Elvált szülők gyereke a taxisgyilkos

2005.11.16.

Sose volt normális
A tragédia előtt két nappal az én utasom volt Gábor gyilkosa - mondja Ulbrich Imre. - Mi, taxisok látásból és névről is ismertük F. Richárdot, hiszen rendszeresen furikáztatta magát. Nem egy rémisztő figura. Én nem féltem tőle, az biztos.

Tatabányának ezen a részén kevesen laknak, a Szőlődomb útról föld út vezet a víkend-övezetbe. Míg begyalogolunk, a középkorú taxisofőr lehajtott fejjel csak azt hajtogatja: Miért hozta ide éjszaka?! Gábor okos srác volt, mivel vehette rá ez az aljas, hogy ide vezessen?
Megigazítja a vázában a friss virágokat, de arcát eltakarja:
- Nem azért hoztam ide Önöket, hogy szerepeljek, csak remélem, jót teszek azzal, ha szépen emlékeznek meg Gáborról. Itt lakott a közelben szüleivel - mutat a domb túloldalára. Az nem igaz, amit a bulvárlapok írtak, hogy házat vásárolt, de az esküvőjét valóban tervezte.

- Szeptember 21-én éjfél után egy járókelő értesítette a rendőrséget, hogy egy taxi keresztben áll az úton, az ajtaja nyitva, és egy férfi fekszik benne – tudjuk meg Kovácsné dr. Trázsi Csilla rendőr-őrnagytól, a Komárom-Esztergom megyei Rendőrkapitányság sajtóreferensétől. Kollégáimat megrázó kép fogadta: a 29 éves férfi mindkét lába kilógott az autóból, az ülést rengeteg vér borította. Combját konyhakéssel szurkálták össze, a halált a bal artérián ért szúrás okozta. A tettest néhány percen belül el is fogták a nyomozók. F. Richárd (22) a közelben kóborolt, zavartan viselkedett és csupa vér volt a ruhája. Azonnal előállították, kihallgatása után őrizetbe is vették. Az áldozattól elvette mobilját, hogy ne tudjon segítséget hívni, és elhozta alig tíz ezer forintját is. Most a vérvizsgálat eredményét várjuk, hogy alkohol vagy kábítószer hatása alatt állt-e. Igazságügyi elmeorvos szakértő bevonásával folyik a nyomozás.
- Tönkrementünk – sírja el magát a telefonba az édesanya. –Nem tudom elhinni, hogy ez történt a fiammal. Csak az igazságot akarjuk tudni, hogy miért tették vele... Csak az elhantolási engedélyt kaptuk meg. Féltem a kis menyasszonyát is, nem eszik, nem alszik, borzasztó állapotban van.

Sose volt normális
A Kertvárosi Lakótelepen élt a gyilkos az édesanyjával. A járókelők csak ránk néznek, sejtik, mi járatban vagyunk. Két fiú csak annyit mond: - Sose volt normális a Ricsi. Felettem járt egy osztállyal, mindig zavarodott volt.
Bemegyünk F. Richárd volt iskolájába. Megrázta a hír egykori magyar-történelem tanárnőjét, aki a lakótelepen a szomszédja volt.
– Hatodikos koráig semmi baj nem volt vele. Okos, jó képességű gyerek volt, kiválóan focizott. Amikor a szülei elváltak, jöttek a problémák. Úgy gondolom, az édesanyja nagyon elkényeztette. Közben rossz társaságba keveredett, már le sem tudott érettségizni. Úgy hallottam, sokat játékgépezett.

