A város legtöbb pontján az önkormányzatok - ahogyan a hivatalos terminológia emlegeti - menetdinamikai útküszöbbel, vagy ahogy másutt mondják sebességcsökkentésre kényszerítő bordával próbálják kordában tartani a renitens autósokat. A szakemberek szerint ezekre nem lenne szükség, ha egyszer csak eluralkodna a közlekedési morál, és mindenki betartaná a szabályokat. Elegendőek volnának a táblák, és nem lenne szükség a futómű-gyilkos fekvőrendőrökre. Mert tény, hogy az útküszöbök fajtája, formája és típusa változatosabb, mint a nem fekvő rendőrök járműparkja. Nincs ugyanis szabály vagy előírás a kialakításukra, legfeljebb útépítő mérnökök elvi ajánlásai léteznek olyan bordák építésére, amelyek kímélik az autókat, a sofőrök idegeit és az útburkolatokat. Vagyis ahány ház, annyi szokás.

Léteznek hivatalos irányelvek - nyilatkozta korábban Pásti Imre, a főpolgármesteri hivatal forgalomtechnikai alosztályának vezetője. Ezeket azonban az építők elég rugalmasan értelmezik. A meglévő ágazati előírást csak az állami kezelésben lévő utakon kell alkalmazniuk a tervezőknek, pedig jó lenne, ha mindenhol egységesítenék.

A fekvőrendőröket szinte kizárólag a kerületek kezelésében lévő utakon alkalmazzák. Mivel azonban a forgalmi rend kialakítása a főváros szakembereinek hatáskörébe tartozik, próbálnak a kerületekkel egyeztetve megfelelő helyekre telepíteni forgalomlassító küszöböket. Természetesen jó megoldás sem csak egy féle létezik, hiszen nem mindegy, hogy mekkora sebességkorlát betartására kell rákényszeríteni az autósokat. Más fekvőrendőrt kell építeni lakó-pihenő övezetek határain, s megint másfélét a harmincas zónák bevezető útjaira. Elsősorban a fekvőrendőrök hajlásszögét kell különbözőre építeni, így más-más sebességgel lehet úgy ráhajtani, hogy a gépkocsi futóműve ne károsodjon.

A rosszul kialakított útküszöb az útburkolatot is tönkreteheti, ha például rossz a vízelvezetése, mert ha mögöttük megáll a csapadékvíz, akkor felfagyhat a burkolat, amelyen kátyúk keletkeznek. Így a fekvőrendőrök mellé elvileg víznyelőket kellene kiépíteni, vagy nem volna szabad járdaszegélytől járdaszegélyig, az úttest teljes szélességében kiépíteni a küszöböt.

Előfordult már, hogy átépíttették a fekvőrendőrt, mert annak hajlásszöge nem volt megfelelő, sőt az is, hogy valahol elbontatták, mert indokolatlan volt. A küszöb kihelyezésének legfontosabb célja az volna, hogy ne csak egy utca forgalmát, hanem inkább egy zónán vagy lakóterületen belül lassítsa a le az autókat.

Mivel a fekvőrendőrök kialakítása a kerületeken múlik, ahány városrész, annyiféle sebességlassító küszöb. A legtöbb helyen nem is sikerül elsőre a legmegfelelőbbet kiépíteni, ezért legalább egyszer - de van, hogy többször is - átalakítják az autósok által kritizált építményeket. A II. kerületben például ősz óta több mint egy tucat helyszínen átépítették a magasra sikeredett betonküszöböket. Csökkentették a betonbuckák magasságát, növelték a hosszát és fényviszszaverő prizmákat is beépítettek, hogy éjszaka se érje váratlanul az autósokat a bukkanó.

A Belvárosban régi probléma, hogy nappal, amikor a bejárók miatt megsokszorozódik a járművek száma a kerületben. Belváros-Lipótvárosban ezért kiemelt program a forgalomcsillapítás. A kerület egyharmada védett övezet, ahol csak a meghatározott sebességgel - óránként 30-40 kilométerrel - lehet hajtani. A fekvőrendőr azonban a Belvárosban sem ismeretlen, igaz, nem szórták tele az utcákat a különféle méretű és magasságú betonkockákkal. A forgalom lassítására szolgáló küszöbök csak a védett övezetben nehezítik a közlekedést. Ott is csak a Gerlóczy, a Dorottya és a Galamb utcában, mert ezek a bejáratai az övezeten belül kialakított zónáknak. A kerületben egyelőre nem is terveznek több fekvőrendőrt, a meglévőket sem kívánják átalakítani.

Forrás: