Ki táplálta a taxishiénákat Ferihegyen?

2006.05.12.

NÉPSZABADSÁG  Római Róbert • 2006. május 11.
Avagy, mi kell a konkurencia nélkül űzött, biztos üzlethez
Másfél évtizede egy hírhedt taxis társaság uralja Magyarország fő repterét. A tavalyi privatizációt követően az új, brit vezetés egyik első döntése volt, hogy nyílt pályázattal véget vet a "tarthatatlan" és az országhoz "méltatlan" állapotoknak.

Úgy tűnik, egyszerű a megoldás, 15 éven át mégsem akadtak rá az "ellenszerre" sem a reptér korábbi, az állam által kinevezett vezetői, sem a rendőrség és a főváros tisztségviselői. Nem tudtak, vagy nem akartak tenni a jogtalan állapotok ellen?

Kik és hogyan segítettek a reptéri taxisoknak milliárdos üzletük megtartásában, évente százmilliós bevételtől fosztva meg ezzel egy korábban állami vállalatot? Kiket, és milyen mértékben terhel a felelősség a reptér időről időre cserélődő menedzsmentjének tagjai, a felügyelő szervek, illetve a főváros illetékesei közül, vagy éppen a reptér biztonsági szolgálatának másfél évtizede állandó vezetéséből?

"A korábbi évek során a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) - a Budapest Airport Rt. jogelődje - az utazóközönség részéről nagy gyakorisággal kapott panaszos, becsmérlő leveleket az áldatlan taxis állapotok miatt." Így kezdődik az a lapunk birtokában lévő levél, amely nem most, de nem is egy-két éve született: 1993 nyarán írta az LRI vezetője, Erdei Tamás, az Airport Taxi Kft.-nek. Annak a taxis vállalkozásnak, amely közvetlenül a rendszerváltás után erőszakkal "meghódította" magának a repteret, kisajátítva egy naponta többmilliós, évente milliárdos forgalmat hozó taxis piacot.

A korábbi problémák között említi Erdei az "elképesztően magas fuvardíjakat" és a sorozatos zaklatásokat, a taxisok ugyanis már a várócsarnokban igyekeztek a legváltozatosabb módszerekkel fuvart szerezni.

A levél nem szemrehányás, éppen ellenkezőleg: dicséret. Az Airport Taxi Kft. kérésére született, hogy igazolja: a reptér vezetése elégedett a céggel, amelynek megjelenésével - legalábbis a dokumentum ezt állítja - egy éve megszűntek a gondok, elmaradtak a panaszos levelek, Ferihegy taxisszolgáltatása már-már európai szintűvé vált.

Az itt egekbe magasztalt, a ferihegyi drosztokat - néhány formális cégjogi változást leszámítva - máig uraló csoport egy évvel korábban jelent meg Ferihegyen, miután az állami repülőtér vezetője, Erdei Tamás a kft. ügyvezetőjével 1992. június 20-án aláírt egy szándéknyilatkozatot. A megállapodás szerint a reptér és az Airport Taxi Kft. három hónapon belül szerződést köt a Ferihegyi drosztok "egy részének nem kizárólagos" használatára, ha a szolgáltató vállalja a szigorú feltételeket: csak a meghirdetett tarifákat alkalmazza, az ügyfélpanaszokat kivizsgálja, a taxisok nem zaklatnak senkit a várócsarnokokban, és legfeljebb három autó várakozik majd egyszerre a terminálépület előtt.

1992 nyarán tehát egy lépésre állt Ferihegy attól, hogy az ide érkező utasokat rendezett, a nyugat-európai színvonalat közelítő taxiszolgáltatás fogadja. Az ígért szerződést azonban nem kötötték meg.
Arra, hogy miért nem lett hivatalos az egyezség, a következmények adhatnak magyarázatot: szerződés híján az Airport Taxi Kft. sem volt köteles betartani a szándéknyilatkozatban érintett szigorú követelményeket, miközben a kilátásba helyezett megállapodás minden hasznát élvezhette. Sőt, annál többet is. Hiszen a szerződés értelmében nem kapott volna kizárólagos jogot a reptéri fuvarozásra, "más módon" biztosított uralmát viszont máig akadálytalanul tarthatta fenn.

