Gazdaság és gazdagság. Leírva csupán egy betű, de mecsoda különbség! Előbbi objektív: mérőszámokkal leírható teljesítmény, míg utóbbi szubjektív tényező: közérzetjavító intézkedésekkel, némi pénz szétosztásával javítható.

Alfa

A 2005-ös év elemzésekor nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy uszkve 2 éve kormányváltás, de legalábbis kormányfőváltás következett be. Az elemzők akkor is úgy vélték, hogy a kétszer száznapos program a magyar gazdaság teljesítőképességén túlmutató vállalásokat tartalmazott. Talán ez is az oka volt annak, hogy a közkeletű szlogennel élve új dinamikát kellett adni a kormányzásnak. Ha elfogadjuk azt a prekoncepciót, hogy az igazságtalanságok mérséklése mellett, a kétszer száznapos program a szocialista-szabad demokrata szavazóbázis megerősítésére-szélesítésére szolgált, azt is el kell fogadni, hogy korai volt.

A közérzetjavító intézkedések ugyanis főként a választások előtti időszakra kulminálódtak eddig. Az egymást váltó kormányok különösebb reformokat nem vezettek be, ám mindig tartalékoltak a voksolás évére szabad pénzeszközöket. Ezt a kőtáblába vésett szabályt lépte át a Medgyessy-kabinet. Tegyük hozzá, különösebb mozgástere nem volt a második MSZP-SZDSZ kormánynak, hiszen gyakorlatilag már a választások éjszakáján két rossz forgatókönyv közül választhatott az új kormány: vagy betartja ígéreteit, vagy sem. Az előbbit választotta.

Ez viszont azt jelentette, hogy 2002-ben 160 milliárd forintos többletkiadással fejelte meg a büdzsét az állam, melyet azóta is maga előtt görget. Ugyan a szavak szintjén senki nem vitatja, hogy az egyszeri 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítésre -a szlogenek szerint: ennyit vett el az időskorúaktól az Orbán-Torgyán kormány-, az 50 százalékos közalkalmazotti béremelésre, a 30 százalékkal megemelt hallgatói normatívára, a 13. havi családi pótlék bevezetésére szükség volt, ám ez – a tapasztalati tények tükrében – megrogyasztotta az államháztartás helyzetét. Olyannyira, hogy egyes vélemények szerint az intézkedések következtében 2002 végére a deficit elérte a GDP 9,5 százalékát, az előzetesen betervezett 3,0-3,2 százalék helyett. Persze a tényekhez tartozik, hogy a kormányváltás környékén a mutató helyből „megfejelődött” 1,7 százalékkal.

Béta

A magyar gazdaság büszke. Minden előnye és gondja ebből fakad. Büszkeségének oka, hogy szinte 100 százalékban beágyazódott az uniós gazdasági folyamatokba. Egyes adatok szerint kereskedelmi forgalmunk mintegy 75 százaléka az uniós tagállamokkal zajlik. A büszkeség másik oka, hogy már csatlakozásunk előtt is hasonló adatokat produkáltunk. Ugyanakkor az is tény, hogy egy ennyire féllábas gazdasági mutató előrevetíti a függőséget a partner gazdasági helyzetének alakulásától. Ez pedig az elmúlt időszakban az EU tekintetében nem a legkedvezőbb ómennel kecsegtetett.

Az Ecostat jelentése szerint az OECD országok tekintetében 2005-ben 3,4, míg 2006-ra 3,3 százalékos GDP bővülés várható. Ugyanezen jelentés alapján viszont az eurózónában, valamint a 25-ök körében 2003-ról 2004-re fordulva 0,6 százalékos GDP növekedés képzelhető el. Ugyanakkor 2004-re összesen 1,6, míg 2005-re már 2,4 százalékos GDP növekedés várható az eurózónában. Ezt jóval meghaladó növekedéssel számoltak az elemzők az újonnan csatlakozott országok tekintetében.

Bár a kormány előrejelzése némiképpen meghaladta az Európai Bizottság jelzését, ám az összhangban volt a Magyar Nemzeti Bank, valamint az OECD elképzeléseivel. A kormány 2005-re 4,2 százalékos GDP bővüléssel számolt. A Bizottság 3,7, az MNB 4,2, míg az OECD szintén 4,2 százalékos növekedést prognosztizált. A kormányzat kedvenc szlogenje, hogy a magyar növekedés évek óta 2 százalékpont körüli mértékben haladja meg az EU átlagos növekedési ütemét. Ugyanakkor vannak elemzők, akik arra figyelmeztetnek, hogy egy lassuló növekedési rátát mutató térséghez nem érdemes viszonyítani a magyar teljesítményt, sokkal inkább érdemes lenne önmagához mérni.

