- Nehéz napokat éltünk meg - emlékszik a miniszter. - Azt hiszem, 1945 óta, 1956-ot kivéve, ekkora társadalmi megrázkódtatás nem érte az országot. A kormány nem készült fel arra, hogy ilyen helyzeteket megoldjon. Nem is készül­hetett, már csak azért sem, mert a tennivalókat nem lehet elvi alapon megtervez­ni, megszervezni. Csak a gyakorlatban derülhet ki, hogy mi mit ér. Emlékszem az 1968-as franciaországi diáklázadásokra. A nagy praxissal rendelkező francia rendőrség kis híján széthullott. Egy rendszerváltozás után hat hónappal, egy ön­bizalmában megrokkant rendőrséget megörökölve, ilyen helyzetbe kerülünk. Amíg nem vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a taxisokhoz csatlakoztak a gaz­dasági nehézségek miatt hátrányba került társadalmi csoportok egyes tagjai is, addig egyértelmű volt az elhatározásom: az ország törvényes rendjét minden kö­rülmény között fenn kell tartani. Amikor előttem világos lett az is, hogy külön­böző erők munkálkodnak a taxisokat mintegy maguk előtt tolva, akkor döntöt­tem: erőszakot nem lehet alkalmazni, annak ellenére, hogy a főváros kulcsfon­tosságú, stratégiai pontjainak megtisztítására nagyon pontos tervet dolgoztunk ki, és megfelelő erők is a rendelkezésünkre álltak. Ám ezeket nem használtuk fel, mert nem akartunk olyan konfrontációba keveredni, amelynek politikai fel­hangjai is lehetnek.

- Ez rendkívül sejtelmesen hangzik. Milyen politikai erőkre gondol?

- A helyzetet kínosan kényessé tette, hogy parlamenti politikai erők is megszólaltak. Utalhatok az SZDSZ és az MSZMP szórólapjaira, de a Parlament­ben is elhangzott, hogy ezek a pártok teljes egészében azonosulnak a demonstrá­cióval.

- Arra céloz, netán e pártok szervezték volna a történteket?

- Erről szó sincs. Arról beszéltem, hogy először nem tudtam, hogy politi­kai erók is állnak a tiltakozók mellé, ezért közöltem péntek délelőtt, hogy min­denféleképpen rendet kell csinálni. Amikor tisztává vált számomra, pénteken fél 12 felé, mi a helyzet, akkor rögtön leállítottam a rendőrséget. Azt mindenféle­képpen el akartuk kerülni, hogy politikai erők csapjanak össze a magyar rendőr­séggel. Véleményem szerint a gazdasági kérdések megoldását nem szabad ilyen formában az utcára kivinni. Ki kell dolgozni az érdekegyeztetés fórumait, me­chanizmusait.


- Szerencsére a rendőrség bevetése nélkül rendeződött a helyzet, s olyan kirívó atrocitás nem fordult elő a barikádok környékén, amely miatt be kellett volna avatkozni.

- Közel sem olyan rózsás a kép, mint ahogyan ezt gondolja. Sokkal több minden történt, mint amennyi napvilágra került. Sorra kaptuk a jelentéseket pél­dául arról, hogy inzultáltak embereket, mert az út mellett próbálták megkerülni a torlaszokat. Kaptunk információkat arról, hogy élő állatok hullottak el, egész szállítmányok mentek tönkre. Magyar állampolgárokat nem engedtek be az or­szágba. És még sorolhatnám hosszan. Ilyen körülmények között iszonytató fele­lősség nehezedett ránk. Én azt hiszem, remekül kiállta a kormány, a rendőrség és az egész magyar társadalom ezt a szakítópróbát.

- Azért nem mindenki ilyen elégedett. Jó néhány politológus sokkal rosz-szabb osztályzatot adott a kormány szereplésére.

- A politológusok és a jogászok minden bizonnyal még sokáig fogják ér­telmezni a történteket. Objektivitást várnánk el ezektől az elemzésektől.

- Szeretném az emlékezetébe idézni a brit Reuter hírügynökség elemzését, amely szintén meglehetősen kritikusan ítélte meg a kormány tevékenységét.

- Én nem értek egyet a Reuter értékelésével. S idézhetnék ellenpéldaként német hírügynökségeket, amelyek ugyanúgy látják a történteket, mint én.

- A bírálatok egy részét Önnek címezték, mondván, eleinte határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy az árakon nem lehet változtatni, végül a kormány mé­gis beadta a derekát.

- Nem arról van szó, hogy a kormány vagy én meghátráltunk volna. Egy egészséges kompromisszum sokkal jobb, mint egy rossz győzelem. Az Érdek­egyeztető Tanács ülésén született megállapodást kiválónak tartom, mert társadal­mi konszenzussal sikerült elfogadtatni a liberalizációra irányuló gazdasági el­képzeléseinket. Mi arra számítottunk, hogy rendkívül komoly társadalmi ellen­állás lesz a programunkkal szemben. Hiszen ez iszonyú megrázkódtatásokat fog okozni. Egyesek elszegényednek majd, míg mások meggazdagodnak.

- Ön jónak tartja most ezt a megállapodást, ám pénteken még hajthatat­lannak tűnt.

- Mikor azt mondtuk, hogy nem, akkor azt mi nagyon komolyan gondol­tuk. Azért engedtünk az árból, mert cserébe kaptuk a legnagyobbat, amiért az egészet csináltuk, a gazdasági liberalizálás lehetőségét. A kormány azért nem akart engedni az árból, mert úgy gondolta, ha a későbbi liberalizálás miatt majd ismét fel kell emelni az árat, akkor, ahogy mondani szokták, kétszer kénytelen a ..balhét" elvinni. Most viszont elfogadta a társadalom, ha fölmegy a dollár, föl­megy az üzemanyagár.

- A kormányt többször vádolták meg azzal, szándékosan húzza az időt a tárgyalásokon csak azért, hátha eljön az a pillanat, amikor az emberek már nem tűrik tovább a blokádot, és a népharag elsodorja a taxisokat.

- Aki figyelte a tárgyalások menetét, az tudja, egyszer megállapodtunk. Csak akkor a taxisok nem tudták az ígéretüket megtartani. Másszor meg az utol­só pillanatban léptek vissza.

- Miként ítéli meg a sajtó, elsősorban a Televízió és a Rádió szerepét, hi­szen a gyakran pártviszályok kereszttüzében álló médiáknak óriási volt a hatása az eseményekre.

- Kétségtelen, lassan a „médiakráciába" jutunk. S ami az objektivitást il­leti, az természetes, ha egy demonstráció résztvevőit kérdezik meg, akkor azok azt felelik, egyetértenek az akció céljával, hiszen ezért vesznek részt benne. Ne­kem az nagyon furcsa, amikor ebbó'l a riporter azt a következtetést vonja le, hogy az egész társadalom a kormány ellen van.

- A legnagyobb hatású eszközt, a tv-híradót, azért kárhoztatják sokan, mert az Ön által említett módszerrel éppen az ellenkező következtetésre jutott.

- Én azt hiszem, a történtek tanulságait mindenkinek le kell vonnia. S azt sem szabad elfelejteni, amit a miniszterelnök úr mondott: nincsenek gyó'ztesek és vesztesek, de nyert az egész koalíciós kormány és az egész magyar társada­lom. Mert a gazdasági programunk logikáját sikerült elfogadtatni, és körvonala­zódott az érdekegyeztetés mechanizmusa. Egyébként újólag kiemelem: a rend-ó'rség jól vizsgázott. Mindvégig tárgyalt a demonstrálókkal, s ennek is köszönhető, hogy az élet normális menetét legalább a legalapvetőbb szinten fenn lehetett tartani.

Dési János

 Taxisblokád 1990. okt. 25-28

Fórum

Fotók

Megjegyzés:
A dokumentumokat, Szakonyi Péter:
BLOKÁD Avagy kocsisor Kelettől Nyugatig c. könyvéből vettük.
Ezúton is köszönet neki, és munkatársainak a munkáért!