A „begurult” felek aláírást gyűjtöttek, majd az Egészségügyi Minisztérumhoz, a helyi városvezetéshez, a megyei Közlekedési Felügyelethez, az ANTSZ-hez, az Országos Orvosszakértői Intézethez, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet jogi főosztályához, végül pedig a Kelet-Magyarországhoz fordultak panaszukkal.

A főállású kenyérkeresők egyike, Varga István így nyilatkozott lapunknak: – Mivel a közúti járművezetés veszélyes üzemmód, a személyszállítással foglalkozó vállalkozók, taxisok csak a PÁV II (pszichológiai alkalmassági) és EÜ II (egészségügyi alkalmassági) minősítés birtokában végezhetik a munkájukat.

– A valóság ezzel szemben az, hogy bár sokan lettek (így vagy úgy) 50-67 százalékban munkaképtelennek nyilvánítva (agyvérzés, cukorbetegség, vérnyomás, idegrendszeri betegségek stb.), a törvényt kijátszva, valódi tevékenységi körüket és betegségüket eltitkolva a bizottságok előtt, hajnaltól késő estig róják az utakat. Megtehetik, mivel a két minősítés meglétét csak a vállalkozói engedély kiadásakor ellenőrzik, ha valaki utána válik leszázalékolttá, nem néznek utána.

Nincs gazdája a problémának

– Veszélyeztetik az utasok testi épségét, megkárosítják az államot (lásd: járulékfizetés) és ellehetetlenítik a tisztességgel, becsülettel és engedéllyel (!) dolgozó taxisokat. A helyzet megoldásért és igazságért kiált, ám szavunkat eddig egyik megszólított hivatal, illetékes szerv sem volt hajlandó érdemben meghallani és cselekeni. Vagy továbbpasszolták a „labdát” vagy azt kérik, nevezzünk meg konkrét személyeket.

Érdekes eljárás ez a magyar taxis társadalom egészsét érintő problémával kapcsolatban, nemde?! – mondta csalódottan a nyíregyházi fővállalkozó.

- Palicz István -