A később történtekből az is nyilvánvaló, hogy Ferihegy akkori vezetése sem köthetett volna meg egy ilyen szerződést anélkül, hogy nyílt pályázaton megversenyeztetné a konkurens taxiscégeket. Arra tehát, hogy az elhíresült taxistársaság másfél évtizedig kisajátítsa a ferihegyi drosztokat, törvényes megoldás nem létezett. A "hosszú távú együttműködés" ennek ellenére szinte zavartalan volt az állami reptér és a vállalkozás között.

Elszabadult indulatok

Az ex lex állapot fennmaradt tehát, de ez konfliktust nem szült Ferihegy vezetése és a reptéri taxisok között. A rivális taxistársaságokkal viszont a '90-es évek végére már igencsak elmérgesedett a helyzet. 1998-ra sorozatossá váltak a konkurens taxiscégek alkalmazottai elleni támadások - napjában többször gumikat szúrtak ki, visszapillantó tükröket törtek. A tettesek soha nem kerültek elő, egy rendőrségi feljegyzés szerint ugyanis a sértettek a rendőrök jelenlétében "nem tudták, vagy nem akarták" megnevezni őket.
Azt, hogy milyen viszony volt akkoriban az ORFK Reptéri Biztonsági Szolgálat (RBSZ), és a reptéri taxisok között, kitűnik egy rendőrségi iratból, amelyben az RBSZ vezetője beszámolt felettesének a taxishelyzetről. A levél szerint a reptér és a reptéri taxiscég között egy megállapodás van érvényben, amely állítólag rendet teremtett Ferihegyen. Az iratban a szolgálat vezetője úgy fogalmaz: "a helyzet normalizálódott, amióta az Airport Taxi foglalta el a taxik részére... kijelölt helyeket."

A levélben az RBSZ is elismeri: komoly probléma maradt, hogy a taxiscég a "megállapodás ellenére" más szolgáltatókat nem engedet Ferihegyre. Ugyanakkor megnyugtatásul közli: a megbeszéléseken nyilvánvalóvá vált, hogy Budapest más terültei hasonlóan fel lettek osztva a taxitársaságok között - így 1998 októberében az a javaslat született, hogy a médiában is nagy port kavart rongálások és erőszak ellenére minden maradjon a régiben.

A cikk folytatódik



Új seprű jól söpör

Újabb öt év telt el. Az Airport Taxi Kft. megünnepelhette kormányzati ciklusokon átívelő, sikeres működésének 10. évfordulóját is. A 2002-es kormányváltás után azonban gyűlni kezdtek a viharfellegek. A korábbi LRI, amely időközben Budapest Airport Rt.-vé alakult át, új vezetést kapott 2002 nyarán. Hidvégi Gábor vezérigazgató pedig néhány hónappal később hozzálátott a taxis ügyek rendbetételéhez is. Úgy döntött: Ferihegy 2 mellett egy úgynevezett puffer parkolót alakíttat ki, ahol a taxik várakozhatnak. Innen diszpécser szólította volna a soron következő autót a terminál elé, a sorompóval elzárt parkolóba érkezőket pedig időrendben egy külön informatikai rendszer regisztrálta volna, elkerülendő a visszaéléseket. A vezérigazgató úgy gondolta: ezzel a módszerrel minden taxistársaságnak lehetősége lesz Ferihegyről fuvarozni, a parkolóba belépéshez szükséges külön engedéllyel pedig kiszűrhetők a reptér minőségi elvárásait nem teljesítő taxisok.

A parkoló megépítéséig azonban még hátra volt több hónap, az új vezérigazgató pedig addig is normálisabb állapotokat szeretett volna látni. Az ideiglenes rendezésre a lapunk birtokában lévő dokumentumok szerint a reptér biztonsági szolgálata - élén Balogh József ezredessel, az RBSZ igazgatójával - tett javaslatot: az átmeneti időre a taxistársaságok és a reptér adja hivatalosan is áldását a reptéri taxisok kivételezett helyzetére. Fogadják el, hogy a drosztokon az első három helyet továbbra is csak ők használhatják. Mögéjük viszont ezentúl beállhatnak más szolgáltatók hívásra érkező járművei is.