Szenvedélyes játékos volt
A lakótelepen keressük a Határ presszót, ahol törzsvendég volt a srác. Egy középkorú nő megmutatja az utat. Elmondja, hogy ő éppen Richárd munkatársa volt a mosóporgyárban.
- Gyakran együtt jártunk haza a munkából. Magánéletéről nem beszélt, néha panaszkodott, hogy az anyja idegileg tönkreteszi, kénytelen a mama nyugtatóihoz nyúlni. Jó kiállású srác volt, rendes. Nem volt őrült tekintete. Bárki bármit mond, súlyos családi oka van, hogy ide jutott. Sajnálom őt. A nő megmutatja hol lakik az elkövető édesanyja. Csengetünk a kapucsengőn, de senki nem válaszol.
- Biztosan itthon van, ma is láttam őt – mondja a középkorú férfi. - Jó, hogy nem sanyargatja szegény anyját tovább, az utolsó forintját is elszedte, csak hogy játszhasson. Óriási tartozást halmozott fel. Lakásuktól pár száz méterre van a presszó, ahová Ricsi nap, mint nap betért. A pultos hölgytől megkérdem, valóban ide járt-e a fiú. Rábólint. Amikor azonban megtudja, hogy újságírók vagyunk, azt állítja, nem ismerte. A bejárat előtt álló férfi a pénzét számolgatja. – Gyakran láttam itt, sok pénzt elvert. Jó, hogy sitten van, mert még engem is kinyírna a kis nyugdíjamért. Az ilyen őrült mindenre képes. Elvette egy fiatal ember életét. Ha elkérte volna azt a kis pénzt tőle, biztos odaadta volna. Az ilyet ki kellene nyírni!

A gyilkost hívtam
Az Árpád Hotel előtti droszton vette fel Gábor a gyilkosát. Kollégájuk emlékére valamennyien fekete szalagot kötöttek gépkocsijukra.
- Ha a kezem közé kerülne, nem is tudom, mit tennék a mocskos pofájával - tör ki a düh Takács Zoltánból, akivel együtt alapították a vállalkozást. Nem tartoztak egyetlen taxi társasághoz sem, nem volt CB-jük, hanem mobiltelefonon vették fel a rendeléseket.
- Éjjel 1-kor csörgött a telefonom. A rendőrségtől hívott egy férfi, csak annyit kérdezett, én vagyok-e Gabi társa és mikor láttam utoljára. Nem mondott mást, gyanúsan hallgatott. Akkor szoktak így hallgatni az emberek, ha tudják, a másikat hamarosan nagy megrázkódtatás éri.
- Baleset érte? -kérdeztem.
– Nem.
– Elütött valakit?
– Nem.
Letették a telefont, mondván, hogy később visszahívnak. Legalább tizenkétszer tárcsáztam a barátomat, de nem vette fel. Utólag tudtam meg, hogy akkor már a gyilkost hívtam. A tettes talán azért szúrta ki magának Gabit, mert tudta, hogy rádión keresztül nem tud segítséget kérni. Felváltva dolgoztunk, amelyikünk letette a műszakot, a másikra átirányította a telefonját. Aznap este nyolckor végeztem. Amikor mentem a feleségemért, intettem Gabinak. Ő mindig délután állt munkába, és úgy éjfélig dolgozott. Aznap az utolsó utasa végzett vele. Azt beszélik, hogy drogozott a gyilkos. Nem tudom. De hogy rendszeresen játékgépezett, az biztos. Betérek a droszt mögötti bababoltba. Két fiatal hölgy ücsörög bent. Az egyik lehajtott fejjel tetőtől-talpig feketében. Őszinte részvétemet nyilvánítom Hajninak. Halkan megköszöni. Szeme kisírva, arca sápadt, alig bír beszélni.
- Nehéz, nagyon nehéz nekem. Talán jobb, hogy munkába álltam pár napja, de itt minden rá emlékeztet. Csak kiléptem a boltból, és ő itt ült az autóban, itt várta az utasokat. A taxisok körbe állnak, mindenkinek van egy jó szava Gáborról. Többen naponta kijárnak a sírjához. Megdöbbentette őket az eset, hiszen még nem támadtak meg taxist Tatabányán.

Forrás: Kiskegyed