2006.09.21.
Egy év eltelt!
Emlékezzünk Ber Gábor kollegánkra, akit ma egy éve gyilkolt meg brutálisan F. Richárd.
Ber Gábort, 28 éves Tatabányai taxist, az éjszakai órákban, brutális kegyetlenséggel megölték. Ennyi. Ennyi, ami talán az emberekben megmarad.
Egy hír. Újabb taxis hunyt el, miközben a feladatát végezte.
csogu, és tomajer tudósítása
Mi, ennél többet szerettünk volna megtudni. Talán, mert emberségesebbek vagyunk, ebben a tragédiáktól zsúfolt világban, esetleg azért, mert mi is taxisok vagyunk.
Reggel 8 órakor értesültünk a megrázó hírről.
Tatabányán, munkavégzés közben, feltehetőleg nyereségvágyból, kivégezték az egyik kollégánkat. 00.45 perc tájékán fedezte fel a gyilkosságot egy járókelő, aki egy keresztben álló taxira lett figyelmes. Közelebb érve hatalmas vértócsát látott, majd a taxist, akinek a lába kilógott a kocsijából. Képzeljetek el, egy 190 cm magas, erős testalkatú, 28 éves fiatalembert, akit olyan brutális támadás ért, hogy menekülni sem volt esélye.
Megrökönyödésünket, tettek váltották fel. Kocsiba ugrottunk és irány Tatabánya, egy újabb tragédia színhelye. Útközben már informálódtunk, kapcsolatokat építettünk.
Hiába, Tatabánya elég messze van Budapesttől, hogy egy ilyen tragédia még megérintse az embereket. 75 ezren élnek itt, akiket 100-110 taxis fuvaroz. Van, aki mellékállásban, mások főállásban űzik ezt a szakmát.
Itt még érték az ember, számít a munka becsülete.
Első információnkat a Centrum taxi diszpécserétől kaptuk. Sajnos, csak megerősíteni tudta értesüléseinket, valóban megtörtént az, aminek sohasem szabadna megtörténnie.
Már tudtuk kiket kell keresni.
Az irányt, a helyi Volán telep felé vettük, ahol Pajzs Jenővel találkoztunk.Jenő kollégánk másodállásban taxizik, főállásban a Volán telepen, a gumiszerelő műhelyben dolgozik. Itt kezdtük megérezni, jó helyen vagyunk, az emberekből szinte sugározott a döbbenet. Itt mindenki ismeri a másikat, milyen, hogy él, miként és mikor dolgozik. Gáborról megtudtuk, egy csendes, rendes kolléga, akinek kialakult utazóközönsége volt. Ritkán vállalt idegen fuvart, és akkor is csak az Árpád szállói drosztról dolgozott.
Következő kolléga, akit felkerestünk, Gábor társa, Takáts Zoltán.
Ők ketten dolgoztak, az Új taxi elnevezésű cégben. Őt, a vonatállomáson találtuk meg, riporterek kereszttűzében. Megint fontosak vagyunk, ismét rólunk beszélnek egy napig. Tőle értékes részleteket tudtunk meg. Gábor, rendezett anyagi körülmények között élt. Nemrég költözött el szüleitől, és most a barátnőjével élt, a legnagyobb boldogságban. Itt is megerősítették azt az információnkat, hogy nagyon ritkán vállalt idegen fuvart, és még az állomásra sem állt ki. Nem kockáztatott.
Taxikon, már kint lobogott a fekete szalag, így is kifejezve társuk elvesztése iránti fájdalmukat.
Megkerestük a helyszint is, ahol a gyilkosság történt. Baromállás dűlő, a Szőlődombon, a kertvárosban.
Kicsit kitérnék a helyszínre, mert ez igen lényeges információkkal szolgál.
Baromállás dűlő: Hivatalosan a kertvároshoz tartozik, de a Szőlődomb – egy speciális hely. Taxisok nem szívesen vállalnak oda fuvart, a lakosok messziről kerülik. Lecsúszott, eladósodott emberek lakják, kik mivel nem tudták fizetni az egekbe szökő rezsiköltséget, eladták centrumban lévő lakásukat, majd ide kiköltözve próbálnak boldogulni. Vannak ide fuvarok, de csak a segély utáni napokon. Egyik lakos így fogalmazott: Tatabánya Harleme. Aszfaltos út itt még csak álom, sűrű bokrok, fák között kacskaringózó, földes út vezet a házakig.
Helyszínre érve, az igazi megmásíthatatlan tényekkel találtuk szembe magunkat.
Mindenhol kamerások, riporterek, újságírók… és vér… és vér…ÉS VÉÉÉR!!! 300 méter hosszan, vér. A táv közepén egy jelentősebb tócsa, vér, emberi vér. Innen felfelé, és lefelé, 150 méter hosszan vércseppek. Mintha erősen vérző ember járt volna arra. Találgatások kezdődtek. Volt ott egy vadász, aki állította, hogy szerinte combszúrás érte a taxist, aki menekült, majd miután meggyőződött arról, hogy a tettes nem követi, visszafordulva, segítségért próbált menni. Mikor érezte, baj van, nagyon nagy baj, akkor megpróbált az utolsó erejével eljutni az autójához, ahol magatehetetlenül kivérzett.
