- a kormány részéről: Bakay Árpád ipari és kereskedelmi helyettes állam­titkár; Szabó Tamás MüM-államtitkár; Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter; Rabár Ferenc pénzügyminiszter; Botos Katalin pénzügyminisztériumi politikai államtitkár; Bogár László, Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisz­tériuma, politikai államtitkár;

- a munkaadók részéről: Barcsai Jenő, MŰIT Magánfuvarozók Országos Ipartestülete; Széles Gábor, GYOSZ; Szűcs György, 1POSZ; Szabó István, OKISZ; Dr. Szilvasán Pál, ÁFE ŐSZ, ÁFÉS/HK; Palotás János, VOSZ; Orbán István, MGK; Horváth Gábor, MOSZ Mezőg.. Term..Osz. Boda Gábor, Agrár­kamara; Juhász József, IPOSZ Ipari Szöv. OL.


ORBÁN ISTVÁN: Remélem, hogy a mai helyzet mindenben kielégíti azo­kat a kritériumokat, amelyeket mi az Érdekegyeztető Tanács céljaként meghatá­roztunk. Ebből következően úgy véljük, komolyan kell vennünk egyrészt a saját ügyrendünket, másrészt komolyan kell vennünk azt, hogy ez a testület érdek­egyeztető fórum.
Abban a helyzetben vagyunk - úgy vélem -, hogy ezen a célon túlmenően egyértelmű követelményeket kell a magunk számára a mai napon kitűzni, hogy holnap reggel ebben az országban elinduljon a normális élet, mert lassan „többet vesztünk a vámon, mint amennyit nyerhetünk a réven". Hiszen az országnak él­nie és működnie kell, hiszen az év vége felé járunk, a munkavállalók, az ország minden lakosa arra vár, hogy nehezen megszerzett pozícióink további romlása nélkül legyünk képesek az 1990-es évet lezárni. A mi felelősségünk ebben a kér­désben mérhetetlenül nagy, ezért kérem a résztvevőket, hogy ennek megfelelően járjunk el a mai napon, és kíséreljük meg konstruktívnak lenni.
Elsőrendű feladataimhoz tartozik, hogy javaslatot tegyek a mai ülés napi­rendjére. A ma délelőtt folyó előkészítő megbeszélések eredményeként felhatalmazásom van azt közölni, hogy a napirendre vonatkozó javaslat a munkaadói és munkavállalói oldal közös javaslata lesz, sorrendileg pedig a következő.
Első: az október 29-ei munkakezdés, az ország normális életfeltételeinek megteremtése.
Második napirendi pontként javasolja a két oldal az üzemanyagár emelése nyomán keletkezett társadalmi és gazdasági válság kezelésének kérdéseit.
Harmadik napirendi pontként javasolja a két oldal, a további hatások vizs­gálata érdekében az üzemanyagár-emelkedéssel összefüggő társadalmi-gazda­sági hatások átfogó bemutatását és az ezekkel kapcsolatos szükséges intézkedé­sekre vonatkozó javaslatok kidolgozását, ezen belül az Érdekegyeztető Tanács rendkívüli ülésére való előterjesztését.
Ha javaslattal él a két oldal - megkérdezem, de úgy vélem, hogy a két ol­dal egyetért saját javaslatával -, megkérdezem a három oldalt, egyéb javaslata van-e. Köszönöm szépen.

RABÁR FERENC: Egyelőre csak a napirendről beszélünk. Mi úgy látjuk, hogy az első és a legfontosabb feladat - amit itt másodiknak említettek meg -az üzemanyagár-emelésekkel kapcsolatos kérdések tisztázása.
Mi arra törekednénk, hogy még a mai napon megegyezés jöjjön létre az üzemanyagárakban. Ha ezt a két pontot így osztanánk meg, mint ahogyan a javaslatban szerepel, az első pont egy meglehetősen általános, olyan szintű vita lenne, amelyben ugyan mindenki levezethetné az érzelmeit, hangot adhatna hangulatának, de nem kerülnénk közelebb ahhoz az objektív megoldáshoz, amelyre az országnak szüksége van.
Feltétlenül szükségesnek látjuk, hogy ne hetek múlva kerüljön az ország lakossága elé egy olyan javaslat - vagy nem is javaslat, hanem egy olyan meg­egyezés, hiszen itt megegyezésre törekszünk az üzemanyagárakban -, amely a végleges megnyugvást hozza, hanem még a mai napon döntsön az itt összegyűlt Érdekegyeztető Tanács. Ennek érdekében nem akarjuk akadályozni annak lehe­tőségét, hogy itt nyilvános viták folyjanak, hogy itt mindenki elmondja a véle­ményét. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy egy szakértői tanácskozás is folyjék, és időről időre a szakértők a/, egyeztetett vagy már elért eredményeket ide, a plenáris ülésre elhozhassák.
Tehát azt javaslom, hogy alakítsunk két olyan bizottságot, amely a plenáris üléssel egy időben megkezdi a konkrét munkát, tárgyalásokat a számszerű és az üzemanyagárra vonatkozó feltételekről.
A kettő - úgy érezzük - nem zárja ki egymást, és nagyon jól végrehajtható. Ha itt nem kezdődnek meg a szakértői tárgyalások, amelyek higgadtak, józanok, tükrözik az érdekeltek álláspontját, és megkísérelnek egymáshoz közelebb jutni, akkor nagyon könnyen lehetséges, hogy az általános szónoklatok mellett konkrét dolog a mai napon nem születik. S fontosnak, elengedhetetlenül fontosnak tart­juk, hogy az ország lakossága megnyugodjék. Ennek a megnyugvásnak azonban az üzemanyagár a feltétele! Méghozzá minél előbb, a holnapi napon.

Mi is fontosnak, elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy az ország lakos­sága megnyugodjék, ennek a megnyugvásnak azonban a feltétele egy üzem­anyagár. Méghozzá minél elóbb, a holnapi napon. Ezért javasoljuk tehát a napi­rendet bizonyos módosítással, éspedig úgy, hogy kezdődjék meg a tárgyalás a javasolt formában, de ugyanakkor válasszuk meg azokat a bizottságokat - egyet vagy kettőt vagy hármat, ezt itt meghatározhatjuk -, amelyek a konkrét ügyek­ben elkezdik a tárgyalásokat. Mi két bizottságot minimálisan javasolunk: egy olyan bizottságot, amelyik a jelenlegi üzemanyagárakkal foglalkozna, és egy olyat, amelyik a január l-jével bevezetendő, jövő évre vonatkozó energiakon­cepciót nem általánosságban, hanem nagyon konkrétan, nagyon részletesen el­kezdi tárgyalni. Az elsőt tehát elengedhetetlennek érezzük ahhoz, hogy valódi megnyugvás történjék, a másodikat lehet hosszabb időre nyújtani, a második a jövő évvel foglalkozhat, és lehet egy hét múlva újra egy tanácskozást kezdeni, de az elsőt azt mindenképpen javasoljuk és kérjük.
Én remélem, hogy megértésre találunk a munkavállalók és a munkaadók részéről egyaránt. Közös érdekről van szó, objektív tárgyalást kérünk, és ehhez a szakértőknek az összejövetele, egyeztetése okvetlenül szükséges.

ORBÁN ISTVÁN: Tekintettel arra, hogy a napirendre vonatkozó - és ta­lán kicsit ügyrendi jellegű - felvetés született, a szokásoknak megfelelően, az órajárással ellentétes irányban a munkavállalók szóvivőjének adnám meg a szót.

FORGÁCS PÁL: Nyilvánvaló, hogy tőlünk azt várja a lakosság, azt várják mindazok, akik részben a barikádokon tartanak ki most már harmadik napja, részben pedig azok, akiket ezek az intézkedések súlyosan érintenek, hogy itt a leggyorsabban, a mai nap során megállapodásra jussunk, és teljesen egyetértünk azzal, amit a munkaadók képviselője mondott - a kormány részéről is nyilván­való ez a kívánság -, hogy holnap reggel meginduljon az országban a normális élet. Tehát nyilvánvaló, hogy bennünket, a munkavállalókat ez a szándék vezet. De itt szeretném hangsúlyozni, hogy ehhez a katasztrofális helyzethez, ami kia­lakult, nem kis részben az járult hozzá, hogy - nem előízben - a kormány meg­kerülte az érdekegyeztetési fórumot. Azért kerültünk ilyen helyzetbe, mert nem történtek előzetes konzultációk az érdekeltek között, és ismételten a katasztro­fális helyzetnek a feloldását, nem pedig a megelőzését tárgyalhatjuk. Ezért egyértelműen - megítélésünk szerint - a kormányt terheli a súlyos felelősség. Itt most az Érdekegyeztetési Tanácsnál nem a munkavállalók és a munkaadók álmák szemben egymással, hanem itt lényegében a társadalom legszélesebb réte­gei állnak szemben a kormánnyal. Mert a kormánynak az intézkedése váltotta ki ezt a katasztrofális helyzetet, tehát egyértelművé kell tenni a felelősség kérdését. Hangsúlyozni szeretném azt, hogy mi - és ebben a munkáltatók is egyetértettek - a tárgyalás teljes nyilvánossága mellett vagyunk, mert csak akkor tudják az ér­dekeltek figyelemmel kísérni, hogy miről tárgyalunk, és miben egyezünk meg. Ezt a lehetőséget kizárná az, ha itt most bizottságok alakulnának, tehát teljes egészében támogatjuk az elnök úr által előadottakat, hogy itt ma csak plenáris ülésre kerüljön sor, és nagyon döntő és nagyon fontos döntéshozatalra a lehető legrövidebb időn belül. Egyértelmű, hogy itt most nem a taxisokról és nem a magánfuvarozókról van szó, hanem itt a társadalom életképességének, működő­képességének biztosításáról. Nekünk a kérdés azonnali megoldására kell töre­kednünk, ez pedig csak itt, felelősen, a három félnek a megegyezése alapján tör­ténhet. Sajnálatos, hogy nem történt a kormány részéről törekvés arra, hogy elő­zetesen konzultáljon velünk, az érdekvédelmi szervezetekkel. Most azonban föltétlenül a huszonnegyedik órában vagyunk, tehát itt mindenképpen döntenünk kell, megállapodásra kell jutnunk. Ez alapvető érdek. Föl kell, hogy vessem azt a kérdést - amit már az első Érdekegyeztetési Tanácsnál fölvetettünk -, hogy a kormány igen tisztelt képviselői, akik itt jelen vannak, rendelkeznek-e azzal a kompetenciával, hogy a kormány nevében itt megállapodás szülessen. Ne kerül­jünk abba a helyzetbe - amiben már néhányszor voltunk -, hogy a kormány képviselői kinyilvánítják, hogy nincs felhatalmazásuk arra, hogy alapvető kérdé­sekben megállapodást kössenek. Tehát nagyon szeretném még a tárgyalások megkezdése előtt tisztázni azt, hogy az itt jelen lévő kormányképviselők tud­nak-e olyan megállapodást kötni, ami kötelező érvényű a kormányra, és ami lehetővé teszi ennek a válságos helyzetnek a feloldását. Ami a napirendi pontot illeti, teljes egészében egyetértünk és közös az álláspontunk, hogy az első napi­rendi pontra koncentráljunk, annak megtárgyalása után természetszerűen kerül­het sor a továbbiakra, amit mi itt a második napirendi pontban foglaltunk össze. De ahhoz, hogy szakértői vagy bármilyen megbeszélésre sor kerüljön, az alap­vető kérdésben kell megállapodnunk, ez pedig az, hogy a kormánynak ezt az intézkedését vagy felfüggesztenie, vagy megváltoztatnia kell - anélkül nincs ki­bontakozás. Ehhez kompromisszum-készség szükséges a kormány részéről, hogy ezt a helyzetet még ma, a legrövidebb időn belül meg tudjuk oldani. Mi a munkavállalók részéről maximálisan azt a célt tűztük magunk elé, hogy ez a megállapodás a legrövidebb időn belül létrejöjjön, és a maximális együttmű­ködési készségünkről biztosítjuk az itt megjelent tárgyalófeleket.

ORBÁN ISTVÁN: Köszönöm szépen. A munkaadók szóvivője Palotás János, a VOSZ elnöke.

PALOTÁS JÁNOS: Elnök úr! Tisztelt tárgyaló felek, miniszter urak, kor­mány! Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a munkaadói oldalnak a mai szó­vivői feladatait ellássam. Én azt hiszem, hogy talán félreértés volt, vagy nem jól lehetett érteni az első napirendi ponti javaslatot, amit a munkaadók és a munka­vállalók közösen terjesztettek elő. Annak konkrét szövege egyértelművé teszi, hogy mi egyértelmű és a mai napon történő megállapodásra törekszünk, ezt kí­vánjuk elérni. Ezért szól úgy az első napirendi pont, és nem általánosságokat tar­talmaz a napirendi pont címe: az október 29-i - azaz a holnapi - munkakezdés, az ország normális életfeltételeinek holnapi napra történő megteremtése, így az üzemanyagár-emelés nyomán keletkezett társadalmi és gazdasági válság kezelé­sének kérdései, azaz ennek a mai napon történő megoldása. Én remélem - a kor­mány az elmúlt napi tárgyalásain többször megkérdőjelezte tárgyalófelei kompe­tenciáját -, én remélem, ezt ma a munkavállalókkal és munkaadókkal szemben nem kívánja megtenni. Miután jelen van a kormány tagjai között Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr, dr. Bőóod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter, így bí­zom abban - bár gondolom, hogy válaszolni fognak a felvetésre -, hogy a kor­mány tárgyalóküldöttsége rendelkezik azzal a felhatalmazással és kompeten­ciával, hogy megoldásra törekedjen. Előzetes információk alapján a munkáltatók is arra az álláspontra - és egyhangú álláspontra - helyezkedtek, hogy nincs mód visszavonulni egy olyan gondolatban, amely a nyilvánosságot kizárná a mai tár­gyalásról. Tehát egyértelmű az álláspontja a munkaadóknak, hogy az egész tár­gyalás minden részletét illetően ragaszkodni kíván a nyilvánosság előtti tárgya­láshoz. Ezen túlmenően, plenáris ülést hívtunk össze, plenáris ülésre készültek fel mind a munkaadók, mind a munkavállalók. Nem látunk - és ebben is egy­hangú az álláspontunk -, nem látunk okot arra, hogy bizottságokat hívjunk össze. Elképzelhető természetesen, hogy majd a tárgyalások során a kormány ré­széről, vagy bármelyik fél részéről olyan új elem fog bekerülni a tárgyalás napi­rendjébe, amire nem készültünk föl. Ebben az esetben fenntartjuk magunknak a jogot, hogy szünetet fogunk kérni, esetleg a szünei után azt javasoljuk, hogy a kérdés bonyolultsága miatt gyors szakértői tárgyalócsoportot nevezzünk meg. Ennek előzetes megnevezését azonban feleslegesnek tartjuk. Egyébként mind a két felvetett témában az eddig ismert összes kormányzati előterjesztésről egy­hangú vélemény alakult ki a munkavállalói oldalon. Azaz a pillanatnyilag ismert vagy előzetesen jelzett információkban nincs is szükségünk arra, hogy előze­tesen szakértők tárgyaljanak, ezért ezt a két javaslatot - legalábbis a jelen hely­zetben - nem javasoljuk elfogadásra, jobban mondva visszautasítjuk.

RABÁR FERENC: Az én javaslatom technikai jellegű javaslat volt, és nem érintette sem a nyilvánosságot, sem azokat az alapjavaslatokat, amiket vol­tak szívesek előterjeszteni. Aki valaha megpróbált árakban - bármilyen gazda­sági kérdésben - megegyezni, az tudja, hogy ilyen megegyezés rengeteg vitát, rengeteg előkészítő munkát, rengeteg számítást igényel, és hogyha nem kezdjük meg ezeket a számításokat párhuzamosan, ezzel a nyilvános üléssel egy időben, akkor nagyon kétséges, hogy a rendkívül szép, várható szónoklatok mellett a konkrét eredmények is meg fognak-e születni. Minden erővel arra törekszünk, hogy ezt a tárgyalást objektívvé, célra irányítottá tegyük, és mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy megegyezzünk. De ennek a megegyezésnek nem jöhet létre a feltétele akkor, hogyha szakértők egymással leülve nem kísérelnek meg rögtön a kezdettől fogva egyrészt variánsokat megnézni, másrészt a vari­ánsokra vonatkozó számításokkal megvizsgálni, hogy számukra ezek a varián­sok mit jelentenek. Egyszerűen nem látom be, hogy a jelenlévő - nem tudom megbecsülni - 150 vagy 100 fő közül miért ne tudna 5 vagy 6 fő leülni külön vagy együtt azért, hogy a dolgokat ezzel előbbre vigyük.

FORGÁCS PÁL: Tisztelt Kormányzat! Palotás János azt mondta, hogy a munkaadóknak és a munkavállalóknak ebben a kérdésben - és tételezzük föl, hogy árkérdésben is - kialakult a közös álláspontja. Ebből következőleg nem marad más hátra ennél az asztalnál, és ugyancsak nyilvánosan, hogy a kormány terjessze elő a maga javaslatát. Tehát nem kell bizottságot összehívni.
ORBÁN ISTVÁN: Szeretném emlékeztetni a résztvevőket, hogy pillanat­nyilag a napirend vitája folyik, és tulajdonképpen el is dőlt. Tudniillik az egyet­len a napirend, ahol a harmadik fél egyet nem értése nem jelent vétójogot. Te­kintettel arra, hogy két fél a napirendben egyetért; tekintettel arra, hogy a két fél ragaszkodott az ÉT ügyrend szerinti működtetéséhez, én a napirendet elfoga­dottnak deklarálom.

PALOTÁS JÁNOS: így majdnem feleslegessé vált a reakcióm, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy joga van a miniszter úrnak azt mondani, hogy nem érti, hogy miért nem kívánunk egy - pillanatnyilag csak nevekkel ren­delkező - csoportot kinevezni. Azért nem, mert nem tudjuk, hogy mihez nevez­nénk ki, tudniillik pillanatnyilag minden asztalon lévő vagy asztal mögötti tár­gyalásokon felmerült kérdésben rendelkezünk állásponttal. Azonkívül a munkál­tatói oldalon és a munkavállalói oldalon is az asztalnál szakértők is ülnek, akiket saját magunkon belül elfogadtunk.

ORBÁN ISTVÁN: Köszönöm. Tessék parancsolni.

BOD PÉTER ÁKOS:
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt megjelentek! Ha Önök nem látják szükségességét a szakértői körnek, akkor engedjék meg, hogy meg­kezdjük az érdemi vitát, hiszen javaslatról volt szó.
Annak a kifejtése előtt ejtsünk egy pár szót az ide vezető helyzetről és a feltételekről. Előrebocsátom, hogy nekünk természetesen van felhatalmazásunk az Érdekegyeztetési Tanács ügyrendje szerint, de - ez mind a három félre vonat­kozik - csak az jön el, akinek felhatalmazása van, tehát feltételezzük, hogy Önöknek is megvan a felhatalmazásuk. Az is világos, hogy az ÉT nyilvános, tehát örülünk, hogy a nyilvánosság előtt tárgyalhatunk, bár én mint gyakorló képviselő - és azt gondolom, Palotás János képviselőtársam egyetért ezzel - na­gyon jól tudom, hogy a nyilvános ülések - különösen, ha a Rádió, Televízió ott van - némileg arra késztetik a résztvevőket, hogy szerepeljenek, a kamerának beszéljenek és ne a jelenlévőknek. Remélem, hogy mi valóban tudunk tárgy­szerűen dolgozni. Ezért én most nem is reagálnék olyan kérdésekre, hogy mi a kormány felelőssége. Hiszen a felelősségről a mai helyzetben olyan sokat lehet­ne beszélni, és a felelőtlenség tobzódásáról is lehetne beszélni, azonban én va­lóban számokat, tényeket szeretnék előhozni, hogy elindulhasson a szakmai vita.
Én azzal kezdeném - nem akarok túl messzire visszamenni ennek a gaz­dasági évnek a történetében -, hogy volt már egy benzináremelés július 16-án -egy 20 %-os, ha jól emlékszem -, ami az inflációval való lépéstartást célozta, hiszen sajnálatos módon inflációs világban élünk; aminek az ára nem megy föl az infláció ütemének megfelelően, az relatíve egyre olcsóbbá válik. Márpedig nincs oka annak, hogy az energiahordozók árában rejtett szubvenció legyen.
Au­gusztus l-jén döntött a kormány arról is, hogy a fogyasztói energiák más körét - távhőt, villamos áramot stb-t (a nagyfogyasztókra kiterjedően más energiaté­teleket is) - kénytelen megemelni, most a lakosok kapják meg a számlát erre vonatkozólag.
A kormány tagjai is, személyesen magam is, több előadásban, beszédben, megnyilvánulásban utaltunk arra a választási időszak előtt is, annak során magam is miskolci beszédemben, ami nagy publicitást kapott, elég vilá­gosan elmondtam, hogy az energiahelyzet súlyos, az országban súlyos, és súlyos persze a világban. Utalnék itt az Öböl-válságra, ami mindenkinek a könyökén jön ki, de ez azon a tényen nem változtat, hogy korábban ismeretlen magasságba szökött fel az olajár, és utalni kell sajnos arra, hogy a megszokott kereskedelmi partnereink - elsősorban a Szovjetunió - szállítási képessége csökkent, és itt ta­lán fölösleges is politikai motívumokat keresni. Aki ismeri a szovjet - és álta­lában a kelet-európai - gazdaságok helyzetét, nagyon jól tudja, hogy nem szállí­tásikészség-, hanem -képesség-csökkenésről van szó. Ezért a magyar kormány és az érintett vállalatok tárgyalásokat kezdtek a Szovjetunióval, annak külön­böző vezetési szintjeivel, vállalataival - bár meg kell mondani, hogy nagyon nehéz kompetens tárgyalópartnert találni külföldön is. Tárgyaltunk a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, hiszen az minden bizonytalanság ellenére, sajnos, igen biztos, hogy ha január l-jén lejárnak a szerződéses keretek, áttérünk kemény­valutás elszámolásra, dollárban kell fizetni, ez akkora fizetési terhet jelent az országra, amelyet a mostani pénzügyi tartalékokkal átvészelni igen nehéz, gyakorlatilag lehetetlen a pénzügyi szervezetek - Világbank, Valutaalap, nyugat­európai szervezetek - támogatása nélkül. Az is világos, hogy a bankok ezt a tá­mogatást csak olyan gazdaságpolitikához adják meg, amelyet ésszerűnek, köz­gazdaságilag racionálisnak tartanak. És a közgazdasági ésszerűségbe beletarto­zik az, hogyha a világon fölmegy az energiaár, a magyar gazdaságnak is követnie kell.
Egyébként hadd idézzek néhány számot - mert az is fölmerült, hogy a magyar energiaár indokolatlanul magas, hiszen jön az olcsó szovjet olaj -, azt látni kell, hogy ebben az évben az első félévben, még a Németh-kormány alatt, sor került egy 200 000 tonna körüli beszerzésre (208 000 tonna), aminek az akkori ára, ha jól emlékszem 25 dollár/hordó körül volt. A harmadik negyedévben is kellett venni 243 000 tonnát, annak az ára ennél kevesebb volt, hiszen a nyáron volt egy alacsonyabb olajár. A negyedik negyedévben, tehát ami előtt most állunk, a dolláros beszerzés mindenképpen meghaladja a várható rubelbeszerzést, hiszen a szovjetek csökkentették a kvótát. Ha betartják ezt az eldöntött összeget, leszerződött összeget - én nagyon remélem és feltételezem, most nem tartják be -, az esetben is a beszerzés nagyobb része dollárért fog megtörténni. Egyébként az eddigi árak, árszámítások szerint jóval 30 dol­lár/hordó fölött lesz a beszerzési ár, ennek megfelelően a mi számításaink is körülbelül erre irányultak, hiszen - most ugróm egyet - az október 26-án beje­lentett áremelés mögött az a közgazdasági kalkuláció áll, hogy 29 dollár/hordó áron szerezzük be.
Ez azonban csak az ár, és van egy másik, amiről nem szívesen beszélt senki felelős kormányzati tényező: ez a készlethelyzet. Magyar­ország csővezetéken kapja értelemszerűen az olajat, és a szovjet készség hol akadozott, hol leállt egy napra, több napra, ennek a kiszámíthatósága nagyon alacsony szintű volt, és míg Nyugat-Európában, ahol van tengeri kikötője a legtöbb országnak, és egyesített rendszere, 108-109 napi olajkészlete van tan­kokban, földalatti tárolókban, a magyar olajkészlet sosem volt ilyen magas, az elmúlt hetekben ez a készletszint lecsökkent 4-5 napra. Ennek megfelelően egy olyan országban, ahol jelentős turizmus van például - 25 millió turista fordult meg az országban, elég komoly összegben vásároltak, bevásárlóturizmus is van, és egyébként is a magyar gazdaság enerigaigényes -, ez olyan kockázati tényező volt, ami az egész gazdaság megbénulásával járhatott volna. És tessék arra gondolni, Kelet-Európában van jó néhány olyan ország, amelynek az életét a benzinkorlátozás, üzemanyagkorlátozás, elektromosáram-korlátozás megbénítja.
Ezt nem azért mondom, hogy örüljünk a mi helyzetünknek, csupán arra utalok, hogy reális veszélyek vannak a térségnek ebben a régiójában. Ez volt az a történelmi helyzet - ha szabad így mondanom -, amelyik a kormányzatot hosszas számítás után, elemzés után az október 26-i ár bejelentésére kénysze­rítette. El kell mondanom - most itt mindenki benzinről, gázolajról beszél -, en­nek a döntésnek november 1-jei hatállyal nagyon jelentős közgazdasági hatása van, hiszen itt a kőolaj termelői árát, az elszámolási árát 90%-kal, a kokszok, brikettek árát, termelői árát 10-25%-kal, a fűtőolajak árát, ismét csak termelői árát, a nem lakossági célú földgáz árát 80-90%-kal, a villamos energia árát 29%-kal kénytelen megemelni a kormány.
Ez a magyar gazdaságot nagyon nehéz helyzetbe hozza, különösen az iparnak az energiaigényes ágazatait. Ennek a csomagnak a lakosságra közvetlenül egy hatása van, ez a bizonyos 66%-os átlagos benzin-gázolaj áremelés, amelyet - mondom még egyszer - 29 dol­lár/barreles számítás támasztott alá, valamint az az adóbevétel - hiszen nem kétséges, és sosem tagadta senki, minden országban jelentős adóbevétel van ezeken a cikkeken -, amelynek igen sok helye van a magyar gazdaság mostani pénzügyi állapotában.
Egyébként rögtön el is mondom - ha számokkal nem untatom Önöket -, hogy a lakossági ártámogatás igen jelentős. Igen jelentős, hiszen a távhőszolgáltatáson ez évben 7 milliárd forint költségvetési támogatás van, a szilárd energiahordozókon, a szénen, briketten, tűzifán 13 milliárd, a villamos energián, földgázon stb., úgyhogy mindent összeadva körülbelül 36 milliárd a nyílt és különböző kalkulációk miatt nehezebben elszámolható, de létező dotáció, amelyhez a mostani áremelés miatt - hiszen a beszerzési költsé­gek nőnek, a fogyasztási ár nem nő - további számítások szerint 2,5 milliárd támogatásnövekedés társul az év hátralévő részében. Nos, ezek az előzmények, és javaslatról volt szó, a mi javaslatunk, amit már kifejtettünk a válság kitörése napjától kezdve rendszeresen az az, hogy nincs közgazdasági indoka a fogyasztói ár visszaállításának, és a különböző" felvásárlási hisztériák, amik sajnálatos módon kialakultak más területen - hát hiszen én mint a kereskedelemért is felelős miniszter jól tudom, hogy cukor, liszt..., minden más területen megindul ilyenkor a felvásárlás, ennek megfelelően csökkentett áron, visszaállított áron nem lehetne szavatolni az ellátást..., tudomásul véve, hogy a külföldhöz képest mérhetetlenül olcsóbb volna a benzinár, és fölvásárlási tünetek jelentkeznének. Ezért a mi javaslatunk nem az. A mi javaslatunk az - és ezt elmondtuk elég világosan -, hogy piaci ár mellett kell megmaradnunk, de ha a lakosság széles körének, és különösen bizonyos rétegeknek a teherbíró képessége korlátozott, arra figyelemmel kell lenni. Egyébként az eredeti bejelentésnek része volt egy kompenzációs számítás. Hiszen nagyon jól tudtuk, hogy vannak például ható­ságilag kötött árak, szállítások, szolgáltatások, ahol nem lehet tovább hárítani, nincs kire tovább hárítani - nem lehet technikailag - a terheket, ezért október 26-i hatállyal a kormány ugyanezzel a döntéssel azt is eldöntötte, hogy a vasút­nál teljes körű energiaár-kompenzációra kerül sor - mintegy 420 millió forint költségvetési támogatást jelent ez az év hátralévő rés/ében -, a távolsági közle­kedésben, a budapesti helyközi közlekedésben, a vidéki helyi közlekedésben, busz-, villamosban, hiszen tarifa-változtatásról nincsen szó, ennek megfelelően a költségvetés állja ezeket a terheket.
A postánál és a vízműveknél 80%-os kom­penzációról döntött a kormány, tehát ezeknek a szervczetcknek valahogy az energiafelhasználás racionalizálásával kell megtakarítaniuk egy részét a terhek -nek.
A mentőknél, tűzoltóknál, a mozgáskorlátozottaknál, a rendőrségnél, az orvosi ügyeleti szolgálatnál szintén teljes kompenzációi írt elő ez a kormány­döntés, és azt hiszem, hogy perceken belül elkészül az a rendelet - itt a rendelet kiadásáról van szó -, ami a gépjármű-átalány emelését is előírja, hiszen itt a körzeti orvosi ügyelet szolgáltatásnál nem lehel azt vállalni, hogy emiatt egy szolgáltatás megbénuljon vagy ellehetetlenüljön. Ennek megfelelően ez a kompenzációs kör, amelyet a bejelentéssel együtt dolgoztunk ki, azt garantálja, hogy alapszolgáltatások nem válnak lehetetlenné, a lakosság széles körét, gyakorlatilag mindenkit érintő szolgáltatásoknak fönn tudjuk tartani a működő­képességét.
Ez természetesen valamelyest növeli a költségvetés hiányait, és iga­zából nem áll összhangban azzal a hosszabb távra megfogalmazott gazda­ságpolitikai elgondolással, mely mindenki előtt, gondolom, ismert, és nyilván mindenki osztja - legalábbis, ha végiggondolja a dolgokat -, nevezetesen, hogy a szolgáltatásokat, termékeket árukon kell megfizetni a fogyasztónak, hiszen más megoldás nincs; illetve van, a költségvetésen keresztüli újraelosztás, amely azonban a jól ismert mai helyzethez vezet el, pontosabban a több évtizede folyó gazdálkodást tartósítaná, ez pedig csődöt mondott.
Egyébként csak utalok arra, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetnek az egyik gyökere pontosan az 1973-as olajválságban keletkezett, amikor az akkori kormányzat egy hasonló állapotban, hasonló helyzetben nem vállalta azt, hogy áron fizettesse meg azt, aminek az ára nő, hanem azt mondta, hogy Hegyeshalomnál megáll a begyűrűzés, majd utána különböző költségvetési megoldásokkal szétterítette, mert hiszen a kormány pénzt nem csinálhat, a korábbi kormány sem tudott - illetve tud - pénzt csinálni fizikai értelemben: infláció formájában szétteríti a költségeket.
Ez azonban inkább a múlt, visszatérnék a jelenre, és azt szeretném zárás­képpen közölni, hogy tehát az a javaslatunk - amiről tegnap tájékoztattuk ugyanebben az épületben az érintetteket -, a piaci ár egy olyan kategória, amelyik minden kormány jószándékától függetlenül van, előbb-utóbb - azt sze­retném, ha minél előbb - bekövetkezne az árliberalizálás, ez elő van készítve, hiszen ez része a kormányzati elgondolásoknak, és január l-jével mindenképpen bekövetkezik, mert megszűnik az a fajta sajátosság, amelyik a viszonylag olcsón kapott szovjet olajhoz fűződött - hozzáteszem, amiért nekünk viszonylag olcsón kellett termékeket adnunk -, tehát az a viszonylagos olcsóság mindig is csak va­lamilyen közgazdasági, hát hogy is mondjam, nem trükk volt, de bizonytalanság forrása.
Ezért a konkrét javaslatunk az, a piaci ár marad - remélhetőleg nem kö­vetkezik be a világgazdaságban a következő egy-két hétben, hónapban olyan esemény, ami a most kialakított árakat irreálissá tenné. Mivel azonban a la­kosság teherbíró képessége valóban véges, a szakmáké véges, és itt szociálpo­litikai szempontok is vannak, ezért olyan javaslatot dolgoztunk ki, és fogunk -ha sor kerül majd a részletes vitára - előterjeszteni, amelyik korlátozott mér­tékben kedvezményes vásárlást tesz lehetővé a magyar lakosok számára. Termé­szetszerűleg viszonylag kisebb mennyiséget lehet a normál polgárra, így kell mondani, hogy úr-autósra számítani, aki egy hónapban mondjuk kétszer-három­szor tankol, és megint mást, aki abból él hivatásszerűen, tehát a személyszállító kisiparosokra és az áruszállítókra, valamint hát az állami vállalatokra, amelyek szintén szállítanak eszközt.
Ez olyan kedvezmény, olyan kompenzáció, amelyik csak a magyar polgárokra terjed ki, és ennek megfelelően a hazánkba látogató és örömmel látott turisták - remélem ezután is jönnek még körünkbe -természetszerűleg világpiaci áron fizetik meg. És természetszerűleg mindenhol hozzájárulnak az állam adóbevételeihez is, hiszen ezekből az adóbevételekből kell útalap formájában az utakat, rendőrök bére formájában a közlekedésbiz­tonságot, környezetvédelmet és minden egyéb árukiadást fedezni.
És még egyet, a mi esetünkben ez sajnos szükséges - Ausztria esetében nem szükséges - tar­talékokat kell képezni. A tartalékok felvásárlása költséggel jár, a tartalékoknak a földben tartása költséggel jár, ez drágítja az ország energiaszámláját, növeli, azonban hatalmas mértékben egyszerűsíti a helyzetet és a biztonságot. Hiszen most nem csupán az a gond, hogy kevés a készlet, hanem az, hogy emiatt az ország a lehető legdrágábban vásárol, mert azonnal kell venni, nincs idő taktikai vásárlásra. Előttem van az a kimutatás, amit most kaptam munkatársaimtól, ok­tóber 6-án, 7-én érkezett be az a hajó, az első hajó, amelynek a szállítmá­nyozására kormánydöntés alapján intézkedés történt. 39,6 dollár/hordónkénti áron érkezett be. Most van az Adria-csővezetéken éppen szállítási fázisban az a második hajórakomány, ahol 40 dollár/barrel fölött volt a vételi ár. A harmadik, negyedik, ötödik hajó útban van. Ezek 40 dollár fölötti árak, mert abban az idő­szakban, amikor meg kellett vennünk, az volt a világpiaci ár. Sajnos hozzá kell tennem, az Adria-vezeték szállításán is van költség, ez kb. 7,4 dollár szállítási költség.
Utolsó mondat a kilátásokról. Pénteken záráskor a világpiaci ára szerint 36 dolláron állt hordónként az olaj, a hétfői nyitást nem tudjuk, feltételezem, hogy nőni fog az ár, hiszen ismét feszültség van az Öböl térségében, ezenkívül aláaknázták a finomítókat, elképzelhető, hogy nőni fog. A múlt heti mozgás azt mutatta, hogy 26 dollárról 36 dollárra emelkedett fel a világpiaci ár, tehát ezek a sajtótájékoztatások, melyek az áresésről szóltak, igazak voltak azon a napon, sajnálatos módon a világgazdaságban növekedés is van. A konkrét javaslatról is nyilván lehet tárgyalni, azonban azt gondolom, túl sok számot és tényt kaptak, tehát illene itt talán megállni, és kérdem a pénzügyminiszter urat, hogy akar-e ehhez még hozzátenni, vagy elégséges egy szuszra ennyi tájékoztatás.

