- Jó estét kívánok.

-Jó estét kívánok.

- Baló György vagyok, kivel beszélek?

- Szabó Győző vagyok (az országos rendőrfókapitány - a szerk.).

- Jó estét, Szabó úr.

- Jó estét kívánok.

- Ön látja a televíziót e pillanatban?

- Igen, igen. Figyelem a televíziónak az adását.

- Akkor én megkérem a kollégáimat, hogy mutassák Horváth urat, (a taxi­sok képviselője - a szerk.) és megkérem Önöket, hosy beszélgessenek egymás­sal. Hát talán ha megkérhetném, hogy Ön kezdje, hogy... Horváth úr két perccel ezelőtt értesült erről a sajtóközleményről, miként én is.

- Igen?

- Hát gondolom, hogy el kéne, hogy mondja, hogy ez hogyan értelme­zendő?

- A kérdés hozzám intéződött?

- Igen. Azt szeretném Öntől megkérdezni, hogy tegye meg, hogy elmondja Horváth úrnak, és gondolom nemcsak Horváth úrnak, hanem sok mindenkinek másnak, de hát Horváth urat látja, hogy kell...

- Igen, hát a televízió adását figyelve láttuk, és azt hiszem nemcsak én láttam, hanem a televíziót néző többi magyar állampolgár is értesült örömmel ar­ról, hogy a kormány és a fuvarozók között megállapodás született. És azt is hal­lottuk, hogy a demonstrációban résztvevők képviselői a televízióban felszólí­tották a kollégáikat az útelzárásnak a megszüntetésére. Ugyancsak hallottuk azt, hogy a kormánynyilatkozatban az is szerepel, hogy a demonstráció nem volt törvényes. Hiszen a gyülekezési jogra vonatkozó szabályok szerint nem volt be­jelentve, és nem engedélyezett demonstrációról volt szó. A rendőrség toleránsán kezelte ezt az ügyet, és azt mondottuk, és ezt most is mondjuk, hogy a demonst­rációban résztvevőkkel szemben nem kívánunk erőszakosan fellépni. Ugyan­akkor a rendőrség felel azért, hogy ebben az országban törvényes rend legyen. A megállapodásra figyelemmel úgy véljük, olyan helyzet alakult ki, hogy a de­monstrációnak, az útelzárás fenntartásának most már, sem politikai, sem gazda­sági oka nincsen. Éppen ezért törvényi alapja sincs, így nekünk az a kötelessé­günk, hogy törvényes eszközökkel gondoskodjunk a rend fenntartásáról. Ez az indoka.

- Szabó úr! Szeretném, ha értelmezné ezt, hogy ez mit jelent? Mit jelent az, hogy Önök törvényes eszközökkel gondoskodnak a rend fönntartásáról, különös tekintettel arra, hogy azt hiszem, hogy 30 másodperccel ezelőtt azt is mondta, hogy nem áll szándékukban erőszak alkalmazása?

- A demonstrációban résztvevőkkel szemben. A személyekkel, a szemé­lyekkel szemben.

- Hát akkor tegye meg, hogy elmondja, hogy mit terveznek? Itt ül Horváth úr, aki remélem, erre regálni fog.

- Azt tervezzük, hogy segítjük ennek a felhívásnak a teljesítését. Neveze­tesen azt, hogy valóban az útelzárás lebontásra kerüljön, és amennyiben ennek az akadályozására kerül sor, és ez az akadályozás rendőri közbelépést igényel, akkor a rendőrség ennek megfelelően fog eljárni.

- Mikortól, Szabó úr?

- Amikor... - ez indokolt lesz.

- Bocsásson meg, mikor kezdik ezt?

- Figyelemmel kísérjük az eseményeket, és az indokolt esetben ennek megfelelően fogunk eljárni.

- Nem tudnának itt Horváth úrral megállapodni abban, hogy valami­féleképpen semmilyen körülmények között ne kerülhessen sor összetűzésre, vagy...

