A 13-as számtól való rettegés a középkorra nyúlik vissza, a triskaidekaphobia szó azonban viszonylag újkeletű: először 1911-ben említi Coriat "Abnormális pszichológia" című művében. A sajtóban először a New York Timesban találkozhattunk először a kifejezéssel, az 1953 november 8-i számban.

A babonások gakran félnek a 13-as számtól, vagy elkerülnek mindent, ami kapcsolatos vele. Érdekes jelenségeket figyelhetünk meg emiatt: az emeletek számozásánál 12 után a 14. következik sok magasépítéű amerikai szállodában (az 1, 2 ... 11, 12, 14, 15, ... - ez az "elevátor-" avagy "lift-sorozat" a matematikában); az utcák számozásánál szintén sokszor kimarad a 13, és egyes - főként amerikai és brit - városokban házszámként sem nagyon találkozunk a 13-mal.

Mindazonáltal a 13 nem volt mindig szerencsétlen szám. Valójában a kutatások szerint a középkor elején a 13-ra vagy szerencsés, vagy - méginkább - semleges számként tekintettek. A szerencsétlenség és a 13-as szám összekapcsolódásának okaként Krisztus Utolsó Vacsoráját emlegetik, amelyen 13-an voltak jelen. Ez az asszociáció mindenesetre csak a középkorban ütötte fel a fejét.

A 13-as szám szerencsétlenségét az ún. luniszoláris naptárakkal is összekötik: ezekben a naptárakban időről időre egy 13. hónapot is be kell iktatni az évbe - ilyen a héber és a kínai kalendárium. A szoláris Gregorián naptár a jelenleg elterjedt használat szerint mindig 12 hónapra osztja az évet.

A triskaidekaphobia a norvég mitológiához is köthető. Odin isten 11 legközelebbi barátját hívta meg vacsorára Valhalla-beli otthonába, amelyet a gonoszság és viszály istene, Loki tizenharmadikként tett tönkre erőszakosságával. A legenda szerint Balder, az egyik leginkább kedvelt isten megpróbálta Lokit kidobni a rendezvényről, amely verekedésbe torkollott, és Balder halálához vezetett.

A 13-as számtól való félelem miatt alakult ki a paraskevidekatriaphobia is: ez nem más, mint a 13-ára eső péntektől való félelem - annak ellenére, hogy a gregorián naptárban a hét napjai közül a leggyakrabban péntekre esik 13-a. A pénteki nap szerencsétlenséggel való párosítása már a Canterbury mesékben is megjelenik a 14. században, de a 17. században írnak róla először kifejezetten balszerencsés napként. 1800 körül terjedt el az a hit, hogy a péntek határozottan rossz nap a fontosabb dolgokhoz - utazás megkezdéséhez, szüléshez, házasodáshoz, költözéshez, új munka elkezdéséhez, stb.

Miközben a 13-as számot az Utolsó Vacsora résztvevőinek számával kötik össze, Krisztus keresztre feszítése pénteken történt meg. A dátum és a nap kombinációja így - a babonások számára - nyilvánvalóan fokozottan szerencsétlen. Érdekesség, hogy a templomosok nagymesterének, Jacques de Molay-nek letartóztatására is pénteken, 13-án került sor - ahogy azt Dan Brown a DaVinci-kódban is megemlítette.

A paraskevidekatriaphobia minden bizonnyal a legelterjedtebb babona az Egyesült Államokban és általában a nyugati kultúrákban. A nagytekintélyű British Medical Journey 1993-as felmérésében a 6-ára és a 13-ára eső péntekeken jellemző forgalom nagyságát és a közlekedési balesetek arányát hasonlította össze több év adatai alapján. Meglepetésre azt találták, hogy 13-án "a kórházba kerülés esélye közlekedési baleset miatt akár 52 százalékkal is magasabb lehet. Ajánlatos inkább otthon maradni."

Bár egyáltalán nincs megcáfolhatatlan bizonyíték a jelenségre, számítások szerint 800-900 millió dollár "veszik el" minden 13-ára eső pénteken, mivel az emberek kerülik az utazásokat, esküvők szervezését, költözést stb. ezen a napon.

A cikk folytatódik.