A 2003. április elsején tartott találkozón a reptér jogi és biztonsági osztálya mellett minden nagyobb taxitársaság képviseltette magát. Az ülés jegyzőkönyvéből kitűnik: bár az egyeztetést a reptér biztonsági szolgálata kezdeményezte, "stratégiai" győzelmet a reptéri taxisok arattak.

A csoport akkor már néhány hete új cégnév alatt, Tourist Taxiként működött, vezetője pedig Veres István, a Citadella vagyonkezelőjeként - többek között a Citadella-terasz engedély nélküli építésével - elhíresült vállalkozó volt.

Veres a találkozón több kezdeményezést is tett, amelyeket a Budapest Airport illetékesei pillanatok alatt magukévá tettek, és fenntartások nélkül végre is hajtottak. Kifejtette például, hogy a maga részéről mit ért "a három első parkolóhely" alatt - a 12 férőhelyes megállóhelyek felét, hiszen kell hely az utasok ki és beszállására, továbbá a pogygyász biztonságos kezelésére. A megbeszélés "fénypontja" azonban az a pillanat, amikor az üzletember a konkurens társaságok érdekében emel szót: felkéri a repteret, táblákkal tegye egyértelművé, kinek hol a helye. Megmondja, sőt többször meg is ismétli, milyen táblákra gondol: saját vállalkozásának egy "Taxi 3" feliratú táblát rendel, a szabad helyeket pedig szerinte "várakozni tilos" jelzőtáblákkal célszerű kijelölni, hogy "bármilyen engedéllyel rendelkező gépkocsi, amely rendelésre jön, ott meg tudjon állni."

Pácsonyi Zoltán, a BA Rt. biztonsági igazgatója meg is jegyezi a jegyzőkönyv szerint, hogy ez a megoldás valóban segíthet a rendőröknek a rend fenntartásában.

A táblákat ki is helyezték, az ötlet azonban, hogy, hogy nem, fordítva sült el: a rendőrök azután rendre zaklatták a rivális taxisokat, ha a számukra tiltótáblával "kijelölt" helyen próbáltak megállni.

Azt, hogy miért volt szükség az egyenlőtlen helyzetet megerősítő átmeneti megállapodásra, és miért nem próbáltak meg már ezen a találkozón mindenkinek egyenlő feltételeket biztosítani, a biztonsági igazgató a jegyzőkönyv tanúsága szerint úgy indokolta: "a jelenlegi állapot már 10 éve így van, ezért a szezon kezdete előtt nem kívánnak a jelenlegi helyzeten változtatni."

A taxiscégek vezetői mégis jóváhagyták az így hivatalossá vált egyezséget, miután azt az ígéretet kapták a BA Rt.-től: a végleges, valóban tiszta helyzetet teremtő parkolási rend, és az ehhez szükséges infrastruktúra legkésőbb 2003 novemberére elkészül.

2003 júniusára készen is álltak a tervek az új parkolási rendről, Hidvégi Gábor vezérigazgatót azonban még ebben a hónapban menesztették.

A cikk folytatódik



Baljós árnyak

A taxisügy rendezése júniustól egy darabig még látszólag haladt előre, a taxisok azonban hiába várták a novembert. 2003 végéig nem történt semmi. 2004 januárjában ugyanakkor a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) törvénytelennek minősítette a 2003 áprilisában kötött ideiglenes taxisegyezséget, amely a piac felosztásával korlátozza a szabad versenyt. Igaz, kimondta azt is, hogy a korábbi állapot, amelyen a megállapodással valamelyest javítani akartak, még rosszabb volt. A GVH jellemzése szerint a reptéri taxisok tíz évig "a gazdaságon kívüli kényszer eszközeivel (fizikai erőszak) biztosítottak a maguk számára" kivételezett helyzetet Ferihegyen - ez ellen, tették hozzá, a versenyhivatal nem tud fellépni.