A magyar gazdaság 2005-ös teljesítménye a növekedésén túlmenően két tényezővel írható le: a felzárkózás üteme, valamint a működőtőke vonzásának mutatói. A pénzügyi és gazdasági vezetés szerint mind a kettő jelentősen meghaladja nem csak az unió, hanem a magyar várakozásokat is. A pénzügyi tárca adatai szerint idén 7,5 százalékra tehető majd a beruházások növekedési üteme. Az EU bizottsági jelentése ezt a mutatót egyébként 7 százalékra tette. Érdekes módon az elmúlt években folyamatosan kárhoztatott Magyar Nemzeti Bank a beruházások növekedési ütemét jócskán felülbecsülte, hiszen 7,7 százalékra tette. Az egy főre jutó működő tőke-vonzó képesség hazánkban 5000 euró, míg Csehországban: 4600 euró, az ellenzék által sokat citált Szlovákiában 2000 euró.

Az Eurostat adatai alapján ugyanakkor az ország az elmúlt időszakban meglehetősen jól teljesített az EU régi tagállamaihoz való felzárkózás jegyében. Szintén a pénzügyi tárca adatai alapján 1997 és 2004 között vásárlóerő paritáson számolva az ország 10,9 százaléknyit haladt az EU átlagához mérve. Hazánkat csak Litvánia tudta megelőzni, igaz, az is hozzátartozik a tényekhez, hogy alacsonyabb bázisról indult.

Gamma

Miközben a gazdaság meglehetősen jó teljesített, az állami szféra jelentősen lemaradt ettől. Mi sem jellemzi jobban a helyzetet, hogy az év egészét az államháztartási hiány, valamint a költségvetési deficit feletti aggódás töltötte ki. A konvergencia-program alapján ugyanis azt vállalta hazánk, hogy 2008-ra teljesíti az úgynevezett maastrichti kritériumokat. Ezek a következők: a költségvetés hiánya nem érheti el a GDP 3, az államadósság mértéke pedig nem haladhatja meg a bruttó hazai össztermék 60 százalékát. Ugyancsak feltétel, hogy az infláció a három legalacsonyabb pénzromlást felmutató ország átlagát (ez jelenleg 2,7-3 százalék) érheti el.

E mutatókból gyakorlatilag csak és kizárólag az inflációt képes hazánk teljesíteni. Veres János pénzügyminiszter például hónapok óta azzal kérkedik, hogy a kormány jövőre 2, míg az MNB 1,6 százalékos pénzromlási ütemmel, míg egyes kutatóintézetek 1,7 százalékos maginflációval számolnak. Ugyanakkor a költségvetés hiányát 2006-ra 6 százalékra becsülte a pénzügyminiszter. Mint azt már jeleztük: 2002-ben ez a mutató még 9,5 százalék volt, 2004-ben viszont 8,2, míg 2005-ben a GDP 7 százalékát érte el. Hasonlóképpen nehéz lesz teljesíteni majd az államadósságra vonatkozó előírásokat. Ugyan az még nem járt a GDP 60 százalékán túl, de Veres megfogalmazásában már az 59 százalékot meghaladta.

Ez az a pont ahol az ellenzéki henger, valamint a külföldi elemző-intézetek, az Európai Bizottság, az OECD, valamint a Világbank hengere beindult. A pénzügyminiszter decemberi éves meghallgatásán a költségvetési bizottság fideszes elnöke, Varga Mihály percekig sorolta az országnak kijutott intőket, és rovókat. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány: az Ecofin január 18-ai ülésén már túlzott deficiteljárást javasoltak az ország ellen, az EB alig egy héttel később úgy nyilatkozott: elégtelen a kabinet erőfeszítése a hiány csökkentésének érdekében. Az EB ugyancsak arról szólt egy hónappal később, hogy Magyarország nem tett eleget a túlzott hiány csökkentésére tett ígéretének. A Fitch nemzetközi hitelminősítő intézet pedig ebben az évben kétszer minősítette hazánk hosszú távú adósságállományát: májusban, illetve november végén, december elején is leminősítette.

Persze a kormány ellenzéki szóhasználattal élve minden trükköt bevetett, hogy kozmetikázni tudja a hiányt. E próbálkozások közül az ellenzék kettőt emelt ki: az áfa-visszatartást, valamint az autópályák építése finanszírozásának költségvetésen kívül helyezését. Előbbi esetében ráadásul az Állami Számvevőszék is kritikákat fogalmazott meg, szerintük ugyanis 5,8 milliárd forinttal növelte meg indokolatlanul a költségvetés kiadásait. Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal több mint 383 milliárd forint visszautalását tartotta vissza, melyből 322 milliárd forint összegnél túllépte a kifizetési határidőt. Emiatt összesen 8,1 milliárd forint késedelmi kamat terhelte meg a költségvetést. Az APEH egyébként - jegyzőkönyvi szinten - 9,7 milliárd forint jogosulatlan visszaigénylést tárt fel, valamint első fokon 4,5 milliárd forint adókülönbözetet állapított meg.

