A szilveszteri mozgolódás már kora délután érezhető volt Budapest utcáin. Sokan az esti mulatság kellékeit szerezték be: néhányan trombitát, álarcot vagy bohócsapkát vettek az egymástól karnyújtásnyira álló árusoktól, mások szatyrában – ekkor még – diszkréten koccantak össze a pezsgősüvegek. Főpróbát tartottak a petárdások, és megjelentek a neonszínű, műanyag parókában ünneplők.

Rossz előjelek
Talán a babona, talán a szilveszteri programok miatt élénk volt az érdeklődés a lóversenyen. A hiedelem úgy tartja, ha ilyenkor nyerünk, akkor az új évben nem lesznek pénzügyi gondjaink. "Csak szilveszterkor meg augusztus huszadikán vannak ennyien" – árulta el egy tapasztalt lovis, miközben elmélyülten jegyzetelt a versenyfüzetbe. Sokan a fogadás alapvető szabályait taglalták, és csak a legalacsonyabb, kétszáz forintos téteket merték megtenni. A tömeg nagy részét kíváncsiskodók alkották, de a pálya mellett felbukkant Rózsa György (tévés), Szikora Róbert (énekes) és Horn Gábor (politikus) is. Mikor a lovak elvágtattak a lelátó előtt, rutin ide vagy oda, mindenkit magával ragadott a verseny hangulata, és kiabálással buzdította kedvencét. Bár két futamon is fogadtunk, mégsem nyertünk semmit, így a magunk részéről szeretnénk azt hinni, hogy a hiedelemnek nincs valóságalapja.

Tüzes hangulat
Estére aztán megint átalakult a város. Az emberek tíz óra körül még meglepően visszafogottan vonultak az utcákon: diszkóba, házibuliba, kibérelt szórakozóhelyre vagy egy szabadtéri rendezvényre igyekeztek. Élvezhettük a szilveszteri kiegészítők divatbemutatóját: a nagy attrakció a színes paróka volt, de nem hiányozhattak a papírkalapok, csörgős süvegek és az egész télen kedvelt Mikulás-sapkák. Az este legfurcsább ruhadarabját egy huszonéves lány viselte, aki papucsban lépdelt a latyakban. A Vörösmarty tér felé sétálva tűzijátékra lettünk figyelmesek, akkor még nem értettük, miért nem várják meg az éjfélt. Mikor odaértünk a kolbászillattal csalogató térre, fény derült a korai parádéra. A sokadalom egyik fele tűzijáték-közösséget alakított, mindenki betette a közösbe, amije volt. Az emberek felváltva léptek be a körbe és gyújtották meg a kanócot. Úgy tűnt, meg vannak elégedve a show-val. Egy tízévesforma srác izgatottan nyitotta ki tűzijátékkal megpakolt hátizsákját. Látszik, hogy készült az estére. A távolról minket is megtévesztő, nagyobb lövésekért egy harmincas férfi a felelős. Mintha kötelessége lenne, szenvtelen arccal tette a földre és gyújtotta meg egymás után a tűzijátékokat. A társaság vegyes volt, láttunk nyolcvan körüli nyugdíjasokat egyedül és párban, fiatalokat baráti társaságban, családokat kisgyerekkel. Egy idősebb házaspár egy három-négy éves kicsivel – feltehetően az unokájával – állt talán túl közel a durrogtatókhoz. Egy cseppet sem zavarta őket a zaj, mert jó fél óráig biztosan nem mozdultak onnan. A temérdek durranáshoz képest viszonylag kulturáltan zajlott a mulatság, bár egy-két eltévedt lövedék a tömegben landolt.
A tömeg másik fele a színpad előtt táncolt. Néhányan az asztalon ugrálva élvezték a zenét, a környéken állók szúrós szemekkel nézték, mikor törnek el alattuk a hajladozó lécek.
Zajosan indult az új év

A Kossuth téren egyértelműen a koncerteké volt a főszerep, nyoma sem volt az össznépi petárdázásnak, ottjártunkkor épp a Nox zenélt. A Nyugati tér felé gyalogolva megállított minket egy fiatalember: "Magyarok vagytok? Kicsit be vagyok már rúgva, nem tudjátok merre van az Oktogon?" Útbaigazítottuk, aztán továbbmentünk a Nyugatihoz, ahol kissé ziláltnak tűntek a mulatozók. Az éjfél közeledtével szinte mindenki azon ügyködött, hogy pezsgősüveg vagy -pohár legyen a kezében. Páran műanyag poharakat vettek elő, míg a nagyvonalúbbak üvegpohárral felszerelve érkeztek. A színpadon Mester Tamás játszott, voltak, akik csápoltak, sokan pedig az utolsó percekben siettek valahová. Mi az Oktogonra igyekeztünk, ezért felszálltunk a meglepően gyakran járó hatos villamosra. A téren nem volt könnyű előrejutni, két perccel éjfél előtt néhány árus még petárdát és pezsgőt igyekezett ránktukmálni. A visszaszámlálás után következett az elmaradhatatlan, új évet köszöntő visítás, üvöltés, dudafújás, petárdázás és pezsgőbontás, meg persze a jókívánságok. A hangzavar csak a Himnusz közben enyhült valamelyest, de aztán a hivatalos tűzijáték alatt ismét kiderült: ez az év sem indul halkabban, mint a többi.

Magyar Hírlap Online