Az Úr most megáldotta a fenyőfát: "Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."

A karácsony ma már mindannyiunknak az év egyik legfontosabb ünnepe, amely hosszú századok óta az egész világ számára ugyanazt jelenti, ugyanazokat a gondolatokat ébreszti az emberekben. A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét. Először az emberek borókát, fagyöngyöt, fenyőágat akasztottak fel otthonaikban a mestergerendákra.

Már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat. Az ősgermánok a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették a fenyőágat. E szokásokkal rokon hazánkban a Borbála napi zöldág hajtatása. Később a zöld ágakat termékenységszimbólumokkal díszítették. /tojás, alma, dió, mogyoró/

A legtöbb német területen a karácsonyfának paradicsom volt a neve, hozzátartozott a középkori paradicsomjátékok kellékeihez. Az angyalhaj, a fémgyöngy, papírlánc, a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés idejéből. A fa alá tett ajándékokat-ételeket a család eltávozott tagjainak szánták.

Az első karácsonyfáról Sebastian Brant német író emlékezik meg, Strasbourgban a 15.sz. végén. A Habsburg uralkodók Bécsben 1824 táján fenyőfa alatt ünnepelték a szentestét, egymásnak ajándékot adva. Hazánkban Bécsből a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el.

Az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon. Az emberi életben az ünnepi alkalmaknak, szertartásoknak nagy a jelentősége. Az év legnagyobb ünnepe, melynek leggazdagabb tartalma van, az a karácsony. Igazi humanista tartalommal a keresztény vallás töltötte meg, a kis Jézus születésnapjának nyilvánította, mely a béke, szeretet erkölcsi parancsát jelenti mindnyájunk számára.

Stop!

---