2001.10.30.
A FÜGGETLEN SZAKSZERVEZETEK DEMOKRATIKUS LIGÁJÁNAK ELNÖKE
Ötven éve szakszervezeti tag. A II. világháború alatt a Cukrászmunkások Szakszervezetének titkára, majd elnöke. 1945-től 1948-ig az első szakszervezeti iskola vezetője, 1948-tól 1950-ig a Szaktanács külügyi osztályának vezetője. Ebben az évben távolították el a Szaktanácsból, s akkor ismét cukrászként dolgozott.
A forradalom után rehabilitálták, 1967-től 1979-ig a Vegyipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének főtitkára. 1979-ben korkedvezményes nyugdíjazását kérte, s ettől kezdve csak kutatással foglalkozott, emellett külföldi >zakszervezeti iskolákban tanított. Az első független szakszervezet, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének munkájába megalakulásakor kapcsolódott be, majd a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnökévé választották.
- Milyen információk birtokában érkezett a tárgyalásra?
- Az az igazság, hogy szombaton reggel jöttem haza külföldről, tehát az események közepébe csöppentem bele. A Ferihegyi repülőtéren azt tapasztaltam, hogy rendkívül fegyelmezetten, készségesen intézkedtek az ottaniak, és nem felelt meg a valóságnak az, hogy anarchia uralkodott volna mindenütt. Méginkább ezt igazolták a Liga irodájába folyamatosan beérkező hírek. Vasárnap, mire megkezdődött az Érdekegyeztető Tanács ülése, a munkáltatók és a munkavállalók részéről teljes volt az egyetértés. Hogy a tárgyalás végül is sikerrel zárult, az annak köszönhető, hogy nem csak a szociális partnerek, hanem a társadalom képviselői minden ellentétet félretéve tárgyaltak a kormánnyal. Mi úgy ültünk le tanácskozni, hogy feltétlenül egyezségre kell jutni, mert beláthatatlan következményei lennének egy elhúzódó katasztrófahelyzetnek. A tárgyalás közben is sok jelzést kaptunk vidékről, hogy sztrájkkészültségbe helyezkedtek egyes helyeken, és tartottunk attól, hogy az ellenőrzés kicsúszhat a kezünkből. Mi mindenképpen meg akartuk akadályozni egy általános sztrájk kirobbanását, de erre már nem lettünk volna képesek, mert az indulatok annyira elszabadultak, hogy ha nem jön létre megegyezés, akkor hétfőn reggel nem kezdődött volna meg a termelőmunka az ország nagy részében. Nyugtalanító volt, hogy különösen vidéken egyes helyeken a rendőrséget állandó készültségben tartották, és bizonyos megfélemlítő mozdulatokat is tettek, s nem lehetett tudni, van-e olyan központi utasítás, ami a tiltakozók ellen bármilyen brutális fellépést kilátásba helyezhet. Ezt még fokozta a kormány mellett szervezett tüntetés, amit mi nagyon határozottan elítéltünk. Mi semmiféle demonstrációra nem szólítottunk fel, pedig nem lett volna gond akár tízezreket is az utcára kivinni, de első perctől kezdve azt mondtuk: békés tárgyalásos megegyezést akarunk. Ez a látszólag szervezett és tudatos megmozdulás nagyon rontotta a tárgyalás légkörét, s hiába szólítottuk fel a kormányt, hogy intézkedjen, ez nem történt meg..
- Melyik volt a legkritikusabb pillanat?
- Amikor kiderült, hogy a kormányküldöttségnek nincs felhatalmazása. Nagyon gyanús volt, hogy háromórás szünetet kértek. Ez volt az a kritikus időpont, amikor nem lehetett tudni, hogy nem csupán időhúzásról van-e szó, és a kormány esetleg elő akar készíteni egy olyan intézkedést, aminek a következményei beláthatatlanok lettek volna; szerencsére végül a józan ész kerekedett felül a kormány részéről, és olyan javaslatot tett, amit elfogadhatónak tartottunk a munkáltatókkal együtt. Hangsúlyozom: szemben azzal, amit a kormány állított, meg ami a televízióban manipulált riportokból kiderült, ez idő alatt semmiféle kilengés nem történt. Ez olyan szervezett, minden szempontból fegyelmezett manifesztáció volt, ami az ország hírnevét a legkisebb mértékben sem csökkentette, hanem ellenkezőleg, azt lehet mondani, hogy a demokrácia erősödését mutatta. Azt bizonyította: a társadalomnak van ereje és képessége arra, hogy egy meggondolatlan, káros kormányintézkedést végül is visszavonasson. Tehát hibás és félrevezető minden olyan beállítás, hogy ez a demonstráció az ország érdekeit sértő megnyilvánulás volt.
