"Otthon kezdődtek a gondok a szüleimmel, akik mindent tiltottak. Ahogy 18 éves lettem, elköltöztem egy barátnőmhöz. Elmentünk egy diszkóba, ott egy fiú meghívott kólára. A következő, amire emlékszem, hogy egy oláh cigány házaspárnál ébredek, fegyvert fognak a fejemhez, és azt mondják: azt csinálod, amit mondunk, különben lelövünk."

Ilona az első lehetőséget választotta, és kiállt éjszakánként a csepeli hídhoz, kuncsaftjai szexuális igényeit azok autójában, a híd mögött elégítette ki, miközben "tulajdonosa" többedmagával folyamatosan szemmel tartotta.

Aztán pár hét múlva az egyik "állandósának" megmondta, hogy ki akar szállni. "Úgy csináltunk, mintha üzletbe vinne, de nem vitt vissza többé. Évekig együtt éltünk még utána" – meséli, hozzátéve: sajnos nem tudott lenyugodni.

Szada–Mogyoród, felessel

Egy kisebb, telemarketinggel foglalkozó céghez ment dolgozni, miután otthagyta a férfit. Főnökasszonya fölkarolta, olcsó szobát adott ki neki, elvitte a rokonságához. Aztán jött a fordulat, amilyet csak ócska hollywoodi filmek produkálnak: "Én naiv, elmeséltem, mi történt velem. Csak a vendégségben derült ki, hogy a főnökasszonyom bátyja is strici, lányokat futtat. Ott fogtak a házban, eladott neki." Ilona nem is ellenkezett. Nem tudja megmondani, miért nem. Azt igen, miért csak hónapok után szökött meg ismét egy ügyfele segítségével: "Megáshatja a sírját, aki szökik."

Reggel kilenctől késő délutánig Szada és Mogyoród között állt az út mentén, este kilenctől hajnali háromig-négyig Budapesten, a Thököly úton. Kéthetente járt egy szabadnap. Télen pedig rendszeresen a kétdecis tömény a hideg ellen.

Alkudozás az út mentén. Kiszolgáltatottak a prostituáltak (Fotó: Németh András Péter)

A védett házban dolgozó szociális munkások szerint a legtöbb lány alkoholista vagy kábítószeres lesz az utcán, hogy bírja.

Ilona akkor lépett le, mikor futtatója úgy elverte, hogy agyrázkódása lett, de émelyegve és szédülve is ki kellett állnia a Thökölyre. Egy ismerőse falusi házában húzta meg magát, később a munkaügyi központban működő civil szervezet küldte a szeretetszolgálat menedékházába, ahol maximum fél évet tölthetnek azok a prostituáltak, akik új életet akarnak kezdeni. Pszichológiai tanácsot kapnak, segítséget a munkakereséshez, és tanulhatnak.

Az lenne jó, ha minél többen, civil szervezetek, orvosok és maguk a prostituáltak is tudnának arról, hogy Magyarországon is létezik ilyen ház – mondja Komáromi Krisztián és felesége, Éva, akik együtt dolgoznak a védettház-programban. Elvileg a rendőrségnek és a határőrségnek van információja a házról, de több helyen nem nagyon merik hirdetni a lehetőséget. Félnek, hogy az ukrán "shelter house" sorsára jutnak, amelyet az egyik odamenekülő lány stricije felrobbantott. Persze a nemzetközi tapasztalatok eltérők: Amszterdamban például a piros lámpás negyed közelében, mindenki által ismert helyen van hasonló védett ház.

Ezek a dilemmák állnak annak a hátterében, hogy a tavaly április óta működő házban (amelynek épületét a volt belügyi, most már rendészeti minisztérium bocsátotta a szeretetszolgálat rendelkezésére) eddig csak tizenhárom lány fordult meg, pedig jóval többen jöhetnének.

Volt olyan lakó, aki nyolc évig prostituáltként élt, s mint később kiderült, nem is akarta abbahagyni, csak meg akarta valahol szülni a gyerekét. Volt olyan – egy borsodi roma lány –, akit saját családja adott el százötven ezer forintért.

A többség, bár őszintén ki akart ugrani, mégsem járt sikerrel. "Egyszer egy lány azt mondta, jól van, hazamegy. Mikor később felhívtuk, lelkesen újságolta, hogy minden rendben, visszament az utcára, jól keres" – érzékelteti a helyzetet Komáromi Krisztián. Felesége szerint néha tényleg nehéz kiutat mutatni. Sok lány nem tud rendesen írni, olvasni, nem érzi a pénz értékét, nehezen viseli a bezártságot, ami együtt jár a védett házzal, s egy idő után már nem is érti, mi volt a problémája a munkájával, hiszen eltartották, kapott szép ruhákat.

Ócsa–Üllő, játékból

A 34 éves Magdi a védett ház első lakója volt; ott is ragadt segítőnek. Ő a kisebbséghez tartozik: egyértelműen határozott arról, hogy abbahagyja. Igaz, arról is maga döntött, mikor kezdi el: családját hátrahagyva egy olyan férfihoz költözött, akiről az egész munkahelye, egy Keleti pályaudvari presszó, tudta, hogy lányokat futtat. "Nem tudom megmondani, miért. Játéknak fogtam fel."

Bár a férfi Magdit a feleségének tekintette, neki is ki kellett állnia Ócsa és Üllő között az út szélére.
A pénzt a férfi kezelte. Arra a kérdésre, mennyit keresett, azt feleli: annyit nem, mint az Ócsán legjobban menő lány, aki 150 ezret szedett össze naponta. "Gondold meg, mit jelent ez, ha háromezer egy francia, négy a szex és öt a komplett?" – veti oda Magdi.

Komáromi Krisztián szerint nincs sablon arra, kin hogy lehet segíteni, de az biztos: csak azt lehet megmenteni, aki hagyja magát. Ez a kisebbség, de szerinte akkor is megéri a munka, ha csak egy lányt vissza tudnak terelni a normális életbe.

Dobozi Pálma

Forrás: