Szombat este
Itt az ideje elindulni melózni. Te jó ég,mennyit is kell csinálni?Hétfőn képviselet és még sehol sem tartok.
No lám,egy üres droszt. Itt megállok, elvégre gazdaságosan kell taxizni. Nem ám össze-vissza gurulgatni. Ismerni kell a várost és akkor bárhonnan dolgozhatsz. Na jó,a helyzet az,hogy üres a tank. De nem sokáig,mert már közeleg is valaki. Ajtó kinyit.
- Elnézést kérek, meg tudná mondani, hogy ………..hát persze.
Az van kiírva rám, hogy turistinfo és nem taxi.
De lám, röpke másfél óra és újra nyílik az ajtó.
-Főünöök úr..mennyié vinne el engem meg a nyóc gyermekemet Vásárosnaményba??
Jaj neee !!! Apa kezdődik, hasított belém a felismerés. Megalkuszunk,hogy nem alkuszunk és én gyorsan balra el.
Ez a környék nem nekem való.Az összes tutiban bomba rádiók, a címkiadó drosztok meg teli vannak önbizalom hiányos kollégákkal. Hoppá,mi ez a hang?Sms üzi.Szabálytisztelő ember lévén,félre állok,hogy elolvassam.
Na lássuk. Aszondja,hogy:Kérjük igazolja telefonszámlájának a befizetését,ellenkező esetben…………Ó hogy az a magasságos,más már nem hiányzott.
-Bocsánat,szabad?
Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik: ...Egy gyönyörű 30 körüli nő mosolyog rám .
Rápillantok bal kezem gyűrüs ujjára és lemondóan felelek.
-Sajnos el tetszett késni.
-Igen? Mégis mennyit? Felvillantom a jegygyűrűt.
-Úgy 10 évet.
-De azért elvisz?Ahová csak parancsolja és indítok.
-Jópofa srác vagy, vált tegezésre a szépség. –Mond csak rá érsz?A fene egye meg,pont most kellett a 1014-nek bele klimpíroznia az éterbe.Most nem értettem a tríllájától, hogy mit kérdezett a nő. Rá érsz vagy rám érsz?
- Szombat este van, tudod ilyenkor megy a bolt.
- Értem. Itt jó lesz, megérkeztünk.
-860 ft.
-20 000 –ből tudsz visszaadni?
-Most viccelsz,ugye?
-Akkor gyere fel,otthon van apróm és főzök egy kávét is.
Nana,most légy észnél- figyelmeztetem magam!
A lakásban rövid keresgélés után,csalódott arcal fordul hozzám.
-Sajna mégsincs itthon kisebb pénz.De tudod mit,tedd el a huszast.Mennyit keresel egy este?
-Hát- és megpróbáltam közönyös arcot vágni- álltalában éjfélre megvan ennyi.
Az órára pillant, mindjárt fél tíz.
- Ezekszerint most már rá érsz éjfélig - mondta és határozott mozdulattal a heverőre lökött. Az ellenálás utolsó szikrája is kihunyt bennem. Ő meg fölém hajolt és megcirógatott.
-Édesem- suttogta.
-Igen?-rebegtem elfúló hangon.
-Édesem-suttogta újra.Ne aludj!!
-Mi van?????-
-Drágám,mindjárt 10 óra és szombat este van. Nem mész ki dolgozni?
Kipattantak a szemeim és felnéztem.Drága jó kis feleségem állt fölöttem,egy pohár gőzőlgő,forró kávéval.
Tényleg. Szombat este van.

Itt az ideje elindulni melózni.