Viszont a lakók szerint, a kocsik hordták szét a vért, mert a taxist nyakon szúrták.
Talán több információt tudunk meg, ha a rendőrség végez annak az embernek a kihallgatásával, akit a helyszíntől nem messze találtak, és a zavart viselkedése miatt bevittek.
Mikor már szeretteinket az édes álom elringatta, mikor a nappalos taxis a másik oldalára fordult, az éjszakás a második kávéját iszogatta, beszélgetve egy benzinkúton, egy presszóban, akkor itt elképzelhetetlen cselekedetre szánta el magát valaki kioltott egy életet, egy kezdődő életet. 28 éves volt Gábor. Tegnap még tervezett, és talán, az éppen csak megkezdett közös jövőt építgették, kedvesével. Mára már nincs. Nincs, mert egy embernek kellett az, amiért ő megdolgozott, az a kevés, ami egy tisztességes másnapossághoz sem elég. A pénze, az értéke.Bár vitte volna, szerintem már Gábor sem bánná. De a gyilkos elvette azt, amit az édesanyjától kapott, amit annyira féltettek, óvtak évekig, amíg nem érett meg arra, hogy maga vigyázzon rá: AZ ÉLETÉT! Elvette, és ezzel egy űrt teremtett, egy olyan befoltozhatatlan lyukat, amit semmi és senki sem tud feledtetni.
Próbáltunk beszélni az ott lakókkal, akik igen készségesek voltak. Elmondták azt a keveset, amit tudtak, gondoltak, hozzáképzeltek. Kifejezetten féltek. Féltek, hiszen tudják ők, hogy a lakosság hova sorolja őket, akik talán nem is tehetnek róla, hogy ide jutottak, hiszen idejutatta őket, a XXI. század fene nagy jóléte.Azon is keseregtek, hogy most már biztos nem lesz taxis, aki őket hazafuvarozza a Tesco-ból, ahol a segélyüket megkapva próbálnak beszerezni egy egész hónapra való élelmet.
Eljöttünk onnan, amit a gyilkosság helyszínének neveznek.
Minket inkább egy vágóhídra emlékeztetett, hiszen még a föld is nehezen tudta azt a rengeteg vért beszívni, ami ott volt.
Utunk, az Árpád szálló felé vezetett.
Innen dolgozott Gábor, amikor éppen nem valamelyik kedves / megbízható / állandóját fuvarozta. Talán, a leghitelesebb forrást sikerült megtalálnunk. Majláth Istvánt, kinél még Gábort, apukája ajánlotta be taxisnak. Arra a pályára, ami végül is a vesztét okozta. István nagyon kedves volt, és leplezve fájdalmát, adott válaszokat kérdéseinkre. Mint megtudtuk, Gábort ő is, egy derék, becsületes, munkabíró embernek ismerte meg. Ismeretségük, Gábor egész kicsi korára nyúlik vissza, hiszen István az egész családot jól ismerte, már több mint 30 éve. Azt a családot, amit most sorozatban érnek a sorscsapások. Az idős apának, nem elég megküzdenie a betegségével - aminek következtében az egyik lábát elvesztette -, most még a fiát is elragadták tőle. Az idős szülők egyetlen támaszát.
Pár nyamvadt forint miatt.
Majláth kolléga, mikor megtudta, hogy mi megyünk le, akkor megígérte, hogy előhívatja azokat a képeket, amiket nemrég készített, és amin Gábor is látható.
Együtt elmentünk a fényképészüzletbe, ahol előrevették István képeit, hiszen őket is nagyon megrázta a hír. Náluk, Tatabányán GYILKOSSÁG történt. A kisasszony, könnyeit nyeldesve szolgált ki minket, miközben utalt arra, hogy mit is tenne az ilyen emberrel/?/.
Mindenkinek megköszöntük az együttműködést, és elváltunk egymástól.
Vigyázzatok magatokra fiúk!!!
A családot nem zaklattuk, átéreztük fájdalmukat.
Irány Budapest, miközben azon gondolkodtunk, vajon mikor lesz, és ki lesz a következő…mert lesz!!
Mikor ezeket a sorokat írom,hallgatom a hírekben, hogy előzetes letartóztatásba vették, azt az embert, akit bevittek kihallgatásra.
Szeretném, ha ő lenne a gyilkos. Szeretnék végre egy ilyen ember/?/ szemébe nézni. Hallani akarom, amikor meghozzák az ítéletet, ahol egy olyan ember meggyilkolásáért ítélnek el valakit, aki közfeladatot látott el. Mert azt mondják, az véd minket…
csogu / hallotaxi.hu
külön köszönet Majláth István kollégának