ORBÁN ISTVÁN:
Mielőtt átadnám a szót a munkavállalóknak, szeretnék emlékeztetni, hogy az első napirendi pont vitájában vagyunk benne. Az első na­pirendi pont éppen azt célozza, hogy most már a javaslatok vitája folyjék, mind­annyiunkat, mindhárom oldalt a részletes helyzetelemzés mellőzésére szeretném megkérni.
NAGY SÁNDOR: Egy részben ügyrendinek is tekinthető kérdésem lenne, tekintettel arra, hogy az első napirendi pontnak a címe és a tartalma is azt a célt szolgálja, hogy 29-én reggel legkésőbb helyreállítható legyen a normális rend az országban, és tekintettel arra, hogy az is nyilvánvaló az elmúlt két nap ese­ményei és tárgyalásai alapján, hogy most első lépésként csak ároldalról történhet meg ez az induló lépés. Az a kérdésem lényege, hogy a kormány részéről van-e olyan szándék, hogy a világpiaci árhoz való igazodás szándékát nem megsértve, de költségvetési pozíciójavulás nélkül oldja meg czl a problémát. Magyarul, a mi javaslatainknak nem az a lényege, hogy a magyar ár eltérjen a világpiaci ár­tól, hanem a kialakult konfliktusban az a döntő mozzanat, hogy elviselhetet­lennek tartjuk az egyúttali költségvetési pozíciójavulást. Magyarul az itt a kér­dés, hogy költségvetési oldalról kezelhető-e az ügy, mert ha erre nem tudunk választ kapni, akkor végig egyébként ilyen eufémisztikus szakmai vitává fog fa­julni az egész dolog, holott mindenki tudja, hogy a kérdésnek ez a lényege.

PALOTÁS JÁNOS:
Igyekszem az elnök úr javaslatát figyelembe venni, mert szeretnénk, ha holnap, 29-én reggel normális élet lenne az országban. Sike­rült ezalatt a három-négy nap alatt vásárolnunk 40 dollár körüli barrelenkénti áron, amikor ez az ár volt érvényes, de azt a kérdést azért egyszer én is fel sze­retném tenni, hogy az alatt a pár nap alatt, amikor 26 dollár volt, azalatt is vásá­roltunk-e.
Szeretném azt is megfogalmazni, hogy tartózkodjunk az olyan megjegy­zésektől, hogy piaci ár az, amit a kormány bevezetett, és a piaci ártól való eltérést jelenti-e, ha erről tárgyalunk. Tudniillik a tárgyalófelek többsége - azt hiszem - azt vitatja, hogy ez piaci ár-e. Azt hiszem, hogy Nagy Sándor úr hozzászólása is ezt erősítette meg.
A mi állításunk és számításaink szerint a kor­mány egyidőben két lépést hozott meg az üzemanyagár-emeléssel. Egyrészt Nagy Sándor úr utalt rá, hogy egyrészt jelentős költségvetésipozíció-javítást célzott meg és végzett el. Ezt teheti megítélésünk szerint egy kormány a dönté­sében abban az esetben, ha a kérdés csak így merül föl, és úgy, hogy van egy költségvetési bevétel többletigénye, ezt deklarálja, bemutatja, hogy miért van erre szükség, hol merült föl ez a többlet, amivel most a költségvetésnek több­letként kell számolnia, és bemutatja, hogy az a legcélszerűbb megoldás, ha ezt a költségvetési többletet, pozíciójavítást ma, mondjuk az üzemanyagokra terheli, mert az üzemanyagoknál könnyebben vagy jobban viseli el a gazdaság, mintha azt valamilyen más területen, esetleg az ártámogatás megvonásában tette volna.
Ez az eszköz azonban meggyőződésünk szerint nem áll számára rendelkezésre abban az esetben, abban a közgazdasági környezetben, amikor ezzel egyidőben valóban és vitathatatlanul a világpiacon olajárnövekedés, olajárrobbanás is bekövetkezett. Nem vitatjuk, hogy a magyar társadalomnak és gazdaságnak, meg a magyar költségvetésnek is nincs energiája arra, nincs fedezete, hogy ezt az árrobbanást ellentételezze, illetve nincs hatása a magyar kormánynak arra, hogy az Öböl-válság rendeződjön, hogy az árak visszaszoruljanak elviselhető szintre. Ezért tetszik nekünk, vagy nem, van rá igazán fedezetünk vagy sem, valószínűleg a tárgyalás során bele kell mennünk - sőt azt hiszem, mi belemegyünk abba -, hogy a korrekten kiszámított, árrobbanásból következő termelőiár-növekedést tudomásul vegyük. Azt hiszem, az alapvető közgazdasági tételt a tiltakozásban résztvevők első percben megfogalmazták. Azonban nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ennek a hatása a mi számításaink szerint csak egy 30-35%-os áremelés lett volna. Ezen túlmenően a költségvetésipozíció­javítás egy további 30-35%-os árnövekedést eredményezett. Megítélésünk sze­rint ennek együttes bevezetésére nemcsak azért nincs mód, mert a társada­lomban erre nincs fizetőképesség, hanem azért sem, mert ez így nem kezelhető, nem mutatható be, és ez így jelentősen eltér a világpiaci ármozgásoktól, annak a szabályaitól.
Azt is tudni kell, hogy sokkal inkább az a gyakorlat, hogy konk­rétan van meghatározva az üzemanyagárakban, hogy mekkora abban a költségvetési adótartalom a nyugat-európai gazdaságokban; nem százalékosan, és ha mozog a világpiaci ár, akkor az üzemanyagárak mozognak - valószínűleg erre nekünk át kell térni, de ez - gondolom - a második napirendi pont, mondjuk ezt majd 1991. január l-jén -, akkor ez a termelői árak mozgását jelenti, és rajta a költségvetés egy időben adott pozíciót nem kell, hogy javítson. Ezért javaslata a munkaadó oldalnak nem is konkrét ár, hanem az, hogy nem az árat kell mint árat csökkentenie a kormánynak, hanem azt kell felvállalnia, hogy mondjon le az ezzel az áremeléssel bekövetkező költségvetési adótöbblet-bevételi pozí­ciójáról, tehát ezt vonja ki belőle. Ebben az esetben látjuk mi úgy, hogy olyan áremelés történik, amelyet egyébként egyedüli tényként deklarált a kormányzat, tehát semmi más nem történt, mint hogy nincs fedezete a támogatások növelésére, és ezért az olajárrobbanás következtében begyűrűző árakat érvényesítenie kell. Mi ezt a menetet, amit ő meghirdetett és hangoztatott, el tudjuk fogadni, de nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy visszalépjünk attól a javaslattól, amely szerint ezt az időpontot nem lehet költségvetési adótöbblet­bevételre használni.
Hogy konkrétum is legyen, azért ehhez számok tartoznak, amivel természetesen lehet vitatkozni. A mi számaink szerint ez mintegy átlagosan 12 forint körüli árcsökkentést eredményezne valamennyi üzemanyag­formában. Úgy hiszem, hogy ez a tiltakozásban résztvevők számára is elfogad­ható lenne, de nem történne más, mint az ő tiltakozásukban szereplő kérésnek a teljesítése, tehát hogy csak olyan áremelésre kerüljön sor, ami számunkra meg a társadalom számára kezelhető. Ez az ár, ami itt kialakul, mint árcentrum, meg­haladja az 1,20 DM árat, ami a mi információnk szerint megfelel a nyugat­európai árszintnek. Az üzemanyag-felhasználás és -beszerzés területén működő legnagyobb felhasználónak sokkal inkább az angol vagy a nyugatnémet ár meg­határozó. Nem hiszem, bár az infrastruktúrában sem megalapozott az a kor­mányzati állítás, hogy az így kialakított árnál felvásárlási lázra kerülne sor, hiszen nem hiszem, hogy van olyan közgazdász az asztalnál, aki egy 35-40%-os üzemanyagár-emelésnél hirtelen és drasztikus felvásárlási igényt prognoszti­zálna a felhasználók oldaláról, mintha ekkora keresleti tartalékok lennének az országban. Az sem megalapozott, saját importjukból adódóan, hogy az így kial­kudott 1,20 DM körüli világpiaci ár esetén kiszivattyúzható lenne az úgynevezett olcsó üzemanyag a magyar gazdaságból. A konkrét javaslat az, és erre szeret­nénk választ kapni, hogy hajlandó-e a kormány elfogadni, hogy az általa beje­lentett árnövekedésben a költségvetést javító pozíciójáról lemond.

RABÁR FERENC:
Igyekszem nagyon tárgyszerű lenni, és röviden vála­szolni ezekre a kérdésekre.
Nagy Sándor úr kérdésére, hogy tudniillik a világ­piaci árakhoz alkalmazkodó piaci ár mellett kíván-e a kormány a költségvetés­ben ebből nagyobb tartalékot, nem tartalékokat képezni, hanem azt más célokra fordítani, az a válaszom, hogy nem kíván, a költségvetéshez pusztán akkora összeget kell biztosítani, amekkora éppen ennek az áremelésnek következtében keletkező kompenzációs igényeknek eleget tud tenni. Palotás úr kérésére vagy kérdését, amely lényegében ugyanez volt, az a válasz, hogy az általa említett, most már számszerűen említett 12 %-os, vagy 12 Ft-os érték, amely a fogyasztási adónak a terhére történne, már a tegnap esti nyilatkozatunkban szerepel - abban a nyilatkozatban, amely a kétnapos tárgyalásnak eredményeként tegnap este kia­datott -, tehát ilyen szempontból nyitott kapukat dönget. Amit viszont meg kell vizsgálni, az a mérték vagy az a kör, amely a készletektől függően ezt lehetsé­gessé teszi. Úgy gondoljuk, hogy ha ebben meg tudunk egyezni, és minél előbb áttérünk a számításokra, akkor megelégedéssel állhat fel itt mindenki.
NAGY SÁNDOR: Jól értem, hogy a 12 Ft-os különbség, amiről mi itt most beszélünk, ami ugye egy igen tetemes bevételi különbséget tesz, vagy igen tete­mes többletet hoz a bevételek oldaláról, ez megfelel annak a többletkiadásnak, ami a költségvetés saját intézményei megnövekedett termelői árú üzemanyag-fo­gyasztásának ellentételezésére szolgál?
Jól értjük?

BOD PÉTER ÁKOS:
Talán nem volt elég világos, amit elmondtunk, hi­szen a részletes számokat talán táblára kellene felírni, vagy össze kéne ülni, tán közelebb, hogy át tudjuk egymásnak nyújtani. A következő dologról van szó. A felemelt, 66%-kal megnövelt olajár, benzinár, először is - zárójelben jegyzem meg, én egyetértek azzal, amit Palotás kollégánk mondott, és nagyon örülök az ő higgadt álláspontjának, ez lényegében ugyanaz a közgazdasági racionalitás, melynek alapján mi voltunk. Nevezetesen nem a benzinár, olajár igazán a vita itt, hanem hogy ebből mennyig költségvetési bevétel, adóbevétel, jó helyen van-e az, szükség van-e arra. Én vele szemben azt gondolom, hogy az ener­getikai biztonság helyreállítása érdekében, a kiesések pótlása érdekében a költ­ségvetés igenis ne más területről vonjon el pénzt, hanem az energiaszektor több­letköltségét innen fedezze. Mert - csak példának mondom - 10 napja tart ebben az országban a szovjet villamosenergia-importnak a visszaesése, 1000 MW körülbelül, kiszámíthatatlan. Nekünk olajfűtésű erőműveket kellett beindítani, hogy a magyar ipar érdekeit ne sértsük. Ez olyan többletköltség, amit nem tudok most itt prezentálni, nyilvánvalóan ezt a számlát nekünk kell ebben az országban állni, és azt nem lehet elvárni, hogy más költségvetési tételekből, mondjuk az egészségügytől vegyük le. Nem is erről akartam beszélni, hanem az volt a kérdés, hogy mi a konkrét javaslat. Amint tegnap elmondtuk, a konkrét javaslat az, hogy egy bizonyos kereten belül - hogy számot mondjak, mondjuk a magán­személy számára havi 30 literig - az állam lemond, a költségvetés, mindannyian lemondunk az adóbevétel azon részéről, amelyik mondjuk literenként 12 Ft-tal olcsóbb tankolást tesz lehetővé. A személyszállítóknál, akik ebből élnek, nyilván ötször-hatszor ekkora összegről volna szó, ennyivel több volumenről. Ezután mindenki az érvényes piaci áron vesz, hazai is, külföldi is.
Külföldi eleve ki van zárva ebből a kedvezményes szociálpolitikai megoldásból, ami ugyan nem ele­gáns a nemzetközi gyakorlatban, de nem egészen ismeretlen olyan országok ese­tében, amelyek nehéz helyzetbe kerültek.
Ennek megfelelően a vita nem arról folyik, és azt gondolom, hogy az Érdekegyeztető Tanácsnak általában nem az a funkciója, hogy az árakról döntsön, hiszen az árat nem a munkaadók, a munka­vállalók diktálják, hanem a kormány diktálja, és arról lehet dönteni, hogy a költségvetési terhekben a különböző társadalmi rétegek, a különböző társadalmi csoportok miként tudnak osztozkodni. Az a kb. 10-12 Ft literenkénti adóbevétel természetesen hiányzik a költségvetésből, természetesen valahonnan, valamilyen módon hiányozni fog, nagyon sok helye volna, mert hiszen mondom még egy­szer, a lakosságot is támogatjuk energia vonatkozásában, mondjuk pl. a távhő­szolgáltatást. De az is világos, hogy a műszaki fejlesztésre is kellene, az energia­rendszer modernizálására, hiszen rengeteg fölhasználási szükségesség áll. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ez az a tárgyalási pozíció, amelyik világossá teszi, hogy a kormány a lehető legjobb szakmai tudása szerint előkészített döntést, ami az árral kapcsolatos, fönntartja, fönn kell tartania - ez nem az itt ülő szakembe­reknek a személyétől, kormány férfiak személyétől függ.
Talán alaposabban kel­lett volna, közérthetőbben tájékoztatnunk a lakosságot, és ebben én nyilván személyesen is hibát követtem el, bár hozzáteszem, a nagyon nyílt beszédnek meglett volna az a hátránya, amit kiélezett helyzetben igazából nem lehetett elő­re becsülni, mert igenis van felvásárlási láz, hiszen hogyha 10,5 Schilling Auszt­riában a megfelelő árú üzemanyag, azt mindenki ki tudta kalkulálni, hogy előbb-utóbb megugrik az ár. Tehát ha az ember arról kezd beszélgetni, hogy három nap múlva mi következik be, mindenki ki tudja számolni, hogy nem árcsökkenés lesz az. Egyébként mindenhol gondot okozott ez, Csehszlovákiában is megdup­lázódott az ár, először jegyrendszerrel hidalták át, majd 100%-os árnövekedés következett be. Nálunk ez a 66%-os áremelés hatalmas teher. Mindenki nagyon jól tudja. Akkor is, ha tudjuk: infláció van, tehát az infláció előbb-utóbb sajnos, azt kell mondanom, utána kúszik mindenfajta áremelésnek. Én azt gondolom, hogy a kormány ezeket a feszültségeket megérti, bár személyesen is el kell mon­danom, én teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy a társadalom különböző' csoportjai gazdasági kárral járó reakciót válasszanak tárgyalásos helyzet, tárgya­lásos formák helyett, hiszen nehezen felmérhető, de igen komoly kár keletkezett, keletkezik és fog még keletkezni hosszú-hosszú időkre, akár a turizmusról, idegenforgalomról, akár az ipari termelésről, kereskedelemről beszélünk ebben a mai helyzetben.

RABÁR FERENC:
Szabad legyen még egyetlen dolgot hozzátennem, mielőtt átadnánk a szót. Úgy gondolom, hogy most azért egy fordulathoz érkez­tünk. Annyiban, hogy látszólag mind a hárman megegyezünk abban, hogy 12%-os - elnézést kérek -, 12 Ft-os fogyasztóiadó-csökkcntés az, amely körül a tár­gyalások folynak. Úgy gondolom, hogy ez már alkalmat adhatna arra, hogy egyesek közülünk összeüljenek, és megvizsgálják ennek a lehetséges variánsait.

PALOTÁS JÁNOS:
Kérem, hogy mind a három tárgyalófél tartsa be a já­tékszabályokat, tehát ne tartsa magánál miniszter úr a szót. Tartsuk be a szó­adást, illetve ez az elnök úr feladata. Nagyon veszélyesnek tartom ezt a tárgyaló­stílust, szakmai reakciót szerettem volna tenni.
A tárgyalás alatt, miközben állítólag valamilyen irányban elkezdtünk haladni, a 12 Ft körüli árrendezésben vagy árkorrekcióban, azalatt számtalanszor visszajön a kormány oldaláról olyan mondat és csúsztatás, amely nem ehhez a tárgyalóasztalhoz való. Nincs közvet­len összefüggés azzal - hogy ha a benzinárak esetleg szakmailag nem megala­pozottan, nem a magyar gazdaság fogadóképességéhez mérve kerültek beve­zetésre, és erről vitát folytatunk -, hogy bemutassuk, hogy még hány helyen van a költségvetésnek kiadási kötelezettsége. A költségvetésnek nagyon sok helyen van kiadási kötelezettsége, majd amikor a költségvetési törvényről tárgyalunk, ez nyilván a tanácskozás elé fog kerülni. Bevételi oldala is legalább ilyen széles körben van, mert általában onnan szokta a költségvetés...
Megnyilvánulásról lehet vitát nyitni, ha nem akarunk eredményt elérni, de ebben az esetben termé­szetesen az itt jelenlévőknek jobban és erőteljesebben ki kell térni arra, hogy az okok vagy következmények azok, amelyek tiltakozó akcióként az utcán vannak. Mi viszont eredményt szeretnénk elérni.
A szakmai reakcióm viszont az, hogy Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr az én hozzászólásom után - bár elképzelhető, hogy én nem voltam eléggé ért­hető — egy olyan reakciót tett, mintha én azt ismételtem volna meg, amiről ő tárgyalt a tegnapi est folyamán a személyszállítókkal, fuvarozókkal, tiltako­zásban résztvevőiekéi, amiben ő megállapodott. Sajnos tegnap ők is félreértették a miniszter urat, mert az ő véleményük az volt, hogy irreálisan lettek az új üzem­anyagárak beállítva. Abba bekerült költségvetési adópozíció-javító tétel, kb. 12 Ft/liter átlagos nagyságrendben. Ők azt hitték, és ennek megfelelően léptek -egyenesben néztem a televízióban a közleményeket, jelen voltak egyébként a képviselőink is -, azt hitték, hogy ez azt jelenti, hogy 12 Ft-tal csökkenni fog az üzemanyag ára.
Ezzel szemben a kormány későbbi nyilatkozatai, illetve a mos­tani reakciónak is a második mondatrésze kompenzációról beszél, meghatározott körben bizonyos 12 Ft-os kedvezménnyel való, olcsóbb üzemanyag-vásárlásról beszél, ez azonban nagyon szűk területe a felvetett problémának, mert nemcsak a személyszállításban elviselhetetlen például a 12 Ft-tal magasabb - és nem piaci - ár, hanem elviselhetetlen az iparban, a mezőgazdaságban, az élelmiszer­gazdaságban és mindenhol máshol, ahol nem viselnek el ezek a termelői árak egy a világpiaci, vagy a piaci ár feletti, kimondottan költségvetési adópozíció­javító elvonást, mert a magyar gazdaság versenyképességére a piaci árnál maga­sabb energiaár alkalmazása szintén nem tűnik megalapozottnak közgazdasá­gilag. Tehát ha azt vitatjuk, hogy fönn tudja-e tartani a magyar gazdaság, hogy támogatott formában van az energia ára, ha fönn tudná tartani, ezt javasolnám, hogy versenyképes legyen a magyar gazdaság, de ha nem, akkor ebből a kér­désből csak annyi következik, hogy a támogatás csökken, és nem az következik belőle, hogy többletadószerű elvonás következik be. Ezért a mi javaslatunkat megismétlem, hogy nem korlátok közötti, nem kupon-rendszerrel, nem csak az állampolgároknak, nem csak a személyszállítóknak az üzemanyagárakra vonat­kozó korrekcióját tartalmazza a munkaadói javaslat, hanem azt javasolja, hogy az adónövelő tényezőt vonjuk ki a kormány legutóbbi benzinár-meghatá­rozásából. Mi azt mondjuk, hogy ez normatívan jelent átlag 12 Ft-os csökkentést mindennemű korlátozás nélkül. Egyébként, ha annyit hivatkozunk a kompenzációra, szeretném elmondani, hogy jelentősen csökkennek a kormány kompenzációs költségei abban az esetben, ha nem irreálisan magas árakat határoz meg. Tehát nincs szükség ekkora kompenzáció alkalmazására.

SZŰCS GYÖRGY:
Én egy olyan társadalmi csoport képviseletében vagyok itt, amely állítólag megpróbál hasznot kovácsolni ennek a tárgyalásnak az eredményéből. És azok közé fogok tartozni, akik legalább 3 percet igénybe fognak venni, hogy igenis most a kamerák előtt és a kameráknak is tudjuk mondani, mert mi vagyunk az a társadalmi csoport, amely úgy került az ország nyilvánossága elé, hogy a gazdasági érdekeit összeegyeztethesse ennek a nemzetgazdaságnak a fejlődésével.

SZABÓ ISTVÁN:
Miért ragaszkodtunk a nyilvánossághoz? Annak a tár­gyalódelegációnak a tagja voltam, amelyik a tegnap esti megállapodást részben kidolgozta. Ez a megállapodás nem az, ami ebben az egyoldalas írásos nyilat­kozatban le volt fektetve, és nem is az, amit rá 20 percre a miniszter urak a TV2 adásában úgy kezdtek el magyarázni, hogy a néző végén azt hitte, hogy a taxi­sok kihasználták a maguk lehetőségét, és mindenki oda elmehet, ahova akar. Ezért szeretnénk a mai nyilvánosságot, hogyha hosszú idő óta nem tudtunk egy­mással kommunikálni, és nem értjük a kifejezési-rendszerünket, egész egysze­rűen nyomon követhető legyen, hogy mit akarunk.
El szeretném még mondani azt, hogy szakmai hibák vannak ebben az árképzésben azért, mert ez az összeg, amiből lehet juttatni, ebből a többletből adódna, s egy olyan tevékenységre fordítódna, mint például szociális juttatások - a tegnapi tárgyalások érvanyagában - és az útalapra, ami piacgazdasági ár­képzésben már elképzelhetetlen. Az lehet, hogy egy ár extraprofitot és hasznot hozzon, mert a kormányzati bevételek között szerepelni kell kiadásai fedezésére, de ma már, egy ilyen átmeneti állapotban egy régi megokolás szerinti leosztó társadalmi gazdálkodás okával vagy ürügyén nem lehet ma áremelést direkten az üzemanyagba becsempészni, és egyszerűen benntartani sem lehet. Ezért kell tárgyalni, hisz az exportliberalizálással megszűnnének ezek a gondjaink. Még abban az esetben is ragaszkodunk egy olyan kitételnek a beiktatásához, amely mindenkor meg fogja határozni a fogyasztói árban, a fogyasztói adóból adódó bevételnek azt a nagyságát, amely arra fogja ösztönözni a többletfelhasználókat, a hitünk szerint befűtés előtt álló magyar gazdaságnak a résztvevőit, hogy ne az korlátozza a tevékenységet, hogy drága az üzemanyag, ami minden árban meg­jelenik, hanem azt igenis úgy használja föl, olyan olcsón - akár a fogyasztói adó mérséklése által -, hogy minden terméke olcsó, a világpiacon és a belpiacon el­fogyasztható, megvásárolható legyen. Megvannak a forintra kivetített csökken­tés összegei, csupán az a kérdés, hogy melyik oldaláról közelítünk a dologhoz, s hogy egy lépésben vagy több lépésben szakaszolva jutunk el azokhoz a valós piaci viszonyokhoz, amelyeket mind a három oldal akar.

ORY CSABA:
(...) Először is az a kérdés, hogy hajlandó-e a kormány árakról tárgyalni, hajlandó-e ebben a kérdésben visszalépni. Azt gondolom, hogy a munkavállalói és a munkaadói oldal egyértelműen megfogalmazta a maga álláspontját.
RABÁR FERENC: Úgy gondolom, itt is elhangzott, hogy a végleges meg­oldás az árak liberalizálása. Megvizsgálhatjuk - ez is egy változat - az árlibera­lizálásnak az azonnali bevezetését. Tehát a lehető legrövidebb idő alatt, egy hét alatt, két hét alatt történő bevezetését. Az átmeneti időben, mindaddig, ameddig a liberalizálás nem következik be, tehát nem közvetlenül történik a külső árha­tásoknak a megjelenése a magyar árakban, valamilyen szinten az árakat rögzíte­nünk kell. Az árrögzítés egyben annyit jelent, hogy az áringadozásoknak vala­milyen formában puffért kell teremteni. Amikor tehát a költségvetésben a fogyasztási adóval erről gondoskodunk, akkor nemcsak arról van szó - hiszen arról is lehet szó -, hogy ez a fogyasztási adó magas, és kétségtelenül magasan volt megállapítva, de egy bizonyos szintet mindenféleképpen biztosítani kell, hi­szen valakinek vállalni kell az áringadozások következtében beálló különbsé­geknek a fedezetét. Hogyha a piaci árakat úgy fogadjuk el, hogy azok a fogyasz­tási adót ne tartalmazzák, akkor ilyen puffer nem keletkezhet. Tehát mindenképp a tárgyalásoknak egy része arra kell, hogy irányuljon, hogy ezt a bizonyos tar­talmat, amit reálisnak tartanak a jelenlévők, ezt biztosítsuk.

KÖRÖSI ISTVÁNNÉ:
Ha már ez az intézkedés, amit minimum elhamar­kodottnak kell ítélni, legalább a megelőzés stádiumában nem került tisztességgel az Érdekegyeztető Tanács elé, akkor azt gondolom, hogy most ne feszegessünk olyan kérdéseket, amit miniszter úr tett fel, nevezetesen, hogy az Érdekegyeztető Tanácsnak nem az a dolga, hogy az árakról vitatkozzon. Azt is mondta tisztelt miniszter úr, hogy az árakat a kormány diktálja. Én azt gondolom, hogy talán érdemesebb lenne a piaci diktálás kérdésére szorítkozni ebben. A saját költség­vetésükből élő dolgozók nevében - azt hiszem - nyugodtan kérhetem, hogy egy­séges benzinár megállapítására történjen kísérlet, normatív csökkentésben tu­dunk gondolkodni, mindenfajta ár a benzináremelés után fog kúszni, ennek az összefüggése valamennyiünk előtt ismert, éppen ezért tisztelettel azt ismételném meg, hogy hajlandó-e a kormány a benzinárban egyértelmű visszalépésre. (...)

PALOTÁS JÁNOS:
Ahhoz, hogy át lehessen arra állni, hogy az adó ne százalékban legyen benne, ahhoz parlamenti döntés kell. De ez csak egy számí­tási kérdés, az átmeneti időszakban, minden további nélkül meg lehet az új ter­melői árat úgy határozni, mintha csak a termelői árra történt volna növekedés, magyarul nem kell hozzá Parlament, itt meg tudunk állapodni. Szeretném felhívni - annak ellenére, hogy szerintem árról is vitatkozhatnánk itt - még egyszer a kormány figyelmét érthető tőmondatban, hogy a javaslat nem árat tartalmaz. A munkáltatói oldal javaslata azt mondja, hogy a kormány a jelenlegi intézkedésének adónövelő többletéről mondjon le, mert ez egy hibás döntés volt. Szeretném elmondani, hogy elhangzott és megjelent a kormány jelenlévő mi­niszterétől is olyan újságnyilatkozat, amely megerősíti azt a munkáltatói állítást, hogy adónövelést eredményezett, mert százalékosan nem változott benne az adótartalom. Még egyszer meg kell erősítenem, hiszen visszatért, hogy egy 30-40 százalékos áremelés esetén sem hiszem, hogy bárki felelősséggel prognosz­tizálna felvásárlási lázat. Ha fedezetet kíván egyébként teremteni még pluszban valahonnan a kormány készletezésre, ami szintén fölmerült, rendkívül sok ma az a jelentkező külföldi befektető üzemanyagforgalmazó, aki a nemzetközi gyakor­latnak megfelelően, a nemzetközi szokásoknak megfelelően, nem a kormánytól kapja ajándékba a készletezés tervét, hanem ő készletez.
De volt egy módosítás Rabár Ferenc miniszter úr szavaiban, ha jól értettem - remélem igen -, ő azt mondja, hogy elképzelhető egy olyan irányú elmozdulás, amit a munkáltatók mondtak, de akkor nincs mód arra, hogy mondjuk január 1-jéig várjunk az ár liberalizálására. Én azt hiszem, hogy a munkáltatói oldal nem zárkózna el -hiszen felkészült erre a napirendi pontra - attól, hogy abban a pillanatban átté­rjünk az ár liberalizálására, a termelői ár liberalizálására, amikor keresztül tudta vinni a kormány azt a parlamenti módosítást, amelyben most már nem száza­lékos fogyasztói adót határoznak meg, hanem konkrét összegűt, hiszen erre tervezi a költségvetési bevételét, ami egy éves fix szám, és a termelői árra vona­tkozik a liberalizácó, ami automatizmust tesz be, tehát a csökkenésnél, azokban az esetekben, amikor 26 dollárra lemegy, akkor arra a három napra is feltehetően esik az ár, bár a készletezőktől függ a dolog, az ő kompetenciájuk, hogy ezt hogy vezetik át. Amikor ennek a technikáját az ÉT elé behozta, itt megtár­gyaltuk, mi készek vagyunk erre a liberalizálásra való áttérésre, mert csak így működhet. Itt megtörtént ebben a megállapodás, ha a szükséges parlamenti tör­vénykezési döntések ennek eleget tettek, akkor ez minden további nélkül beve­zethető. Nem hiszem, hogy a következő két hónapra az általunk megadott módosítások után keletkező ár ne adná meg a kellő biztonságot, fedezetet a működőképesség fenntartásához, ha nem ijesztgetünk, hogy ez idő alatt benzin­hiány lesz, aminek nincs jogos alapja, csak abban az esetben, ha szándékosan csökkentenék az eddigi felhasználást lehetővé tevő behozatalt. Ha ilyen kijelentést nem teszünk, akkor egy 30-40%-kal növelt árnál elképzelhetetlen a felvásárlási láz.

ORBÁN ISTVÁN:
Mielőtt továbbadnám a szót, hadd emlékeztessek arra, hogy a munkaadóknak most már egy több oldalról megvilágított és körvona­lazott javaslata van. Ezt a javaslatot a munkaadók, a munkavállalók nem negli­gálták, nem ellenezték, hozzászólásaikban nem támadták. Úgyhogy most úgy vélem, úgy kéne továbbadni a szót, hogy erre a kerek kérdésfelvetésre kérünk választ a kormánytól.

ORBÁN ISTVÁN:
Mielőtt továbbadnám a szót, hadd emlékeztessek arra, hogy a munkaadóknak most már egy több oldalról megvilágított és körvona­lazott javaslata van. Ezt a javaslatot a munkaadók, a munkavállalók nem negli­gálták, nem ellenezték, hozzászólásaikban nem támadták. Úgyhogy most úgy vélem, úgy kéne továbbadni a szót, hogy erre a kerek kérdésfelvetésre kérünk választ a kormánytól.

NAGY SÁNDOR:
A mi javaslatunk, ahogy ez itt az írott papírokban is lát­ható, tökéletesen egybeesik a munkaadói javaslattal, tehát nehogy elbizonytala­nodás legyen e tekintetben, pontosan megfelelnek ezek a javaslatok egymásnak.

BOD PÉTER ÁKOS:
Elnök Úr! Rövid megjegyzéseket szeretnék tenni és konkrét javaslatot. Az első rövid megjegyzés: természetesen lehet a készleteket növelni külföldiek bevonásával, de nem 29 dolláros ár mellett, mert minden készletező felszámítja a készletezési költséget. Ez nem igazi megoldás. Másik rövid megjegyzésem: nyilvánvaló, hogy a 29 dollárra beállt magyar benzináron is jelentős adótartalom van, mint minden országban - ha látják ezt az ábrát -, jelentős az adótartalom, itt a mi országunk nem lóg ki ebből és a magyar adó­tartalom nem nagyobb, mint a legtöbb országban, és nem kell elmondanom, hogy ezek az országok lényegesen jobban állnak, akár ezt a szűkebben vett szektort tekintve, tehát csak azt szeretném leszögezni, hogy a magyar adótar­talom nemzetközileg nem kirívóan nagy. Ha 40 dollárra menne föl a beszerzési ár - mint ahogy megy föl - és ez á piaci ár érvényesül, akkor a magyar adótar­talom természetesen sokkal kisebb, mert annak megfelelően csökken az adó­bevétel. Egyébként a javaslat valóban az - ez nem a mostani helyzetre alakult ki, ez a kormányprogramnak a része - hogy liberalizáljuk és egészen más adó-struktúráról lesz szó.
Bár nekem az a gyanúm, hogy azok, akik méltatlankodtak, nem kizárólag az adó nagysága miatt, ami egyébként visszakerül a gazdaságba, hanem egyszerűen az árnövelés miatt teszik ezt. Ezért azt gondolom, hogy a liberalizálásra vonatkozó részletes elgondolásainkat ne most, a plenáris ülésnek ennek a szakaszában, hanem a szünet után lehet itt, ha a szakértői munkára al­kalmasnak ítélik ezt a kört, szünetben tudunk eszmét cserélni, talán el lehet mondani. Azonban egyet szeretnék elmondani. A mai helyzetben, és most az el­ső napirendi pont a mai helyzetnek a megoldása, holnap a gazdaság újra elindí­tása. Van megoldás. Nem megoldás a régi ár visszaállítása, ezt a kormány nem makacsságból jelenti ki, végiggondoltan, felelőssége tudatában. Az egyik meg­oldás a jegyrendszer, a másik megoldás egy olyan differenciált megoldás, amely annak, aki bírja a piaci árat, korlátlan mennyiségben, piaci ár mellett adja; de egy korlátozott körben - hiszen fogyasztáskorlátozás nélkül nem lehet vissza­menni az árból, korlátozott körben - lehetővé teszi, hogy olcsóbban jusson ben­zinhez. Ez azonban nem a kútár változtatását jelenti, mert teljesen világos, hogy az az érv, hogy a magyar lakosság egy jelentős része nem bírja elviselni a mai bérek mellett ezt a terhet, ez nem változtat azon a tényen, hogy mi a piaci ár.
Ezért a mi javaslatunk még egyszer a következő: mindenki, aki magyar állam­polgár, van kocsija, rendszámtáblája, az javaslatunk szerint egy bizonyos literre jogosult, hogy olcsóbban vegyen, más, megfordítva: kap egy kupont, vagy kap egy bizonyítványt, kap egy okmánybélyeget, amivel ki tudja fizetni a külön­bözetet és ehhez egy körülbelül, mi azt mondtuk, hogy 10-12 forintos csök­kenés elképzelhető. Akik ebből élnek, itt vannak magán-, kisiparosok és nyilván állami vállalkozások, ezeknek is van gépjárművük, ennél, nyilván a professzio­nális személyszállítókra és a tehergépkocsivezetőkre számolva sokkal nagyobb literszám kell egy hónapban, mint mondjuk ez a 30 liter, mert sokkal többet tankolnak, ez nyilván szakmai viták kérdése, mondjuk ötször annyira kap ku­pont. Ez nem a kútár csökkentését jelenti, tehát nem csökken a kútár a turis­táknak, és nem csökken annak, aki a magyar átlagnál lényegesen többet kíván utazni. Ezzel el lehet érni azt egyfelől, hogy mindig lesz benzin ezen a piaci áron, mert ezen az áron be lehet szerezni a világpiacról a benzint. Tehát nem me­rül fel az, hogy a készletek eltűnnek, valahol forgalmi akadály keletkezik és nem jut az országba, mert lesz elég benzin. Azt is el lehet érni, hogy a legjobban sújtott kisember egy szolid kereten belül az új piaci árnál olcsóbban jusson ben­zinhez, és azt is el lehet érni, hogy az a szakma, amely leginkább érintve van az árak által, ennél arányosan nagyobb kedvezményhez jusson.
Természetesen a versenysemlegesség értelmében akkor ezt ki kell terjeszteni, azt feltételezem -de ez már szakmai kérdés -, pl. mondjuk a TEFU-nak a gépkocsijaira, tehát, hogy azok is hozzájussanak ehhez. Ez a szakmai oldala. Hadd tegyek azonban egy nagyon fontos javaslatot, ami részben szakmai, részben politikai.
Most az ország gazdasága megbénult. Ez a megbénulás törvénytelen állapotnak a követ­kezménye. Az okokról majd nyilván az urak elmondják a véleményüket, és nem vagyok benne biztos, hogy egyfajta véleményen vagyunk. Azonban szeretném, ha az itt megjelent mukaadók és munkavállalók kimondanák azt, amit mi gondo­lunk, hogy azok, akik most elzárják az ország működőképességét, útjait, nem törvényes tettet valósítanak meg. Ezt lényeges volna kimondani, hiszen az, hogy blokád, az, hogy hídfőállás, nem része egy ország gazdasági egyeztetési mecha­nizmusának. Nagyon szomorú, hogy kialakult, nagyon nagy gazdasági ve­széllyel jár, nagyon nagy politikai veszéllyel jár, én ezt nem tudom engedetlen-ségnek hívni, és ha azt mondom, hogy a személyszállító kisiparos, majd hogyha nem fizet neki az utasa, megtagadja a fizetést, azt nem fogja olyan vidáman fel­fogni, ez a közmorálnak a rohamos szétesését jelentheti, de nem akarom a hely­zetet vázolni. Azt akarom csak kimondani, hogy nyilván Önök között vannak jogászok, a Ligának az embereit látom, képzett emberek, végig tudják gondolni, hogy hídelfoglalás, útlezárás, ez nem törvényes. Ennek megfelelően nagyon jót tenne mindenfajta parlamentáris tárgyalás ma is. Holnap országgyűlési nap lesz, ha Önök elfogadnák azt a helyzetértékelést - nem kötelesek természetesen az oda vezető útnak minden pontján megegyezni, hogy az ország működését veszé­lyezteti ez a mai állapot, és hogy ennek az állapotnak törvényellenes vonat­kozása van.

ORBÁN ISTVÁN:
Mielőtt továbbadnám a szót tisztelt Miniszter Úr, en­gedje meg, hogy arra kérjem, hogy miután benne vagyunk egy napirendi pont tárgyalásában, miután mi haladni akarunk, miután itt elhangzott egy konkrét javaslat, szíveskedjék erre vonatkozó választ adni, mi a véleménye a javaslatról, mert különben nem tudunk továbblépni, mert mi most lassan egy süketek párbe­szédébe fogunk jutni, hogy úgy mondjam. Tehát ha erről a javaslatról hallhat­nánk valami bírálatot, pro vagy kontra, elfogadást, kifogásolást, vagy kiegé­szítést, bármit.

BOD PÉTER ÁKOS:
Tisztelt Elnök Úr! Az előbb én is egy javaslatot tet­tem az asztalra, hiszen tárgyaló felek vannak, ez is egy javaslat. Én azt gondo­lom, hogy a javaslatokat kell egymás mellé tenni. Ez egy nagyon konkrét javas­lat, számokkal, ütemezéssel, technikával alátámasztva, amit a szakértők Önök elé tárhatnak, vagy mi elmondhatjuk. Tehát ez egy javaslat, a javaslat lényege az: a piaci ár változatlan, azonban hozzá lehet jutni ennél olcsóbban, ezzel természetesen a költségvetési bevételek csökkennek, lakossági kiadások mér­séklődnek és ez technikailag elképzelhető, ez a magyar polgárok széles körének könnyebbséget jelent.

SZABÓ TAMÁS:
Én nagyon határozottan le kívánom szögezni, hogy a megegyezés szándékával jöttünk, és azzal, hogy azonnal rend teremtődjön ebben az országban. Nem véletlenül van az, hogy zajlik szakértői, nem-szakértői tár­gyalássorozat, ami mutatja a kormány komoly tárgyalási és megegyezési készségét. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt egy jogszabály meg­változtatásáról van szó. Ebben az esetben az ÉT ügyrendje szerint akkor lehet megváltoztatni ezt a jogszabályt, ha konszenzus van. Nagyon kellemetlen lenne az a helyzet, hogyha nem tudnánk megtalálni bármilyen ok miatt a konszenzust, mert akkor nem lehet megváltoztatni a jogszabályt az ÉT ügyrendje szerint. Ép­pen ezért az a kérésem és az a javaslatom, hogy mindenki reálisan gondolja át, hogy itt milyen helyzet van. Kérem, a kormány arra vállal kötelezettséget, ... mivel tudja, hogy az országnak milyen a devizahelyzete és hogyan tud besze­rezni benzint. Tudja, hogy mennyi a devizatartaléka, hogy korlátozott mértékben lehetővé teszi az olcsóbb árú beszerzést. Erről van szó. A kormány fogyasztás­korlátozással a mostani benzinárak csökkenését elfogadja, fogyasztáskorláto­zással úgy, hogy ezen kívül a fogyasztáskorlátozáson kívül szabad lehetőség van benzin vásárlására, nem csökkentett áron. Én úgy gondolom, hogy ez olyan mély kompromisszum lehetősége, amit javaslok nagyon alaposan megfontolni. Megismétlem, a kormány lehetőséget lát árcsökkentésre fogyasztáskorlátozással. A fogyasztáskorlátozással együtt járó árcsökkentés nyilván valami technikát igényel, mértékeket igényel, ebben ma itt meg kell egyeznünk, mi az elején is ezért mondtuk, hogy kellene szakértői megegyezés. Szükségesnek látjuk ezt nyilvánvalóan folytatni, és úgy gondolom, hogy erről kellene a továbbiakban beszélni. Még annyit,ez - nyilván itt konkrét mértékekről van szó - azt jelenti, hogy az ország lakossága jelentős mértékben mentesül ezek alól a valóban nagy terhek alól. Azért, mert korlátozott mértékben ugyan, de olcsóbban tud a benzinhez jutni. Ezen kívül pedig mindazoknak lehetősége lesz a piaci áron beszerezni, akiknek többre van szüksége. Hangsúlyozom, ez egy rendkívül fontos megoldási lehetőség, ez szociális szempontokat is figyelembe vevő lehetőség, gazdasági szempontokat is figyelembe vevő lehetőség és egy olyan megoldás, ami tegnap a háttér-megbeszéléseken reális lehetőségként körv­onalazódott mára. Kétségtelenül tegnap ebben megegyezés nem születhetett, hiszen nem is születhetett megegyezés, mert a megegyezés az Érdekegyeztető Tanács feladata. Tegnap az körvonalazódott, hogy egy ilyen megegyezés elfogadható. Tegnap közzétettünk ez ügyben egy nyilatkozatot, vállaltuk a ben­zinár csökkentését, de reálisan tudva az ország helyzetét, reálisan átérezve azt a felelősséget, ami ebből a fogyasztásból, és ennek a korlátozásából szükség­szerűen következik a tartalékok miatt, ezt látjuk lehetőségként.

FORGÁCS PÁL:
Azt hiszem, ketyeg az óra, rendkívül szűkre szabott az idő, ami alatt megoldást kell találnunk és megegyezést. Konkrét számokkal, konkrét megoldásra kell törekedni. Messzemenően támogatjuk, és egyetlen el­lenérv sem hangzott el a kormány részéről Palotás úr okfejtésével kapcsolatban. Tehát a munkavállalói oldalról egyértelmű ennek a támogatása. Teljesen elfo­gadhatatlannak tűnik a kormánynak a nem egészen világos javaslata, ami lénye­gében egy jegyrendszer, kuponrendszer, utalványrendszer bevezetését szolgálná. Én több ilyet megértem, sajnos koromnál fogva pontosan tudom ennek az összes káros következményét, ellenőrizhetetlenné, feketepiaccá válik, a bürokráciának óriási apparátusát igényébe. Szerintem eleve minden olyan javaslat, ami kettős, hármas árrendszerre irányul, elfogadhatatlan. Ugyancsak hangsúlyoznunk kell azt, hogy miután itt nem esik a bérekről szó - nem esik, nagyon helyesen, mert azt külön kéne tárgyalni -, egyszerűen megindokolhatatlan, hogy csak a világ­piaci árról, csak piaci árakról beszéljünk, jogszabályokról, amit önkényesen hoz­tak. Semmilyen jogszabályt ide előzetesen az Érdekegyeztetési Tanácshoz nem hoztak, tehát amikor az hangzik el, hogy nincs módunk változtatni, azért nincs módunk, mert^nem is kérdeztek meg bennünket. Igenis van mód és van lehető­ség, mert az Érdekegyeztetési Tanács komptenciájába ez beletartozik.
Nem tu­dom elfogadni azt az állítást a kormány részéről, amely törvénytelennek minősíti ezt a társadalmi tiltakozó mozgalmat. Mindnyájan szemtanúi vagyunk annak, hogy azok, akik ebben a mozgalomban részt vesznek, hihetetlen fegyelemről tettek tanúbizonyságot, semmiféle kárt nem okoztak sem emberi életben, sem vagyonban, lehetővé tették az egészségügyi ellátást, lehetővé tették a közellátást, a közművek biztosítását, tehát teljesen visszautasítható az, hogy ez a mozgalom bármilyen szempontból törvénytelen lenne. Tehát mindenképpen, ha bármilyen megoldásra jutunk, alapvető kérdés, hogy azok, akik ezt kezdeményezték a társadalom önvédelméből, azokat semmilyen hátrányos megkülönböztetés ne érje. Ezt egyértelművé kell tenni, hogy ez egy jogos tiltakozó mozgalom. Akik ebben részt vettek, nemcsak saját érdekeikért, hanem a társadalom összes­ségének az érdekeiért küzdöttek és őket mindenképp mentesíteni kell minden­féle hátrányos megkülönböztetéstől.
Végül nagyon fontos, hogy hangsúlyozzuk azt, hogy térjünk a konkrét megállapodás lehetőségére, kerüljük el a fejtege­téseket, gazdasági és egyéb számításokat, ezek ma már ismertek, de ne felejt­sünk el egyvalamit, ennek a társadalomnak véges a tűrőképessége. Márpedig ez a javaslat a kormány részéről, ami bizonyos kompenzációt ígér, semmit nem old meg. Nem arról van szó, hogy a taxisok a saját érdekükben követelnek, nem arról van szó, hogy a lakosság egy része kapjon valami utalványt, hanem ennek a beláthatatlan következményeiről, a kihatásáról az összes árra, az inflációnak a rendkívül mértékű felgyorsulásáról. Tehát semmi olyan javaslat nem hangzott el a kormány részéről, ami a legkisebb mértékben is alkalmas lenne arra, hogy megnyugtatólag hasson azokra, akik ebben a tiltakozó mozgalomban részt vesznek, sem pedig a társadalom zömének a rendkívül feszült hangulatára. Tehát csak olyan megoldás képzelhető el, amely ma konkrétan, egyértelműen az árak jelentős leszállításával jár, olyan árak rögzítésével, amit itt Palotás úr és a munkáltatók kifejtettek, és amit mi a magunk részéről egyedül tartunk tárgyalási alapnak. Ehhez kérjük, hogy a kormány hozzászóljon.

NAGY SÁNDOR:
Fontosnak tartom, hogy néhány szó erejéig a tegnapi tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekről az itt jelenlévők számára elmondjam azt az információt, ami az alapján áll rendelkezésre, hogy a taxis kollégák, illetve munkavállalók, fuvarozók kérésére részt vehettem ezen az egyeztető megbe­szélésen. A helyzet a következő: tegnap megállapodásközeli helyzet alakult ki kétség kívül Rabár miniszter úr, Szabó Tamás államtitkár úr részvételével, de végül is - a megjelent kormányközlemény, az ott kialakulni látszó megállapo­dás, legalábbis ebben a körben, nyilván nem megelőzve az ÉT kompetenciáját, megfordítva az ott körvonalazódó logikákat, megállapodás logikáját, végül is -az érintettek részéről elfogadhatatlanná vált. És szeretném ezt azzal is vissza­igazolni, hogy emlékezetem szerint nem zárkózott el senki attól a józan gondo­lattól, hogy amennyiben egy alacsonyabb ár mellett a készletproblémák úgy indokolják, hogy egyszerűen arra kényszerül a kormány, hogy az érintettekkel és nyilván az érdekegyeztetés keretében egy esetleges fogyasztáskorlátozás mérté­kéről és technikájáról tárgyaljon, ezt szövegszerűen elvállalták az ott jelenlévők mint tárgyalási alapot és megegyezési alapot. És itt szeretnék visszatérni Palotás úr megjegyzésére, aki azt mondta - és én ezt teljességgel támogatni szeretném -, hogy nem lehet előre prognosztizálni a készletalakulást és ezáltal időpontban és a lépésben összekapcsolni az árban történő visszamenetelt egy azonnal beve­zetett mennyiségi korlátozással. Ha erről el tudunk mozdulni, hogy tudniillik ne történjen meg az azonnali és tulajdonképpen egy prekoncepcióra történő össze­kapcsolása az alacsonyabb árnak a mennyiségi korlátozással, akkor tulajdonkép­pen valóban megteremtődik az alapja annak, hogy itt ma minél hamarabb megál­lapodás születhessen. Ha azon az úton megyünk tovább, hogy előre meg­mondjuk már most, ebben a pillanatban, hogy hogyan fognak alakulni a készletek, és a készletek miatt milyen mennyiségi korlátozásra kerül sor, akkor látható, hogy az ügyben érintettek nem fogják tudni elfogadni ezt az álláspontot. Ezért nagyon szeretném határozottan kérni, hogy erre az egy kérdésre szorítkozva körvonalazódjanak az álláspontok és igyekezzünk megállapodni, mert az összes többi következménye az ügynek, ami már itt érintőlegesen fel­merült, a munkavállalókra háruló nagyobb teher kérdése, a szállítási vállalatok, a költségvetési szféra - nem akarok belemenni -, tehát hogy megteremtődjön a feltétele annak, hogy az egyébként és nyilvánvalóan növekvő és jelentősen nö­vekvő üzemanyagár kapcsán támadt helyzetben milyen egyéb megállapodásokra kell jutni az érdekegyeztetés keretében. Ennek az a nulladik feltétele szerintem ismerve, még egyszer mondom, minden érintett álláspontját -, hogy a kormány pozitív álláspontot alakítson ki és ne akarja most összekapcsolni a mennyiségi korlátozás ügyével, arra akkor térjen vissza - gondolom józan ember ezt nem zárja ki -, ha valóban olyan helyzet áll elő, hogy ezt a kérdést újra napirendre kell tűzni. Ha ez így szétválasztható időben, akkor nézetem szerint van esély megállapodásra. Ha nem választható szét, akkor tartok tőle, hogy nem tudunk megegyezni és a probléma tovább eszkalálódik. Nem akarok jósolni, jós lenni, ha ez az ügy úgy marad, ahogy most van, akkor annak beláthatatlan következ­ményei lesznek.