A GVH a reptér jó szándékát elismerve megértőnek mutatkozott, nem szabott ki bírságot, és hosszú időt adott, 2004. december végéig, a helyzet egyenlő versenyfeltételeket biztosító rendezésére. A megoldást segítte azzal is, hogy jelezte: a BA Rt. június végéig elkészült terveit a maga részéről elfogadhatónak tartja.

Közben a főváros is beadta a derekát. Az önkormányzat, illetve annak illetékese, Rusznák Imre évekig lobbizott azért, hogy a ferihegyi taxiállomások is az 1999-ben hozott drosztrendelet hatálya alá, és ezzel a főváros kezébe kerüljenek. Ám a reptér 2003-ben még ragaszkodott ahhoz, hogy a saját területén működő taxiállomásokon maga tegyen rendet. Budapest ezért 2004 januárjában módosította az 1999-ben hozott drosztrendeletet, és "speciális", nagyon indokolt esetekben lehetőséget adott arra, hogy egy fővárosi taxiállomást ne csak a főváros, illetve annak erre alapított cége, a Droszt Kht. üzemeltethessen. (A Ferihegy brit vezetésének kezdeményezésére nemrég történt újabb rendeletmódosítással már csak ezen a passzuson finomítottak némileg.)

Ismét minden együtt volt tehát ahhoz, hogy a reptér megoldja az évtizedes "problémát". Munkacsoportok dolgoztak az egyetlen, még függő kérdésen: Ferihegyen az alig pár tucatnyi férőhelyre nem lehet szabadon ráengedni a több mint hatezer fővárosi taxist, arról nem beszélve, hogy a színvonalas szolgáltatáshoz a szokásosnál szigorúbb feltételeket kell támasztani. A munkacsoportok álláspontja egységes volt: a társaságokat szigorú feltételekkel pályáztatni kell, hogy tiszta versenyben győzzön a legjobb.

2004 februárjában a tervről a taxistársaságokat is értesítették, amelyek - a versenyhivatallal együtt - áldásukat adták a tenderre. Kepecs György, a BA Rt. igazgatóságának elnöke 2004 áprilisában arról tájékoztatta a Budapest Kereskedelmi és Iparkamarát (BKIK), hogy 2004 végéig biztosan megoldják a taxisügyet. A pályázati anyag egyeztetése "házon belül" már megkezdődött.


Ismét hátraarc

Ma már tudjuk, hogy a BA Rt. nem tartotta be az ígéretét, és hogy a "balkáni állapotok" felszámolása a privatizáció után felállt új, brit vezetésre maradt. Arról, hogy miért vett ismét 180 fokos fordulatot a történet, névvel senki nem nyilatkozott. Egy 2005 májusában tartott igazgatósági ülésre készült vezérigazgatói jelentés azonban némi magyarázattal szolgál. Ebben Hárskuti János, a BA Rt. 2003 nyarán kinevezett vezére beszámol arról, hogy 2004 elejére gyakorlatilag befejeződött a pályázat előkészítése. A dokumentumból az is kiderül, hogy amennyiben Ferihegy dönt a drosztok sorsáról, és felvállalja azok üzemeltetését, az állami cég "akár százmilliós pluszbevételhez is jutott volna".

2004 júniusában azonban leállították a pályázat előkészítését, mert a vezérigazgató megfogalmazása szerint "a BA Rt. igazgatóságának elnöke (Kepecs György) jelezte: a repülőtéri taxiszolgáltatást a Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Kht. - a Droszt Kht. - fogja végezni."

Indokolás nincs.

Az igazgatóság egyik - neve elhallgatását kérő - tagja lapunknak úgy nyilatkozott, hogy az újabb fordulatot a főváros és, annak nyomására, az ÁPV Rt. kezdeményezte. Ezt ugyanakkor tagadja a főváros "névtelen" illetékese és az ÁPV Rt. Utóbbi hivatalos választ is adott lapunknak: "Az ÁPV Rt. stratégiai döntéseket, hoz, de az, hogy mely taxitársaság működjön a reptéren, nem ilyen súlyú kérdés. Ez nyilvánvalóan a Budapest Airport belső ügye. Az ÁPV Rt. igazgatósága a taxis kérdéssel nem foglalkozott".

