Közismert tény, hogy a ma Budapesten dolgozó hat-hétezer fuvarozó fele is bőven elegendő volna a fővárosiak kiszolgálására. Átlagember úgy is csak akkor ül taxiba, ha sürgős az elintéznivalója. Teszi ezt azért, mert egy átlagos, öt-hat kilométeres út ára - ami BKV-zve (270 forint/vonaljegy) ideális esetben egy átszállással is megúszható - taxival akár 1700 forint is lehet. A megrendelések harmada-közel fele vendéglátóhelyekről érkezik, azaz az éjszakai kimaradás utáni hazamenetel kedvelt (vagy egyetlen) eszköze a taxi. Tarifák tekintetében ráadásul szolgáltató és ügyfél között éles véleménykülönbség van.

 

Önvédelmi szabályok

Gábor, aki 17 évig taxizott, éppen a betarthatatlan szabályok és fizetnivalók miatt hagyott fel végleg a szakmájával. Őt kérdeztük arról, mit tehet az utas azért, hogy ne verjék át.

Első szabály: csak nagy taxitársaságtól rendeljünk autót. Ezzel kizárjuk azt, hogy hiénák áldozatai legyünk és ha problémánk adódik az út során, a diszpécsert hívva ezt azonnal jelezhetjük is. A társaságnak dolgozó taxisok azonosítószáma jól látható helyre van kiragasztva az autón, végső esetben ezt (vagy a rendszámot) megjegyezve panasszal élhetünk a központban. Ha a panaszunk jogos, a vétkes taxist kizárják a társaságból és taxisunk szerint ezt senki nem kockáztatja. A „mezítlábas” taxis általában csak hiénaként létezhet tovább, mert az etikátlan viselkedésért kizárt sofőrt nem nagyon veszi a konkurencia sem.

Második szabály: győződjünk meg arról, hogy induláskor a taxióra is elindult. Ha nem, azonnal tegyük ezt szóvá és kerüljük a fix fuvardíjról való szóbeli egyezkedést. Ezzel legfeljebb akkor járhatunk jól, ha biztosan tudjuk, mennyi lenne a fuvardíj, mert gyakran megtett távolságról van szó. De ilyen esetben inkább csak pénzünknél maradtunk és partnerek voltunk a csalásban. Merthogy kikapcsolt órával fuvarozni csalás.

Gyanú esetén hívjuk a központot!

Harmadik szabály: minden utazás után kérjünk blokkot, addig elő se vegyük a pénztárcánkat, amíg azt ki nem nyomtatja a taxióra. Ha valaki nem akar blokkot adni, ugyanaz a szabály érvényes: hívni a központot és nem fizetni.
A taxis védtelen a nemfizetés ellen – állítja Gábor – így a határozott fellépésünk nagy eséllyel eredményre vezet. Egy ilyen sikerről számol be az alábbi blogbejegyzés is: 

Negyedik szabály: a nézeteltéréseket azonnal igyekezzünk rendezni. A rendszámfelírás, utólagos reklamáció sikere minimális. Gábor a 17 éve alatt nem hallott a fogyasztóvédelem által sikeresen szankcionált bármilyen kihágásról, úgyhogy még ha történt is ilyen, ne bízzunk abban, hogy majd utólag bárki is kárpótolhat bennünket. Ráadásul a trükközés egyik módja az, hogy a fuvar vagy a nap végén egyszerűen kitörlik a forgalom egy részét az órából, így akár már másnap is nehezen bizonyíthatjuk az igazunkat, főleg, ha blokkot sem kaptunk.

Ebből a rövid vizsgálódásból kiderül hát, hogy miért hallunk olyan sok történetet átvert külföldiekről, ők ugyanis tényleg teljesen kiszolgáltatottak. Az általunk felsorolt védekezési módszerek egyikével sem tudnak élni – hacsak nem beszélnek magyarul vagy nincsen velük egy magyar. Az ő bőrükbe bújva taxizott egy újságíró és írta meg a vele megesett átverést.

Mi azonban a fenti szabályok ismeretében sikeresen megvédhetjük magunkat az átveréstől, s reméljük, ezzel nem csupán a többször pórul járt olvasónknak segítettünk, hanem mindenkinek, aki időnként taxizásra kényszerül.

---