, velem még nem fordult elő ilyen! Valamilyen csoda folytán –talán a meglepetéstől blokkoltam le teljesen- végig tudtam menni az útvonalon atrocitás nélkül. Talán két fuvarral később.:

A rádión kapott címhez képest, egészen máshol megtalált „utasommal” a következő eset zajlott le:

-Én rendeltem a kocsit, meg kéne várni itt a kocsma előtt, kapcsolja be az órát. Még meginnék valamit. / Már ekkor sem volt szomjas! /

-Jó estét kívánok! Az eddigi várakozást kellene rendezni, én nem szívesen várakoznék egy kocsma előtt önre.

_Akkor menj a francba. Majd kifizeti a várakozást a céged.

A taxióra csak járt tovább, az illető, pedig telefonált. Nagyjából valami olyasmit hogy, mit is képzelek én magamról, hogy nem akarom őt megvárni. Hát ki vagyok én, mit nem merészelek, mit képzelek én?! Majd bement a vendéglátó-ipari egységbe és onnan mutogatott kifelé. Na itt szakadt el a cérna. Bementem, és megmondtam neki, hogy a cégem sajnos nem fizeti ki a várakozást, így azt neki kell rendeznie.

-Nem fizetek neked egy vasat sem, és akkor mi van? Egyáltalán ki vagy te? Mit tudsz tenni? Takarodj ki!

Erre én az asztalon lévő sör maradékát ráöntöttem, majd megfordultam és elindultam kifelé. Részemről az ügy le lett volna zárva. Ekkor hátulról ketten rámugrottak, gondolom meg akartak verni. Ez kissé másként sült el, mint ahogy gondolták. Fordítva lett. Aztán megint rátaláltak a telefonra, de azt már nem tudom, mit mondtak bele, mert én eljöttem. Természetesen be lettem rendelve, amivel nincs is nagyjából semmi gondom.

A problémám viszont megmaradt: Mit kellene tenni az ilyen esetekben? Mi lehet a megoldás, ha nem akarsz csicskásodni, ha ember akarsz maradni? Tényleg komolyan kérlek Benneteket, SEGÍTSETEK! Akár egy jó tanáccsal, akár egy jó pszihológus telefonszámával. Ti hogyan oldjátok meg ezeket a gondokat?

Direkt nem nevesítettem a szereplőket, azért hogy, ne engem ítéljetek meg, hanem a jelenséget. Szívesen venném ha vezetők is leírnák a meglátásaikat, mert ezek a problémák jelen lehetnek az összes cégnél.

Aki most elöször nem vállalta nevét

• Még több Olvasóink küldték
• Anyázásért kirugás!