Az ügy előzményeként elmondta, a parkolási társulás a per során azt állította, az alperes több alkalommal parkolt lejárt jeggyel vagy egyáltalán nem váltott szelvényt. A cég csatolta azokat az általa rendszeresített adatlapokat, melyek tartalmazták az adott parkolási eseménnyel kapcsolatban az autó típusát, az üzembentartó címét, a parkolás helyét és idejét.

Csakhogy ezeket a bíróság nem fogadta el, az ítélet indoklásában ugyanis kimondta: az adatlap egyszerű okirati bizonyíték, azaz önmagában, további bizonyítékok nélkül nem alkalmas arra, hogy a vélelmezett parkolási eseményt kétséget kizáróan bizonyítsa. A bíróság szerint az adatbevitel ellenőrizhetetlensége miatt az sem bizonyítható, hogy a rögzített információk megfelelnek a valóságnak.

Az ügyvéd úgy vélte, annak ellenére, hogy Magyarországon nincs precedensjog, az FB ítélete az eddigi bírói gyakorlatot írta felül. A testületek - első fokon ügyfelénél is - eddig feltétel nélkül elfogadták a szóban forgó adatlapot mint megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot. S mivel így megfordult a bizonyítási teher, az autósnak szinte lehetetlen volt több évre, akár 2002-ig visszamenően, hitelt érdemlően bizonyítania igazát.

Az ügy érdekessége, hogy a parkolási társulás bizonyítékként fényképet is becsatolt, csakhogy ez szintén nem állta ki a bírósági próbát. A fényképen szereplő dátum és idő ugyanis korábbi volt a megváltott parkolójegy lejárati dátumánál. Az időponteltérést a társulás azzal magyarázta, hogy a fényképezőgép nincs hitelesítve, ezért eltérhet a valós időtől a fényképezőgép által a képre nyomtatott idő.