PALOTÁS JÁNOS:
Annak érdekében, hogy ne essen a munkáltatói oldal ugyanabba a hibába, mint a kormány, válaszolni szeretnék az általa tett javas­latra, ne mondja, hogy csak egyjavaslatos témáról tárgyalunk. Tudniillik a ja­vaslatának a szándéka ismert volt, ezért erre a munkáltatói oldal felkészült, és így egybehangzóan, külön szakértői háttér, tárgyalás nélkül tudok rá válaszolni.
Á javaslat három oldalról elfogadhatatlan és szakmailag nem kellően megala­pozott, a mi véleményünk szerint. Ha szeretnénk a piaci lépés irányában 1991-ben elmozdulni, akkor a hátralévő két hónapban ne tegyen a kormány még kompromisszumos javaslatként sem olyat, ami a piaci viszonyoktól idegen, a be­vezetése kb. ugyanazt az időt igényli, de egyébként sem tudom, hogy a költsége összhangban van-e azzal a bevételkieséssel vagy megtakarítással, ami ebből a célból eredményezhető. Tehát a technikai megoldást, a javaslatot piacidegennek tartom. A másik dolog, ami miatt elfogadhatatlan, a kormány javaslata csak abban az oldalban ad bármilyen javaslatot, tehát választ, mintha a felvetett prob­lémában kizárólag a lakossági fogyasztás mint közvetlen kereslet területén je­lentkezne feszültség amiatt, hogy nem megalapozott, nem teherviselő-képes­séghez igazított áremelésre került sor. A közvetlen lakossági fogyasztás, ami nem üzleti gazdasági célú, pár százaléka az összüzemanyag-felhasználásnak, te­hát nem ad semmilyen megoldást sem a mezőgazdaságnak, sem az iparnak, semmilyen háttérnek a hátralévő időszakban, ahol szintén az irreális és indo­kolatlan, valamint nem piaci árból következő kedvezőtlen hatások pár napon belül jelentkezhetnek, így az egész társadalomnak nem jelent kompenzációt, hi­szen ha a lakosság csak a közlekedéséhez kap támogatást, attól bizony erősödni fog az a folyamat, melyben már tiltakoznak a parasztok, hogy a pár forintért átvett búzából, hogy lesz 20 forint körüli kenyér. Ezt a búzát szállítani kell, és a belőle készülő termékeket is szállítani kell és ez jut el a közértbe, a fogyasz­tókhoz. Ezért számunkra a kormány ide vonatkozó javaslata nem elfogadható.
Szeretném megerősíteni, hogy szeretnénk a két oldal részéről közösen előter­jesztett javaslatra választ kapni. Megerősítve, hogy ez a javaslat összhangban van a tiltakozás résztvevőinek elvárásával. Tehát a társadalom számára szeret­nénk tudatosítani, hogy mi nem csak megoldási szándék deklarálásával jöttünk, hanem egy olyan köztes megállapodást, azaz kompromisszumos javaslatot tet­tünk az asztalra, amely megoldást kínál a holnapi nap reggelén és semmilyen technikai akadálya nincs a rendszer elfogadásának és a társadalom normál mű­ködése helyreállításának. Harmadik pontként szeretnék - egyetlen kritikai elem­ként - a rendszerrel összhangban lévő javaslatnak egy pontjára még egy szakmai választ is adni. Azt is szeretném azonban állítani, ha mégis bekövetkezne valamilyen szakmailag nem tapasztalt csoda folytán, hogy 30-40%-os árnövekedés után megugrik a kereslet az üzemanyagok iránt, akkor ez semmilyen veszélyt nem jelent a beszerzés területén megítélésünk szerint, a költségvetés számára. Tudniillik az általunk javasolt ár a termelői árat meghaladó adót tartalmaz. Ezért még a világpiaci árnak a mostani ár kétszeresére történő növekedése esetén is a többletkereslet fedezete maga a fogyasztás, csak nem jelent az a többlet - de a kormány szerint nem várt fogyasztás már számára adótartalmat.

NAGY SÁNDOR:
A szünet előtt kénytelen vagyok egy ügyrendi javas­latot tenni. Tegnap éjszaka egy órakor személyesen is tapasztaltam a Margit hídon egy jelentős tömeg körében, hogy elterjedt a hír, miszerint erőszak alkal­mazására készülnek. Tekintettel arra, hogy tudom, hogy tegnap a tárgyalásokon a kormány felelősen kijelentette, hogy két dologban van döntése, hogy tárgyalni akar és erőszakhoz nem folyamodik, nagyon jó lenne megerősíteni most a tár­gyalások közepén ezt a kijelentést, nehogy ez legyen az a motívum, ami miatt indokolatlanul további emóciók szabadulnak el. Én ezt szeretném tisztelettel kérni a szünet előtt.

SZABÓ TAMÁS :
Meg szeretném kérdezni, hogy ki készül erőszakra? És nem vagyunk-e mi magunk is erőszak alatt? Az ország gazdasága és a polgárok és mindenki erőszak alatt van ma. És mi végig egy reális, ésszerű kompro­misszum mellett voltunk és nem tudom, hogy ki készül erőszakra.

BOD PÉTER ÁKOS:
A kormány álláspontja világos, ezt deklarálta, és ezért voltam kénytelen hozzátenni, hogy jogellenes állapot közepén vagyunk, ennek ellenére tárgyalunk, habár mindenki tudja, hogy a tárgyalásokhoz nem a legjobb díszlet a barikád. Kinyilvánítottuk, hogy erőszakmentes megoldásnak híve a kormányzat, ezért Nagy úrnak ezt a felvetését nagyon röviden el tudjuk intézni, nagyon szeretnénk, ha az erőszakos helyzet - erőszakosságra lehetősé­get nyújtó sajátos helyzet megszűnne-, és úgy is állapodtunk meg a taxisokkal, vállalkozókkal - mert nem szeretik ezt a szót -, hogy ők mindent megtesznek azért, hogy a tárgyalás megkezdéséig az ország normális helyzete, gazdasági élete visszaálljon.

BAJTAY JÓZSEF:
Az előbb megemlítette a miniszter úr, hogy konszenzus nélkül nincs jogszabály-változtatási lehetőség. És ha erőszakról beszélünk, ak­kor az ilyen jogszabály-alkotás az erőszak maga. Szeretném felhívni most a tárgyaló partnerek - magunkat is beleértve - figyelmét, hogy mind a két oldal­nak a kormánnyal szemben a tarsolyában van egy második fordulat is. Termé­szetesen azzal a szándékkal jöttünk ide, hogy megszűnjenek a barikádok a mai nappal, ez az egyezmény alapja. Szeretném bejelenteni, legalábbis két szövetség nevében, a Munkástanácsok és a Munkásszövetség nevében, hogy a barikádok mindenféleképpen meg fognak ma szűnni. És ha nem születik megállapodás, akkor holnap reggeltől egy egészen más fordulat következik be. A barikádoknál súlyosabb. A tárgyalás előtt azt hiszem, ezen a fordulaton is gondolkozzunk el. Nem sok időnk van rá, azt hiszem két óra.

KIS PAPP LÁSZLÓ:
Az utca kíváncsi a megoldásra. Azokat az expozékat, amiket itt hallgattunk az ipari és kereskedelmi miniszter úrtól, mindenki ismeri, hiszen az elmúlt három napban már mindenhol szerepelt ez. Kérnénk, hogy a szünet után a kormány a két tárgyaló partner által, a munkaadók és munkavál­lalók által felvetett egységes javaslatról szíveskedjék a kormány a véleményét elmondani. (...)

 (Szünet.)

BOD PÉTER ÁKOS:

Tisztelt Elnök Úr!
Elnézést a késésért, ennek az volt az oka, hogy egy szakértői tárgyalást kellett közben lefolytatnunk, hiszen volt egy javaslatunk, amelynek körvonalait mindenki ismerhette a tömegkommuni­kációból, Önök is ismerhették és az első körben, ha jól értem, visszautasították.

Mi az eddigi javaslatunkat - tehát azt a bon-rendszert, ami fönntartja a meg­emelt piaci árat meghatározott körben, de igen jelentős árkedvezményt ad azok­nak a magyar polgároknak, akik erre jogosultak, ezt mi - fönntartjuk. Mindazon­által megvizsgáltuk a két fél által előterjesztett javaslatot, ami számunkra új javaslat. A kormány itt megjelenő vezetői, szakértői szerint a liberalizálásra tett javaslat elfogadható és mindenképpen támogatandó. Ennek megfelelően mi ké­szen állunk arra, hogy ennek a javaslatnak a szellemében a technikailag legrö­videbb idő alatt a Parlament elé terjesszünk egy teljes liberalizálást, ha nem is szükségszerűen az összes energiahordozó körében, hanem a feldolgozott termé­keket, tehát benzint, gázolajat érintve. Az még tisztázandó, hogy milyen körben, milyen formában terjed ki, ez nyilvánvalóan törvényelőkészítést igényel. Mi a részünkről a szakmai javaslatot néhány napon belül a Parlament elé tudjuk terjeszteni. Fölkérjük majd a Parlamentet ez esetben, hogy egy energetikai ad-hoc bizottságot hozzon létre, gyorsítsa fel a bizottsági tárgyalást, tekintettel a kialakult helyzetre és a dolog sürgősségére. Arra is fölkérjük már most, innen a koalíciós pártokat, minden képviselőjét, minden kormánypárti képviselőt, hogy ezt a javaslatot támogassa és a minél előbbi megszavazását tegye lehetővé. A liberalizálás elveinél azt hiszem, abból kell kiindulnunk, hogy a benzinár és minden e körbe tartozó terméknél a tényleges világpiaci beszerzési ár, plusz a nemzetközileg szokásos adótétel képezi az ár alapját, amely szokásos adótételnél a Parlament döntése, hogy mennyit kíván e vonatkozásban adóként hozzákötni a benzinárhoz. Ezt elő tudjuk készíteni néhány napon belül, azt hiszem ez a né­hány nap 2-3 nap, és a Parlament döntésétől függ, hogy milyen gyorsan lehet megvalósítani. Ezzel megszűnik az az állapot, hogy a kormányzat felelőssége a benzinár, mert ez esetben, ha megállapodunk a formában, a mindenkori beszer­zési ár, feldolgozási költségek, forgalmazási költségek, adótartalom, amelyet meg lehet fix összegben állapítani és akkor nincs az a helyzet, hogy valóban ár­növekedésnél nagyon megnövekedik az ár, és árcsökkenésnél nagyon lezuhan az ár, de a gazdaság szempontjából ésszerűbb, ezt el tudjuk fogadni. Azonban en­nek van egy időigénye, a mi javaslatunk az, hogy ez alatt az idő alatt maradjon a mostani ár, a kritizált mostani ár, mert erre igenis a gazdaság működőképes­ségéhez szükség van, a készleteket akkor is fel kell tölteni, hiszen tél előtt állunk, tehát erre az időszakra, ami a Parlament döntésétől függően lehet néhány nap, de maximum 2 hét, maradjon fenn ez az ár és a polgárok vegyék ezt tudo­másul és kérem, támogassák is, hogy ez az ára annak, hogy a magyar gazdaság a télbe kiegyensúlyozott energiakörülmények között menjen bele.

Két hét után, 5 nap után, 8 nap után megszűnhet az az állapot, hogy az árak kérdése kormány­zati kérdés, hiszen liberalizálni lehet. Nos, mi erre az álláspontra jutottunk a szünet alatt. Egyébként természetszerűen fenntartjuk a korábbi javaslatunkat is, tehát azt a bon-rendszert, amelyik az úrautósoknak kisebb, a professzionális autósoknak nagyobb kedvezményt tesz lehetővé arra az időre, amíg egyébként az év végén mindenképpen bekövetkezne az árliberalizálás. Egyébként még azt hadd mondjam el, hogy a tárgyalások légkörét nagyon nehezíti pszichikailag nem csupán az, hogy negyedik napja nem aludtunk és fáradtak vagyunk, hanem az, hogy az ország élete megbénult, barikádok vannak, különböző tömegek áll­nak egymással szemben, hiszen vannak olyanok, akik úgy látják, hogy a kor­mány pozíciója fejezi ki jobban a nép akaratát, az igazságot, és ezek egymásnak feszülnek. Kérem szépen, ezt azért fogadják el, mert olyan jelzés érkezett, hogy vannak ilyen mozgalmak. Ennek megfelelően még egyszer szeretném felhívni az Önök figyelmét, hogy a tárgyalás menetéhez és a megállapodáshoz szükséges, hogy a fenyegető mozzanatok megszűnjenek, az ország bénulása megszűnjön.

ŐRY CSABA:

Kifogásoltuk azt, hogy a szakmai viták részleteiben elve­szünk, mert ezek napok óta folynak. Ez a javaslat, ami megjelent a munka­vállalók és munkaadók közös javaslataként, ez egy meglehetősen kompro­misszumos javaslat, ennek a három nagyon nehéz napnak a következményeként jött létre. Munkavállalók és munkaadók általában vitában szoktak állni egymás­sal, úgy tűnik ez egy olyan kompromisszum volt, amit egyrészt mi is el tudtunk fogadni mindkét oldalon, másrészt úgy tűnik, hogy ez az a kompromisszum, amit a barikádok is, ha úgy tetszik, tehát a tiltakozó mozgalom résztvevői is elfogadnak. Mi tehát úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat elfogadható. Biztos, hogy ez a javaslat is egy új helyzetet teremt, egy helyzetet, aminek következ­ményei lehetnek, aminek vonatkozásai vannak, ezekről valószínűleg holnap reggel el lehet kezdeni normális háromoldalú érdekegyeztetésben a szakértői megbeszéléseket és szakértői tárgyalásokat. Jelen pillanatban nem csak a bari­kádok akadályozói a normális érdekegyeztetésnek, amikor meglepetésszerű, egyeztetés néíküli intézkedésekkel ilyen nehezen kezelhető helyzetek jöhetnek létre. Tehát azt gondolom, hogy ezért ez a megoldás elfogadható és meglehe­tősen kompromisszumos megoldás.

PALOTÁS JÁNOS: Lehet, hogy meglepő, de egyértelműen az elmúlt na­pok szakmai tárgyalásai során fel tudtunk készülni, így egységes véleményünk van egy olyan típusú kormányjavaslat-változásról, ami itt elhangzott. Ez nem a szóvivő véleménye, hanem a munkáltatói oldal egységes véleménye, tehát nem kell hozzá külön szakértői tárgyalást összehívni. Szeretném én is megerősíteni azt a mondatot, hogy tudni kell a nyilvánosságnak és mindenkinek, hogy az asz­talon van egy olyan kompromisszumos javaslat tőlünk, tehát a munkavállalók és munkáltatók oldaláról, amelyben mind a két fél kompromisszumokat tett, amelyben egyértelműen elfogadta, hogy átvállalja teljes egészében - tehát nincs benne költségvetésre hárított terület - a külföldi olajár emelkedésének minden következményét, ezt nemcsak ez a két fél fogadta el, hanem elfogadták azok is, akik az utcán tiltakoztak. Személyesen nagyon sokat jártam ma az utcán, nem csak ma, hanem az elmúlt három napban többször. Én kértem a kormányt, hogy ezt ne ennél az asztalnál tárgyaljuk. Bár olyan hatékonyan tudnának vezetni, mint ahogyan egy nap alatt az úgynevezett barikádok zöld utat adtak a közle­kedésnek és mindenki minden további nélkül tud ma Budapesten és az ország­ban is közlekedni! Ez feloldódott, és amennyiben ma itt megállapodás születne, egy kompromisszumos javaslat, egy olyan javaslat, amelyben a teljes terhet átvállalná a gazdaság és a lakosság - ami az olajár-növekedésből adódik - akkor itt holnap normális élet indulhatna. Én nem kívánom értékelni, de ha idehozták, akkor el fogom mondani, hogy valamennyien hallottuk reggel a rádióban azt a felhívást, hogy a tiltakozókon kívül a kormánnyal szimpatizálók is jelenjenek meg az utcán, konkrétan a Parlament előtt. Nyilvánvaló, hogy egy szervezési fo­lyamat történt. A tiltakozókkal szemben az ellcnliltakozók egy felhívásra meg­jelennek, ennek következményét, felelősségét a felhívóknak kell vállalniuk. Ez azonban egy szakmai fórum, a munkáltatóknak ez irányú, a javaslatról szóló véleményét szeretném elmondani. A liberalizálás, már előtte is elmondtuk, rend­ben van. A liberalizálás elveit ismerjük és ez összhangban van azzal a pénzpoli­tikai koncepcióval, amely felé a magyar gazdaságnak el kell mozdulni. Január 1-jén, de ha lehet a parlamenti döntések következtében már két hét múlva követ­kezzék be, ha ez kellően előkészíthető. Természetesen be kell építeni azokat a garanciákat, hogy ha valamiből több millió tonnát importálunk, akkor ne két tonna vásárlási ára legyen az ár meghatározója. Ezek szakmai kérdések, azonban a törvényes garanciát be lehet építeni. A parlamenti törvénybe is be lehet építeni, hogy ne költségvetésipozició-javulásokat hozzon, ha valamit drágábban árulnak a külföldi piacokon. Nem fogadható el a munkáltatói oldal részéről - és kérem, hogy erre a munkavállalói oldal is reagáljon -, hogy az átmeneti időszakban fennmaradjon az indokolatlan ár. De ha a kormány úgy gondolja, hogy körül­belül két hét távlatában parlamenti lég is megalapozottan, előrehozhatóan átáll­hatunk a liberalizált ármegállapításra, akkor nem látjuk be, hogy erre a kettő hétre miért nem fogadható el a kormánynak az a javaslat, hogy ez alatt ne a régi ár működjön, hanem ez alatt a költségvetési adótöbblet-vágyaktól megszabadí­tott ár legyen, ami körülbelül literenként 12 forinttal alacsonyabb ár meghatarozását eredményezné. Tehát miért kell egy egyértelműen alátámasztott, három fél által elfogadott javaslatot erre a kettő hétre is elutasítani. A három fél állal, azt úgy értem, hogy a tiltakozók is ebbe a körbe tartoznak. Úgy gondolom, hojjy ennek a két hétnek az adótöbblet-bevételéről a költségvetés talán le tud mon­dani. Nem az eredeti árra kell visszaállni, nem a kormány árát kell ezalatt az idő­szak alatt tartani, hanem a javaslatunkban egyértelműen szereplő, az adótöbbletektől megtisztított, azaz a gazdaság számára kezelhető, kb. literenkénti 12.- Ft

SZŰCS GYÖRGY: Két ténnyel szeretném ezt kiegészíteni: ha mindan­nyian elfogadtuk a liberalizálást két hét múlva, akkor azt mondhatják, hogy ha elveiben egyetértünk, akkor a javaslatunk teljes egészében liberalizálja holnap­tól. Hiszen ezt a többletet - ami amúgy sem szerepelt az ország költség­vetésében, mert 1989 decemberében ez nem volt tervezhető - a jegyrendszer kél hét alatt történő bevezetése teljes egészében felemésztené, véleményünk szerint, ezt a 12.- Ft literenkénti többletből adódó összeget. Azt találjuk meg, hogy hogy lehet azt megoldani, hogy ezt valamilyen formában mind a három tárgyaló fél elfogadja. Nem pressziónak, hanem az ország megbékélésének és a gazdaság modem alapokon való állása első lépésének tekintjük. Ehhez mi, a munkáltatói oldal, minden segítséget meg fog adni.

ORBÁN ISTVÁN: Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az előadott javaslat a kompromisszum minden kritériumát kielégíti. Mert az eredeti köve­telés és a kormányálláspont pont a felében van, nem jelent presztízsveszteségei a kormánynak sem, mert tulajdonképpen egy nagyvonalú gesztus, hogy lemond egy adóról. Mindamellett pedig nem hoz létre ilyen rövid időre egy áttekint hetetlen és sokunk által már olyannyira utált bürokratikus rendszert, emlékszünk a benzinjegyek intézményére, emlékszünk sok minden más egyébre, és a szer­vezési költsége sem 20 fillér. A másik pedig, hogy lassan, lassan a veszteségeink el fogják érni azt a mértéket, amit elvárunk azoktól az árintézkedésektől, amit tenni fogunk, tehát ennek mérlegelésével kell tovább vigyük a vitát most már valami kibontakozás irányába.

RABÁR FERENC: Tulajdonképpen egy gazdasági vitára voltam lölkr szülve, és a kezdeti indítványom is ezért vonatkozott arra, hogy sz.akbi/.oit ságokat létesítsünk, valamilyen egész más típusú megbeszélésre vall, cgymáslm/ közelítenek a javaslataink, mert azért visszatérve a korábbi beszélgetésekre, evek a javaslatok ugyanazt célozták, sőt a mértékük is meg volt határozva, hiszen .1 körülbelül 12 Ft-os csökkenés mind a két oldalon elhangzott, a különbség a kéti javaslat között csak az volt, hogy az egyik az ár oldaláról akarta im^%gkö/diirm, a másik pedig a mennyiségi oldalról ugyanazt, ez a két rendszer (.•^,ymasli;i h.n mikor átszámítható, tehát igenis megvolt a kompromisszumra a k-lu-iúscv. Mm tán közben a liberalizálási javaslat az asztalnak éppen a másik oldalon hangzott el és ezzel a kormány teljesen egyetért, úgy érzem, hogy találkoztunk egy olyan ponton, amely mellett most már nem annyira gazdasági jellegű döntésről van szó, mint egy politikai döntésről. Úgy érzem, hogy abban, hogy a következő 5 napig, mert optimális esetben 5 nap alatt elérhetjük ezt az állapotot, amelyben mind a hárman megegyeztünk és pesszimális esetben két hétig milyen árakat tartunk fenn, ez valóban óriási különbségeket a költségvetésnek sem okoz, de azoknak sem okoz, akik jelenleg már föltankoltak és akik a következő időben egy olyan üzemanyagárral fognak találkozni, amelyet együttesen hatá­rozunk el, amelyben a Parlament dönti el annak mértékét, hogy mennyi fogyasz­tási adó vagy mennyi forgalmi adó terheli e/t az árat. Ez a helyzet, ami tulajdon­képpen annyiban változtatja meg azt a megbízást, amellyel a delegáció idejött, hogy egy átmeneti 5-10 napos megoldással kell, hogy foglalkozzunk, ez úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy a kompetenciát kezdetben is kihangsúlyoztuk, szükségessé teszi, hogy ismét összeüljünk, és utána adjunk választ erre a kér­désre. Egyet azonban szeretnénk mondani, hogy ha ezt a csökkentést elfo­gadnánk, látszólag ugyan tökéletesen mindegy, hogy a magasabb vagy az ala­csonyabb árat, mert az ezzel összekötőit vcs/.leség mind a két oldal számára elenyésző, az ország számára úgy fog kiné/.ni, mint egy presztízsháború, és ez a presztízsháború mind a két felet érinti. Ebben a/onban egy különbség van, hogy ha a társadalom tudomásul veszi, hogy majd 5 nap múlva vagy 10 nap múlva mégis más ár következik, akkor mégis kitesszük magunkat annak, hogy egy további felvásárlási kampány indul meg aszerint, hogy ki mennyire pesszimista vagy optimista. Ez lehetetlen helyzetet ho/hal létre. Bár a két javaslat látszólag majdnem közömbösen néz ki gazdasági szempontból, az elkövetkezendő pár nap biztonsága, kiegyensúlyozottsága, és az ellátás szempontjából én úgy érzem, hogy nem közömbös. Ennek ellenére én a/.t gondolom, hogy fel kellene füg­geszteni ezt az ülést, és erről tárgyalást folytatni mind a két oldalon. Nem szabad, hogy az ország népe úgy érezze, hogy itt három kicsinyes félnek a civa-kodásáról van szó.

NAGY SÁNDOR:

Tisztelt Elnök Úr!

Tekintettel arra a további kompro­misszumkészségre is, amit mind Őry Csaba kolléga, mind Palotás János elmon­dott, hogy az így kialakult alcsonyabb ár tartása és változatlan behozatal mellett a készletek alakulása együttesen az üzemanyag-forgalmazás mennyiségi korlá­tozását vonhatja magával, amelynek mértékét és technikáját az érdekegyeztetés keretében kell kialakítani, fentieken túl is és azzal összhangban mindhárom fél egyetért abban, hogy az üzemanyagár liberalizálására rövid időn belül sor kerüljön.

ORBÁN ISTVÁN: Kérem szépen, itt az előbb elhangzott az az igény, hogy függesszük fel a tanácskozást, megkérdezem, milyen időtartamra.

BŐD PÉTER ÁKOS: Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy egy 15 perces szünet jót tenne mindenkinek, már csak azért is, mert a körülmények nem kedvezőek, egy kollégámat kértem meg, hogy kérje fel a tüntetőket a távozásra.

ORBÁN ISTVÁN: Pillanat, tehát 15 percet kért, megadom a szót ide, és utána döntünk a 15 percről. Tessék, röviden.

PALOTÁS JÁNOS: Mi vagyunk fenyegetett állapotban, a munkavállalók és a munkáltatók, ennél a tárgyalóasztalnál. De valóban, kompromisszumos ja­vaslatot tettünk, hiszen mi is elfogadjuk, hogy hozzuk előre a liberalizálás tár­gyalásait, ez alatt azt kérjük, hogy a kormány ez időszakban fogadja el a mi kompromisszumos javaslatunkat, hogy egy adótömegtől megtisztított ár legyen, tehát megtisztítva, minden egyéb korlátozás nélkü. A szövegszerű javaslat azt a kiegészítést tartalmazta, megfogalmazva, hogy változatlan behozatal mellett, ha mégis megindulna egy felvásárlási láz, és ez akadályokat jelent, akkor soron kí­vül üljünk le, és akkor a lakossági, illetve a legnagyobb közületi fogyasztás korlátozásával oldjuk meg ezt a problémát. Én elfogadhatónak tartom a munkál­tatói oldalról, hogy a kormánynak ezt az új elemet meg kell tárgyalnia, ezért tartsunk 15 perc szünetet.

RABÁR FERENC: Szabad a szövegből nekünk is kapni? ORBÁN ISTVÁN: Természetesen.

(Szünet.)

FORGÁCS PÁL: A munkavállalók nevében szeretnék egy határozott til­takozást bejelenteni azzal az egyértelműen provokatív jellegű tüntetéssel kap­csolatban, aminek itt az elmúlt órákban tanúi lehettünk. A munkavállalók és a szakszervezeti kerekasztal felelősségének teljes tudatában tartózkodott minden utcai tüntetéstől, minden olyan demonstrációtól, amelyik megzavarhatná a ren­det és amelyik nyomást akarna gyakorolni bármelyik tárgyalófélre. Úgy érez/ük, hogy ez megengedhetetlen, tűrhetetlen, ez csak a konfliktus eszkalációjához ve­zet. Számos jel van arra, hogy nem történik meg a békésen demonstráló taxisok, magánfuvarozók, a lakosság megfelelő védelme. Igen nagy a veszélye annak, hogy összetűzésekre kerülhet sor és ennek teljes következményeiért kizárólag ;i kormányra hárítjuk a felelősséget. Ezt nagyon határozottan szeretnénk kije Ion teni, mi a legmesszebbmenőén békés tárgyalásra jöttünk ide és elutasítjuk, ellő gadhatatlannak tartjuk azt, hogy az utcán tüntetéssel akarjunk érvényt s/.mvm jogos követeléseinknek. Nagyon szeretnénk felhívni a kormány tis/.telt ki'-pvi selőit, hogy hassanak oda, hogy ilyen jellegű tüntetések, provokációk im-f szűnjenek, mert csak abban az esetben tudjuk biztosítani, hogy itt a/. Tidrk egyeztető Tanács nyugodt körülmények között és békés módon megállap<><l;isi.i tudjon jutni.

ORBÁN ISTVÁN: Miután a kormány kért időt, az övék a szó.

BŐD PÉTER ÁKOS: Tisztelt Elnök Úr! Ma itt azt hallottam, hogy „Ákos, tarts ki!", a kormány pozícióját eddig sem presztízs-szempontok irányították és megtárgyalva még egyszer az eddig felmerült javaslatokat, azt gondoljuk, hogy valóban a liberalizálás, ami egyébként azt is jelenti, hogy helyreáll az európai alkotmányos rend, mely szerint nem a kormány határozza meg valamely termék­nek az árát, hanem a jogszabályi kereteken belül a piac, ez a liberalizálás a leg­rövidebb időn belül megvalósítható. Még egyszer megkonzultálva a szakértők­kel, az sem lehetetlen, hogy a holnapi parlamenti ülés elé már valamilyen tárgyalható javaslat kerül, noha természetesen egy jogszabály-rendezésnek meg­van a maga ütemterve, megvan a maga menete, megvannak a maga technikái. Ezért a kormány kérni fogja a parlamenti pártokat és a szakmai bizottságokat, a Parlament bizottságait, hogy gyorsítsák fel munkájukat és tegyék lehetővé, hogy rendkívüli gyorsasággal végigmenjen a törvénytervezet a parlamenti formákban előírt úton. Ami az árat illeti, itt az az elhang/otl javaslat, amely szerint az ár­leszállítást javasolja képviselő úr és utána, ha mégis ellátási feszültség alakulna, akkor ezt megtárgyaljuk, ez sajnos elfogadhatatlan, hiszen itt a munkaadók és a munkavállalók gazdasági érdekeiket képviselik, a/.onban itt nyilvánvalóan nem­zetbiztonsági szempontok is fölmerülnek és c/ekért a jelenlévők közül csakis és kizárólag a kormány tehető felelőssé, ha eseileg pánikhelyzet miatt, felvásárlási helyzet miatt vagy egyéb ezzel kapcsolatos körülmények miatt megbénulna az ország élete. Miután azonban most már valóban napokról van szó, ennek a kér­désnek túl nagy jelentősége nem lesz. És vannak olyan megoldások, amelyekhez nyilván szintén parlamenti döntés kell, vagy adómódosítással, vagy valamilyen más módon vissza lehet juttatni a polgárokho/. a/t a/ egy-két nap alatt befolyó plusz költségvetési többletet, amely netalántán a mostani ár és egy más ár között esetleg fölmerül. Ezeknek a számításait a/.onban nem lehet prezentálni. A Parlament elé eljuttatott kormánytervezetben figyelembe vesszük az Önök által beterjesztett - most már írásban is megkapott változatot is, természetszerűen. Azon kívül számításba vesszük a szakmai munkák eredményeit és nemzetközi szakértőkkel is lesz alkalmunk konzultálni, mivel holnap hazánkba érkeznek a Közös Piac energetikai szakértői. Végül, itt nyilvánvalóan politikai kérdésről van szó, ezt mindannyian tudjuk, elismertük, nem csupán ártechnikai kérdésről van szó, ezért mindannyian úgy gondoljuk, hogy parlamenti garancia kell ahhoz, hogy a magyar nép megnyugodjon a döntés igazságosságában. Ezért holnap a Parlament rendes ülésén, napirend clőtii pontként a kormány beszámol a stratégiát hosszabb távon illető álláspontjáról és tervezetet nyújt be az ideiglenes helyzet feloldására, kéri ahhoz a Parlament támogatását és elfogadja a Parlament bölcs döntését.

NAGY SÁNDOR: Tisztelt Érdekegyeztető Tanács! Tekintettel arra, hogy a miniszter úr kilátásba helyezte, hogy az itt előzőekben elmondott szöveg is figyelembe vétetik, mindenekelőtt azt szeretnénk mondani, hogy annak utolsó bekezdése a rendelkezésre álló szünet alatt, a munkavállalók és a munkáltatók egyetértésével a következőképpen módosult. Olvasom: „A fentiekben foglal­takon túl és azzal összhangban mindhárom fél egyetért azzal, hogy az üzem­anyag termelői árak fix összegű fogyasztási adó mellett történő liberalizálása rö­vid időn belül megtörténjen és szintén az érdekegyeztetés rendszerén belüli tár­gyalásokat követően jusson a Parlament elé." Először is ezt szerettem volna mondani, de tulajdonképpen nem ez a mondandóm lényege, hanem afölötti -nem egyszerűen sajnálkozásomat, hanem - megdöbbenésemet szeretném kifeje­zésre juttatni, hogy láthatóan nem fog létrejönni ma megállapodás. Palotás János úr világosan elmondta, többen alátámasztottuk, hogy itt szakmailag és jogilag is megvannak azok a lehetőségek, amelyek egy mai megállapodást lehetővé tesz­nek. És mi úgy gondoltuk mindannyian, hogy ma azért jövünk ide erre a tár­gyalásra hosszú napok, éjszakák fáradalmai után hogy ez a megállapodás létre­jöjjön. És most azt tapasztaljuk, hogy gyakorlatilag nincs fogadókészség a sokszorosan kompromisszumos javaslatok elfogadására sem. Én azt gondolom, hogy ez tényleg súlyos következményekkel fog járni.

PALOTÁS JÁNOS: Tisztelt Tanácskozás! Szeretnék Nagy Sándor úrhoz, a munkavállalókhoz a munkaadók képviseletében fordulni, s kifejezni, hogy megdöbbentőek voltak azok a mondatok, amelyek a kormány részéről elhang­zottak. Elképzelhetetlen volt számunkra, hogy a kormány egy ilyen döntéssel fog idejönni, és felvállalja a felelősségét annak, hogy bebizonyítsa, valójában nem volt tárgyalási szándéka. Mindenki számára nyilvánvaló kell legyen, hogy itt elő volt készítve egy olyan javaslat, amellyel szemben kizárólag a kormány áll. Itt volt egy olyan javaslat, mely mindenki más számára elfogadható volt. A/ elutasításra természetesen ennek ellenére joga van egy kormánynak. De nem hi szem, hogy joga van ezt megtenni úgy egy tárgyaláson, hogy nem indokolta mcy. az elutasításban, - mert egyetlen szakmai érvvel sem támasztotta alá, - hogy miért szükséges az átmeneti időszakban - az elutasításban is jelen lévő monda tokban is megfigyeltem - elszedni egy olyan adótöbbletet, amit korábban m-m tervezett, ami korábban a költségvetésben nem szerepelt. Nem elégséges, és a/i hiszem, senki számára nem elfogadható az a válasz, hogy ezt az adótöbbU-ii-t majd kiszámolja, és majd valamikor, valamilyen módon a társadalomnak viss/a juttatja. Én azt hiszem, hogy ennél komolyabb az a szakmai fórum, anu-lvikcn most jelen vagyunk. És megkérdőjelezem, hogy a kormány jelen esi-ilvii ai gondolta-e, meggondolta-e, megfogalmazta-e azt a körülményt, amelyei   ilonir sével kivált, miközben nem indokolta meg, hogy miért van szüksége em- a/ ai menetileg, szerintem néhány napig tartó időszakban egy olyan   aMi-i elvételére, amit ha nem vesz el, akkor helyreáll a társadalmi rend, holnap i\\>t indul a munka, mindenki számára feloldódik a feszültség. Nem iinloni dl" p zelni, hogy létezik olyan adóbevételi szándék néhány napra, amely in.lnl .>l| i hogy ezt a lehetőséget, ezt a társadalmi megnyugtatás! leheióséjvi rlnml.iv.,-ni

Én utoljára fogok és a munkaadók is utoljára fognak felállni ettól az asztaltól. Megvárjuk, hogy valaki más szakítsa meg ezt a tárgyalást, mert elképzelhetet­lennek tartom azt a felelősséget, hogy egy ilyen döntés megszülessen, elfogadni természetesen nem tudjuk.

SZŰCS GYÖRGY: Ebben a döntésben már-már az a tragikomikus, hogy az ebből kivezető utat a kormány ugyanazzal a gyakorlattal próbálja megindo­kolni, mint amelynek az eseményei miatt a mai napon idejutottunk. Vagyis majd megtárgyalja, szakértőivel előkészíti, és majd a Parlamentbe beviszi. Egy ala­kuló polgári demokratikus rendben, ahol egy egykamarás parlamenti rendszer van, mindenhol, bárhol, ahol körülnézünk a fejlett társadalmakban, a gazdasági érdekképviseletek véleménye nélkül az előkészítés szakaszában, illetve azon túl nem történnek törvényjavaslatok. A gazdasági törvényeknek az előkészítésében a gazdasági érdekképviseleti szervezeteket, - a munkáltatói és munkavállalói ol­dalról nem használni már több mint bűn, egyenesen a társadalom egy részének a döntéshozatalból való kirekesztését jelenti. A Parlament elé terjesztett adó­törvény-tervezetekben még olyan kitételek is szerepelnek, hogy az érdekkép­viseleti szervezetekbe tömörült vállalkozók és munkavállalók, dolgozók hozzá­járulása ezentúl nem adóba, kiadásba helyezhető, ebből én a magam részéről a következőt vonom le: ennek a kormánynak nincs szüksége a gazdasági érdek­képviseletek szakértelmére, érdekegyeztetésére és előremutató tevékenységére.

ORBÁN ISTVÁN: Mind a ketten tudjuk, hogy a munka világában csak addig van jelentősége az érdekegyeztetésnek, amíg van munka.Többet veszt­hetünk most már a vámon, mint amit nyerhet bárki a réven. Itt ez a két oldal most egy jelentős társadalmi erőt képvisel, erről meg vagyok győződve. Ennek tudatában kérem, hogy mérjük fel azt a felelősségei, amellyel itt ülünk, és a felelősség nem osztható.

BOD PÉTER ÁKOS: Én azt gondolom, az urak nem világosan értették meg, ami itt elhangzott, és felhívom a figyelmükéi, mi ide egy kidolgozott ja­vaslattal jöttünk, amelyet Önök elutasítottak. Önök beterjesztettek egy javasla­tot, amelyet mi nem utasítottunk el. Két eleme volt, amelyik törvényváltoztatást igényel. Egyik a liberalizálás, amely a beszerzési, forgalmazási korlátok felsza­badítását jelenti, ez természetesen pártolandó. A másik az adószerkezet változ­tatása. Természetesen ez is támogatandó. Én azl is elfogadom - nyilván ez lesz a szakértői munka eredménye -, hogy mint minden európai országban, van egy fix összegű adó és esetleg egy ÁFA rajta, amely százalékos. Ez tipikusan egy olyan szakmai kérdés, amelyhez le kell ülni, ki kell számolni, ceruza, toll kell. Ennek megfelelően az Önök javaslatát nem elutasította a kormányban ülő dele­gáció, hanem azt figyelembe véve, azt is alapul véve, szakértői számításokat is készít. Miután az adókérdés nem az ÉT-nek a kompetenciája, bár természetesen minden véleményt, szakmai véleményt a felelős kormányzat saját érdekében figyelembe vesz, természetesen a javaslatot is, amit megkaptunk, tanulmányozzuk és figyelembe vesszük. Azt is meg lehet előlegezni a pénzügyminiszter úr tájé­koztatása szerint, hogy az az adóbevétel, amely a három-négy-öt napig fönntar­tandó ár miatt többletben keletkezik - és mondom, nemzetbiztonsági, ellátás-í, technikai okokból én nem látok lehetőséget semmilyen árcsökkentésre ezekben | a hátralévő napokban, - vissza fog jutni. Ennek megvan a technikája, leírhatják az adóalapból azt a különbözetet, amely mondjuk egy 62 és 50 forintos ár kö­zötti különbségből adódik. Ennek technikai vonatkozásai vannak, és miután adó­kérdésről van szó, mindenképpen a Parlamentnek van döntési kompetenciája. Az idő rövidsége folytán a munkavállalók, munkaadók vagy a tudományos kö­rök vagy az ország összes érintett embere - hiszen az ország nagyon sok érdek­körből tevődik össze -, tudják-e véleményüket kifejteni. Én azt gondolom, a benzinár körül meglehetősen nagy nyilvánosság alakult ki az utolsó napokban, nem kell Önöknek attól félniük, hogy kamarilla-politikával születik egy döntés. És ezért én nem egészen értem, és vissza kell utasítanom azt, ahogy értelmezték, hiszen nem a javaslatok elvetése, hanem egy nagyon rövid határidőn belüli fi­gyelembevétele volt a mi javaslatunkban, a mi válaszunkban, amely kilátásba helyezi azt, hogy az európai szokások szerint, a piacgazdaság törvényei szerint és a parlamentáris keretek között az arra illetékes szervezet, a Parlament elé ke­rült. Nem egyszer, nem valamikor, nem is január l-jén, amikor egyébként elke­rülhetetlenül megtörtént volna a döntés, hanem napokon belül, egy-két nap, e/, most már csak technika kérdése, attól függ, hogy a szakértők mikor tudnak mun­kába állni. Ezért én azt javaslom, - a tárgyalások, megállapodások nyilván ezzel nem szűnnek meg, nem úgy állunk föl, ha föl kell állnunk, mert elvégeztük mun­kánkat, hogy nem hallgattunk egymásra, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon célszerű volna, - hogy a szakértőcsoportok fölvegyék a kapcsolatot, és az éjsza­kai megfeszített munkában tájékoztassák egymást arról, hogy milyen adó-megoldások vannak, a munkavállalók és a munkaadók milyen technikában gon­dolkoznak, hogy a Parlamentnek a döntését megkönnyítsük. Hiszen a parlamenti képviselőket - feltételezem - holnap is még jelentős mértékben leköti az ügy számos politikai vonatkozása. Ezért én nem hiszem, hogy a kormánypárti kép viselő úr helyzetértékelése jó volt, hiszen nem elutasításról volt szó, hanem ;u ról, hogy nyilvános fórumot jelöltünk meg, és egy rövid határidőt arra, hogy ;i kormány jogi keretet tudjon teremteni. Köszönöm szépen.

FORGÁCS PÁL:

Ernők Úr!

A magam részéről teljesen azonosan íidcm meg a helyzetet, mint Palotás úr és Nagy Sándor. Rendkívül szomorúan cs dkc seredve látom, hogy a kormány részéről semmiféle kompromiss/uinkcs/scc nem nyilvánul meg. Minden olyan javaslat, amely ezt el akarja Iní/ni, cs ni egyértelmű, hogy a kormány arra tesz javaslatot, hogy Parlament ck'- vis/i. cs ₍ ennek az időtartama beláthatatlan. Tehát nyilvánvaló, hogy itt m-m hogy m.i. ilc ¹ kérdés, hogy egyáltalán mikor születik a Parlamentben erről dönk'-s ll.i mi nem í úgy állunk fel itt ma, hogy meg tudjuk nyugtatni az országos tiltakozó mozgalomnak a résztvevőit, akkor egyszerűen nem tudunk felelősséget vállalni azért, hogy holnap reggeltől kezdve a tiltakozásnak milyen újabb hullámai fognak ebben az országban bekövetkezni. Sokkal súlyosabb a helyzet annál, semhogy magunkra vállalhatnánk azt a felelősséget, hogy most már kikerülnek az esemé­nyek az ellenőrzésünk alól, nekünk, a munkavállalók képviselőinek sincs mó­dunk hatással, befolyással lenni, és nyilvánvaló, hogy a munkáltató, a kormány is el fogja veszíteni ezt a lehetőséget. Utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy megállapodás történjen, s a katasztrófától, a még súlyosabb katasztrófától meg tudjuk menteni az országot. És én azt hiszem, hogy ezek a konkrét javaslatok -amelyek konstruktív javaslatok voltak a részünkről, - ezek semmiképpen sem alkalmatlanok arra, hogy a kormánytól itt, most konkrét, beleegyező választ kapjunk. Nagyon furcsállom, hogy annak ellenére, hogy megmondtuk a tanács­kozás kezdetén, hogy elutasítunk mindenféle szakértő- és egyéb bizottságot, itt a plenáris ülésen kell megoldásra jutnunk, megint ezt vetik föl, hogy itt majd az éjszaka valamilyen szakértők tanácskoznának. Mi ebbe nem tudunk belemenni, és amennyiben itt nem tudunk megállapodásra jutni, ezeket a javaslatokat a kor­mány nem hajlandó valóban érdemükben megvitatni, a gyakorlatban ez azt je­lenti, hogy semmiféle kompromisszumkészség nincs. És itt egyértelművé kell tenni, hogy itt ezért a felelősséget teljes egészében a kormánynak kell magára vállalnia, azért is, mivel kirobbantotta ezt a válságot, mert egyértelműen a kor­mánynak a felelőssége a kapkodó, meggondolatlan gazdaságpolitikája, most pe­dig terheli saját felelősségét azzal, hogy a társadalommal nem akar megbékülni, nem akar kompromisszumra jutni. Én ezért nagyon határozottan szeretném fel­kérni a kormány tisztelt képviselőit, hogy nagyon gondolják meg azt a felelős­séget, amely rájuk hárul, amennyiben kudarccal végződik a mai Érdekegyeztető Tanács ülése.

SZÖLLŐSI ISTVANNÉ: Akárhányadik órában Palotás úr szakmai érvei után nyilván nem kívántatik, hogy én most szakmai érveket sorakoztassak fel. Más összefüggésben, összesen négy kérdésre kérem, hogy a kormány egyértel­műen válaszoljon, még ha ezek a kérdések - hogy mondjam - ugyancsak vul­gárisak. Tényleg hiszi-e a kormány illúzió nélkül, hogy a törvényalkotásra pár nap alatt sor kerülhet. Második kérdésem, hogy az intézmények, az érdek­egyeztetők kikerülésével akarja a kormány ezt a törvényalkotást a Parlament elé terjeszteni? A harmadik kérdésem, hogy amennyiben visszatérítésről van szó, a visszatérítés technikája mennyi türelmi időt bír ki? És mindezek után tényleg nem világos még mindig az esti órákban, hogy maholnap ostromállapot alakul ki az országban? Kérem, szíveskedjenek mindezt mérlegelni! Köszönöm.

PALOTÁS JÁNOS: Először is az általunk átadott javaslat kettő napja a kormány rendelkezésére áll, hiszen azt kettő nappal ezelőtt küldtem meg szemé­lyesen Horváth Balázs belügyminiszter úrnak és a kormány több tagjának, tehát akkor még természetesen nem mint a munkavállalók és a munkaadók javaslatát.

Úgyhogy aligha érhette nagy meglepetésként. Kettő. A kormány ennek a javas­latnak, amelyet konszenzus alapján együtt hoztunk ide valamennyien, egyetlen pontját, egyetlen vesszőjét sem fogadta el. Lehet, hogy nem emlékszik rá mi­niszter úr, de a liberalizálás előrehozatalát mint kompromisszumos javaslatot dr. Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr vetette fel, és a mi kompromisszumkész­ségünk volt az, amikor azt mondtuk, hogy mi vállaljuk ennek a kockázatát, mert egy korrekten megalkotott liberalizált ár megegyezik azzal az árral, amelyet mi javaslatként itt előterjesztettünk, tehát nem érezzük azt a kockázatot, hogy ebből árnövekedés lesz. Magyarul ez nem a kormány kompromisszuma volt, hanem a miénk, mert bízunk a szakmai hinterlandunkban, a szakmai hátterünkben és ér­veinkben. A javaslatnak az az eleme, hogy szabadítsuk meg az elkövetkező idő­szakban az adótöblettől - és ez volt a javaslat érdemi része, erről mondjon le a kormány, - a kormány által beadott és hibás benzinárat, ezt elutasította, hiszen ezt az átmeneti időszakra sem tudta elfogadni, nemhogy hosszabb távra, de még az általa becsült 3-4-5 napra sem. Tehát az itt megjelent javaslatot egy az egyben visszautasította a konnány, érdemben nem tárgyalta, egyébként kettő napja is­merte. Kompromisszumos készséget pedig - azt hiszem -mi mutattunk. Az ÉT komptenciájának csúsztatott megkérdőjelezését pedig visszautasítom, mert ez a legmagasabb szintű érdekegyeztető fórum. És szintén tőmondatban befejezésül, még mindig elképedve afölött, hogy egy ilyen kormánydöntés vagy válasz szü­letett, nem tudom, hogy nem tűnt-e fel a kormány tagjainak, hogy szimpatizáns tüntetésre szakmai oldalról nem került sor ebben az országban. Tehát nem a sze­mélyfuvarozók, nem a taxisok, nem a szállítók magánügyéről van szó, mert ak­kor velük szemben az egészségügy dolgozói tiltakoztak volna, velük szemben esetleg az élelmiszert előállító vagy forgalmazók tiltakoztak volna bevételki­esésük, vagy bármi más módon. Talán gyanúsnak kellene lenni, hogy jelen van­nak a munkaadók szervezetei, hogy jelen vannak a munkavállalók szervezetei, és mind azt kérik, társadalmi helyzetből adódóan akár könyöröghetnek is a kor­mánynak, hogy vegye észre, hogy ez egy együttes kérés, és fogadja el.

ORBÁN ISTVÁN: Mielőtt továbbadom a szót, és sajnos úgy érzem néha, bár gondolom nem az elviselhetetlenség mértékéig, de kiesem ebből az elnöki szerepből. Ma ez az egyetlen legitim tárgyalási fórum az országban, amelynek a döntését elfogadják. Itt könnyebb éjfélig ülni, és a megegyezésről tárgyalni, mint ezt a tárgyalást mások bevonásával az utcán folytatni. Értsük meg, holnap reggel itt el kell indulnia az életnek. Ország csak egy van, egyetlen egy van... Még egy­szer mondom, ország csak egy van! Köszönöm a szót.

RABÁR FERENC: Először is szeretnék válaszolni a felvetett négy kér­désre. Az első kérdés az volt, hogy a törvények pár nap alatt elfogadhatóak-e. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben ugyanaz a felelősségérzet, amely a jelenlévőket idehozta, a képviselőiket is át fogja hatni, és hogyha tudják, hogy ez a megoldás, akkor ők is meg fognak minden törvényes lehetőséget keresni arra, hogy a legrövidebb időn belül átmenjen a Parlamenten ez a törvény. Mi úgy gondoljuk, hogy ez lehetséges, ahogy már korábban említettem, négy naptól egy hétig terjedő, maximálisan két hétig terjedő idő alatt. Itt létrejöhet az a rendszer, amelyben a három oldal megegyezett. Az „érdekegyeztetés nélkül akarjuk" a Parlament elé vinni, ez furcsán ütközik az/.al, amit F'orgács Pál kifogásolt. Tud-nillik az éjszakai szakmai megbeszélés éppen erre az érdekegyeztetésre vonat­kozott volna, tehát a Parlament elé kerülő változatnak egy olyan közös megbe­szélésére, amelynél korábbi lehetőség nem is adódhatott volna. Az egyik oldalon azt a szemrehányást kapjuk, hogy számolni akarunk szakértőkkel, a másik ol­dalon pedig azt a szemrehányást, hogy az érdekegyeztetést nem akarjuk végre­hajtani. A harmadik kérdés azt hiszem, az adó visszatartására vonatkozott, és ez egyben összefügg azzal is, amit Palotás úr említett. A Palotás úr hozzászólása szerint nem látja, hogy az adótöbblettel mit akarunk kezdeni. Két javaslat hang­zott itt el. Az egyik lehetőség az, hogy az érdekegyeztető bizottsággal közösen eldöntenénk, hogy ezt milyen szociális vagy más foglalkoztatási alapba tennénk. A másik lehetőséget Bőd Péter úr az előbb említette, és ez úgy szólt, hogy a termelői felhasználók, beleértve a vállalkozókat, a 62 és 50 forintos ár közötti különbséget az adóalapjukból leírhatják. A liberalizált üzemanyagárak mellett, hogyha a liberalizálásnak a szabályait együttesen haiáro/,/.uk meg, és nem kíván­juk az érdekegyeztetés lehetőségét ebből kizárni, sót ahogy mondtam, azonnal elkezdenénk, egy olyan törvényt tudnánk a Parlament elé terjeszteni, amelyet Önök is elfogadnak. A Parlament nyilván meg fogja vitatni, ott még újabb szem­pontok jönnek hozzá, de végül is - én úgy gondolom -, hogyha az érdek­egyeztetés után ez odakerül, akkor az összes vitalehetőségeket kimeríti, és az or­szág lakosságának a véleményét vagy reprezentánsainak a véleményét fogja tük­rözni. Változatlanul azt mondom, hogy két-három nap, öt nap időről van szó, és politikai kérdésnek tartom azt, hogy ebben az öl napban mit teszünk azzal a többlettel, ami esetleg befolyik. Erre a többletre mi két javaslatot tettünk, egy­részt a visszatérítést, másrészt pedig azt, hogy ez valami olyan alapba kerül, amely nem a költségvetés egyéb céljait szolgálja. Ezeket nem tartják kielégít­hetőnek. Valahogy ez a vita elfedi azt a tényt, hogy itt e mellett a látszólagos presztízs ü'gy mellett mind a három oldal görcsösen kitart. Ezt nem lehet egy­másra hárítani, lehet, hogy ez kölcsönös felelősség, ugyanakkor viszont elmond­tam, hogy ezeknek az összegeknek a fenntartása technikai okokból is igen nehéz lenne, és ezért kérem, hogy fogadják el ezt a változatot.

BOD PÉTER ÁKOS: Szabad egy mondatot hozzáfűznöm, mert máskor az elnök úr megadta azt a lehetőséget, hogy egy delegáción belül többen is hozzá­szóljanak.

ORBÁN ISTVÁN: Értelemszerű jog.

BŐD PÉTER ÁKOS: Én ehhez a szakmai kifejtéshez nem tudok mit hozzátenni. Két megjegyzést engedjenek meg. Azt mondta az elnök úr, hogy ez az egyetlen legitim fórum. Én nem vitatom ennek a fórumnak a legitimitását, de engedjék meg, hogy utaljak a magyar Parlamentre, amelyet egy demokratikus választáson választott meg az ors/.ág. A/, a legmagasabb legitim forma, ezt Önöknek el kell fogadniuk, his/.en mindannyian elfogadtuk ezt. Ez vonatkozik a liga képviselőjének a megjegyzésére, l la mi a Parlament elé viszünk egy felelős kormányzat, a magyar nép áltál megválasztott Parlament elé viszünk egy ügyet záros haráridőn belül, ez nem bi/.oitságosdi, ez nem a dolgok elkenése, ez egy nyilvánosság előtti politikai döntéshozatal. Ami pedig a fenyegetettséget illeti, még egyszer el akarom mondani, az ország van a fenyegetettség állapotában, ez a fenyegetettség nem a kormánytól származik, de ha Önök úgy gondolják -joguk van hozzá - túlzó volt a reakció, ezt azért ki kell mondanunk. Az ország gazdasági hullámvölgybe kerül, amúgy is nagyon nehéz állapotban van, tovább gyengíti a hosszú távú kiboniako/.ást. Hzért még egyszer megismétlem, mi ide­jöttünk egy többé-kevésbé kidolgo/.ott javaslattal. Azt gondoltuk, az a kompen­zációs forma, a szociális szcmponiokat is és a leginkább érintett szakma szem­pontjait is képes figyelembe venni.Technikai megvitatására nem került sort, elutasították. Ezek után az Önök javaslatát elfogadjuk, felgyorsítjuk a munkát, miután azonban adótörvényről van s/ó, sőt még a Palotás úr által tegnapelőtt beterjesztett is adómódosítást igényel, ennek megfelelően nem lehet kikerülni azt a fórumot, a legmagasabb alkotmányos formát, amelyet mi javasoltunk. Ez nem időhúzás, hiszen itt világos határidőről van szó. Arról is garanciát lehet ad­ni, hogy nem érinti az adóbevételi többletet, az nem kerül senkinek a zsebébe, az visszajut az itt képviselt körhö/.. Minden fillérje. Ennek megfelelően mi ezt igazából kompromisszumos javaslatnak tekintjük, és azt gondoljuk, hogy aki független fejjel, hideg fejjel mérlegeli, látja is a jószándékot és a kompro­misszum-készséget.

ORBÁN ISTVÁN: Kos/önöm. Bocsánat, én fenntartom azt, hogy az ér­dekegyeztetésnek ez a legmagasabb fóruma, s/.ámomra a Parlament törvény­hozó hatalom.

ŐRY CSABA: Kiég nelié/. s/avakal találni azok után, amik elhangzottak. Azt gondolom azért, hogyha átgondoljuk azt, hogy mi történt és mi is történik most itt velünk, akkor elég világos kell legyen számunkra, hogy a tétje elég nagy annak, ami itt folyik. Az érdekegyeztetésnek van egy normális menete. Ennek a megsértése vezetett azokhoz a nem normális, meglehetősen ellentmondásos álla­potokhoz, ahhoz a veszélyhez, hogy lasssan kikerül minden képviselettel bíró ellenőrzése alól az eseményeknek az irányítása. Ahelyett, hogy a konfliktust visszaterelnénk az érdekegyeztetés normális menetébe, helyette elkapkodott éj­szakai munkákat, erőltetett parlamenti menetet és az egész érdekegyeztetés fóru­mának a kétségbevonását kapjuk válaszul. Ez egyszerűen érthetetlen.

NAGY SÁNDOR: Először is a történeti hűség kedvéért, a munkavállalók képviselete közötti szervezetek javaslatai is, hogy pontosan fogalmazzak, mini­mum 30 óra óta ismertek a kormány előtt. Beleértem a tegnapi tárgyalásokat is, a szöveg szerint átadott javaslatokat, a sajtóban megjelent különféle nyilatkoza­tokat, tehát a kérdést úgy felvetni, hogy iti bármelyik tárgyaló fél ma délután csodálkozott volna rá a többiek álláspontjára, nem felel meg az igazságnak. Má­sodszor, a munkáltatók, a munkaadók - és kiváltképp a munkaadók - kifejezet­ten komoly kompromisszumkészségről tettek tanúságot, mert szeretném a jelen­lévőket figyelmeztetni arra, hogy a/ első és eredeti követelések úgy szóltak, hogy visszaállítani a régi árakat, felfüggeszteni az új árakat, és tárgyalni. Arra is szeretnék emlékeztetni, hogy még az államelnök úr is ezt helyezte - a saját véle­ményét illetően - kilátásba, ehhez képest az érintett munkavállalók, ehhez ké­pest az érintett képviseletek egy jóval önmérséklőbb javalatot terjesztettek elő, amikor nem a felemelt új árat, hanem az árban foglalt adó mértéket vitatják. Nem tudom belátni, hogy nem érzékelhető mind tartalmában, mind formájában az a kompromisszumkészség, ami az érintettek részéről e tekintetben megnyil­vánul. Harmadsorban, rendkívül veszélyesnek érzem, hogy egyes témákat asze­rint akarunk vagy akarnak bárki mások - hol a Parlament, hol az érdekegyez­tetési fórum elé - utalni, hogy annak vajon a mindenkori összetételből követke­zően mi a várható kimenetele. Erre valóságos mechanizmusokat, a társadalom, az érintett területek előtt legitim mechani/.musokat építeni egyszerűen lehetet­len. Akik ma itt ülnek, azért ülnek itt, hogy az általuk képviseltek körében is elfogadhatóvá tehessék a mindenki számára nyilvánvalóan nehéz döntéseket is, amikor azok indokoltak, megalapozottak és valóban - hogy úgy mondjam -védhetőek és mindenki számára elfogadhatóak. De hogyha a kormányzati maga­tartás lehetetlenné teszi a szervezetek számára, hogy ezt a legfőbb társadalmi funkciójukat is gyakorolják, akkor tulajdonképpen a következményeket is ma­gukra vállalják. Én azt szeretném még ho/./.átenni, hogy legjobb tudomásom szerint az összes munkavállalói szervc/.et a maga részéről saját szervezeteit, tag­jait, képviseleteit nyugalomra, higgadtságra, önmérsékletre szólította fel, és eb­ben a pillanatban is ez a pozíciója. Kifejezetten értelmezhetetlen, hogy néhány napra vonatkozóan miért kell külön adószabályokat hozni, és miért tűnik ez egy­szerűbb eljárásnak, mint megnyugatóun rendezni egy mindenki által elfogadható módon rendezendőnek vélt kérdést. Köszönöm szépen.

KIS PAPP LÁSZLÓ:

Tisztelt Érdekegyeztető Tanács!

Úgy érzem, most már nemcsak benzinről van szó. Egyáltalán már nem a benzinről van szó, sokkal többről. Én 12.43-kor feltettem egy kérdést, hogy meddig terjed a kormány kompetenciája. Erre az volt a válasz, hogy nyilatkozott a kormány. Most teljes meggyőződésből állítom, hogy egyértelmű volt a kormány kompetenciája: kitar­tani azon álláspontja mellett, amelyet csütörtökön délután nyilvánosságra hozott. Úgy látom, hogy ez a közel ötórás tárgyalás, ahol mindkét fél, a munkaadók és munkavállalók részéről is az egyértelmű kompromisszumkészség nyilvánult meg, nem vezet eredményre. Bejelentjük, nem kívánunk felállni, nem kívánunk semmiféle szakértői, éjszakai s/akérlői megbeszélést, ezt a plenáris ülést addig kívánjuk folytatni, amíg eredménye k-s/.. Az. utcán és otthon az emberek ered­ményre várnak. Tessék mondani, hogy lelict a nyugdíjasokat kompenzálni ezek­ből az adó pluszbevételekből? És végül bejelentjük, hogy a kölcsönös felelős­ségben a munkavállalói oldal nem osztozik.

PALOTÁS JÁNOS: Szerelném megerősíteni, hogy a munkaadui szerveze­tek nem állnak fel az asztaltól, nc-m folytatnak éjszaka nyilvánosság nélküli háttértárgyalásokat, melyeknek utána bármilyen tálalására lehetőség nyílik. Mi innen nem állunk föl, döntse el az, aki kívánja ezt a tárgyalást megszakítani. Még egyszer megismétlem, inert az előző kijelentésem után a miniszter úr ismét azt a fogalmat használta, hogy „a kormány elfogadta" vagy használta részben a miáltalunk letett kompromisszumos javaslatot. A kormány egyetlen vesszőt sem fogadott el az általunk lerakott javaslatból. Mi fogadtuk el a liberalizálás elő­rehozatalát, hogy ha túlzott kockázatnak tartaná a kormány egy hosszabb ideig tartó vita fönntartását. Megerősítem, hogy a kormány nem ült ide kompeten­ciával a meggyőződésünk szerint, tehát tárgyalási lehetőséggel, hiszen egyetlen lépésben sem tett semmilyen en).'.edményt. Megerősítem a Nagy Sándor úr által elmondottakat az itt ülő igen szeles társadalmi réteget képviselő munkaadói, munkavállalói és tiltakozó szei ve/elekkel, akik igen jelentős alapvető kompro­misszumos javaslatokat és ledinikákai mondtak. Kérem továbbra is a választ, és kérem a kormányt, hogy ne kerülje ki a válasz, megadását. Ha elfogadja, hogy visszaadható az az adótöbblet, ami ív. alall az átmeneti időszak alatt keletkezik, akkor miért visszaadja és micn nem cn^riH cl? Tehát miért nem fogadja el, hogy ez az ár, ez az adótöbblet néni használható? Azt meg közgazdászként és a tör­vényhozásban munkát végzőként szeretném visszautasítani, hogy ehhez a javas­lathoz törvényhozási módosítás kellene, l Íz csúnya csúsztatás, ha kívánja a kor­mány, el fogom mondani, hogy hogyan kell kiszámolni, hogy 12 forinttal alacsonyabb legyen az az ár, amelyei jelenleg alkalmaz. És hogy fog kijönni így 12 forinttal kevesebb bevétel, amelyet olt csoportosít át saját dolgán belül, ahol akarja. Szeretném megerősíteni, hogy a tiltakozásban részt vevők kinyitották az utakat, visszavonultak, félreálltak, mindent lehetővé tettek, és valamennyi szer­vezetünk is így viselkedett, miiül a munkavállalói szervezet és mind a munkál­tatói. Nyugalom van, hangadás nélkül lehetővé tették a ma délutáni tárgyalást. Egy kivétel volt. Mi kerültünk valamennyien minden munkavállalói és munka­adói szervezet, illetve a tiltakozók e tárgyalás alatt fenyegetett állapotba. Erre a fenyegetett tüntetésre, mely nem szakmai tüntetés volt, reggel felhívás hangzott el a rádióban. Nem tudom, elhang/oll az. a tárgyalásaink során, hogy miként van a törvényhozás ilyenkor. I lol kell a törvényes demokrácia szabályait betartani, ki adott engedélyt 72 órával ezelőtt az. Országos Érdekegyeztető Tanács ülése előtti tüntetésre. Ha senki nem adott rá engedélyt, akkor a f elhív ókat ez irányban nem terheli-e valamilyen felelősség? A kormány ma itt nem akart megállapodást kötni, ilyen irányú magatartást eddig nem tanúsított. De a mai napnak még nincs vége, és az előbb a munkavállalók azt mondták, hogy az asztalnál maradnak, a munkaadók is az asztalnál maradnak, mi tárgyalni szeretnénk!

ORBÁN ISTVÁN: Úgy gondolom, hogy ez az utóbbi állásfoglalás, amely egybecseng a munkavállalókéval, ami azt jelenti, hogy mi akkor tekintjük elvég­zettnek a munkánkat, ha úgy állunk fel, hogy holnap reggel az országban elindul a munka. Ennek érdekében bármeddig hajlandók vagyunk itt ülni.

HORVÁTH SÁNDOR: Én is os/.lo/.om abban, hogy addig állok rendelke­zésre, ameddig az ügy ezt kívánja. A kormány elhangzott javaslataihoz azonban néhány megjegyzést szükségesnek tartok tenni, olyan emberként is, aki péntek 11 óra óta jó néhány érdekegyeztető tanácsi munkatársammal együtt a kormány rendelkezésére állunk. Az itt elhangzóit javaslatok, miszerint technikákon kell gondolkodni, majd az adómódosítással a problémák megoldhatók, ezek mind olyan javaslatok, amelyek nem érdemiek, Én azt egyenesen visszautasítom, hogy azok a reakciók, amelyek in a/, érdekképviselet résztvevőinek a szájából vagy éppen az utcán megnyilatkoztak, túlzóak lellek volna. Figyelmébe ajánlom a tisztelt tárgyalófeleknek, valamennyiünknek, hogy az utca - ahova végül is az érdekegyeztetés került - spontán megnyilvánulásaiban, a benzin után az élelmi­szert említették. Úgy gondolom, amikor a kormány javaslatait meghallgattuk, akkor a kormány még mindig ross/. hely/elértékelés alapján áll fel és gondol­kodik a megoldásokon. Az Önök figyelmébe ajánlom, hogy az élelmiszerreakció nemcsak egyoldalúan jelent meg. Megjeleni akkor is, amikor a torlaszokon állók átengedték az élelmiszerszállítókat, mert volt mii átengedni. Megjelent akkor is, amikor a szimpatizánsok vagy éppen az ellenkezők megnyilatkoztak. Kértek, til­tottak vagy éppen rosszallónak. De megjelent akkor is, amikor a kormányszer­vek vagy állami vállalatok szóltak a barikádokon lévőkhöz vagy éppen a mező­gazdasági, élelmiszeripari vállalatokhoz. Tisztelettel szeretném az Önök figyel­mébe ajánlani, hogy azok a javaslatok, amelyek itt elhangzottak, azért sem használhatók, mert a legérzékenyebb szektort a mezőgazdaságot és ezek után természetesen a fogyasztókat - képtelenek ke/elni. A mezőgazdaság alapvetően gázolaj-felhasználó. Mégcsak nem is a f)()%-os költségéiintett, hanem 90%-os. A mezőgazdaság befektetési szakas/.ban van. Most kell megművelni a földet a jövő évre, most kell letelepíteni a csirkét, hogy jövőre legyen baromfi. Ha ezeket a munkákat csak napokkal is akadályozzuk, bchozhatatlanok a következményei. Nem feltétlen holnap, mert ezt nem tudóin megítélni, de egészen biztos, hogy hamarosan megjelennek. Nem veszik figyelembe a javaslatok azt sem, hogy nemcsak furikázásra való benzinről van s/.ó. A mezőgazdasági kistermelők erő gépei nem lóerők, hanem benzinmotoros eszközök. Tehát amikor ezzel a hátai más fogyasztási adóval terhelt benzint meg kell, hogy vásárolják, akkor egészen biztos, hogy élelmiszerárat jelent minden egyes fillér benzinár. De ha csak prak tikusan közelítem meg a kérdést, akkor is tájékoztatnom kell arról, de Önök valamennyien tudják, hogy a miv.óga/.daság egy súlyos aszály után van. Olyan mértékű a likviditási válság, hogy a következő időszakra szükséges anyagokat egyszerűen képtelenek lesznek megvásárolni. Ennek világosan látható következ­ménye az, hogy a ma látható 30-40%-os iuputoldalról megjelenő árnyomás után ez az energia további 15-20% ős árnyomást jelent. Én azt gondolom, hogy ez az a határ, amelyet már nem fog elviselni sem a termelői oldal, sem a fogyasztó, és én tartok tőle, hogy ha ma nem ludunk e tekintetben konstruktívan felállni, akkor annál is többről les/ s/ó, mini ami korábban a híradásokban elhangzott, hogy esetenként már a kistermelők és a traktorosok is a demonstrációhoz csatlakoztak.

RABÁR FERENC: Én újra és nyomatékosan mondom azoknak, akik itt vannak és azoknak is, akik leleví/ión né/.ik az adást. Itt már nincs másról szó, mint egy 5-10 napos fogyas/.tási;uló lobbiéiról, melyet fölajánlottunk valamilyen arányos visszatérítésre a/oknak, akik iti vannak, vagy fölajánlottunk elosztásra az ország lakosságának. És megegye/tünk abban - és remélem, hogy ez komoly volt -, hogy részt fognak venni a/ érdekegyeztetésben a Parlament előtt, és együttesen fogjuk megné/ni, hogy milyen adótételeket tartalmazzon a Parlament elé terjesztendő javaslat. Öt -ti/ napos fogyasztásiadó-többletről vitatkozunk, és nem vagyunk hajlandók, éppen úgy nem enged a másik két fél, mint ahogy a kormány látszólag nem enged. A kormány abban engedett, hogy ezt visszatéríti, nem tudunk mást mondani, visszaadja mindenkinek. Most a következőt kérem még, elnézést kérek. Még egyszer megkíséreljük a kormányban ezt megtárgyal­ni, tehát hogyha ezt lehetővé lennék, akkor S óráig visszavonulnánk, és újra folytatnánk 8 órakor.

ORBÁN ISTVÁN: Ez most már nem egyszerű kérdés, nem egyszerűen tízperces szünet, úgyhogy ezt a másik kél léinek tisztességesen meg kell vitat­nia, hogyan álljon hozzá ehhez a háromórás felfüggesztéshez.

NAGY SÁNDOR: Azt javaslom, hogy háromórás szünetre ne kerüljön sor. A kormány tárgyaló delegációja kérje meg a miniszter urakat, hogy fáradjanak át ebbe^az épületbe, hogyha teljes kormányülés kell ahhoz, hogy tanácskoz­zanak. És külön nyomatékkal kérem, hogy tájékoztassák a miniszterelnök urat, és amennyiben lehetséges, őt magát is vonják be a döntésbe, és érdemi javas­lattal térjen vissza a kormány egy rövid szünet után.

Bennem ismételten felmerül a kormány képviselőinek a kompetenciája iránti kérdés, először. Másodszor, kérem, a kormány egy monetáris diktatúrát gyakorolva, kirobbantott egy olyan elégedetlenségi hullámot, ahol nem a ben­zinről van szó, hanem élelmiszerárról. Hadd jelentsem be most a kormánynak, hogy tényleg komolyan vegyék a munkavállalói oldalt is: különböző szövetsé­geink, szervezeteink is két nap óta, ma délután meg fokozott mértékben tanács­koznak. Amennyiben nem tudunk megegyezésre jutni a mai napon, akkor holnaptól kezdve valószínűleg megtalálják a törvényes módját annak, hogy a kormány ilyen irányú döntése ellen hogyan tiltakozzanak. Azt pedig már felhá­borítónak tartom, hogy a kormány várja el ettől a nemzettói, hogy előlegezze meg hat napra ezt az adóelvonást.

PALOTÁS JÁNOS: Először is megköszönöm azt a módosítást, amelyei dr. Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr mondott, mely szerint a végleges elzár­kózástól visszalépett a tárgyalási delegáció, és a kormány ismét tárgyalni kíván. Hátha figyelembe vehető az a gondolat, hogy nem kellene-e ennek a társada­lomnak erre a pár napra megelőlegezni azt az adótöbbletet, amely nem volt ter­vezve, és ami nem is indokolt közgazdaságilag. De a háromórás tárgyalás a jelenleg kialakult helyzetben indokolatlan, és nincs is miért ezt elfogadnunk. Ezért mi azt mondjuk, hogy erre 30 percre van szükség, ezért egy ilyen szünetel el tudunk képzelni, és csatlakozom Nagy Sándor azon mondatához, hogy kérem a kormány delegációját, kérje meg a kormányt - kialakult akkora feszültség eb­ben a társadalomban -, hogy jöjjön ide, és itt biztosítsa a tárgyalási lehetőséget, ha a későbbiekben kompromisszumot akarna kötni. Visszautasítjuk, és azt hi­szem, hogy aki ezt a tárgyalást végig figyelte, az láthatta, hogy itt minden műn kavállalói és munkaadói oldalon jelentős kompromisszumos ajánlatok történtek, tehát annak az állítása, hogy mi nem voltunk tárgyalókészek, nem felel meg a valóságnak. Én azt hiszem, hogy a kormány pillanatnyilag úgy ítéli meg, hogy presztízsveszteséget jelentene számára, ha elfogadna az ÉT-től egy kompro misszumos javaslatot. Én azt hiszem viszont, hogy így tárgyalni, ahol a kormány számára a társadalomban részt vevő rendkívül sok szervezet által javasolt, köz gazdaságilag alátámasztott kompromisszum elfogadása nem presztízsnövelő, hanem úgy ítéli meg, hogy ez presztí/.sves/.lő. A szünet esetleges elrendelése előtt viszont kénytelen vagyok arról tájékoztatni mindenkit, hogy mind a műn kaadói, mind a munkavállalói oldalon a tiltakozás résztvevői és azoknak képvi selői és vezetői itt ülnek. És a tárgyalásba egyetlenegyszer sem avatkoztak be semmilyen olyan gondolattal, amellyel nyomást, pressziót kívántak volna a tár­gyalófelekre gyakorolni. Úgy érezték, hogy megfelelően képviselve vannak, és képviselik azokat a gondolatokat, amelyeket ők első perctől állítottak, hogy nem taxis ügy, amely ma a benzináremelés kapcsán hozott kormánydöntésben kiala­kult. De arról most tájékoztatás történt, és tájékoztatást kaptunk, hogy a kor­mány szimpatizánsait összehívó és a rádióban közzétett összehívás követke/ tében már több ezres tüntető tömeg van Budapesten, amely elindult azon gócpontok felé, ahol a tiltakozást végrehajtó taxisok, szállítók jelen vannak, akik napok óta minden provokációnak ellenálltak, és amikor segítséget kértek rádión Budapest rendőrfőkapitányától, azt a választ adták nekik, hogy ők nem tudják megvédeni a békés tiltakozás résztvevőit, akik pillanatnyilag útakadályt sem képeznek, ezért azok nagyon gyorsan menjenek haza, mert számukra csak ez a/ egyetlen garancia. Én elképzelhetetlennek tartom, hogy a kormány ne tudjon nagyon gyorsan olyan döntést hozni, hogy az őáltala, az ő számára összehívni!
Szimpatizáns tüntetők garantálják ugyanazt a békés megjelenést Budapesten és az országban mindenhol, amelyet a tiltakozók napok óta biztosítanak, és egyben kérem - és ezt nem szóvivőként, mert nyilván csak a saját nevemben tehetem -Horváth Balázs belügyminiszter urat, hogy védje meg azokat az állampolgá­rokat, azokat a teljesen nyugodt körülmények között tiltakozókat, akik ma az Utcán vannak. Nem mondhatja afct, hogy számukra nem tud védelmet biztosítani, ezért soron kívül menjenek el a színtérről.

ORBÁN ISTVÁN: Még mielőtt döntcnénk a szünetről, hallgassák meg az Agrár Kamara képviselőjét.

BODA GÁBOR: Nagyon rövid, három megjegyzést szeretnék a kormány figyelmébe ajánlani. Az egyik: én azt hiszem, hogy a munkaadók végig olyan állásponton voltak, és azt hiszem, hogy ezzel nagymértékben segítették a

¹ kormány gondolatának formálását, hogy piacgazdaságot építsünk ki, és piaci rendszereket alakítsunk ki. Semmilyen átmeneti, semmilyen toldozó-foldozó módszereket ne alkalmazzunk, amelyek az elmúlt évtizedekben sorra megbuk-

í lak, vagy bizalmatlanságot idéztek elő. Tehát az a kérés egyik oldala, hogy piaci rendszer legyen. A másik, azt hiszem, a mezőgazdaság és az élelmiszer-gazda-

> ság oldaláról két dolgot szakmailag is jó lenne figyelembe venni. Ma Magyar-

' országon a sertéshústermelő többnyire magánvállalkozó, háztáji és kisegítő gazdaságokban dolgozik, ahol ilyen adó-visszaigénylési lehetőségek nincsenek.

; Ugyanígy számos más terméknél is a mezőgazdasági magántermelők nehezen

! tudnának ezzel a kedvezménnyel élni. Azt hiszem, ezt a kormány pontosan ismeri, tehát amikor ilyen intézkedést tesz vagy javasol, akkor vegye figyelem-

i be, hogy látszatról van szó. Ott ez nem kedvezmény. Nem lehetőség, ott áre­melés fog bekövetkezni. A másik: vannak olyan termékek, amelyeknél ez meg­oldhatatlan. Utalok arra, ami például a tejfronton kialakulóban van Magyar­országon; ma még csak a jeleit látjuk, de jövőre, azt hiszem, szembetaláljuk vele magunkat. Nem véletlenül mondom ezt a másik terméket is, hiszen ezek mind Olyan termékek, amelyeknél komoly gondokba fog ütközni egyiknél az ár

J érvényesítése, a másiknál pedig - és azt hiszem, ez egy kicsit túlnyúlik majd a mai tanácskozáson, még többször elő fog jönni - az, hogy nincs lehetőség arra,

, amit a kormány felkínált.

.        

ORBÁN ISTVÁN: Azt javaslom, hogy a szünet dolgában gyorsított el-
I- járásban beszéljünk. Itt elhangzott két oldalról, hogy sokallják a három órát.
Szíveskedjék, Miniszter Úr.

RABÁR FERENC: Mi viszont a harminc percet tartjuk rendkívül kevés­nek, hiszen az összejövetelre is kevés, mert a Kormány egyik része a Parla­mentben van, a másik része pedig itt, ezt azt hiszem, nem is kell magyarázni. Az, hogy hol találkozzunk, azt hiszem, az nem az Érdekegyeztető Tanács kom­petenciájába tartozik, ezt a szabadságot szeretnénk magunknak fönntartani.

BOD PÉTER ÁKOS: Végül, Elnök Úr, hadd utaljunk arra, hogy 11-kor jöttünk ide, előtte is kormányülés volt, vannak bizonyos biológiai szükségle­teink, ennie kell az embernek, kérjük, vegyék ezt is figyelembe.

ORBÁN ISTVÁN: Mi a javaslata, a három és a két óra között van valami elfogadható?

RABÁR FERENC: Legalább hét óráig, hogy át tudjunk érni, és hogy ér­demben lehessen ott vitatkozni.

NAGY SÁNDOR: Az valóban nem a mi kompetenciánk, hogy földrajzilag pontosan megjelöljük, hogy a kormány hol ülésezzen, de szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek arra, hogy az öss/.es többi szervezet olyan képviseletet biztosított itt, hogy senkinek nem kelleti elmennie megtárgyalni másokkal az egyébként nem kockázat nélküli álláspontokat. Fis ezt szeretném többször alá­húzni, mert ennél jóval erőteljesebbek voltak a követelések, és kifejezetten irri­táló, hogy a kompromisszumkészségünkre ilyen reagálás van. Vidékről egyéb­ként egy csomó telefon érkezeit az ügyeletünkre, és azt kérték a kollégáink, hogy mindenképpen tartsunk ki, ne álljunk lel az as/.taltól, nem fogunk felállni.

PALOTÁS JÁNOS: A munkaadói oldalról lehet, hogy a harminc percet meg lehet nyújtani, a két óra biztos, hogy s/.inlén nem járható út. Szeretném elmondani, hogy az ÉT ügyrendje s/.erinl az HT ülésének a Parlamentben kellett volna lennie, s ebben az esetben ott lenne most a kormány, a kormány javas­latára az ÉT itt jött össze, akkor kérjük, hogy a kormány is legyen itt. Szeretnénk ezt hangsúlyozottan aláhúzni. Nagyon sokaknak vannak közülünk biológiai szükségleteik, és mindazokkal együtt, akik harmadik-negyedik napja vannak ha­sonló stresszhatásnak kitéve, de a társadalom helyzete nem engedi meg azt, hogy a feszültségek órákon keresztül tovább növekedjenek. Én el tudom képzel­ni egy órában, a munkavállalók képviseletében is jelzést kaptam, tehát egy órát szeretnénk javasolni. És szeretnénk, ha nem a kormány jelen lévő képviselői mennének át, mert akkor vissza is kellene érniük, és ez két út, hanem a kormány itt nem lévő tagjai jönnének ide, ezzel önmagában az utazásnak az egyik fele időben megspórolódik.

ORBÁN ISTVÁN: Valóban, az ügyrendben benne van, hogy a plenáris ülések állandó színhelye a Parlament. A kiömlött tejbe nem érdemes belesírni, most nem vagyunk ott. Tehát úgy gondolom, hogy el kell fogadnunk az egy órát. Kérem, értsék meg, itt azért van ezzel kapcsolatban fenntartás, mert az egész rövid története az ÉT-nek a kormány .szünetkéréseiből állt. A minimálbérnél ugyanez volt a helyzet, mi pedig nagy kockázatot és erős bírálatokat vállaltunk ennek az ülésnek a kapcsán. Ezért van ez. Egyórás szünetet rendelek el. Kérem, kíséreljék meg egy óra alatt megoldani.

BŐD PÉTER ÁKOS: Elnök Úr! Mi beterjesztettünk egy javaslatot, ame­lyen Önöknek gondolkozniuk kell. Ez időt igényel. Azt gondolom, hogy ha egy órát adnak erre, ez olyan, mintha nc-m vennék komolyan sem a mi javaslatunkat, sem azt az igényünket, hogy a kormányt tájékoztassuk. A kormánynak nagyon sok egyéb teendője van, tehát bí/./ák a/.t mégis csak ránk, hogy mi válasszuk meg azt a helyet, ahol a kormányt öss/.e lehet hívni és tájékoztatni. Én azt gon­dolom mindazonáltal - bár itt striguláztam, a visszautasítom kifejezést 13-szor húztam alá az elmúlt időszakban , arra kérem Önöket, hogy olyan időpontot tűzzenek ki, amely elfogadható, komolyan vehető, én nem akarok alkudozni, de gondolom, hogy másfél-két óra mégiscsak betartható.

NAGY SÁNDOR: A mellettem ülcík is jelzik, mint végső kompromisszu­mot, az egy óra harminc percet elfogadhatónak tartjuk. Egy dolgot külön sze­retnénk kérni, ha összeül a kormány, határozottan adjon garanciát arra, hogy a békés demonstrálókat semmiféle atrocitás nem érheti, megvédik őket.

Az asztal két oldalán jelenlévőknek a kompetenciája abban van, hogy vala­mikor megválasztották őket ezeknek a/ ügyeknek a képviseletére, a szakértők­nek pedig a szakértelmében. Rabár miniszter úr tegnap este azt mondta, hogy , lesz kompetenciája, amikor eljön erre a mai megbeszélésre, ha nem jön el, az azt ¹ jelenti, hogy akkor nem kapott teljes felhatalmazást. Ha itt van, nagyon furcsáll­juk, hogy mégis állandó ülésezések szakít jak meg ezt a tárgyalást. Ezért szeret­ném azt mondani és a figyelmet felhívni arra, hogy a munkavállalóknak és a munkaadóknak a lojalitása abban is megnyilvánult, hogy mi szemet hunytunk egy olyan játék felett, amely politikailag a/t a lehetőséget akarta megadni a kor­mányzatnak, hogy a saját döntésével valamilyen formában a mai napot rendezze, és a jövő utat kitalálja. De mivel változnak a hely/etek, és mivel a tárgyalás vé­ge felé közeledünk, szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy olyan döntést vitatunk és vitat az ország, amelyet nem a Parlament hozott, hanem a kormány. Ezért ha valakinek kompetenciája van megváltoztatni, az a kormány. Ha elmennek másfél órát tanácskozni az egyetlen napirendi ponton, akkor a távlatok rendezése után abban döntsenek, hogy vajon holnap reggeltől addig az ideig, amíg liberalizált energiagazdálkodás nem lesz, átlag 12 forinttal olcsóbban adják-e a benzint és a gázolajat. Mert ma már annyi minden elhangzott és annyi kívánság, hogy ilyen fáradt állapotban szükségesnek tartottam pontos rögzítését. Ma ebben az egyben döntenünk kell, és utána minden egy higgadt, szakszerű munkának az ered­ménye lesz.

ORBÁN ISTVÁN: Az idó'n való huzakodás nem egyszerűen szeszély. Bármilyen intézkedéshez idő kell. És ha mi azt mondtuk itt az elején, hogy itt holnap reggel a munkának indulnia kell, akkor ne legyen az, hogy mi olyan le­hetetlen időpontban fejezzük be a munkánkat, hogy itt bizonytalanságban tartjuk azokat, akiknek ezt a rendes indulást meg kell szervezniük.

PALOTÁS JÁNOS: Egyetértek. A munkáltatói oldal a másfél órát tudo­másul veszi. Az a kérésünk viszont, hogy ezt követően folyamatosan jussunk el a kompromisszumig, és szeretném megerősíteni, hogy valóban ebben a kérdés­ben kérünk választ a kormánytól, hogy nem másban, hogy ebben az időszakban a 12 Ft/Hter az árból elengedhető-e vagy sem. Itt fogunk várni, ha véletlenül ha­marabb visszaérnek a miniszter urak, mi akkor hamarabb itt leszünk.

ORBÁN ISTVÁN: Negyed hat van. Egy szót tessék, de nagyon röviden, mert ezzel is telik az idő. Háromnegyed hétkor itt folytatjuk.

(Szünet.)

PALOTÁS JÁNOS: Arra szerelném a figyelmet felhívni, hogy van egy 2. számú napirendi pontunk. Bízom benne, hogy mivel nagyon rövid a javaslatunk és valószínűleg nem is kérdőjelezhctő meg, nagyon gyorsan túl leszünk rajta. De nem tudom elképzelni, hogy a kormány ne olyan döntéssel jöjjön vissza, hogy a társdalmi konszenzus alapján tett javaslatot ne tegye magáévá, és ne fogadja el. De ennek hátterében nem szabad mcgfcledkc/jii a nagyon fontos második napi­rendi pontról, erre szeretném felhívni a figyelmet, amely úgy szól: „Az üzem­anyagár-emelkedéssel összefüggő társadalmi-ga/.clasági hatások átfogó bemuta­tása és az ezekkel kapcsolatos szükséges inté/.kedésekre javaslatok kidolgozása és 10 napon belül az ÉT rendkívüli ülésére való előterjesztés." Amely tartal­milag azt jelenti,- mi valamennyien tudjuk, miután elmaradtak az előzetes tár­gyalások, ennek az üzemanyagár-emelésnek rnég a csökkentett módon is, a gaz­daság egészére is van hatása, a szociálpolitika egészére is van hatása. Miután nem történtek előzetes tárgyalások, ezeknek a kezeléséről sincsenek informá­cióink, de erről nem lehet valószínűleg ma sem tárgyalni, sem dönteni. Ma nekünk más a feladatunk, de azt a döntést az ÉT el kell, hogy fogadja, hogy a kormány ezen elképzeléseit, ha nem tette meg előtte, tegye meg utólag, mondja el, hogy kívánja ezeket a hatásokat kezelni, és hozza ezt az ÉT elé. Miután csak ebben kell megállapodni, azt hiszem, ez egy gyors megállapodás lehet. Mind a szociálpolitika szempontjából, mind a gazdaság szempontjából nélkülözhetetlen, tehát erről ne feledkezzünk el.

ORBÁN ISTVÁN: Nem tudom, van-e arra információ, hogy mikor tudjuk folytatni háromoldalúan a tárgyalást.

Egy kormánytisztviselő: Elnézést kérek, Elnök Úr, annyi információnk van, telefonon érdeklődtünk mi is, mert láttuk, hogy lejárt már rég ez az idő. Öt perccel ezelőtt volt ez a telefon, akkor azt az információt kaptuk, hogy akkor in­dul el a kormánydelegáció.

ŐRY CSABA: A második napirendi ponthoz kapcsolódóan azért meg­ismételnénk a munkavállalóknak azt a javaslatát, hogy amint megkezdődtek a tárgyalások, a szakértői tárgyalások az üzemanyagár-emelkedésekkel kapcso­latos hatások és azok következményeinek fölmérésére, megtervezésére, elő kell készíteni egy szélesebb, átfogóbb gazdasági-szociális egyezmény megkötésére irányuló tárgyalást. Ezt úgy gondolom, mindenféleképpen föl kellene vetni, és ebben meg kellene állapodnunk most.

ORBÁN ISTVÁN: Úgy gondolom, hogy ez a kérdés az ÉT- ügyrendben rendezhető, hogy: a közeljövőben ÉT ülésére napirendre tűzzük. Ne felejtsük el, hogy az ÉT-nek programszerűen működnie kell. Azt jelenti, hogy nem elégséges az augusztusi-novemberi frekvenciagyakoriság az ÉT összeülésére.

KIS PAPP LÁSZLÓ: Nagyon sajnáljuk... A legutóbbi Érdekegyeztető Ta­nács soros elnökeként augusztus 31-én megkérdeztem a Kormány jelen lévő képviselőit, hogy mikor tervezik a kövelke/,ó érdekegyeztető ülést és milyen napirenddel. Abból a célból tettem fel ezt a kérdést, hogy fel tudjon készülni a munkavállalói és munkaadói oldal is arra, hogy megfelelőképpen érvekkel, ja­vaslatokkal álljunk majd az Érdekegyeztető Tanács elé. Akkor azt a választ kap­tam, emlékeznek Önök is rá, hogy s/.eptember 17-ére terveznek egy ülést a privatizáció kapcsán, illetve azokban a kérdésekben, amelyek a gazdasági cso­magterv részei. Mi akkor azt hittük, hogy ennek a gazdasági csomagtervnek a része lesz az üzemanyagár emelése is és egyéb kérdéscsoport, azt hiszem, itt összefüggő kérdésekről van szó. Sajnos, mint ahogy az elnök úr is mondta, elmúlt augusztus 3 l-e, és közel novemberi időpontban vagyunk már. Elfogad­hatatlan az a jövőt illetően, hogy a legfontosabb érdekképviselet, az Érdekegyez­tető Tanács kéthavonta ülésezzen egy ilyen válsághelyzetben. Elfogadhatatlan továbbá az is, hogy egy többszörösen lyukas hordó pici-pici lyukainak a betö­mése úgy történik, hogy esetleg a másik lyukat lyukasztjuk ki. Tehát minden­képpen egy egységes koncepciót várunk a Kormánytól és teljesen egyetértve az Őry kolléga által elmondottakkal, egy ga/.dasági-szociális csomagtervet várunk. És ezt a gazdasági-szociális csomagtervet kell, hogy mindkét fél - a munkaadó és a munkavállalói fél is - megtárgyalja.

PALOTÁS JÁNOS: Én a/.t hiszem, hogy meg kell várnunk, míg a kor­mány megérkezik. Az a hír, hogy néhány perccel ezelőtt elindult a Parlamentből. Ez mindenképpen azzal a reménnyel kecsegtet, hogy ez a tárgyalás belátható időn belül folytatódni fog. Én azonban fontosnak tartom, hogy továbbra is ered-ménycentrikusak legyünk, tehát ha a tárgyalás megindul, akkor kevésbé foglal­kozzunk azzal, hogy húsz, huszonöt vagy harminc perces késésre került sor, főként akkor, ha az ilyen hosszú idő átgondolt döntést eredményezett.

(A kormány távollétében részletekről tárgyaltak a résztvevők - a szerk.)

FORGÁCS PÁL: Holnap reggel hat órától, tehát itt hiányzik belőle, hogy mikortól.

PALOTÁS JÁNOS: Az a problémám, hogy ez a papír itt kering. Ez egyik ajánlatunk volt, és azt kértük, erről döntsön a Kormány, hogy a jelenlegi ár, mindegyikből mínusz 12. Ha utána van kompromisszum, üljünk össze.

ORBÁN ISTVÁN : Remélem, hogy a folytatásnak nincsen akadálya.

BOD PÉTER ÁKOS: Elnézést kell kérnünk a késésért. Előre látható volt, hogy a közlekedéssel együtt, ráadásul a kormány melletti szimpátiatüntetők is vannak az utcán, egyébként igen ritka, amikor egy áremelés mellett van szimpá­tiatüntetés. A Kormányt tájékoztattuk a/, illeni tárgyalásokról, és bár az a benyo­másunk, hogy a tárgyalófelek javaslata nem elég világos és nem elég kidolgo­zott, azonkívül nem éreztük a megegye/esi készséget, hiszen szakmai munkára tettünk javaslatot. A következő deklarációval jöttünk ide annak a tudatában, hogy először közzétettjavaslatunkat érdemben Önök nem tárgyalták, és az itt el­mondott javaslatokra adott kormányválas/.i s/.intén nem tekintették tárgyalási alapnak. Előre kell bocsátanom, hogy minden döntés, amely ebben a benzinár­ügyben meghozandó, érinti a költségvetés epés/.ét, hiszen gazdasági terhek áthelyezéséről van szó, hiszen a magasabb hen/.inárhan kétségkívül nagyobb költségvetési támogatás van, amelynek e/.ér helye van, így a vasúti tarifák támo­gatása, a helyi közlekedés támogatása, a posta és egyéb közlekedési költségek­nek a támogatása. Ennek megfelelően minden vállo/.tatás ha, az nem növelés, a lakosság nagyon széles körére helyez ál terheket, és ezt Önöknek tudniuk kell, akik a gazdasági élet egy jelentős rés/.ét képviselik, vagyis a társadalom egy jelentős részét képviselik, de nem az cgés/.ét termés/elesén, hiszen nincsenek itt a nyugdíjasok és a fiatalok. Mikor ismertetem a kormány deklarációját, el kell mondanom, hogy ezt megkonzultáltuk a s/.ahacl parlamenti választásokon leg­erősebben kikerült párt, a Magyar Demokrata Fórum frakciójával és koalíciós partnereinkkel. És ennek a deklarációnak a lényege a következő. A gazdasági életet megbénító útelzárások, barikádok lebontása után, de leghamarabb hétfőn éjféltől szombat éjfélig, addig, amíg a Parlament a/, eléje tárt liberalizálási javas­latunkat el nem fogadja,- azt a javaslatot , amely a kormányprogramban szere­pelt, és amelyhez a támogatás itt egyértelmű volt, annak a piaci árrendszernek életbeléptetését, amely az érvényes világpiaci árakon alapszik, valamint az Eu­rópában szokásos adótartalmon,a jelenlegi benzinárakból 12 forint engedményt, csökkentést vezet be saját hatáskörében, l la s/.ombat éjfélig nem sikerül a Parla­mentnek ezt a döntést meghoznia, vagyis nem tudjuk előrehozni az általunk ter­vezett árfelszabadítást, az esetben értelems/erűen visszaáll az az ár, amelyet legjobb szakmai tudásunk szerint az ors/.ág teherbíró képességére és a gazdaság szükségletére tekintettel kialakítottunk. Ehhez azonban fogyasztáskorlátozásra van szükség. Világossá tettük eddig is, hogy nem csupán közgazdasági kérdésről van szó, nem csupán arról van szó, hogy mit bírnak el a fogyasztók, mit bír el valamelyik szakma, iparág, hanem arról is szó van, hogy az ország készletei hiá­nyosak, és ilyen időben különösen, amikor pánik van az országban, kiürülhetnek a benzinkutak. Ezért a hétfőn éjfélkor életbe léptetendő változás, szigorú és engedhetetlen feltétele, hogy az ország teljesen működőképes legyen, az ország egész területe minden formában működőképes legyen, s ehhez a fogyasztás megszorításra van szükség. Én most itt fölkérem az összes fogyasztót, az autót használó embereket, ha nem szükséges, ne tankoljanak, ha van elhalasztható út­juk, halasszák el, csak tankba, autóba lehessen tölteni, kannába nem, és ha a szükség hozza, a számítások elvégzése után, a kés/.letek és az óránként változó beérkezések, a nemzetközi szervezetek állal elindított és ezekben a percekben is egyeztetés alatt álló támogatások függvényében a kormány dönt a szükséges megszorításokról, korlátozásokról. Azt gondolom, hogy a legmagasabb törvény­hozó fórumnak, amelyet itt Önök sok kritikával illettek - teljesen alaptalanul, úgy vélem -, a Parlamentnek egy hét bizonyára elégséges lesz ahhoz, hogy ezt a döntését meghozza, ezt a nagyon bizonytalan s/akas/t lezárja, és ezzel előbbre hozza azt a szükséges - és az általunk mindig is javasolt - változást, amely föl­szabadítja a benzinárakat, és a végén a piacra bí/./.a az Európában szokásos par­lamenti törvényes keretek között, l la ismétlem nem sikerül ezt a folyamatot a héten lezárni, visszaállnak a/, eddigi árak, his/.en a gazdaság akkor nyilván még további tehertételnek van kitéve, és további tárgyalások, érdekegyeztetések folyhatnak. Ezt a deklarációt tutija a kormány Önök elé tárni, és mivel holnap délután parlamenti ülés van, itt most már szakmai vilára, munkára úgy látszik, nem volt készség, a mi szakembereinknek dolgo/ni kell a törvényen, nekünk személyesen is részt kell vennünk a löivény munkájában, ezért nagyon hosszú ülésre már csak ezért sem Hullunk ili megjelenni. És a/t gondolom, hogy holnap délután a Parlamentben ennek a kérdéskörnek a politikai vonatkozásaival kap­csolatos, a helyzet jogszerűségére vonaiko/.ó éllékelését, a törvénytelen meg­mozdulásokban részt vevőknek a felelősségéi, motivációját alapos parlamenti, politikai vita elé lehet vinni. E/, a megoldás lehetőséget ad arra, hogy előrehozva azt, amit mindannyian akartunk, ami mellen mindannyian letettük a voksot, ez az árfelszabadítás megtörténjen, és valóban vitán felüli piaci ár jöjjön létre, amelyben föl sem merülhet az a sok vád, ami a kormányt illette, nevezetesen, hogy nem piaci árat alkalma/. A/l is el kell mondanom természetesen, hogy ez a költségvetési bevétel kiadást jelent, a/ említett támogató területeken ez költ­ségvetési tehernövekedést okoz, tehát semmiképpen sem tekintjük ezt akár csak rövid, középtávon érvényes megoldásnak, de miután az országban hatalmas feszültség halmozódott fel és bár szimpátiáját bírjuk nagyon sokaknak -, a kormány eddig is világosan elmondta, egy percig sem tekintette presztízs­kérdésnek - ezt kell mondanom s/emben sok más szereplővel -, és a társadalmi összefogásnak az érdekéhen e/t a deklarációt tárja Önök elé. Nem azzal, hogy fogadják el, hiszen a két javaslat között úgy éreztük, hogy jelentős különbség van - legalábbis Önök érezték úgy -, mi azt gondoltuk, hogy az Önök javaslatát figyelembe lehet venni, mindenesetre felkérjük az itt jelen lévő szakembereket is, hogy a hétfői parlamenti döntést előkészítő munkában az ÉT képviselt szak­emberei vegyenek részt, szakembereinkkel vegyék fel a kapcsolatot.

ORBÁN ISTVÁN : Ezt a deklarációt - úgy gondolom, azért kéri az időt -a munkavállalók képviselete meg kívánja beszélni.

BOD PÉTER ÁKOS: Miután ez egy egyoldalú deklaráció volt, mi termé­szetesen adunk időt, hogy gondolkozzanak rajta, de kérjük azt, hogy engedjék meg, hogy mi a munkánkat folytassuk, tehát a tárgyalást, hiszen itt órákon belül a parlamenti döntés, parlamenti vita megkezdődik. Én azt gondolom, hogy minden jogos követelésnek ezzel elébe ment a kormány, és ennek megfelelően mi kérjük az Önök megértését ahhoz, hogy munkánkhoz visszamenjünk. Ter­mészetesen az Önök reflexióját értelemszerűen meghallgatjuk, de arra kérjük, ha nincs fontos bejelentenivaló, politikai vitába ne kezdjünk bele.

ORBÁN ISTVÁN: Miniszter Úr, e/.t úgy értelmezzük, hogy a deklaráció után a kormány távozik?

BOD PÉTER ÁKOS: A kormánynak vannak teendői, tehát minél előbb, ha lehet, szeretnénk munkánkat folytatni, hiszen a megállapodás, ha nem érhető el itt, úgy derült ki délután, úgyis a Parlament előtt érhető el, Önökkel pedig szak­mai szinten szoros kapcsolatban lehetünk. A parlamenti döntés oly közel van, egy hét alatt mindezek a technikai kérdések rendezhetők, tehát azt gondolom, hogy természetesen meghallgatjuk az Önök véleményét, és utána szeretnénk munkánkhoz visszatérni.

NAGY SÁNDOR: Én úgy gondolom, hogy az Érdekegyeztető Tanácsnak van egy elfogadott ügyrendje. Ez az ügyrend egyebek mellett a fontos kérdések­ben a konszenzusra történő törekvés szellemében fogant szabályokat tartalmazza, tehát nekünk itt meg kell kísérelni egy adott probléma megoldásában egyetértésre jutni, és elég nehezen tudnám megérteni, hogy ha itt most arra kerülne sor, hogy meg se kíséreljük az egyetértést, miközben, ha jól értettem első hallásra a javas­latot, akkor van egy elmozdulás a korábbi teljesen merev elzárkózó magatartáshoz képest. Én ezért javasoltam, hogy kapjunk egy kis időt, hogy át tudjuk tekinteni ennek a javaslatnak a lényegét, és ki tudjuk alakítani hozzá az álláspontunkat. Meggyőződésem, hogy teljesen más eredménnyel zárul a mai Érdekegyeztető Tanács akkor, ha egyoldalú kormánydeklarációval fejeződik be, és ahhoz képest ki-ki elmondja majd, hogy hogyan látja, mi a véleménye, mintha itt a három oldal világos, egyértelmű megegyezésére kerül sor, és úgy állunk fel, hogy három nap, három éjszaka után végül is a tárgyalásoknak, az erőfeszítéseknek volt eredménye. Ezért tisztelettel kérem Elnök Urat, hogy az ügyrend keretében rendeljen e! szünetet, gondolom tíz percre legalább szükségünk van.

FORGÁCS PÁL: Hangsúlyo/.ni szeretném, hajói értettem a kormány tisz­telt képviselőinek a nyilatkozatát, e/.t úgy lehet interpretálni, hogy nem kívánnak to-vább itt a plenáris ülésen tárgyalni, miután a saját álláspontjukat közölték. Tehát ebben az esetben, ha ez a végső elhatározásuk, hogyha még a szünetet fel is használjuk arra, hogy megtárgyaljuk a javaslataikat, de a kormány nem hajlandó újabb tárgyalásra, e/, lényegében a teljes elzárkózást és az elutasítást jelentené a kompromisszumos megoldástól. Külön szeretném visszautasítani itt a miniszter úrnak azt az állítását, hogy itt bárki, akár a munkavállalók, akár a munkáltatók részéről, a Parlamentet bírálta volna, vagy a Parlament kompeten­ciáját kétségbe vonta volna. Senki ilyen kijelentést nem tett, mi mindnyájan tiszteletben tartjuk, és örülünk, hogy országunknak van egy szabadon megvá­lasztott Parlamentje. De e/.t a/ inté/.kcdést nem a Parlament hozta, hanem a kormány. A kormánynak kell vállalnia a felelősséget, és a kormány saját hatás­körén belül megváltoztathatja, visszavonhatja, módosíthatja. A Parlament elé vinni ezt a kérdést, nem jeleni mást, mint időhúzást. Tisztában kell lenni azzal, hogy akik ma kint vannak, és várják ennek a tanácskozásnak a kimenetelét, itt várnak tőlünk döntést, és nem a/l, hogy majd a Parlament esetleg valamilyen formában módosítja, vagy egyáltalán ;i kérdést jövő hét szombatig megtárgyalja. Külön szeretném felhívni a figyelmei, akárhogy is végződik a mai tárgyalás, a kormányt felelőssé tess/ük a/én, hogy senkivel szemben, aki békésen egy társadalmi tiltakozó mozgalomban iés/1 ven, semmiféle hátrányos intézkedést ne alkalmazzanak, mert ennek a köveiké/menyei beláthatatlanok. Tehát teljes egészében büntetlenséget kell biztosítani mindazoknak, akik békés eszközökkel, a társadalom túlnyomó többségének a/ akaratát kifejezésre juttatták. Ugyancsak hangsúlyozni szeretném azt, hogy itt ebben a kérdésben, amelyben mind a két oldalról a legmesszebbmenő kompromisszumkészségről tettünk tanúbizonysá­got, amit a kormány nem hajlandó itt továbbfolytatni, ebben az esetben mi is azt tudjuk tenni, hogy a saját deklarációinkat a nyilvánosság elé tárjuk, és természe­tesen ennek a következményéért egyértelműen a kormányra fogjuk hárítani a fe­lelősséget. Ismét szó esett a kormány melletti demonstrációról, arról, hogy itt egyesek az áremelés mellett tüntettek, ami elég s/.okatlan valóban. Mi tartóz­kodtunk attól, hogy tömegeket az utcára vigyünk, ennek ellenére nem tudjuk biztosítani azt, hogy amennyiben itt a tárgyalás ma eredménytelenül fejeződik be, nem lesznek-e olyan spontán megmozdulások, amelyek összetűzésekhez és egyszerűen beláthatatlan következményekhez vc/.etnck. Nagyon szeretnénk a kormány tisztelt képviselőinek a figyelmét erre felhívni, hogy ehhez minden­képp tartsák magukat, hogy semmilyen retorziót ne próbáljanak alkalmazni, és mindenképpen biztosítsák azt, hogy addig, amíg egyáltalán tárgyalások folynak, a békét, a rendet fönn lehessen tartani, amit mi a magunk részéről eddig is bizto­sítottunk.

ORBÁN ISTVÁN: Mielőtt a munkaadóknak szót adnék, szeretnék emlé­keztetni arra, hogy, mai napirendünknek van egy második pontja is. Nem volt az ülés elején olyan javaslat, hogy ezt hagyjuk el vagy bármi más, tehát nekünk a második napirendi pontot is meg kell tárgyalnunk, így egyszerűen egy ilyen be­fejezetlen szimfóniaként nem állhatunk fel.

PALOTÁS JÁNOS: Azt hiszem, hogy a munkaadói rész nem kíván az asz­taltól fölállni, nem kíván_.eltérni a napirendtől oly módon, hogy egy második napirendi pontot, mely igen rövid és igen egyértelmű , de nehezen megkérdő­jelezhető feladatokat határoz meg, hogy erről nem tárgyalunk. Az egy érdekes precedens, amit a kormány előterjeszteti, hogy a mai nap tárgyalásainak a végén az első alkalommal, amikor eltér a saját korábbi, nem mai, hanem a legeljen meg­határozott javaslatától, magyarul az első kompromisszumkészséget mutatja, ak­kor ezzel bezártnak tekinti a tárgyalás lehelőségét. És itt, amennyiben én is igye­keztem megérteni a Kormány deklarációját, voltaképpen a holtpontról jelentős elmozdulás történt, bár nyilván még több jelentős vitatott pont van benne, mert az eredeti elképzeléstől eltérően egy nappal később lépne életbe, de gondolom, hogy erről lehet tárgyalni. Az egyéb demonstrációt nyilván azok szüntetik meg, akik szervezték, ez az ő kompetenciájukba tarto/.ik. A másik különlegesség, a másik pont, amelyen vitatkozni kellene, ha nem ilyen érdekes vitalehetőséget tá­lalt volna a kormány, azaz, hogy s/.ombalon viss/.aáll a mostani ár, amelyet a kormány határozott meg. Néhány dolgot a/ért nem látok egészen tisztán. A kor­mány jelen lévő képviselői közül többen ors/ággyúlési képviselők.A jelenlegi Házszabályok szerint hétfőn-kedden ülése/.ik az Ors/.ággyűlés. Ha most tárgya­lásba veszi, de kedden nem tudja befejezni, akkor már akár szerdán is visszaállíthatná, mert a következő ülésnap a/, a/.i követő héten, hétfőn van. Én nem tudom, hogy ebben az esetben nem illcit volna - ha már időhatárt határoz meg - az Országgyűlés ülésszakait is figyelembe vevő javaslatot tennie, ami a következő ülésszak utáni napra esne. E/.állal az Ors/.ággyülésnek, mondjuk, vitát is engedélyezni arra, amire szakmailag sem tudnak a képviselők felkészülni, mert a holnapi ülésszakon fogják a javaslatot megismerni, így a szombat esti meghatá­rozás érdekes lenne. Ha már nem vitatkozunk rajta, a szakmai indokát érde­kességképpen meghallgatnám. Az is egy érdekes deklaráció, hogy a kormány a felelősséget az ÉT ülésen - hogy a Parlament mennyi idő alatt tud egy törvényi alkotni, és mennyi idő alatt tud ott parlamenti vitát lefolytatni, kész helyzetben -ide helyezi. Elég nehéz a Parlament nevében erre felelősséget vállalni ezen a fórumon. Minden körülmények között én nem emlékszem, hogy mind a munka­adói, mind a munkavállalói oldalról a Parlamentet bármilyen negatív kritika érte volna. A másik különlegessége ennek a határidőszaknak, ennek a rövid, alig egy hetes időszaknak az, hogy a kormány kezében van a döntés és a munka alapja, hisz ő a végrehajtó hatalom, a Parlament számára is ő készíti el az új törvény­javaslatot. Ezzel szabad kezet adnánk vagy fogadnánk el egy ilyen javaslattal arra, hogy a tetszik megcsinálja, ha nem, nem, mert öt nap múlva visszaáll az általa javasolt megoldás. Ha a vitára nem kerül sor, attól nem mi zárkóztunk el. A második napirendi pontról pedig valószínűleg nyilatkozni fog a kormány, hogy úgy dönt, hogy mégsem kívánja megtárgyalni, mert dolgozni óhajt.

ORBÁN ISTVÁN: Mielőtt a munkavállalók által kért szünetre térnénk, én nagyon üdvösnek tartanám, ha minis/tér úr volna szíves reflektálni itt a két oldal által elmondottakra, ez rendkívül has/nos volna számunkra is, és a tíz perc szü­netet is jobban megalapozná.

RABÁR FERENC: Szeretném, ha úgy vennék azt, amit mondtunk, ahogy mondtuk. Természetesen, a tárgyalást folytatni fogjuk, a szünethez természete­sen hozzájárulunk, hiszen Önök is vártak ránk, mi is várni fogunk Önökre. A választ nagyon részletesen meg fogjuk adni majd, de azt hiszem, most a szünet során megtárgyalják egymás közön tv.t a/ újabb lehetőséget, és utána folytatjuk.

ORBÁN ISTVÁN: 8 óra 5 percig s/iinetct tartunk.

(Szünet.)

FORGÁCS PÁL: Ezt a teljes kompromisszumot a köztünk történt megál­lapodás alapján kérem Palotás úr ismertesse mint a két oldalnak a közös állás­pontját.

PALOTÁS JÁNOS: Mint a/, elnuill napokban végig és a mai napon is, munkavállalók, munkáltatók és a tüntetéseken ellenvéleményeket kifejtők kompro­misszumkészségüket bizonyították, mt-ii a/t a mondatot komolyan veszszük, hogy ma itt megoldást kell találni, holnap reggel ennek a/ őrs/ágnak normális életben, életvitellel kell a feladatait folytatnia. H/.érl a munkavállalók és a munkáltatók együtt a kormány most már elmozdul! és valóban kompromisszumot is tartalmazó javaslatának az első jelentős pontját, mely s/crint nem holnap reggel 0 órától, hanem az eredeti tüntetésben rés/,t vevők teljes viss/.avonulásának feltételével 24 órával később, azaz hétfőn éjféltől, a/a/, kedd 0 órától bevezetésre kerülő, 12 forinttal csökkentett üzemanyagár bevc/.elési javaslalát elfogadja. Tehát tudomásul veszi, hogy követelésünktől eltérően e/.l 24 órával később teszi, ezáltal az erre való átállás technikai része is jobban előkészíthető. Azonban mindkét tárgyalófél teljes összhangban, nem is érti igazán a kormány második javaslatát, amely ennek az árnak mindössze szombaton éjfélig, tehát egy meghatározott időpontig való feltartását javasolja és fogadja el. Már a/, első reflexióban közöltük, hogy a Parlamentet meg kell tiszteim azzal, hogy a törvényeit ő hozza meg, és számára biztosítani kell azt a legitimitást, hogyha vitatkozik rajta - a bizottsági ülések ezt megkövetelik -, akkor ne legyen egy országos nyomás alatt, hanem felelősséggel alkosson egy olyan törvényt, ami hosszútávon illeszkedik a mi piaci rendszerű árviszonyainkhoz, és nem presszió hatása alatt hozza. Ezért mi egy ilyen presszió elfogadását nem tudjuk támogatni. Kérjük a kormányt, hogy ettől a második feltételtől lépjen vissza. Tehát a mi számunkra elfogadható az, hogy mi is támogatjuk a kormány azon kérését, hogy a Parlament sürgősséggel, fele­lősségteljes munkájának követelményeit figyelembe véve, a lehető leggyorsabban hozza meg a szükséges átálláshoz a vonatkozó törvényt. Ebben mi támogatni fogjuk, az ÉT állandóan rendelkezésre áll, hogy az odamenő javaslat az érdek­egyeztető fórumon is keresztül mehessen, de a Parlament döntéshozási határidejét nem lehet presszionálni. Viszont az sem fogadható el és szakmailag sem érthető a mi oldalunkról, hogy amennyiben ez nem sikerül szombat éjfélig, akkor a kormány a mai árat vissza kívánja állítani. A kormány ezen követelése közgazdaságilag nem jelentene mást, mint bemutatná a társadalomnak, hogy feltehetően hat nap múlva ismét jelentős áremelés lesz. Gondolom, a kormány valamennyi tagja tudja, hogy egy ilyen bejelentés azonnali és jelentős felvásárlási lázat indítana be, ami azt hi­szem, aligha célunk és aligha feltétel. E/.ért a kormánynak deklarálnia kell, hogy az árcsökkentés mindaddig fennmarad, amíg a törvényhozás az új törvényt nem hozza meg, hiszen mi ebben az esetben tudjuk a/.t valamennyi érintett és képviselt személynek bemutatni, hogy ez nem jelent árnövekedést, hiszen a-liberalizált árra való átállás esetén állna be a jelenlegi hely/.etben az az ár - ez a szakmai állításunk -, amelyet mi az egész idő alatt mini bevezetésre kerülő árat követeltünk. Tehát feltehetően ez nem jelent árnövekedési, l la időközben a világpiacon az árrob­banásban felfelé történő elmozdulás van, akkor jelenthet, de legalább ekkora esélyünk van arra, mint azt az elmúlt napok példája is bebizonyította, hogy amennyiben   rendeződnek   a   konfliktusok,   a   politikában   kevésbé   veszélyes nyilatkozatok hangzanak el, akkor akár 3()-4()%-kal is vissza   tud esni ez a beszerzési ár, és mi akkor segíteni fogunk a kormánynak azon információk megadásában, hogy mikor vásároljon, tehát ne a 40 dolláros barrel árnál, hanem lehetőleg a 26 dolláros árnál kösse meg a követkc/,ő időszak szerződéseit. De ez nem tartozik a lényegi részhez, a második pontot azért nem lehet elfogadni -hangsúlyozom -, mert az azt mutatná be a társadalomnak, hogy készüljön föl egy öt-hat nap múlva bekövetkező áremelésre, és ebben az esetben már nem hipotézis, hanem nyilvánvaló tény lenne a felvásárlási hullám, s ez azonnal módot adna a kormánynak azon állítása bizonyítására, hogy neki korlátozó intézkedéseket kell hoznia.   Ez   pedig   nem   ok,   hanem   következmény,   ez   egy   rossz   gondolat megítélésünk szerint, de gondolom, hogy   miután két kéréséből az egyiket elfogadtuk, a másiktól valószínűleg visszalép, hiszen mi itt is kompromisszumos javaslatot tettünk. A harmadik ponttal kapcsolatban is fontosnak tartja mind a munkavállaló, mind a munkáltatói oldal bejelenteni: elvárjuk a kormánytól annak deklarációját és annak elfogadását, hogy a tüntetésen részt vevők sem társa­dalmilag, sem jogilag nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe, őket semmilyen módon megbélyegezni, megbüntetni, büntetéssel fenyegetni vagy fenyegetett állapotba hozni nem lehet. Nem kívánunk abba a vitába belemenni, hogy a tüntetés­tiltakozás ezen módja jogszerű-e vagy sem, de ez nem egy indító állapot, hanem köztes állapot. A következményeket, az okokat lehet alaposan megvitatni, e/-, nyilván a Parlament kérdése is lesz a holnapi napon, de nyilván a politikai pártok is állást fognak foglalni. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy nemcsak a politikai pártok kompetensek ebben az állásfoglalásban, mert nem mindenki politizáló egyéniség ebben a társadalomban, a társadalmat egyéb érdekcsoportok is képviselik, és az állampolgárok is képviselik önmagukat. És az állampolgárok döntő többsége, a szakmai munkavállalók, munkaadók nem ítélték el ezt a tiltakozást, akkor ennek jelzésértékűnek kell lenni. Azt hiszem, hogy ebben a három pontban állapodtunk meg. Koszönöm.