- Hát kérem szépen, a rendőrségnek ilyen szándéka nincsen. Mi szeret­nénk segíteni ennek a felhívásnak a végrehajtását. Mi szeretnénk segíteni azt, hogy a törvényes rend helyreálljon ebben az országban. Nekünk ez a célunk és semmi más.

- Igen, ezt értem Szabó úr, de ha Önök elkezdenek segíteni, akkor ez azt jelenti, hogy ebbe a történetbe - ami pillanatnyilag a blokádokról a tárgyaló taxiképviselők, illetőleg az ő kollégáik között zajlik -, hogy Önök ebbe, hogy mondjam csak, harmadik félként belelépnek?

- Nem lépünk bele harmadik félként.

- Hát akkor?

- Nem lépünk bele harmadik félként. Ez az ügy a képviselők és a tárgyaló kollégáknak az ügye. Mi abban bízunk, hogy a képviselők felszólításának eleget fognak tenni. Mi ezt várjuk. Mi ezt várjuk, és úgy véljük, hogy ezt várja az or­szág lakosságának a döntő többsége, akik rendezett körülmények között kíván­nak élni. Akik szeretnének ebben az országban normálisan közlekedni, gyako­rolni az életfunkciójukat. Élni, dolgozni és oly módon cselekedni, hogy semmi­féle korlátozottságot ne érezzenek. Mi ezt szeretnénk.

- (Horváth:) Mi is ezt szerettük volna. Vagy mi is ezt szeretnénk. Ez a döntés, amit hoztak, ez kicsit lehetetlenné teszi ezt. Egyébként meg kell köszön­nöm az országos és budapesti rendörfőkapitány úrnak és a rendőrfőkapitányság dolgozóinak a demonstráció alatt nyújtott nagyon-nagyon-nagyon-nagy segít­ségét és áldozatkészségét, és együttműködésünk teljesértékü volt. Én nagyon szeretném, ha ez az együttműködés továbbra is együttműködés lenne, és ha sem­milyen erőszak, semmilyen erőszak, és ezt komolyan kérem, semmilyen erőszak nem fog történni, vagy ne történjen. Nagyon kérem.

- Mi is, mi is az együttműködésre törekszünk, hiszen az elmúlt órákban, az elmúlt időszakban toleránsak voltunk, és annak érdekében, hogy a lehető leg­kisebb legyen az, amit a polgároknak el kell viselni. Mi valóban együttműköd­tünk. Most abban bízunk, hogy Önök valóban felelősen képviselik a munkatár­saikat.. Bízunk abban, hogy a munkatársaik hallgatnak önökre, és ennek eredmé­nyeként ez a helyzet békésen meg fog oldódni.

- Szabó úr, lehet, hogy tévedek, de érezni vélem az ön hangján, hogy ön is tisztában van ezzel, hogy mi a tétje ennek a beszélgetésnek, és valószínűleg azért is akadozunk itt mind a hárman, mert nagyon igyekszünk figyelni minden szóra, amit elmondunk, és főleg igyekszünk figyelni arra. hogy ne mondjunk el bizonyos szavakat. S ezt érezni vagy hallani vélem az ön hangján. Mégis szeret­ném megkérdezni Öntől, hogy ez a szó, ami ebben a közleményben szerepel, hogy azonnal szüntessék meg, ez az azonnal, ez milyen időhatárra vagy korlátra értelmezendő?

- Hát az azt jelenti, hogy azonnal kezdjék meg annak a megszüntetését.

- Nem... Nem tudna...

- Nyilvánvaló, hogy a helyzet ismeretében az nem várható, hogy a vi­szonylag hosszú idő alatt kialakult állapot azonnal, percek alatt megszűnik. De el kell kezdeni. El kell kezdeni, és folyamatosan végezni kell.

- Ez azt jelenti, hogyha jól értem önt. hogy mostantól kezdve, tehát ezt az utasítást már az Országos Rendőrkapitányságnak ön már kiadta?

- Azt, hogy kísérjék figyelemmel a helyzetnek az alakulását.

