Hogy egy hipermarket véget nem érő gondolái között dolgozni nem leányálom, azt eddig is sejtettük. Hogy a dolgozók egy része lop, az is világos. Hogy az áruházak gyakran megkárosítják a vevőket, s gyakran használhatatlan, balesetveszélyes bóvlit kínálnak, az is tény. Mégsem tűnik rossz ötletnek, hogy a hipermarketekkel kapcsolatos sztorikat valaki egybegyűjtse, legalább látunk a pályán.

A Tesco titok című (alcím: Amit senki nem mert elmondani) könyv szerzőjét nem ismerjük, a feltüntetett G.M. monogram – mint megtudtuk - Gazdaságos Munkatársat jelent. Az önbevalláson alapuló sztori szerint olyan kiugrott dolgozóról van szó, aki az áruházi hierarchia legalján kezdte, majd osztályvezetői szintig jutott. Mindeközben alkalma nyílt végignézni, hogy az árufeltöltőkből, biztonsági őrökből, pénztárosokból és vezetőkből álló siserehad hogyan lopja szét az áruház árukészletét, hogy gyakran átverik a vevőket, megsértik a dolgozók jogait, közben meg mindenki próbál saját zsebre dolgozni.

A kitálalás ideálisnak tűnik, a Tesco kitűnő hívószó, az áruházlánc neve szimbóluma lett mindannak, ami taszító, de nélkülözhetetlen.

A sztorik akár valósak is lehetnek, de szavatosságuk nagyrészt ellenőrizhetetlen. A teljes áruházi anekdotakincs és folklór megjelenik a könyvben; a saját zsebre dolgozó főnök, a korrupt biztonságiak, a késes romák, az ügyeskedő pénztárosok s az irritáló, balek vásárlók - akárha a Mesél az alvilág című könyvből vagy a pult alól bukkantak volna elő. Az események jobbára az Iskolabusszal Amerikában című középiskolai kalandregény felvágós, sztorizgató stílusában íródtak. A történetek egy része kicsit sem újszerű, Magyarországon azonban ilyen töményen még nem írták meg soha őket.

• Pech a javából - Beszorult a liftbe, és még jól meg is büntették