2007.01.23.
Délmagyarország
Időről időre előfordul, hogy az éjszakában egyedül dolgozó, sok pénzt begyűjtő taxisok támadás áldozataivá válnak. Legutóbb két hete támadtak meg egy fővárosi taxist, de a tipikus városi bűncselekménynek szegedi kollégáik is kiszolgáltatottak - írja a Délmagyarország.
A közel fél évszázada személyfuvarozással foglalkozó Feri bácsit 1972-ben érte támadás Szegeden. Egy novemberi hajnalon a megyeháza előtt intette le két férfi, akik Szentesre irányították. Még a vásárhelyi úton sem jártak, amikor az anyósülésen ülő fojtogatni kezdte. Feri bácsi nagy nehezen lefejtette a kezeket a nyakáról, majd leütötte a támadót. Közben a kocsi árokba gurult, a másik férfi kiugrott és futásnak eredt.
Hátrafelé kémlelő támadók
– Egy kés vagy valami más fegyver ellen akkor sem tudtam volna sokat tenni, pedig akkor még nagyon jó kondiban voltam – beszélt a kiszolgáltatott helyzetről a férfi. Azt meséli, a '60-as évek végén többen próbálkoztak az amerikaihoz hasonló műanyag falas elválasztással, de ez inkább bajt okozott, mert a sofőrök balesetnél beszorultak a „kalitkába".
Az elmúlt években ugyan rengeteg tapasztalatot gyűjtött, mégis azt mondja, ránézésre ritkán lehet kiszúrni a rablásra készülőket. Vannak persze árulkodó jelek. Ha valaki például sokat kémlel hátrafelé, azt ellenőrizheti, hogy számíthat-e később tanúkra. Egy támadásnál a cégek közti konkurenciaharcot is felfüggesztve, aki csak tud, jön segíteni. A veterán taxis szerint például nemrégiben így kaptak el egy petőfitelepi támadót, akit három különféle társasághoz tartozó kolléga kerített be.
Jobb kéz a máj mellett
Húsz éve taxizik a szegedi Segesvári Csaba, akivel kezdőként megesett, hogy valaki többször utazott vele kisebb távolságokra, majd mikor kellően „beetette", Gyöngyösre vitette magát, és ott fizetés nélkül lelépett. Egyszer az övére szerelt tokból lopták el a mobilját, miközben utasaitól még borravalót is kapott. Kapott már olyan fenyegető kérdést is: „mi lenne, ha lefújnálak gázspray-vel?" Az első döbbenetből felocsúdva megmutatta, mivel védi magát, mire a viszonyok azonnal rendeződtek.
Szerinte nincsenek egyértelmű jelei egy támadás előkészületeinek. Egy agresszív utassal szemben többnyire nem válik be az agresszió, inkább „el kell hülyéskedni" a dolgot. Megelőzéssel is védekezhetnek: ha ki se mennek bizonyos szegedi címekre – például Öreg-Rókus bizonyos részeire. Jobb kezét pedig – biztos, ami biztos – már rutinból a mája mellé teszi, nehogy egy penge váratlanul az oldalába vágódjon.
– Ha nagyon akarják a pénzt vagy a kocsit, nem tud védekezni az ember. Inkább vigyenek mindent, minthogy sose érjek haza – vallja a szegedi taxis.
Máig élő trauma
Marczika Gyöngyi tizenegy évig fuvarozta az embereket, nemrégiben hagyta abba szakmát. A taxisnőt tíz éve támadták meg kocsijában, de máig úgy él benne a dolog, mintha tegnap történt volna. Egy újszegedi címre ment ki, ahol a hátsó ülésre ült be egy kapucniját az arcába húzó fiatalember, aki egy kihalt tarjáni utcába irányította. Gyöngyi akkoriban súlyt emelt, így erőfölényben volt akkor is, amikor egy fémszerszámot szorítottak a torkához. Támadója ugyan elmenekült, de a fuvar közben virágnyelven leadott riasztásnak köszönhetően kollégái tíz percen belül elkapták.
Mint mondja, gyanút kelthet, ha valaki alaposan szétnéz a kocsiban, vagy az iránt érdeklődik, hogy föl tud-e váltani nagyobb bankót. Amíg dolgozott, mindig volt nála gázspray, de azzal is védte magát, hogy bizonyos telefonszámokat feketelistára tett, és messziről kerülte a külterületi fuvarokat. Mindez mégis kevésnek bizonyult.
– Hiába vállaltam egy idő után csak nappali műszakot, ma már nap közben is megtámadják az embert. Nem szeretném, ha a lányom anya nélkül nőne fel – vall a taxizással való szakítás okairól Gyöngyi.
Forrás: