De hol ér véget a rend, és hol kezdődött a káosz?
Az utcán? Nem. A gaz­daságban. Az elmúlt öt hónap kormányzati munkáját figyelve arra a megálla­pításra kell jussunk, hogy vélhetően a kormány valamennyi szürkeállományát leköthette a sajtóval indított magánháborúja, a választási kortesbeszédek megfo­galmazása, csak így magyarázható, hogy nem maradt ereje a gazdálkodással foglalkozni. S most ők, az összeomlással fenyegető", az országot a végső erőfe­szítésein is túlhajszoló intézkedés kiagyalói kérik számon a higgadt magatartást, rendet?
Nézzük meg e benzinárat, de pillantsunk mögéje is.
Nincs benzin. S vajon ez kivédhetetlen sorscsapásként érte az országot, mint az aszály? Hát nem halljuk-tudjuk szeptember elseje óta. hogy akadozik a szovjet olajszállítás? Hát nem úgy tudtuk, hogy a konrmány. biztosította a pénzt a pluszvásárlásokra? Az Ipari Minisztérium már szeptember 4-én szükségesnek tartotta, hogy a tárolókapacitásokat töltsék fel. hogy amikor beköszönt a hiány, ne kelljen rossz és ezért drága benzint vásárolni!
Október vége van, mi történt a két hónap alatt!? S ha most nincs benzin, attól. hogy drágább lesz. - lesz?
De szemléljük a tegnapi nap történéseit, tehát a dolgok kezelését is. Mert a kormány - ez a kormány is - gyermekként kezelte a népet. döntött. Nem kon­zultált a társadalommal, sem választott képviseleőivel,. sem az ellenzéki pártok­kal, sem a szakszervezetekkel, sem a különféle érdekvédelmi forumokkal. Nem, ez a kormány is, ahogy ez itt mindig is volt. Döntött.
S amikor tudatára ébredt, hogy baj van,, eloőször. ugyancsak a jól bevált régi módszert követve, megpróbálta szétválasztani az országot Reggel még előálltak a maroknyi elit kisebbség anyagi előnyszerzésével, ami ráadásul béklyóba kény­szeríti ezt a munkálkodó és dolgos népet. Aztán folyt tovább. hogy a kordono­kon az orvosokat sem engedik át. hogy a kórházakban, nincs vérplazma meg köt­szer, hogy nem lesz kenyér... Aztán. hogy kiderült, az emberek enni adnak a taxisoknak, hogy takarót visznek a hideg éjszakára, délutánra már e szűk harácsoló réteg „egyik-másik foglalkoztatási csoport" lett. amelynek még súlyos gondjai is lehetnek... Hát nem így ment ez Gdanskbar. is?
Már 200 ezer ember sztrájkolt, amikor a hatalom még mindig CIA-ügynökökről papolt.
Vajon mikorra érti meg, kedves kormány, hogy egész nép ül abban a bizo­nyos taxiban?
A drámában a legijesztőbb, ha a magát felelősnek érző kormány nincs tájékozódva az ország valós helyzetérői. Ha valós program híján kapkod és pá­nikba esik. Ha nem mondja meg, miért az áldozat és meddig még, ha nincs kö­zös jövőnkról elképzelése.
Mi sajnáljuk a legjobban, de ezen a vizsgán. a kormány megbukott.

 Taxisblokád 1990. okt. 25-28

Fórum

Fotók