- Ön volt az, aki többször határozottan kérte a kormány jelenlévő képviselőitől, hogy a demonstrációban résztvevőket utólag semmiféle jogi és egyéb megkülönböztetés ne sújtsa. Volt valami alapja a félelmének?
- Sajnos, a kormány részéről időközben olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy ez a megmozdulás törvénytelen volt, s ha mi ezt a minősítést elfogadjuk, akkor jogi következményeit is kilátásba helyezhették volna. Nekünk.meg kellett védenünk a taxisokat, fuvarozókat, akiknek a követeléseik közé tartozott, hogy erre biztosítékot kapjanak. De ez volt az a minimum, amivel a kormánynak viszonoznia kellett azt a fegyelmezettséget és felelősségtudatot, amit a tiltakozók tanúsítottak. Úgy érzem, a megállapodás példa értékű, mert bizonyítja: a legsúlyosabb konfliktusok tárgyalásos rendezésére is van mód.
- Szükség volt arra, hogy a kormány tíz órán keresztül idegfeszültségben tartsa az országot? Nem lett volna lehetőség arra, hogy az első órában megszülessen a kompromisszum?
- De igen, ha a kormány olyan delegációt küldött volna, amelynek felhatalmazása van. De ez már nem az első eset arra, hogy a kormány olyan személyeket küld tárgyalni, akik nem rendelkeznek ilyen jogosítványokkal. Sorozatosan megtörtént, hogy az Érdekegyeztető Tanácson a kormány képviselői órákat kérnek arra, hogy konzultálniuk kell. Ezzel is érzékeltetve azt, hogy az Érdekegyeztető Tanács kompetenciáját a kormány eddig nem akarta elismerni. Holott ez a fórum pillanatnyilag a Parlament mellett az ország legfőbb döntéshozó testülete.
- Erről a nép sem tudott mostanáig.
- Sajnos nem. Miután nálunk egykamarás parlament működik, az érdekképviseleteknek nincs közvetlen lehetőségük arra, hogy a szavukat hallassák, miután az ország házában csak a politikai pártok vannak. Ezért az érdekegyeztetésnek ez a mechanizmusa Magyarországon nem működött. A pártállamban csupán színjáték volt a kormány és a szakszervezet találkozója. A választások óta ugyan létrejött az érdekegyeztetés eme fóruma, de a kormány nem tekintette jól felfogott érdekének, hogy a döntései előtt konzultáljanak. Ez a jelenlegi krízis nem következett volna be, ha a fórumot egy héttel korábban a kormány összehívja. Remélem, hogy az elmúlt napok eseményei tanulságként szolgálnak a kormánynak és a jövőben nem követ el ilyen hibát. Mert egy bölcs kormány örülhet, ha van egy olyan „lakossági" fórum, amelyik megosztja vele a felelősséget, de nem úgy, hogy csak utólag akarja a döntéseit szankcionáltatni. Ez semmi jóra nem vezet. Már korábban is rájöhettek volna arra, hogy a Tanácsban felelős emberek, szervezetek vannak, akik és amik nem obstruálni akarnak, hanem mindenkor a közös megegyezésre törekszenek. Antall József vasárnap éjszakai tévényilatkozatából úgy éreztem, ezt a tanulságot már ő is levonta. Feltételezem, hogy ő személy szerint pozitív szerepet játszott abban, hogy a végső döntés megszületett.
- Véleménye szerint volt-e szándékosság az időhúzásban?
- Azt hiszem, a kormányon és az MDF frakcióján belül komoly nézeteltérések voltak, tehát ez okozhatta a halogatást. Emellett súlyos hiba volt, hogy Horváth Balázs belügyminiszter olyan felelőtlen kijelentéseket tett, ami a helyzetet tovább mérgesítette. Amikor a karhatalom bevetésének a lehetőségét felvetette, ez biztos, hogy olajat öntött a tűzre. Nem tudom, volt-e ilyen szándék, de a látszat ezt az eshetőséget sem zárta ki. Sok helyről kaptunk olyan jelentéseket, hogy nagy rendőri erőket mozgósítottak vidéken, amivel nekünk számolnunk kellett.
- Mit tettek volna ebben az esetben?
- Már nem tudtuk volna megakadályozni a következményeket, a sztrájkokat, az erőszakos megnyilvánulásokat.
- Személy szerint bízott abban, hogy eredményes lesz a tárgyalás?
- Azzal az elhatározással mentem oda, hogy feltétlenül megállapodásra kell jutnunk, mert csak így kerülhettük el az általános sztrájkot.
László Ágnes
Megjegyzés:
A dokumentumokat, Szakonyi Péter:
BLOKÁD Avagy kocsisor Kelettől Nyugatig c. könyvéből vettük.
Ezúton is köszönet neki, és munkatársainak a munkáért!