RABÁR FERENC: Nagyon szeretnem, hogyha elhinnék nekem, hogy sen­kit nem akarok, nem szeretnék korláto/.ni abban, hogy hosszan és szépen, szép stílusban vagy időnként szórakoztatóan adja elő a mondanivalóját, de őszintén kérem, hogy lehetőleg most már korlálo/./.uk arra a mondanivalónkat, amit el akarunk érni vele. Valami ügyrendi javaslattal s/.eretnék élni, korlátozzuk öt percre, két percre. Természetes, ha úgy látják, hogy ez lehetetlen, én azt is belá­tom, de ugyanakkor belátást kérek én is. Egy olyan éjszaka áll előttünk, amikor holnapra, a Parlament holnapi ülésére szerelnénk már valamit előkészíteni, és nem ürügyként mondtuk azt, hogy tényleg az idő nyomása alatt vagyunk, hanem nagyon komolyan. Palotás úrnak erre a közös véleményre, amit kialakítottak, erre a három pontra szeretnék külön válaszolni. Az egyikkel egyetértettek, valószínűleg belátták, hogy egy ilyen átállítás minden árváltozás esetén legalább 24 órát, de általában három napot szokott igényelni, tehát ezt rendben lévőnek tekintjük. A második dolog a parlamenti átfutási idő, amelyen magunk is gon­dolkoztunk. Időközben megkérdeztük Szabad Györgyöt, az Országgyűlés elnö­két, aki úgy látja, hogy november 6-áig, tehát keddhe/. egy hétre minden további nélkül ez az ügy átmehet. Ennek megfelelően mi magunk is rövidnek éreztük ezt az időt, demonstrálni akarjuk azt, hogy komolyan vesszük, ez az idő valóban arra szolgál, hogy a Parlament megvitathassa e/t a kérdési, és döntést hozhas­son. Ezért ezt az időt keddhez egy hétre azt hiszem A-a - meghosszabbítjuk, mert akkor valóban - miután hétfőn és kedden van ülése a Parlamentnek - ez négy ülést tesz lehetővé. A harmadik dologgal kapcsolatban: egy olyan ügyről van szó, amelyet senki sem mondott. Miután étidig sem nyúltak hozzá egy ujjal se senkihez, senkinek semmiféle bántódása nem történt, senkit ilyen veszély nem fenyeget, mint amit Palotás úr elmondott. Higgyék el, a kormány őszintén gondolta, hogy nem akar erőszakot alkalmazni, nem akar büntetni, demonstrálta is a kormány az elmúlt időben, én nem tudom, még milyen bizonyítékokat és ga­ranciákat kérnek. Ne higgyék azt, hogy Önök védik egyedül ennek az országnak a lakosságát, tételezzék fel a kormányról is, hogy semmiféle jogtalan, törvény­telen eszközt nem fog használni. Én a/.t kérem, hogyha tényleg belátják, hogy itt őszinte szándék van mind a két oldalról, akkor a szónoklatok után álljunk neki a közös munkának. Őszintén mondom, hogy a közös munkának. Kérem, hogy az előkészítésében is vegyenek részt, annál hatékonyabb lesz, és őszintén mon­dom azt is, hogy mi is levonunk konzekvenciákat, következtetéseket abból, ami történt. Biztosak vagyunk benne, hogy ez az ország igen nehéz döntések előtt áll, sorozatos döntések előtt, amelyek hasonlóak súlyban a mostanihoz, és abban is biztosak vagyunk, hogyha ezt időben megbeszéljük egymással, és őszintén, és bizalommal közeledünk egymáshoz, akkor ezeket a nehézségeket át fogjuk tudni hidalni.

FORGÁCS PÁL: A munkavállalók részéről a második pontra Nagy Sán­dor fog reagálni. A harmadikkal kapcsolatban szeretnék még én néhány meg­jegyzést.

NAGY SÁNDOR: A magam rés/érői egyetértek azzal, hogy most már feltétlenül törekedjünk a konkrét, tárgyszerű megközelítésre, megállapodásra annak jegyében, hogy valóban létrejöjjön a megállapodás. Ezért nagyon röviden a tárgyra vonatkozóan, tehát az inkriminált pontra és az egésznek a tartalmára vonatkozóan a következőket tudom mondani. Mind a munkavállalók, mind a munkaadók rendkívül jelentős mértékben elmozdultak az eredeti követelésüktől, az ár felfüggesztésének pozíciójáról. Tehát ilt a kormányt nem kényszerítették bele egy ilyen helyzetbe. Kettő. Nem az ár elnézést a pontatlan kifejezésért -visszacsinálását, hanem a benne foglalt adótartalomnak a megváltoztatását kér­ték. Elfogadta mindkét oldal az űj időpontot. Ezt csak azért sorolom - most lehet, hogy furcsa, amit mondok, de hát a kormány is meg tudja csinálni a maga listáját, hogy a tárgyalások milyen ponton hova, meddig mozdultak el. Elfo­gadtuk tehát az új időpontot is, ezért én lis/.telclicl kérem, a kormány fogadja el, hogy ne egy dátumhoz kötötten jelenjen meg ez a probléma. Én gondolom, sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem tiltakoznak egy olyan formula ellen, ha a kormány bejelenti, mindent elkövet, hogy erre a liberalizációra vonatkozó dön­tés legkésőbb a mondott terminusig, tehát keddtől keddig megszülessen. Én a magam részéről - mint magyar állampolgár is - tiszteletben tartom ezt.

FORGÁCS PÁL: A harmadik ponttal kapcsolatban rendkívül fontosnak tartjuk, és ez meghatározó a tüntetésben rés/.t vevők számára, hogy ez a dekla­ráció megtörténjen, és lehetőleg a mostani megállapodásaink írásban foglalva közzétehetőek legyenek. Tehát szükséges lenne, hogy minden utólagos félre­értést elkerülendő, pontokba foglalva megállapodjunk, és ez még ma aláírásra kerüljön, hogy az érdekeltekkel közölhessük. A harmadik ponttal kapcsolatban, én azt hiszem, hogy talán helyénvaló lenne miután ebben a kérdésben a kor­mány érdekelt fél volt és a tárgyalásnak résztvevője -, hogyha ezt a garanciát a tüntetésben részt vevőknek teljes mentességére vonatkozóan közvetlenül a köz­társaság első polgárától, a köztársasági elnöktől kémé, akinek a józansága, tár­gyilagossága, bölcsessége azt hiszem, garancia arra, hogy meg tudjuk nyugtatni mindazokat, akik esetleg attól tartanak, hogy bármilyen hátrányos megkülön­böztetés vagy más egyéb érné őket. Valóban, a tanulságokat le kell vonni, amim a pénzügyminiszter úr mondotta, hogy elkerüljük a jövőben az ilyen konf liktusokat. Ezért még egyszer arra szeretném felhívni a figyelmet: a legfőbb tanulság az, hogy az érdekegyeztetés legyen az a fórum, ahol a kormány a szociális partnerekkel együtt minden olyan intézkedést megtárgyal, amely a lakosságot ilyen súlyos mértékben érintheti.

PALOTÁS JÁNOS: Nem tudok a harmadik pontban olyan módon állást foglalni, hogy kell-e és szabad-e a köztársasági elnököt ilyen helyzetbe hozni. Hogy megteszi-e vagy sem, ez az ó kompetenciája. Énszerintem elégnek kell an­nak lennie, hogy a tv nyilvánossága előtt, több millió ember előtt az összes mun­kavállaló deklarálta, hogy e/, a határo/.ott követelése, az összes munkáltató szer­vezet deklarálta, és a kormány itt lévő képviselője azt mondta, hogy ez valóban így van, kormány nem akarja ezt többször deklarálni, hiszen ezt ő is magáévá teszi. Én ettől nem tenném függővé azt, hogy a holnapi napon megindulhasson a normál munka. A második pontra tehát most már csak ott van vitánk, azt hiszem - szeretnénk viszont visszatérni. Mi ott is tettünk kompromisszumos ja­vaslatot - bár a kormány is a keddi nappal és ezt Nagy Sándor megerősítette. Kinyilvánítanánk ebben a megállapodásban, hogy mi is minden segítséget meg­adunk hozzá. A kormánnyal együtt kérjük a Parlamenttől mi is, hogy a felelősségét és a felelősségteljes döntését ugyan nem korlátozva, de a lehetősége szerinti leggyorsabb intézkedési hozza meg, hogy életbe léphessen az a törvényi áralkotás, amely összhangban van a/.zal, amit megcéloztunk. És ez a kor­mánnyal is teljesen összhangban lévő gondolatunk. De kérem a miniszter urat, hogy tekintsen el a keddi naptól vagy egyáltalán a határnap meghatározásától. Megismétlem ennek a két fő indokát. Hgy ilyen időpont meghatározása felvá­sárlási lázzal járna, és ezt nem lehel megengedni, és indokolatlan, tehát nincs miért. A második, amiért kérem, a miniszter úr a kormány nevében jelentette ki, és hivatkozott Szabad György úrra, az Országgyűlés elnökére, hogy úgy látják, a keddi időpontig elég lesz az idő arra, hogy erre a törvényalkotási változásra sor kerüljön. Ha a kormány így látja, és a Parlament elnöke így látja, akkor nincs miért ilyen határnapot meghatározni, hiszen elfogadtuk, hogy a Parlament döntése ezt követően életbe lép. Tehát kérem, hogy ettől még lépjen vissza annak érdekében, hogy holnap valóban megindulhasson ebben a társadalomban a normális munka. Elfogadtuk mi a/t is, csak a rövid összefoglalóban nem jött ki. A kormány javaslatában szerepelt, hogy amennyiben korrekten meghozott döntések után mégis fogyasztáskorlátozásra kerül sor, az ÉT-vel az eszközöket egyeztetve, hozzájárulunk. Megértjük, hogy ilyen döntéseket hoznia kell a kormánynak. Elfogadjuk, hogy ez idő alatt csak gépkocsitartályba lehessen tankolni, és ne legyen kannába felvásárlási lehetőség. Ezek kis technikai részek, dehát fontosak, a kormány javaslatában szerepeltek, és én azért reagálok rá, hogy elfogadjuk. Tehát ez is abba a körbe tartozik, amellyel mi a kompro­misszum felé nyúlunk. Szeretnénk megoldást találni.

RABÁR FERENC: Nem tudom, érzékelték-e azt, hogy a tárgyalásunknak a szelleme megváltozott, és hogy egy bizalomépítés kezdődött meg, amit nagyon komolyan veszek. Hogyha érzékelték, akkor nem kell kompromisszumot kompromisszummal szembeállítani, és azt számolni, hogy ki mennyit kötött, hanem azt kell megnézni, hogy az ügy érdekében mit tudunk közösen tenni. Ha úgy érzik, hogy a keddi, ígért dátum is kevés, akkor belemehetünk egy hosszabb idő­szakba is, mert nem ez a megegyezésnek a lényege. Az a lényeg, itt említésre került, hogy presszió alatt nem volna jó a Parlamentet tartani. Ugyanakkor a saját bőrünkön érezzük, hogy ha presszió alatt cselekszünk, akkor azért többet vagyunk képesek magunkból kiho/ni, mint hogyha nem. Éppen ezért, szerintem lett volna értelme ennek a javaslatnak, de készséggel elállók tőle.

ORBÁN ISTVÁN: Úgy gondolom, hogy lassan körvonalazódnak egy megállapodás alapjai, célszerű lenne az írásbeliséget a munka tárgyává tenni -hogy úgy mondjam -, tehát megkísérelni megfogalmazni a megállapodást ezzel kapcsolatosan.

NAGY SÁNDOR: Ügyrendi javaslatom lenne, hogy tényleg haladjunk előre. Mindkét oldalról két-két ember gyorsan üljön le, és csinálja meg, mert ha ötvenen fogalmazunk, soha nem lesz kész.

ŐRY CSABA: Szeretnénk tudni, a mostani megállapodás szerinti új árban arra számíthatunk-e, hogy a fix összegű adóhányad nem lesz magasabb, mint az a csökkentett adóhányad, amelyben most megállapodtunk. Köszönöm.

RABÁR FERENC: Elnézést kérek. Egy kis szünetet kérek majd, mert tele­fonhoz hívnak, de erre a kérdésre akkor S/.abó felelni fog.

SZABÓ TAMÁS: A helyzetet, remélem, azonnal feloldom, megegyezés születik, és én bízom benne, hogy a/.ok, akik az utcán vannak, már most érzékelik azt, hogy itt megegyezés született, érzékelik azt, hogy ennek az írásbelisége van még hátra. Remélem, hogy már most tisztul és oldódik a blo­kád. Én azt köszönöm előre, hogy ez nagyon gyorsan meg fog történni. Én is azt javaslom, hogy kezdjünk hozzá az írásbeliséghez. Erre a konkrét kérdésre pedig az a válaszom, hogy a kormány ki fogja dolgozni ma éjszaka a javaslatát. Egyeztetnünk kell majd. A Jószolgálat, illetve az ÉT-titkárság egyezteti az idő­pontot. Mivel sürgrt az idő. Ha megengedik, a parlamenti bizottságokhoz vagy a Parlamentnek történt benyújtással egyidejűleg Önökhöz is eljuttatjuk, konzul­tálunk természetesen Önökkel. Felkérjük a mi képviselőcsoportjainkon keresztül - most nem emlékszem az alkotmányos formulákra, hogy hallgassa meg az Érdekegyeztető Tanács véleményét ezekről a kérdésekről, és utána természet­szerűen a Parlament dönt az adótartalom mertekéről. Úgy gondolom, ez viszont nem kell, hogy itt leírva szerepeljen, de ezt biztosítjuk.

ORBÁN ISTVÁN: Szeretném emlékeztetni a tisztelt Érdekegyeztető Ta­nácsot, hogy az ügyrendünk szerint a tájékoztatót, amelyet megalkotunk, meg kell jelentetni a Magyar Közlönyben. Eddig erre nem került sor. Hiszen voltak már olyan közlemények, tájékoztatók, amelyeket meg kellett volna ... Kezdődjön meg ez a fogalmazás. De még egyszer mondom, hogy van egy má­sodik napirendi pontunk. Amíg a két-két fő fogalmaz, addig jó lenne ezt a má­sodik napirendi pontot megtárgyalni. Fölolvasom emlékeztetőül, ha szükséges. Úgy szól, hogy „Az üzemanyagáVemelkedéssel összefüggő társadalmi-gazda­sági - ezt át kell fogalmazzuk majd, értelemszerűen -, hatások átfogó bemu­tatása és az ezekkel kapcsolatos szükséges intézkedésekre javaslatok kidolgo­zása és tíz napon belül az ÉT rendkívüli ülésére való előterjesztése." Ezt kicsit át kellene igazítani, de foglalkozzunk a/./.al, hogy hogyan kezeljük folyamatosan az üzemanyagár-emelkedéssel kapcsolatos problémákat, mert ez egy hosszabb távú elígérkezést jelent mindhárom oldal részéről, hogy beszélő viszonyban ma­rad ebben az ügyben. Ha elfogadható, akkor most el kellene kezdeni fogalmazni, jelöljük ki a két-két főt, és ha elfogadóit a javaslat, a második napirendi pontra sort keríthetnénk.

SZABÓ TAMÁS: A most elmondod dologra szeretnék válaszolni. Én úgy gondolom, hogy mivel most gyors inunkat kell végeznünk, most itt azokat a kereteket kell kijelölni, ahol munka folyik. Én úgy gondolom egyébként - ezt a mostani megegyezés is mulatja , hogy a kormány milyen fontosnak tartja az érdekegyeztetés kérdéskörét. Mivel mi is kértük még a nap elején, hogy a következő gazdasági miliőről is k-s/éljünk még a mai napon, ha bizottsági struktúrát javasoltunk is, én ii;'.y gondolom, hogy mivel ez körvonalazódik - az ÉT titkársága, jószolgálati hi/.oiisága és így tovább -, felgyorsítjuk, hiszen na­gyon fel kell gyorsítani e/.l a munkál is, mivel a Parlament előtt torlódás van. Nekünk is, az Erdekegyívletö Tanácsnak, Önöknek is, az Önök szakértőinek is nagyon nagy munkát kell ív. üp.yk-n vi'-gc/.ni. Mindent el fogunk követni, hogy gyorsan, ahogy lehet, minden a H-iuli-lkiv.ésünkre álljon. Tulajdonképpen bizott­sági szinteken folyamatos miikodesi kellene az elkövetkezendő időszakban biztosítani, de ennek a iívlmikai kérdéseit, kérem, ne ma, hanem holnap tár­gyalja meg az ÉT litkársaga a/ én mi'gbí/.otl államtitkár-helyettesemmel.

ORBÁN ISTVÁN: ! / i-j'V u-ndkn lévő dolog.

SZABÓ TAMÁS: krs/imkml Bogár László és Herceg László szállt be eb­be a munkába.

ORBÁN ISTVÁN: Tckinti-ilel arra, hogy a második napirendi pont olyan kezelését, amelyet a kormány javasolt, a munkavállalók elfogadták, én a követ­kező pontosítást javasolnám, cs ív lalán megoldást jelentene. Legyen a gazda­sági konzultatív bi/.ollsaf, Idad.ila. hogy e/.t a második napirendi pontot földolgozza. Határozzuk el, hogy összeül az Érdekegyeztető Tanács rendkívüli ülése 15 napon belül, mert lesz miről beszélni, és ott a gazdasági konzultatív bizottság által kimunkált anyagól az. Érdekegyeztető Tanács megvitatja... Ha nincs egyéb, akkor szünetet rendelek cl addig, amíg a fogalmazók a munkájukat elvégzik.

RABÁR FERENC: Elné/ést kérek, de át kellene mennem, mert a Parla­mentben a kormányülés már elke/.dődölt. Siklós miniszter űr itt marad, és az alá­írásnál jelen lesz. Én a magam rés/.éről s/crelnék elköszönni, és szeretném még egyszer azt mondani, hogy ami történi, az rendkívül sajnálatos. Én is úgy látom, hogy olyan eszközöket vettek igénybe, amelyeket nem kellett volna. Ugyan­akkor sok mindent megértek azoknak a lelkületéből, akik hosszú, hosszú időn keresztül különböző áremeléseket tapas/.talva úgy érezték, hogy egy újabb olyan csomóponthoz érkeztek, amely már s/.iiiic elviselhetetlen. Újra szeretném azt mondani, hogy ezek a nehézségek és ezek a megpróbáltatások Magyarország jelenlegi anyagi helyzetéből adódnak, és hogyha ilt nem fogunk tudni a jövőben toleranciát, türelmet tanúsítani, termés/ölesen előzetesen mindent lehetőség sze­rint egyeztetve, megbeszélve, akkor nem is tudunk kikeveredni ezekből a nehéz­ségekből. Én szeretném, hogyha tv, valóban tanulságul szolgálna. Remélem, hogy mondhatom: elmúlt krízis. S/eretném, hogyha tudnák, hogy a kormány nem gyengeségből engedett, és nem a/.én ho/,ia ezeket az átmeneti intézke­déseket, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a Parlament által egy teljesen liberális rendszert fogadjunk el, mert nem látott más lehetőséget vagy utat, hanem azért, mert őszintén hiszi, hogy nemzeti egyetértésre, együttérzésre van szükség, és ezt a nemzeti egyetértést meg akarja mindenképpen s/erezni. Nehéz azt megmon­dani, ki mögött milyen tömegek állnak. Lehet, sokat vitatkozunk azon, hogy ki legitim és ki nem legitim a jelenlévők közül, lin a/.l gondolom, hogy nem is ez a probléma, hanem az, hogy újra együtiér/.ővé és aktívvá tegyük azokat a töme­geket, akik egyre inkább elfordulnak a politikától, a vezetéstől, a gazdasági ne­hézségek megoldási készségétől. Ezt szerelném a jövőben biztosítani, a kormány erre törekszik. Amikor ezt a döntést hozta, akkor nem a presztízskérdést tartotta a legfontosabbnak, sőt úgy érezte, hogy igazi presztízsre akkor tesz szert, ha bebizonyítja, hogy ez már réges-régen nem gazdasági kérdés. A néhány forintos vitában megmutatja, hogy többet ér számára az ország békessége és egyetértése, mint az az állítólagos álpresztízs, amii ez hozott volna.

ORBÁN ISTVÁN: Mielőtt szünetel tartanánk, engedjék meg, hogy el­mondjam, most mi nagy árat fizettünk miiula/.okért a tapasztalatokért, amelyeket mindenki leszűr a maga további munkájában. És azt hiszem, azzal mind a két fél, munkaadók és munkavállalók egyaránt egyetértenek, hogy csak törvényes keretek között lehet a problémákat rende/.ni. Van azonban ennek egy előfeltétele: hogy a kormány e/i a belici|es munkastílusát hagyja abba. Hiszen az Érdekegyeztető Tanács mcgalakiil.isakni mi a/l mondtuk, a legnagyobb ered­mény, hogy végre kialakul! a bcs/dó viwony a szociális partnerek között. Nem újságokon keresztül ü/cn^.eiiink ef.vmasnak, ez. a reményünk egy kicsit meg­csorbult, mert újra egy ilyen u/cnj'.eii'siiil lelünk. Mi minden munkában rendel­kezésre állunk, valahol nekunk r. n^,yana/ok a magasrendű, közös érdekeink vannak, mind a három oldalnak lyyaiani. A/i his/.em, ezt bebizonyítottuk. Tes­sék minket használni. A i.ipas/ialaioi, a ludast és hadd mondjam így, az elkötelezettséget is azon nj'.yk n.nii. amelyekéi mi itt képviselünk. Köszönöm szépen a figyelmüket.

FORGÁCS PÁL: Linók l h, h;i megengedi, én csatlakozni szeretnék az Ön által elmondottakhoz. Ugyancsak a koiniány részéről kifejezett kompromisz-szumkészséget természetes, li<>i'y csak ildvö/öjhetjük, és nagyon helyes, hogy ha itt a tanulságok levonásával tc|c//i!k ív nz Érdekegyeztető Tanács mai ülését. De úgy érzem, hogy meg kell emlekc/nünk azokról, akik a legnagyobb áldo­zatot vállalták, és napokon kcies/iul kiiarlollak egy olyan ügy^mellett, amely a társadalom legszélesebb icicfcmrk a s/olidarilását élvezte. És meg kell kö­szönni ezeknek azt a s/cive/eiis<>>ci. íegyelmezettséget, amellyel lehetővé tették, hogy különösebb konllikiusnk nrlkiil, békés megegyezésre jussanak. És ebben igen nagy szerepe voli a ur.adalmi szolidaritásnak. Nagyon szeretnénk fölhívni a figyelmet arra, hoj'.y mosi a mej.',löiténtekért nem kívánjuk utólag a felelősséget megállapítani, de aliho/ nagyon szeretnénk ragaszkodni, hogy ennek a következményeit levonjuk A törvényességet természetesen be kell tartani, teljesen egyetértiink vele, |o^íülainiságot akarunk, és ennek feltétele, hogy a szociális partnerek is. de a kormány is föltétlenül a jogállamhoz méltó módon cselekedjen. Mi úgy cic//nk, hogy Ín egy elhibázott cselekedetről volt szó. Ennek a mostani rés/bem helyielio/alala viszont példát mutat arra, hogy egy olyan légkört tudunk kialakiiam egymás között, amely lehetővé fogja tenni a normális együttműködési, a s/ocialis kapcsolatokat. Én azt hiszem, hogy itt mindnyájunkat a felelősség és a lelelósséniudat vezetett, és a mai Érdekegyez­tető Tanács végeredménye egy ko/os gyümölcsöző munkának volt köszönhető. Azt hiszem, itt köszönet illeii ininda/okai, akik ebben részt vettek. Én külön szeretnék megemléke/ni a/okml, akik a legnagyobb áldozatot vállalták azért, hogy egy demokratikus ois/a^ban megengedett eszközökkel - és ezt hangsú­lyozni szeretném - egy olyan uliako/ási juttassanak kifejezésre, amelynek meg­van a jogi alapja, és ennek mcclelelóen a felelősségtudatot végig ők is megtar­tották. Meggyőződésem, hogy cl lopjak fogadni ezt megállapodást azok, akik­nek a nevében megkóioimk. és a lepovidebb időn belül helyre fog állni a haza normális élete, és holnap leggelitil kc/dve megindul a munka, az iskolákban a tanítás, az üzletek ámellaiasa. Ls ha e/l elértük, akkor azt hiszem, hogy ez a mai kicsit hosszú, kimerílő tanacsko/as nem voll eredménytelen. Én nagyon remé­lem, hogy ezt mindnyájan ludomásiil lógják venni, és az itt aláírandó szerződés vagy megállapodás s/Maid alapia lesz lovábbi együttműködésünknek is.

SZABÓ TAMÁS: Úgy ment körbe, hogy az utolsó szó. Szóval kérem, itt egy megállapodás született, és azt kértük, hogy politikai metszetét a Parlament meg fogja tárgyalni. Ne minősítsünk, és azt kérem, az országot megbénító ese­ményhez ne adjunk további támogatást. A Parlament nyilván minősíteni fogja az esetet. Én most nem kívánom külön értékelni,- ahogy megtette Ön, Forgács Úr, nagy érdeklődéssel hallgatt-am, sok mindennel nem értek egyet, de nem vitat­kozom most Önnel. Fejezzük be kérem a munkát, gyorsan!

ORBÁN ISTVÁN: Akkor s/.üneicl (ártunk addig, amíg a megfogalmazás elkészül.

(Szünet.)

ORBÁN ISTVÁN: Felolvasom a s/övcget. A szöveg felolvasása után megtörténnének az ügyvivők és a kormány képviselői általi aláírások. Még annyit szeretnék mondani, hogy a tájcko/talót holnap meg kell fogalmazzuk, hiszen a második napirendre szüleien egy megállapodás. Nem lesz elfelejtve. „Az Érdekegyeztető Tanács közleménye-. A/, Iérdekegyeztető Tanács 1990. októ­ber 28-ai rendkívüli ülésén a kormány, a munkavállalók és a munkaadók képvi­selői megállapodtak az alábbiakban:

1. 1990. október 29-én 24.00 óráiul az 1990. október 26-án felemelt árak fajtánként, egységesen 12 h't-tál mérséklődnek. Ennek megfelelően a következő üzemanyagárak lépnek érvénybe. A X6-os oktánszámú motor­benzin literenként 44 Ft. A 92-es oktánszámú motorbenzin literenként 47 Ft. A 98-as oktánszámú motorbenzin literenként 50 Ft. A 95-ös oktán­számú ólommentes motorbenzin literenként 49 Ft. A normál gázolaj literenként 30 Ft. A téli gázolaj literenként 33 Ft. Az új árak életbe­lépésének feltétele, hogy a közlekedési akadályok felszámolása haladék­talanul megkezdődjék, és legkésőbb l'f 90. október 29-én 4 óra 30-ra befejeződjék az ország egész területen, beleértve a határátkelőket is.
2. Az üzemanyag termelői arámik liberalizációja fix összegű fogyasztási adó mellett a lehető legrövidebb időn belül történjen meg. Ennek érdekében az Érdekegyeztető lantit .s jelkéri az Országgyűlést, hogy az ahhoz szükséges törvényeket ti lehető legrövidebb időn belül alkossa meg. Az előkészítő munkálatokban tíz l'.nlekt'g\eztető Tanács folyamatosan közreműködik. Az érdekvédelmi szervezetek támogatják és elősegítik a kormánynak azt a törekvését, hogy tíz élthez kapcsolódó törvények 1990. november 6-ig megszülessenek.
3. Az új üzemanyagárak a liberalizálással összefüggő törvények hatálybalépéséig vannak érvényben. Ezen időszak alatt a benzinkutak csak a gépkocsik üzemanyagtartályaiba szolgáltathatnak ki üzemanyagot.
4. Amennyiben az átmenet időszaka alatt változatlan behozatalmellett szükségessé válna a forgalmazás mennyiségi korlátozása, úgy annak mértékét és módszerét az l'.nlckegyeztető Tanács közreműködésével kozzák meg."

Ez a szöveg. Aláírható állapotban levőnek vélik-e az Érdekegyeztető Ta­nács tagjai? Megkérdezem a képviselőket. Akkor kérem, szíveskedjenek az aláírást megejteni.

 Taxisblokád 1990. okt. 25-28

Fórum

Fotók

Megjegyzés:
A dokumentumokat, Szakonyi Péter:
BLOKÁD Avagy kocsisor Kelettől Nyugatig c. könyvéből vettük.
Ezúton is köszönet neki, és munkatársainak a munkáért!