Az eset röviden a következő. Ma hajnali 4 óra körül a Margit híd budai hídfőjénél az éjszakai busz megállójában néhány fiatalember meg akarta rángatni a szakállamat (hogy miért, azt nem tudom), így jobbnak láttam gyorsan eltávolodni és inkább taxival hazamenni. Integetésem ellenére több világító szabadjelzős taxi is elment mellettem, míg végül egy mezítlábas megállt. Beszálltam, bemondtam a címet, és elindultunk. 

A cél a Bécsi út (az olvasó kérésére nem publikus:szerk) (Amfiteátrum, Kandó, max. 2 km) volt, érkezéskor az óra 4980 Ft-ot mutatott. Én ezt, azt hiszem teljesen jogosan, sokalltam. A taxis közölte, hogy márpedig ezt ki kell fizetnem. Erre én kértem, hogy mutassa meg a BKIK-s igazolványát, mire ő az öklét mutatta, hogy "szétüt". Erre én elővettem a mobilom, és megpróbáltam felhívni a 112-t, de a taxis megütött, és kiütötte a kezemből a telefont. Ekkor kinyitottam az ajtót, és bár az ingemnél fogva megpróbált visszatartani, sikerült kimenekülnöm. A telefonom a kocsiban maradt, ami bő gázzal elhajtott.

A rendszám emlékeim szerint (az olvasó kérésére nem publikus:szerk) vagy (az olvasó kérésére nem publikus:szerk) volt, bár ez a rendőrségi nyilvántartás szerint egy Skoda Octavia, én pedig egy ezüst Ford Focusra emlékszem. A sofőr 30 év körüli, rövid hajú, majdhogynem kopasz, borostás férfi volt.

Az ügyben rendőrségi feljelentést tettem, a telefonom letiltattam, mégis arra kérnélek, hogy ha ismerős lenne a leírás, avagy megvételre kínálnának Neked vagy egy kollégádnak egy Nokia 3110 Classic típusú telefont, akkor értesíts!

Fontosnak tartom, hogy valamennyire ittas voltam, de korántsem részeg, az eseményekre pontosan emlékszem (a rendszámra és a kocsi pontos típusára nem teljesen biztosan, elég stresszes volt a szituáció). Normális viteldíj esetén nem reklamáltam és nem erősködtem volna, de ez az út erős túlzással is max. egy ezres, így azt hiszem, jogos volt a berzenkedésem. Be kell, hogy valljam, ez az eset nagyon megviselt, nem tudom, mennyire merek majd taxiba szállni az elkövetkező időkben - azzal együtt, hogy tudom, hogy a kollégáid 99,9999999%-a nem ilyen...

Segítséged előre is köszönve maradok üdvözlettel,

*********  **********  ( név azaz olvasó kérésére nem publikus:szerk)

Itt válaszoltam az emailre, amiben megdöbbenésem és sajnálatom fejeztem ki, hogy ilyen KÖVETKEZMÉNYEK nélkül megtörténhet ebben a „szakmában”.
Arra a levelemre a következő válasz érkezett:

Kedves Csogu!

Köszönöm az együttérzést, sajnos még mindig az élmény hatása alatt vagyok. Teljesen igazad van, én is telefonon szoktam taxit hívni, vagy ha nem megy, akkor is ismert társaság kocsijába szállok be, de most vészhelyzet volt. Azért intettem le, hogy ne verjenek meg - aztán így is rosszul jártam. Nem tudom, mit lehetne tenni az ilyenekkel, szerintem engedélye nincs, azt nem vehetik el tőle, a garázdaságot meg megússza egy felfüggesztett ejnye-bejnyével, ha egyáltalán elkapják...

Megtalálni nem akarom az illetőt, illetve igen, csak attól félek, hogy ha odamennék, akkor egy komolyabb verést is kapnék, szóval a dolgot inkább a rendőrségre bízom, bár nem nagyon reménykedek, hogy bármilyen eredményre jutnak. Megköszönném, ha kitennéd az oldalra az esetet, talán mások is okulnának belőle! Viszont arra kérnélek, hogy sem a nevem, sem a rendszámot ne írd le. Az utóbbiban nem vagyok biztos (minden nagyon gyorsan történt), és nem szeretném, ha egy becsületes taxisnak okoznék kellemetlenséget a rossz memóriámmal.

Még egyszer köszönöm a segítséget!

********* *********(név az olvasó kérésére nem publikus:szerk)

Eddig a sztori….

Mit is lehet ehhez hozzáfűzni? Nagyon sajnálom, hogy manapság Budapesten nem mehet el egy fiatal úgy szórakozni, hogy az utcán ne érezhetné magát biztonságban és ha ott mégis bajba kerül, akkor egy taxiba beugorva bűncselekmény áldozatává válik.

Egy taxiban, ami régen a biztonságról szólt, hiszen egy-egy ilyen utcai konfliktus alkalmával pont mi voltunk azok, akikhez segítségért lehetett fordulni…manapság meg mi váltunk a legnagyobb veszélyforrássá.

Gondolom ezt olvassák a BKIK, TFTSZ, MACITOSZ, FODESZ, TGFSZ részéről is…legalább egy legyen köztük, aki ingert érezzen arra, hogy valamit lépjen ebben az ügyben, mert csak akarás kérdése, hogy a köztörvényes „kollégát” megtalálja az, aki igazán meg akarja találni. Mutassák meg, hogy igenis, van az a határ, amit nem szabad, nem lehet, büntetlenül átlépni!!!

Bízom ezen hatalmon lévő emberek empátiájában, és szakmai felháborodásában!