Röviden a történet: Egyik kollégánk a munka végeztével betért a helyi talponállóba egy kis lazításra. Talán már ez is kicsit jobban sikerült a vártnál, esetleg a szerencsétlen véletlenek egybeesése tréfálta meg, nem tudni. Ami bizonyos, hogy a helyi kemény maggal összeakaszkodott, aki rendesen megkalapálta. Kollégánkat ez nem késztette visszavonulásra, hanem önérzetében sértve rohant az autóhoz erősítést kérni. Fals információkat bemondva késztette a kollégákat minél nagyobb létszámmal a helyszínre sietni. Mentek is a fiúk, ahogy ilyenkor szokás. Jóval a megengedett sebesség felett, a közlekedési lámpákat figyelmen kívül hagyva, akár a forgalommal szemben is.

Nem voltak boldogok, amikor a részletekről értesültek. Jelezték ezt a központ felé is, ahol hasonló nemtetszés fogadta a hallottakat, majd hálából a kollégát be is rendelték etikára. Az Etikai Bizottság kemény fejmosásban részesítette önérzetes kollégánkat.

Körülbelül ennyi a történet.
Ami még talán mögötte van. Az egyik olvasónk jelezte, hogy szívesen olvasott volna erről a sztoriról, majd a levelét egy nyitott kérdéssel fejezte be: „Ezek után nem tudom, hogy a következő ilyennél nyomom-é neki vagy sem.”

Mikor „jogos” egy 3-as brék?
A fent említett példában, szerintem semmiképpen sem. Véleményem szerint, amikor egy taxis munkaeszköze és testi épsége van veszélyben, vagy baleset esetén.
Nem tartom indokoltnak nem fizetéskor, amikor az utasa nem hajlandó 800 forintot kifizetni és ezért lead egy 3-as bréket. Mert mi is történik ilyenkor? Aki igazán bajban van, az sosem kiabál, nem jajveszékel. Nem tudom ennek a miértjét, de így van. Akinek viszont csúnyát mondanak és ezért úgy érzi, hogy most az egész taxistársadalomnak ütni kell az emberén, az úgy visít az urh-ban, mint akit éppen nyúznak.

Jön egy ilyen izgatott segélykérés. Erre a normális taxisnak az a reakciója, hogy megindul segíteni. Mondhatom akár némi büszkeséggel is, hogy a megkülönböztető jelzéssel ellátott rendőrautókat simán lehagyjuk, és vagy 2 perc előnnyel érkezünk a helyszínre. Viszont ez cseppet sem veszélytelen. Nem egy kolléga sérült meg már ilyenkor komolyabban. Amennyiben ehhez hozzátesszük, hogy ez mondjuk 800 forintért történik, vagy egy helyi kocsmai villongás miatt, akkor megkérdőjelezhető ennek az egésznek a komolysága.

Egyik kedvenc történetem, amikor a kolléga üvölt segítségért, de olyan hangon, hogy már vérbe fagyva láttam magam előtt, miközben őrült tempót diktálva autómnak, rohantam segíteni, kiderült, azt sérelmezte, hogy az utasa 150 / jól látod, százötven/ forinttal kevesebbet tudott csak fizetni. Hozzávetőleg olyan 30 taxi gyűlt össze pillanatok alatt, és később még érkezett vagy 10 autó. Nem írnám le, hogy a kollégát milyen jelzőkkel illeték az odasereglett taxisok, de volt abban minden. Itt is elhangzott az, amit az olvasónk is megjegyzett: Nem biztos, hogy legközelebb is így fogok jönni egy 3-as brékre.

Pedig bizony menni kell. Muszáj, mert van amikor életet mentünk. Nem nekünk nem kell menni, hanem az indokolatlanul leadott segélykéréseket elkövető kollégákkal kell megértetni, hogy ez nem játék. Ami viszont kifejezetten bosszantó az az, hogy ezek a „kollégák” viszont nyugodtan olvasgatják újságukat, amikor más taxis kerül bajba, és talán ők igazi veszélyben is vannak. Ilyenkor szívesen rárúgnám az ajtót, hogy kapjon már észbe, de szerintem még nem is értené hogy ez most miért történt.

Végezetül én így gondolom: inkább megyek 10 fals 3-as brékre, mint egyszer ne menjek, amikor valós a veszély. Remélem a többség is így van vele.

• Ujjperc nélkül maradt a taxis utasa
• Taxival menekültek a betörők
• TÁMADÁSOK, BALESETEK