Technikai civilizáció megjelenése csak a Földön volt szükségszerű, máshol nem. Egy másik, Stephen Jay Gould neve fémjelzett elmélet szerint pedig, ha visszajátszanánk a földi élet történetét rögzítő képzeletbeli magnószalagot, és újra felvehetnénk a történéseket, akkor az élet újrajátszásának eredményeként, a maitól merőben eltérő és számunkra tökéletesen idegen világ képe fogadna bennünket itt, saját földünkön. Kinek van igaza? A földi élet fejlődésének valóban elkerülhetetlen következménye és velejárója lenne az értelmes, intelligens, eszközhasználó és technikai civilizációt építő ember? Avagy mai létünk nem több egy többmilliárd éves fejlődés esetleges, véletlenek vezérelte végeredményénél, melynek valószínűsége csaknem elhanyagolható?

A földi életnek talán csak egyetlen tulajdonsága mondható egyetemesen jellemzőnek és állandónak, ez pedig a földi élő rendszerek egyre bonyolultabbá, komplexebbé és összetettebbé válása. De vajon az intelligencia fejlődésére is érvényes-e a komplexitás növekedésének általános igazsága? Gould szerint nem, Morris szerint igen!

Vizsgáljuk meg a kérdést! A homo sapienshez vezető fejlődési út állomásait olyan, a homo nemzetségbe tartozó, mára kihalt fajok képviselik, melyek fejlődési sorára egyértelműen jellemző volt a tendenciájában egyre növekvő méretű (tehát egyre bonyolultabb funkciókat ellátni képes - komplexebb) agy kialakulása. De hasonló "agyasodási sztorit" szinte bármely emlőscsoport fejlődéstörténetéből kiragadhatunk. Sőt, még csak az elsőség sem bennünket illet! Az Emory Egyetem kutatója, Lori Marino 144 fosszilis cetfaj koponyájának elemzésével kimutatta, hogy a cetfélék már 35 millió éve átestek egy ugyanilyen robbanásszerű, gyors és hasonló eredményt produkáló enkefalizáción!

Az tehát bizonyított tény, hogy földünkön az intelligencia megjelenése nem köthető az emberhez. És már tudományos körökben is nagyrészt elfogadott, hogy az embert nem intelligenciája emelte ki az állatvilágból, hanem sokkal inkább az intelligenciának, egyéb tulajdonságoknak és készségeknek (a felegyenesedett járás miatt felszabaduló mellső végtag, a szembefordítható hüvelykujj, beszéd és nyelv, testméret) olyan páratlanul gazdag kombinációja, amely egyetlen más intelligens lénynél sem található meg.

A földi evolúció különböző példái alapján az intelligencia megjelenését alighanem a komplexitás növekedésének és az élő rendszerek természetes kísérőjelenségének, nem pedig ritka kivételnek minősíthetjük.

A technológiai civilizáció kifejlődéséről, illetve megjelenésének esélyeiről sokkal nehezebb bármi biztosat állítani. Úgy tűnik azonban, hogy a megfelelő anatómiai konstrukció Földünkön legalább kétszer rendelkezésre állt ahhoz, hogy az intelligencia fejlődése elinduljon a technológiai civilizáció felé vezető úton. Ám egy fatális véletlen az első lehetőséget "abortálta", míg a másik, a homo sapiens, eljutott erre a fokra. Következik-e ebből az, hogy ez törvényszerűen így volt más, földünkhöz hasonló bolygók esetében is? Aligha. Miként Conway Morrisszal ellentétben aligha lehetséges, hogy technikai civilizációként egyedül vagyunk az univerzumban, Stephen Jay Goulddal ellentétben pedig, hogy a földi élet szalagjának újrajátszása annyira szokatlan, merőben más élővilág képét mutató Földet eredményezne. Ugyanis Földünk ugyanaz, és a hasonló környezet a konvergens evolúció példái alapján igencsak eltérő kiindulási alakokból meghökkentően hasonló lényeket farag. Nem hiszem tehát, hogy saját szemléletünk alapján kell azt mondani, hogy egyedül vagyunk. Sokkal inkább azt gondolom viszont, hogy az intelligencia megjelenése egy megfelelően megágyazott anatómiai háttérrel nem a kivételek, hanem a kiszámítható lehetőségek kategóriájába tartozik - nemcsak a Föld nevű bolygón - írja az IPM magazin.

forrás: Telepress Hírügynökség