Azt, hogy ebben az esetben a BA Rt. igazgatóságának elnöke, aki a tulajdonost, tehát az ÁPV Rt. képviseli, milyen alapon utalta vissza a drosztkérdést a fővárosnak, nem tudjuk. Ő maga erről nem kívánt nyilatkozni. Az viszont még az említett vezérigazgatói beszámolóból kiderül, hogy miután a pályáztatást leállították, 2004 júniusában a BA Rt. szerződést kötött a Közlekedés Kft.-vel egy tanulmány elkészítésére, hogy ez a tanulmány adjon választ arra a kérdésre, mi lenne a legjobb megoldás a taxisügy rendezésére. Az általunk nem ismert megbízási díjért a kft. néhány hónappal később elkészült a javaslatával, amely aligha okoz bárkinek meglepetést: az új tanulmány szerint is a pályáztatás oldhatja meg a taxisügyet.

Ennyi persze egy állami vállalatnál - úgy tűnik - még nem volt elég. Újabb munkacsoportok alakultak 2004 augusztusában, amelyek végül ugyanerre az eredményre jutottak.

Döntés azonban csak nem született. Végül a BA Rt. novemberben - egy hónappal azelőtt, hogy lejárt volna a taxiskérdés rendezésére a GVH által szabott határidő - elnökének "javaslata" alapján megkereste a Droszt Kht.-t, hogy jelezze: átadná neki a reptéri taxiállomások üzemeltetését.

A Droszt Kht.-nél joggal hihették, hogy a drosztrendelet 2004. januári módosításával - amelynek célja éppen az volt, hogy a megoldás minden kulcsa Ferihegy kezébe kerüljön - szerepük véget ért. A közhasznú társaság vezetése - mint Hárskuti beszámolójából tudjuk - idejében jelezte: pénze csak arra elég, hogy önállóan működő drosztokat tartson fenn. Ott biztonsági szolgálatot, diszpécsereket, napi 24 órában nem tud megfizetni. A drosztengedélyekhez megszabott elvárásokon túlmenően pedig nincs joga semmiféle minőségi követelményt támasztani a taxisokkal szemben, vagyis nem tud a reptér magasabb minőségi elvárásainak megfelelő szolgáltatást biztosítani. Fuvarszervezést sem végezhet, így nem pályáztathat.

Hárskuti beszámolójából idézünk: "ezen kételyek felvetése ellenére az a döntés született, hogy a Droszt Kht.-t hivatalosan fel kell kérni, 2005 január elsejétől kezdje meg a szolgáltatást." Ez 2004. december elején "a jogi előírásokra" hivatkozva meg is történt.

Újabb "kudarc"

A Droszt Kht. reagálása után nem okozhatott különösebb meglepetést Ferihegyen, hogy a terv nem működött. "Nem sikerült" átadni a felügyeleti jogot Budapestnek. Hárskuti beszámolója 2005 májusában azzal zárult: a munkacsoport javaslata alapján állítsák le a tárgyalásokat a fővárossal, és a reptér indítsa újra a pályázat előkészítését. Az igazgatóság felhatalmazta Hárskutit: jelölje ki azt az újabb munkacsoportot, amely ismét előkészíti a tendert.

A látszatintézkedésekre elsősorban a GVH miatt lehetett szükség, amely türelmetlenül várta a másfél éve ígért megoldást. 2005. május 30-án végül lépett: egymillió forintra bírságolta a BA Rt.-t, amiért határozatát nem hajtották végre. Az újabb munkacsoport persze dolgozott, de hiába, a múlt év decemberében zárult privatizáció előtt már "nem sikerült" megoldani a másfél évtizedig fennálló jogtalan helyzetet.

Veres és cége újabb egy évig élvezhette még az állam "gyámkodását" jól jövedelmező üzlete fölött.

Most úgy tűnik, a rég várt pályázat az új, brit vezetés kezdeményezésére két héten belül megjelenhet, a BA Rt.-nél legalábbis állítják: érdemi akadálya már nincs a helyzet rendezésének.