Török Miklós (57) - a taxisgyilkosság áldozata - 6-7 évvel ezelőtt érkezett Budapestre, miután élettársa sem tudta tolerálni a taxiszással járó rendszertelen életvitelt. Ózdon buszsofőr volt, másodállásban taxizott. Barátjával - Németh Lászlóval, aki szintén taxis - jöttek fel Pestre. Eleinte Miklós a bátyjánál lakott - aki egy hónapja hunyt el -, majd Németh Lászlóval béreltek együtt lakást.
A mezítlábas formáját választották a taxizásnak és probáltak boldogulni. Lászlót a reggeli órákban bevitték a BRFK-ra meghallgatásra, mely délután 14 óráig tartott. Mint azt a telefonbeszélgetésünkben elmondta, döbbenten áll a történtek előtt, mivel Miklós kifejezetten az óvatosságáról volt híres. Egy aranyos, jópofa srác volt, nem volt benne agresszivítás. Mind a ketten éjszakások voltak, a Keleti pályaudvarral szemben található Arzenál áruháztól dolgoztak. Elképzelni sem tudja mi történhetett, hogy került Miklós a kocsijától 10 méterre, miért támadták meg, hiszen ha felszólították volna az értékei átadására, biztos nem tanúsít ellenállást, mint ahogy a régebbi taxisgyilkosságokkal kapcsolatban erről még beszélgettek is. Sajnos több információval a rendőrség határozott kérése miatt nem szolgálhat a mai napon.
Németh Laci a barát.
Én régebben jöttem fel mint ő. Miki 6-7 éve kezdet el itt taxizni. Együtt laktunk a Miki bátyjánál. Mindig együtt dolgoztunk, hiszen együtt voltunk már buszvezetők is. Barátságunk nagyon de nagyon mélyen benne volt a mindennapjainkban, megbeszéltünk mindig mindent egymással.Mi édes jó barátok voltunk! Igaz barát, és szerető családapa volt. Sokszor hozta fel a fiát is magához.Mindig viccelődött, mindig marháskodott, rá nem lehetett haragudni. Életvidám emberként tudom őt jellemezni. Nem volt olyan ember aki nem szerette volna.
Aznap este is együtt mentünk ki dolgozni.Ha én vagyok az első, akkor bizony velem történik ez a szörnyűség. De akkor, Miki akkor még élne.
Szeretnék üzenni az elkövetőnek: Megölted a barátom! Nem csak az én barátom, de sokak számára kedves barátot, édesapát.Nincs neked szíved!Ha kérted volna, odaadta volna értékeit és nem kellett, volna gyilkolnod pár ezer forintért.
Bocsánat! ..nem, nem tudok tovább beszélni, elnézést de nagyon megviselt az egész. |
Nagy Istvánt - Miklós Ózdi barátját - reggel a rendőrök hívták fel a szomorú hírrel. Nyomára Miklós telefonjában található információk alapján jutottak. Mint tőle megtudtuk, ismét egy rendes, becsületes emberrel lett szegényebb a szakma. Ezt nem a kegyelet mondatja vele, hanem a 25 éves ismeretség. Miklós kb. 178 cm magas, 85 kg volt, aki kevés szabadidejében néha barátaival kártyázott vagy horgászott.
Nagy István, azaz Kaktusz a barát: 6-7 éve kezdet el főállásban taxizni. Nem szerette a kötöttséget. Nagyon rendes srác volt, egy életművész. Akkor döntött úgy, hogy Ózdot elhagyja, amikor az élettársával megromlott a kapcsolata. 40 évesen született a kisebbik fia, élettársától, Andreától. Ő most16 éves. Mind a két fiával tartotta a kapcsolatot, hiszen házasságából születtet első fia, Zsolt sem volt számára közömbös, aki már egy harminc körüli, felnőtt ember. A kisebbik fiú mindig is rajongott édesapjáért. Miklós azt tervezte, magához veszi, és együtt élnek. Zsolt szeretné eltemettetni apjukat, farkaslyuki temetőben. Hisz Ózdi a Miki, itt kell nyugodnia!
Miklóst állítólag, Ferenc nevű bátyjával közösen szeretnék végső nyugalomba helyezni, hiszen március 16.-án elhalálozott ő is. /természetes halállal/
A budapesti életükről, nem sokat tudok. Sokat beszéltünk, de valahogy mindig az itthoni dolgokról. Annyit tudok, hogy, a Keleti pályaudvarral szembeni, Arzenál áruháztól dolgozott, barátjával, Németh Lászlóval együtt. |
Ózdon két családja él, feleségétől és későbbi élettársától is született egy-egy fia. Nagyobbik fia már a temetést intézi, ami a Farkaslyuki temetőben lesz, egy igazi bányász városban. Az Ózdi taxisok jelenleg is Miklós fényképeivel a kezükben vitatják meg a történteket, és szomorúan mondják, hogy sajnos most nem kell messzire utazni a taxistemetésre.
Andrea, volt élettárs: Mikor megismerkedtünk, Miki már taxizott. Azt tervezte, hogy májusban hazajön, és magához veszi a fiát. Nehéz erről beszélnem, mert ő egy nagyon rendes ember volt. Nem ezt érdemelte. Nem éltünk már együtt de rosszat nem tudok róla mondani. Olyan fájdalmat okozott az elkövető, a gyilkos, ami elmondhatatlan. Mint édesanya a fiam fájdalmát is enyhíteni szeretném, de nincs mivel. Azért akart haza jönni mert tudattam vele, mennyire hiányzik a fiának. Húsvétra is ígérkezett, de sajnos nem tudott jönni, mert rossz volt az autó. De megígérte, amint tud jön.
|