- Mennyi idővel ezelőtt, Szabó úr? Mert 12 órára, pont éjfélre van keltezve a sajtóközlemény? Ez előtt adta ön ezt ki, vagy egyidöben ezzel?

- Az a szándékom, hogy ezt ki fogom adni.

- Értem. És akkor ezután mit jelent, hogy figyelemmel kísérik? Mert azért a legtöbb helyen vannak rendőrök.

- Hát vannak rendőrök. Azért vannak ott a rendőrök, hogy tartsák fenn a rendet. Nem fognak erőszakos módon, a demonstrációban résztvevőkkel szem­ben fellépni.

- Akkor mit fognak csinálni?

- Figyelemmel kísérik a végrehajtást, segítenek ennek megvalósításában.

- (Horváth:) Ehhez nem kellen volna ez a kommüniké. Ez egy kicsit, hogy mondjam, olyan fenyegető hangú. Nem is kicsit. Talán. Ehhez - azt hiszem - az utcán kint lévők nem egészen toleránsak már, mert fáradtak. Lehetséges, hogy én is, de én még tudom türtőztetni magam, ők már kevésbé. Mert számukra nem igazán elfogadható döntés, talán nem igazán elfogadható döntés, ami született, s ha most ők ezt meghallják, akkor megrettennek.

- Hát én azt kérem, hogy ne rettenjenek meg. Ne rettenjenek meg, hanem tegyenek eleget az Önök felhívásának.

- (Horváth:) Ki kell igazítanom. Sajnos, ki kell igazítanom. Nem tudjuk felhívni őket, csak megkérni tudjuk őket.

- Akkor kérjék meg őket és. . .

- Nagy különbség.

- Ennek a kérésnek tegyenek eleget.

- Ez nagy különbség. Szabó úr! Engedje meg. hogy még valamit kérdezzek öntől ebben az elég furcsa beszélgetésben. Most ugye háromnegyed egy lesz két perc múlva. Este van. Legtöbben azok is. gondolom, akik ezeken a barikádokon vagy torlaszokon, vagy blokádokon vannak, valószínűleg valamilyen formában talán megpróbálnak pihenni vagy szunyókálni vagy elaludni. Nem lehetne ezzel az egész dologgal reggelig, a tárgyalások újrakezdéséig várni?

- Kérem szépen. Arra utaló jelek vannak, jelentések vannak, és voltak ed­dig is, hogy nem a demonstráció résztvevői részéről ugyan, de voltak rendbontó magatartások. Nekünk ennek a megszüntetése érdekében is intézkednünk kell.

- Ezek szerint...

- Tehát szó sincs arról, még egyszer azt hangsúlyozom, szó sincs arról, hogy most a rendőrök olyan értelmű parancsot kapnak, hogy erőszakosan lépje­nek fel a demonstráció résztvevőivel szemben.

- Egy adott ponton, egy útkereszteződésben vagy egy hídon vagy egy híd­nál valahol áll, mondjuk, keresztben két kamion, akkor ezt a két kamiont valaki valamiért nem kívánja, tehát az, aki odavitte, nem kívánja elvinni, nem kíván beülni és elindítani, akkor mi történik?

- Semmi. Most semmi.

- (Horváth:) És holnap?

- (Baló:) Hát akkor ez az a pont, Szabó úr, ahol én ezt a beszélgetést be­fejezném, az a javaslatom, mivel ez egy olyan válasz volt, ami egyértelmű, amit én szeretnék Önnek megköszönni, gondolom, Horváth úr is szeretné meg­köszönni:

- Én is. Tiszta szívemből köszönöm.

- Akkor ezt a beszélgetést most engedelmével, ha nem haragszik érte, ak­kor befejezzük, de nagyon köszönjük Önnek, hogy alkalmat teremtett rá.

- Kérem.

- Köszönjük szépen. Jó éjszakát kívánok Önnek.


1990. október 28., vasárnap

 Taxisblokád 1990. okt. 25-28

Fórum

Fotók