2007.03.15.
Rendőr: Kiabáááálni én is tudok!!!
Szereplők: 1 bizonytalan rendőr, 1 nagyhangú rendőr, 2 civil (ők okozták a balesetet), 1 taxis és 2 fiatal lány, akik a taxi utasai voltak. Ők bonusként meg is sérültek.
- Csogu, menj a Lehel-Róbert sarkára. Nem tudom mi történt, de rengeteg taxi van ott. Több cégtől is. – érkezett a telefonhívás a hajnali órákban.
Elmorzsoltam magamban egy mondatot, ami valami olyasmiről szólt, hogy véletlenül sem hétfőn, vagy kedden éjszaka a nagy csendben van történés, hanem ilyenkor, amikor pörög a meló.
- Akkor odamegyek – és a Hajógyári sziget kishídjáról visszatolatva a megadott cél felé vettem az irányt.
Suhanok át az Árpád hídon és amint a József Attila színház vonalába értem páros lábbal tapostam a fékbe, mert észrevettem, hogy a sorban halad egy rendőrautó is. Közben fürkészve figyeltem magam elé, hogy esetleg van-e látható nyoma annak, hogy tőlünk egy kilométerre esemény van.
Volt!!! Már a Róbert- Kassák sarokról jól lehetett látni, hogy ott elől valami van, hiszen több tucat (!!!!) autó elakadásjelzője jelezte ezt. Bizsergett a jobb lábam, hogy odalépjek neki, de a rend éber őrei még nem azonosították a számukra ismeretlen fényforrást.
Végre!!! Ahogy a Róbert – Tüzér utca sarkára értünk hirtelen megugrott a rendőrautó és felkapcsolta a szép kék villogóját. Én sem késlekedtem tovább, bevágódtam a belsőbe és elakadásjelzővel balról kielőzve értem a helyszínre.
„Kiugrottam” az autóból és érdeklődve néztem körül, mert még ekkor sem értettem, hogy miért áll itt ennyi taxi.
- Szia Csogu! – köszöntek rám sorban a srácok.
- Sziasztok, mi történt?
- A kollégát összetörték!
- Melyiket? Hol?
- Őt és hát itt.
Tényleg nem láttam a sérült autót a sok taxi között.
Lassan képbe kerültem, és egy pillanatra még büszke is voltam, hogy én is taxis vagyok…de ez azért hamar elmúlt.
A rendőrök is gyorsan feltérképezték a terepet (addig én gyorsan készítettem 10-20 képet).
Police miután megnyugodva értesültek, hogy nem arról van szó, hogy a taxisok kisajátították ezt a kereszteződést, megtalálták a hangjukat, és ha már megvan, akkor használták is.
- Hagggyaaa el mindenki a helyszínt, akinek nincs itt dolga – és miközben ezt mondták elkezdték a balesetben részt vett kollégát a járda felé invitálni.
Gyorsan vagy 5 kolléga érkezett taxisunk segítségére, és felvázolták az esetet a rendőröknek, akik úgy döntöttek, hogy amíg nem tisztázódik itt minden, addig nem küldenek el senkit.
A két sérült utast is sikerült a mentőautóba eljuttatni, majd megkezdődött az igazságszolgáltatás.
- Ki vezette a másik autót?
A másik autó a Lehel úton pihent, kissé magába és az úttestre roskadva.
- A barátom vezette az autót, én hátul ültem – érkezett a válasz.
Életszagú, pont úgy néztek ki a srácok, mint akik így szoktak a Budapesti éjszakában autókázni.
- Biztos úr! Legalább százzal jött a taxi!!! – kesergett a megnevezett sofőr – mert azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, hogy a Hungárián lehet százhússzal is menni.
Laza 2 perc alatt elmagyarázták a taxisok a rendőröknek, hogy az „úr” a Róbert körútra gondol, csak Hungáriának hívja.
Közben feltűnt az egyik rendőrnek, hogy arcomon széles vigyorral fényképezgetek.
- Maga meg ki?
- Jó estét, én vagyok a kerület fényképésze.
Válaszom megnyugtatta és így békén hagyott. Közben valami nézeteltérés támadt elől, mert a magára hagyott rendőr hangoskodni kezdett.
- Én is tudok ááááám kiabálni – harsogta a Uniós kiképzést kapott egyenruhás.
Szolgálunk és kiabálunk!
…és ami történt:
A Taxi2000 kollégája 2 utasával érkezett a Róbert Károly krt.-on az Árpád híd irányából, amikor a Lehel utcai kereszteződésbe ért, akkor a Béke tér felől mégátérek ezen a sárgán civil sofőr a taxi bal oldalát telibe kapta. A baleset nagyságához képest szerencsésnek is nevezhetjük a végkifejletet, mert igaz, hogy a 2 utas megsérült, de ők is csak könnyebben.