Az autópályaépítések ügyében pedig az Eurostat szólt be hazánknak. A 2005-ös költségvetés azzal számolt, hogy a deficit úgy lesz a GDP 4,7 százaléka, hogy az autópálya-építés feladatát az uniós módszertan szerint költségvetési körön belülre sorolt Nemzeti Autópálya Rt. (NA) átadta, a jelenleg költségvetésen kívül figyelembe vett Állami Autópálya Kezelő Rt.-nek (ÁAK). A tranzakciótól azt várták, hogy egyrészt a már megépült sztrádaszakaszok értékesítéséért bevétel folyik a költségvetésbe, másrészt pedig csökkennek a kiadások. Eddig az NA 178 milliárdot fizetett be a büdzsébe. A vitatott összeg egyébként legfeljebb 300 milliárd forintra rúghat, azaz a GDP 0,8-1,3 százalékát teheti ki. Mindez viszont felborította az idei GDP-arányos eredményszemléletű hiányt, hiszen a konvergencia-programban vállalt 4,7 százaléknál jóval magasabb, legjobb esetben 5,5, de akár 6 százalék is lehet. Ezen jelentősen segíthet, hogy a Budapest Airport magánosításából befolyt 467 milliárd forintnyi összegből mintegy 405 milliárdot az állam adósságcsökkentésére fordít a kormány.

Omega

Mindezek fényében nem meglepő, hogy az év vége felé „meglebegődött” az euró 2010-es bevezetése. Gyurcsány Ferenc kormányfő jó néhányszor tett olyan kijelentést, hogy Magyarország nem kér a párizsi éhséglázadásokból, ha választani kell az autópálya-építések, a felzárkóztatás és az euró bevezetése között, az előbbit választja. Ezzel nem csak az ellenzék, de a kisebbik koalíciós partner haragját is magára vonta. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke például parlamenten belül és kívül hevesen érvelt a 2010-es dátum mellett. Az ellenzék pedig a rászorultság mentén revolverezett, mondván: ha nem vezetik be, akkor egy forint elleni támadás esetében akár a lakosságot is közvetlenül érintheti.

A kormány gazdaságpolitikája közvetlenül veszélyeztet sok százezer családot - jelentette ki Orbán Viktor. A Fidesz elnöke szerint azokat fenyegeti veszély, akik devizában vettek fel lakossági hiteleket, sok család mehet tönkre emiatt, hiszen plusz 8-10 ezer forintos havi tehernövekedés csődöt jelenthet számunkra. A 2006-os a költségvetés kritikájához tartozik, hogy Csaba László közgazdász a minap egy rádióműsorban azt mondta: az olyan körülmények között fogant, hogy nem volt tudható: a kormány be akarja-e vezetni 2010-ben az eurót. A CEU tanára úgy fogalmazott: ezzel nem azt mondja, hogy a költségvetés dilettáns, hiszen önmagában koherens a törvény.

A parlament a jövő évi költségvetés kiadási főösszegét egyébként 7506,8 milliárd forintban, bevételi főösszegét pedig 5975,8 milliárd forintban határozta meg. A 2006-os költségvetés hiányát 1531 milliárd forintban állapította meg. A PM számításai szerint 2006-ban a gazdaság 4 százalékos, a lakossági fogyasztás 3,5 százalékos, a beruházások 6-8 százalékos növekedésével számolt a költségvetés, az export és az import 10-12 százalékos bővülése mellett. Veres János pénzügyminiszter beszámolójában kitért arra, hogy jövőre a foglalkoztatottak száma 0-1 százalékkal nőhet, a munkanélküliségi ráta 6,3-6,8 százalék lehet az idei 6,5-7 százalék után. Veres a vitában a három „F” (fejlesztés, felzárkózás, foglalkoztatás) büdzséjének nevezte.

Az ÁSZ azonban lehangoló kritikát fogalmazott meg a költségvetéssel kapcsolatosan, jóformán még a törvényjavaslat betűtípusába is belekötve. A számvevők szerint a bevételek felül, míg a kiadások alultervezettek Az ellenzék is ostorozta a javaslatot, különösen annak oktatási, szociális, egészségügyi fejezeteit bírálva. Csökkenő normatívákról, idő előtt összeomló javaslatról beszéltek. A már idézett Csaba László is úgy fogalmazott: csak az lehet majd az oka annak, hogy nem lesz 2006-ban pótköltségvetés, hogy a mindenkori kormányok meglehetősen szabadon értelmezik az államháztartási törvény azon bekezdését, hogy a költségvetési törvénytől való 1,5 százalékos eltérés esetében módosítást kell benyújtani.

Kecskeméti József

Stop.hu